Termál; Fellángolás

Termál

Itt holnap is olajágat vágnak,

iszapot kennek és sikálnak.

Gőzt fejlesztenek ötkilós kövekkel

a folyók megfordítóinak,

a szekrényembert pedig

úszó asztalkával várják.

Fogásokat hordva a föld alatti város

kis növésű népe meg se rezzen,

ha a tapsrend szakembere megint

a paloták fölött keringett belőve.

A zubbonyukkal és marokfegyverükkel

szerelmi háromszögben élők

hűsége is visszatérő téma

(a csalódással, ami fejüket

olykor szanaszét repeszti).

Tegnap viszont, ahogy párnámmal

a vízköpőhöz úsztam,

három házmesterről volt szó.

Szájuk nem tágít az ajtórésből,

nyelvük pedig, mintha ezt hallottam volna,

már nem csak tintaceruzától kék,

hanem a belelőtt pöcöktől,

amivel, húgom szerint,

én is sokra vihetném a nőknél.

Fellángolás

Ez már a végkifejlet.

Adósságainkat összevásárolták,

az elvándorolt holmiját lassan

feléljük, közelít a tél is.

Tegnap viszont, hosszú idő

után újra cselekedve,

a renegát nevét levésettem

a családi sírról fiatalos hévvel.

Alaksejtelem se maradjon utánuk,

mormoltam az ötletadó verset,

majd zsebbe fizettem. A maradék

lendülettel újabb felszólítást hoztam el

a postafiókból, szörföztem kicsit,

és a képernyőn kiraktam a kártyát.

Nyalka oszlopainak közük nem volt

a fejlécben futó szöveghez,

hogy sanyargassam magam,

és az írott szó vagy bármely

ákombákom valóra válhat.

Az alkonyati órán, amikor a néplélek

toló- és vontatóhajókon szerezett

barnaságra vágyik, megborotválkoztam

és mintás inget, vastagabb zakót vettem

az esti futamokhoz.