A kurvák szomorúsága; Ringató

A kurvák szomorúsága

A fából végül magam mászom ki,

ha már belé ilyen lassan nőttem.

Kifaragom magam belőled, te, fa,

egyszer az életben ne kelljen

fizetnem semmiért.

Üvegkoporsóba fektetnek,

úgy beszélnek hozzám.

Azt hiszik, halott vagyok.

Pedig az ő ereikben nem kering

se vér, se nyirok.

Olcsón mértek,

legalább a jattot eltehettem volna,

ha már étlen, szomjan, utólag okos.

De egyre gyorsabban mozogtak,

olyankor behunytam a szemem,

és arra gondoltam,

kell legyen másik élet.

Erős hazug vagyok, ha mindezt elhiszem.

El, hogy ő vannak,

el, hogy valami ennyire és megmagyarázhatatlanul fáj.

El, hogy hiába, mert nincs sín, se kötél,

se feltámadás.

Csak rettenetes élet.

Zuhanyzó, amiben elrohadnak gyökeremben

a szívógyökerek, hiába, még rohadtan is

szívnám magamba ezt a bolond életet,

mind, aki kannával jött, vagy azt mondta,

hűsölnék veled, mind, aki elhitette,

hogy télre tavasz jön, lapra huszonegy.

Eriggy aludni. Eressz magadra forró vizet,

igyál teát, hagyd másra a bort s a könnyed életet.

Lesz az is. Mert hinni akarsz,

s ha valamiben, ebben jó vagy.

Luxuskurva budoárban,

a kuncsaftjaid válogathatod.

Indulj a fába, kés sem kell,

helyet puszta kézzel faragj.

A sínek maguktól épülnek,

indáidba mint kötélbe kapaszkodnak,

hintáznak a gyerekek,

kacagnak, kacagnak,

hogy ezt is fáj hallani,

képzeld, hogy csak képzeled.

Ringató

Vidd ki a babákat a kertbe,

ha az eső elmosná a falakat,

a pislogósokat és a szomorúszeműeket is.

Vigyázz, melyiket fekteted vízszintesen,

és melyik elég erős,

hogy mindent lássanak szemei.

Vidd ki a ruhákat a kertbe,

ha ennyi esőtől nem lett penészes,

szárítsa kicsit a szél.

Fújja ki a babák testéből az üregeket,

mert micsoda szomorúság ez,

hogy a vákuum élteti?

Micsoda naplemente kell és esőkopogás,

hogy elfeledjék végre a rossz álmokat?

Mi kong, mintha belülről eső ütközne ki,

mi kong, ami elveszi a babák eszét?

Csak az eső az, szívem, tente,

csak a fákat csavarja ki,

a kezedre vigyázok, őrzöm, ne félj, baba.

Mint szivárgó vér a frissen mosott ruhán,

nem látsz tőle mást, csak foltokat,

valaminek a hűlt helyét egy áradó jelben.

A szagra figyelj, ne a hangokra,

frissen mosott lepedő, paplan- és párnahuzat.

Egyik se bánt, tente.

Ne legyen több átizzadt babapizsama, tente,

ne legyenek esőtől karcosak az üvegek,

ne legyen ízület, ami szakad, tente, tente,

hajlítható vagy, baba - hitesd el vele,

nincsen semmi vágya más.

Aludj, baba.