Az olvasás; A gyerek

Az olvasás

Leterítette az egyik pokrócot, aztán leült a karosszékbe,

a másikkal betakarózott, majd olvasni kezdett.

Én a másik szobából figyeltem titokban – azt hihette,

már régen alszom –, de persze mindent láttam:

ahogy ott ült a szoba közepén ölében a könyvvel,

ahogyan görbe ujjaival halkan dobolt a fényes karfán,

láttam, hogy néha összerándul, de a kopogást

azt nem hallottam, pedig olyasmi hangja lehetett öreg

ujjainak, mint amikor a házfalnak verődnek

a cserebogarak. Láttam azt is, amikor remegni kezdett

a keze, és a könyvből maguktól elkezdtek hullani

a szavak, először az igék, aztán a főnevek, melléknevek,

majd szép sorban az összes többi szófaj, ott hevertek

össze-vissza keveredve mind a földön, és nem volt,

aki rendbe rakja őket, csak a névelők maradtak,

de akkor engem hívott, szólt, hogy lapozzak helyette,

pedig nem is maradt abban a könyvben semmi,

amit felolvashattam volna neki aznap éjszaka.

A gyerek  

Tudom, egy nap majd megszólít ez a sötét

alak, aki évekig járt-kelt a nyomomban, zsebre

tett kézzel, borostásan. Nyár lesz majd, és én

öreg leszek, amikor hirtelen elém áll, megfogja

remegő kezemet, és betessékel egy kávézóba,

ahol a pincérek úgy néznek rá mind, mintha

régóta ismernék. Mintha nem először járna itt,

és én ekkor majd arra gondolok, hogy biztosan

nem én voltam az első gyerek, akit születése

után jó pénzért azért bízott rá a süket nő,

hogy etesse, itassa, felnevelje helyette, amíg

ő lépcsőházról lépcsőházra jár, és a fiát keresi.

A fiút, a vérszerintit, akit évekkel ezelőtt felejtett

ott a városban, ahol a padok lábát lefűrészelték,

és az emberek már nem ismerték a betűket.

Én szerettem volna ezt a várost minél hamarabb

elfelejteni, de most megint itt vagyunk. Azóta

megtanultam írni, olvasni, és az is kiderült, hogy

nem én vagyok a gyerek, akit a süket nő végül

sosem talált meg, de aki mindig is lenni akartam.

Itt ülünk ebben a városban, amiről tudom, hogy

most már örökre fekete-fehér marad, mint a fiú

kezéből kitépett kifestőkönyv, hiába szorongatom

izzadt tenyeremben a vastag színesceruzákat.