zöldség; káderok
zöldség
gyerekként legjobban a szemközti erdőbe szerettünk kijárni s nem csak
azért mert az ódon elhagyott fák között fesztelenül lehetett pisálni vagy
széles lendülettel rugdosni arrébb a megülepedett avart a természet buja
magánya felkavart már a serdültben is valami alig értett méltóságot mikor
a csenevész nebuló kidőlt fatörzsekre hágott s váratlan perspektívákat
lopva vibráló tekintete ráfogott a később tudatosult zöld barokkra mi több
mint a fától nem látható erdő hol a lassú kimért suhogásba kinek meg nem
adatott a tenger árja beleszőtte finoman magát a metafizika s ebben az alig
áttekinthető sejtelmes zűrzavarban másként mint az eleinte rugdosott rőt
avarban távlatossá vált a lombkoronák fölött kivillanó ég a sűrű árnyékok
mögött közeli mesék impressziói vibráltak az élő díszletek bölcsessége
talán a krepp-papír vékonyságú bőrhöz érve zsenge felismerésként hatott
rubintként kezdett csillogni egy elhagyott szamócabokor lazán körvonalazta
magát a gyűjtögetés ősi világa ha rábuktál a szederre az alig ismert vackorra
vagy jó időben anyádnak egy csokor ibolyára és zabáltad a félérett kökényt
bizony barát volt minden mi növény még akkor is ha a csacska ösvények
olykor némileg elváltak mert hogy a réseken mind gyakrabban benézett
az állat ami azért a maszatos csapatot kicsit már megosztotta mert míg
a cincér és a barnán villogó szarvasbogár a minősített többséget hozta
a hosszú szőrű hernyót a surranó rágcsálót kevesen kedveltük az áhítatban
gyakran szakadozott a kedvünk határesetként lesve két korhadt ág között
a jóllakott dagadt pókot s ha tapadós hálója végtagjainkra fonódott szögletes
mozdulatokat produkálva furcsán heherésztünk pedig tompította az erdei
kalandot a legszebb érvünk a szabadság kamaszos szabadossága bennem
zakatolt a jólneveltség nem másztam a fára s bár fauna helyett inkább
az ártatlanabb flórára nyíltak meg lelkemben az öröm csatornái rovarok
lábait nem tépdestem nagyobb állatot megérinteni nem is mertem az egészet
együtt tettem el közös emlékezetnek a rohamozó öreg korra hol vegyszerek
és gyógyszerek között már kegyetlenül szűkül a csatorna a zöldbe kilátni
káderok
valószínű egykor nem figyeltem nagyon hátunk mögött már
régen elzúgott a félig emésztett forradalom melyet az istennek
sem akart magyarázni senki ám a rémült csöndért sem kellett
soha a szomszédba menni apámék belevesztek a napi szegényes
praktikákba egy szekér vágott fa jó huzatú kályha s a munkahelyi
birka türelem volt a mindennapok ára mikor nagysági sorrendben
végre lefeküdtünk konok anyám tapintatos pénzbeosztó művészete
lebegett éjszakánként csak felettünk ha a hó végén másnap moziba
vágytunk a háziúr reakciósnak mondott dünnyögéseire sem sokat
reagáltunk végül is csönd volt a proletárokkal átfestett villasoron
be-benézett néha néhány kopott rokon ahogy testvéremmel mi is
olykor izgatottra váltan elmálnázgattunk a krepp-papíros hivatali
bálban hol rendre furcsa figurák uralkodtak a zsírfoltos asztalokon
öreges indulattal talán mára már mind emeletes barom fénylő kerek
fejükön és kivagyi vicceiken odébb gurulni látszott a forradalom
ez a mára már új szélhámosoktól kilúgozott szentség bár a békesség
barátját mindenkor figyelembe tessék venni mikor zavaros eszméken
félig felbuzdulva újra meg újra utcára lódíttatik a tömeg mert hát ma
igaz már megtört zsigerekkel figyelek nagyon uraim higgyenek egy
aránylag empatikus magánynak — most sem kevesebb a címzetes
barom a sorsunknak salapáló poros utakon csak már be van az úr
korszerű kaméleon festékbe mártva a komor népfönség nevében akár
gyerekkorom piacán a rozoga dobogóra emelt óriási bálna roppant
pofájával szívja a köz vagyonát miközben a primitív szolga mekkora
gőggel löki át parány létét egy más dimenzióba ahol már az a szolga
ki ocsmány vállát érintené mint egy számon kérő öreg spiné kinek
teste a tartozása s nincs merre menjen ha szájba vágva az útszélen
marad míg elviharzik a gennyes nagy csapat országos gondokkal
a homlokán s hogy most kánikula van nincs erőm megnézni a tudós
kézikönyvet de ki egykor a szelekció igazáért ejtett könnyet bölcs
elméletét az utókorra hagyva nemcsak a hőség miatt pironkodhatna