Kalligram / Archívum / 2008 / XVII. évf. 2008. október – Irodalomtörténet? / Szombat, kora este; Reggeli tea; Mint élni

Szombat, kora este; Reggeli tea; Mint élni

           

Szombat, kora este

                     

A fényre bejönnek a bogarak,

most már bánom, a macskák

nyugtalanok lettek.

Hogy nem vagy itt,

nem zárok be semmit,

a felmosóvíz a sarokban,

idegenednek a tárgyak.

                   

Délután levittem a szemetet,

szelektív, hogy ne gondolkozzam,

a rendes ritmus is visszatért.

Amíg hallani a Határ út zajait,

tudom a táblát. De aztán a jegenyék,

hogy vigyázzban állnak,

                             

megint hatéves leszek,

a konyhaszéken szűkölve,

pedig csak tanulni kéne ebből,

hallatszik onnan, anyám hangján

a villódzó neon visszasír.

Először újra az egyszer egyet.

A másodikhoz még világos van.

                     

                     

Reggeli tea

                               

A monitoron tükröződő fényfolt,

ahogy átrendeztem a szobát,

el-elmosódik. Megtörik rajtam

a felkelő nap, csitítanak

árnyékaikkal az útszéli fák.

Minden rendben, hisz élsz,

van miből élni,

leszámítva az éjszakádat,

a mozdulataidat és a horkolást.

Kibírhatatlan a csönd.

Imbolygó fény a monitoron,

nem akarom tudni,

az éjjel hányszor élveztél,

ébredés után első utam a kertbe vezetett,

leszedtem paradicsomot, uborkát,

mert megért. Lassan negyed kilenc,

és én megint dohányzom.

Szeretnék a szomszéd Zsike lenni,

könnyed, hogy az embere horgászni ment,

előtte vidám vasárnap délelőtt –

te, kint megint feltámadt a szél.

Újra kezdem hallani a hangokat.

Ha bárki megmenthetett volna,

az a valaki te lennél.

A macskákat etetni, a virágokat

locsolni kell. Ha te nem vagy,

kitől kérdezzem meg, minek.

                     

                   

Mint élni

                             

A szirénát lekapcsolják,

egy híján 22.40.

Egész délelőtt bokáig vízben a rózsák,

a föld elfelejthette, mire rendeltetett.

A mentősök rutinruhája vízhatlan,

hogy ne legyen nedves a pizsama ujja.

Álmukból erre riadnak éjjel.

Aztán hátradőlnek, rágyújtanak,

a lelkiismeret két éve halott,

azzal együtt nem lehetne élni.

Lekapcsol, kihúz, kiszed,

ezek csak csövek és műanyag.

Lefogják a szemét.

Napokig ez a kíméletlen verőfény,

istent hinni sem lenne hűvösebb.