Az olaszliszkai
Második rész
A tárgyalás
BÍRÓ A tárgyalást ezennel megnyitom.
A mai nap nem lesz könnyű dolgunk,
az ügy próbára teszi majd tudásunk,
a közösséget pedig élesen megosztja.
Érzelmeink tanácsát ne kövessük,
a Gonosz Vádló szava ránk ne hasson,
ki megjelent a Legfőbb Bíró előtt,
és az Úc földjében élő Jóbra vallott,
hogy számításból volna csak erényes,
a törvényt is kamatra tartja be,
istenfélelme pedig merő cinizmus. –
Precedensként a Jób kontra Isten
aktát hogyha felütjük mi, ma is
láthatjuk, hogy az ember sorsa
volt a tárgyalás legfontosabb tétje,
és nem kevésbé a Jognak hitele,
ha a Bíró a bűnnek részese, vajon
képes-e valóban igazságot szolgáltatni,
s az ítélete lehetne vigasz a veszteségre?
De míg Jób magának volt ügyvédje,
addig nekünk az Áldozat helyett
kirendelt ügyészt kellett most felkérnünk,
hogy a távol lévő sértettet képviselje,
ki már a Legfőbb Bíró előtt adott számot,
és ügyét ott megnyugtatón lezárták.
A rajtunk lévő súly ezért nagyobb,
mert még nem ismerjük azt az ítéletet,
mely – hitem szerint – a mi eljárásunkról is dönt…
ÜGYÉSZ Javasolnám: mi a lincselésre koncentráljunk.
BÍRÓ Hogy tárgyalható egy lincselés, ahol
az óvó szó hiányzott, a nyelvet is
a vádlottak közt kellene látni, mert
senki sem szólt, hogy hagyjátok abba?
ÜGYÉSZ A tett és a tétlenség közötti térben
fekszik a test, amelyet meggyaláztak.
ÜGYVÉD Védencem nevében hadd jelezzem,
a lincselés szó ellen tiltakozna…
BÍRÓ És mit javasolna helyette, kolléga?
ÜGYVÉD …és becsületsértésért százmilliót kér,
mert lincselés szó foltot ejt hírén.
ÜGYÉSZ Ne komolytalankodjunk most talán,
a jog lejáratása volna egy ilyen per.
BÍRÓ A hírnevet a tett, és nem a jog védi.
ÜGYVÉD A panasznak illik azért helyt adni, nem?
BÍRÓ Előbb vizsgáljuk meg, mi történt,
s az ítélet után tehet panaszt, ha addig
még bántja őt a szó, s van az óvásnak alapja.
ÜGYVÉD A vétek egyiknek bűn, a másiknak csapás.
BÍRÓ Keressük meg együtt az igazságot,
értsünk egyet abban, mi a jó.
ÜGYVÉD Emlékezzünk csak: pusztult-e el valaki ártatlanul,
és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
BÍRÓ Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók
és a vészt vetők ugyanazt aratják.
Az Isten leheletétől pusztulnak,
haragja szelétől semmivé lesznek.
ÜGYÉSZ Ha beszélek, fáraszt-e titeket?
Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?
ÜGYVÉD Titokzatos szó jutott hozzám,
de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,
éjszakai látomásoktól felizgatva,
amikor mély álom száll az emberekre.
BÍRÓ Szellő suhant el arcom előtt,
felborzolódott a szőr testemen.
Megáll, de nem ismerem fel, amit látok.
Egy alak van a szemem előtt,
halk hangot hallok:
ÜGYÉSZ Igaz-e Isten előtt a halandó?
Alkotója előtt tiszta-e az ember?
ÜGYVÉD Nem a porból támad a hamisság,
és nem a földből sarjad ki a vész,
hanem az ember maga szüli a vészt,
melynek szikrái a magasba szállnak.
BÍRÓ Bizony, boldog az ember, akit Isten megfedd!
Mert ő megsebez, de be is kötöz,
összezúz, de keze meg is gyógyít.
ÜGYVÉD Csak küzdelem a halandó sorsa a földön,
napjai úgy telnek, mint a napszámosnak!
Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után,
és a napszámos várja a munkabért,
úgy jutottak neki hiábavaló hónapok,
nyomorúságos éjszakákkal fizették ki.
ÜGYÉSZ Nem kell-e felelnünk e sok beszédre?
A bőbeszédűségnek legyen igaza?
BÍRÓ Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
KAR Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod,
és hogy így törődsz vele?
Minden reggel megvizsgálod,
minden pillanatban próbára teszed.
Miért nem veszed le rólam a szemed?
Nyálamat sem engeded lenyelni?
Ha vétkeztem, mit követtem el
ellened, emberek őrzője?
Miért tettél a céltábláddá?
Talán terhedre vagyok?
Miért nem bocsátod meg hibámat,
miért nem nézed el bűnömet?
Hiszen már a porban fekszem,
mire keresel, már nem leszek.
BÍRÓ Mikor hagytok már fel a szavakkal?
Gondolkozzatok, és aztán beszéljetek!
ÜGYÉSZ Miért maradhatnak életben a bűnösök?
ÜGYVÉD Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk,
és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
ÜGYÉSZ Virradat előtt kel föl a gyilkos,
hogy megölje a nyomorultat és a szegényt.
ÜGYVÉD Ha van mellette egy angyal a sok közül,
aki közvetítőként melléáll,
és megmondja az embernek kötelességét…
ÜGYVÉD Honnan jön tehát a bölcsesség?
Hol van az értelem lelőhelye?
BÍRÓ Az Úr félelme a bölcsesség,
és a rossz kerülése az értelem.
ÜGYVÉD Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,
biztonságban élnek, akik ingerlik Istent…
BÍRÓ Még a sötétségbe és a halál árnyékába
sem rejtőznek el a gonosztevők.
KAR Használhat-e az ember Istennek?
Hiszen csak önmagának használ az okos.
Mi öröme telik a Mindenhatónak
abban, hogy te igaz vagy?
Van-e haszna abból,
hogy te feddhetetlenül élsz?
Talán azért fenyít téged, mert féled őt,
ezért száll perbe veled?
Bizony sok gonoszságod van,
és bűneidnek se vége, se hossza!
Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül,
és meztelenre vetkőztetted őket.
A szomjazónak nem adtál vizet inni,
az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
A helyszínelés
RENDŐR Mi tartott órákig? Miért nem telefonáltatok hamarabb?
TETTES1 Meg kellett beszélni, hogy akkor most mi legyen.
RENDŐR Mi mi legyen? Hogy tehettétek ezt? Mi lesz ebből,
miért pont nekem kell most szolgálatban lennem, Istenem.
TETTES2 Most meg mit sápítozik? Megérdemelte, mert a kissányt megölte…
RENDŐR Ébredj már fel! Most mondjátok, hogy semmi baja.
TETTES2 De lehetett volna. Tizenkét évvel ezelőtt a részeg gázoló
nem elvitte az ártatlant? Most is csak kicsin múlt.
RENDŐR Semmi baja? Fel tudod fogni? Ezt meg, mint a békát
az úthenger, úgy kilapítottátok? Oszt semmiért, bazmeg!
TETTES2 Ez legalább megkapta. A másik nem bűnhődött.
RENDŐR Mit nem? Mi elég nektek? Öt évet ült, kínszenvedés volt
az odabent annak, ott is ott voltatok. Amikor kijött
a nyomorult, felesége elhagyta, mert élni akart még,
gyereke kerülte. Leköptétek, üldöztétek folyton,
végül felakasztotta magát, mert nem bírta tovább,
inkább a halál. És nem bűnhődött? Mi kellene még?
TETTES1 Hagyjuk a régi ügyet. Most nem az a kérdés,
ezt kellene valahogy elintézni, tudod, ha lehetne…
RENDŐR Ha lehetne? Mit lehetne? Semmit se lehetne! Tudjátok, este
hányan fognak itt nyüzsögni? Itt lesz az összes
tetves újságíró, a nyakkendősökkel, jön egy halom tévé,
engem meg úgy seggbe rúgnak, hogy fénycsíkot húzok.
TETTES1 Mi már megbeszéltük. Segítünk, ahogy tudunk.
RENDŐR Kinek? Miben? Mit képzeltek ti, nekem meritek ezt mondani?
TETTES1 Látja, ennyi ember kéri, és ez nem kevés.
Eddig is kijöttünk. Magának is van családja…
RENDŐR Ezt hogyan értsem? Ez nem olyan, nem értitek?
TETTES2 Na ne cidrizzen. Mit fosik? Nem maga megy börtönbe.
RENDŐR Az is sok, amit kértek. Mért nem tört el lábam
reggel, hogy nem lettem volna szolgálatba soha.
KAR A bűn vizsgálása félig már
az igazság. De ha a vizsgálat elmarad
jó időben, csak a bíró szeme látja
a tetteseket, és akkor már a szó
csak a nyom, amely az emlékezetre
hagyatkozhat. A felejtés alakítja
a múltakat. Így lesz igaz,
mi hamis volt, és vádolnak
olyanokat, akik semmit sose tettek.
Ó Mnémoszüné, nincs nagyobb,
mint a Te hatalmad, kisimítod
a ráncot, a múltak felett őrködsz,
hogy az emlékezet alakítsa
a szavakat. A jegyzőkönyvek,
akták csak jelek, amiket
a szó ereje letöröl. Aki él
és elbeszél, az mond ítéletet,
s szava nehezebb a kőnél,
amellyel lágy koponyát beszakítnak.
A lincselés
BÍRÓ Első számú vádlott, kérdezem, honnan
tudták, hogy a kislány, aki a közúton játszott,
meghalt, ha nem volt ott a test, se vér, se semmi?
VÁDLOTT Már nem tudom, mert nagy volt a zavar.
BÍRÓ Nem nézték meg a lányt? Nem hívtak mentőt?
VÁDLOTT Nem volt arra idő. Pár perc lehetett. Gyorsan.
BÍRÓ De felpattant és elszaladt a lányka,
és nem is maradt sérülés nyoma.
Akkor miért verték agyon azt a férfit?
VÁDLOTT Én nem nyúltam hozzá. A népek voltak.
BÍRÓ Hogyan történt, elmondaná nekünk?
VÁDLOTT Kiabáltak, hogy öjjétek meg. – És ölték.
BÍRÓ És maga nem volt ott, nem látta?
VÁDLOTT Ott voltam. De nem láttam. Semmit se láttam.
BÍRÓ És miért ölték? Mit vétett a szerencsétlen?
VÁDLOTT Nem kérdezte aztat ottan senki se.
BÍRÓ Hát mit csináltak a többiek? A népek?
VÁDLOTT Főként rugdosták spiccel, és taposták sarokkal.
BÍRÓ A fej felismerhetetlen véres húscafat maradt,
az arc péppé vált, a szemek kifolytak,
a koponyacsont, formátlanná vált, akár a spongya.
VÁDLOTT Most mit vár tőlem? Mit mondhatnék erről?
BÍRÓ A két leánya nézte, és ezt hagyták?
VÁDLOTT Mit tettünk volna? Azt hittük, hogy halott
a kissány. Megérdemelte volna akkor biztosan…
BÍRÓ Megérdemelte volna ezt a szenvedést?
VÁDLOTT Igen. És a családja is hordozza ezt a bűnt.
BÍRÓ A két leány, egyik még ötéves akkor, hogyan
lehetne vétkes az, ki nem tehet a sorsnak ellene?
És a tizennégy éves megerőszakolása?
VÁDLOTT Nem erőszakoltak ott meg senkit is.
BÍRÓ De elhangzott, hogy meg kén tenni azt, nem?
VÁDLOTT Talán igen, talán nem. Honnan tudjam én?
BÍRÓ Talán nem volt ott? Magára vallottak sokan.
VÁDLOTT Mindenki ott volt, de nem vádolják mindet mégse.
BÍRÓ Hát mondja meg, ki lehetne még itt?
VÁDLOTT Itt mindenki tudja, hogy ki mit csinált,
de senki nem mondja el…!
BÍRÓ Akkor mondja el maga!?
VÁDLOTT Ne várja tőlem, hogy majd bemártom őket.
BÍRÓ De akkor miért a bíróságot okolja?
VÁDLOTT Mert bármi lesz, igazságtalan az ítélet.
KAR Van benne valami,
hisz egy lincselést
miként lehet elbeszélni,
s ha elbeszélni sem lehet, mert
nincs a sokféle emlékezetek
között, nincs semmi kapocs,
hogyan lehetne méltón hozni meg,
és főként igazságosan, a döntést?
Ha mindenki azt kiáltja,
a kis gyerek és a felnőttek együtt,
hogy öld meg, öld meg, öld meg,
verd agyon, basszátok szét a lányát,
a kisgyerek fejét verjétek falhoz,
hasítsátok fel a terhes nők hasát,
szedjétek ki a bent bujkáló porontyot,
írmagjuk se maradjon, senki,
valaki el ne beszélhesse,
ne legyen tanú, ki ellenünk vallana majd. –
A lincselések, népirtások hangja,
hogy itt van a fülünkbe,
a történelem mocska,
szörnyű fülsár.
BÍRÓ De maradjon akkor büntetlen a szörnyű bűn?
VÁDLOTT Én ártatlan vagyok, tudom. Mért jött arra az áldozat?
BÍRÓ A sors aligha elkerülhető. És a törvény
nem a sorsot vizsgálja. Csak a tetteket.
A szándékot is csak annyiban, amennyiben
a jövőbe elvezet. Az emlékezetet kutatja inkább.
VÁDLOTT Én nem emlékszem semmire.
BÍRÓ Inkább száz bűnös megmeneküljön, mint hogy
akár egy ártatlan sérelmet szenvedjen?
VÁDLOTT Azokat mért nem büntetik, akik elveszik a reményt?
BÍRÓ Vagy kövessük azt az elvet, hogy kilencvenkilenc
ártatlan pusztuljon, mint egy bűnös megússza?
VÁDLOTT A férfi bűnös volt, elütötte kissányt. Csak szerencséje volt.
BÍRÓ Szerencséje? Mit nevez maga szerencsének?
VÁDLOTT Mán úgy értem, hogy nem lett a lyánynak nagy baja.
BÍRÓ De hiszen semmi baja sem lett! És meg se nézték,
hogy mi baja. A „kissány” senkit sem érdekelt. Csak a lincselés!
VÁDLOTT Egy pofonba nem halt még bele senki. Csak egyet adtam én.
BÍRÓ Mindenki csak egyet adott, vagy annyit se, ahogy mondják…
VÁDLOTT Nem igaz. Hányan van kint, akinek itt kéne lenni.
BÍTÓ Mondjon akkor neveket, kik azok?
VÁDLOTT Nem az én dolgom, hogy vádoljak mást is.
Elég nekem a bűnöm. Vállalom érte, amit kell.
BÍRÓ A büntetését sokallja talán?
VÁDLOTT Ha egy pofonért ennyi jár, hát akkor igen.
BÍRÓ De a halott fejét miért akarta baltával levágni?
VÁDLOTT Tagadom. Ha volt is ilyen, nem én voltam az.
BÍRÓ Tehát elismeri, szóba került. De miért tették volna?
VÁDLOTT Gyorsan történt ott minden. Senki se értette, miért.
BÍRÓ Levágni baltával a lányai előtt. Kérdem: miért?
VÁDLOTT Nincs válasz erre. Mi olyan nyomorultak vagyunk,
amit maga el sem tud képzelni. A maguk fajta,
aki rólunk ítél és megítél, azt hiszi: így nem lehet élni.
Nem is! De muszáj. Mert nekünk csak ennyi maradt.
Ki tehet erről? Na mondja, ki? Miért kell nekünk
mindig lenni vádlottnak, félni, szégyenkezni folyvást?
A megalázottak becsülete hol van? Akiktől
elvették a reményt, hogy élhetnek becsülettel,
azokat ki látja? Gyerekek nőnek fel a koszban,
és senki se bánja. Eggyel kevesebb. Sebaj.
„Ha öt perccel tovább maradsz anyádba, megégsz”,
mondják és kiröhögnek, mert más a színünk,
a beszédünk, más a fejünkön a haj tapadása…
Ki vagyunk zárva, és azt mondják gúnyosan:
„Mért nem jöttök be? Ez a hely mindig is nektek készült…”
BÍRÓ A bíróság csak a konkrét ügyet vizsgálhatja,
amelyben nem talál enyhítő körülményre sehol.
KAR Isten előtt nincs Áldozat,
nincs Gyilkos önmagában,
csak a többiek, testvérek,
barátok, rokonok között.
Minden tett, a jó meg a rossz is
az emlékezet által marad meg,
és kapja meg azt, hogy
mi a jó, mi a rossz az időben.
Csak a fájdalom marad,
ami lerakódik a csontba
keményen, hogy a kő se keményebb.
A földbe marad, a sírkövek jelzik,
hogy merre lehetnek,
és kavicsokkal üzennek
a múltnak az élők.
(Sötét. Hosszú csend.)
A levél
VÁDLOTT Szevasz krisztinán öcsém!
Remélem jól vagytok az egészen és nincs semi bajotok. Én jól
vagyok miattam ne idegeskegyetek és ne féljetek én
ki fogom bírni amit kapok úgy hogy nyúgoggyatok meg. én
el gyúrogatok magamnak járok könyvtárba minden
szerdán és sokat gondolok rátok és nagyon hiányozotok
az egészen. De mindennek el jön az ideje mint anakis hogy
még ínen egyszer haza mejek és minden a régi lesz újra a
családommal leszek azok pedig ti vagytok és nem csinálok
semi ójat amijér mégegyszer elszakítnak a családomtól. De még
egy dolgot kelesz lezárnom és aszt le is fogm. Sokan fognak
térdelni előtem azért mert Anya Apa és gergő bent van. De anak is
eljön az ideje csak menyek ki ínen és fel fogom keresni rosz
kőcsőgőket és nem fog érdekelni hogy kí lesz az, ha ők nem
nézték Anyáméket én se fogom őket de tárgyaláson kí fog
derülni hogy ki mit mondot és ha ki mejek Akor el számolok azokal
aki Anyáékra beszéltek. De guszti már szenved mert mos főz
takarít de még ha lesz rá alkalmam akkor szét baszom. Gyuri
már tudja a hovatartozását már neki el magyarásztam és ő aszt
mongya hogy ő nem beszélt rájúk de montam neki is hogy ha
giderül hogy rájuk beszélt akor válalja a következményeit vagyis
meggyalázom. de mindegy mindenki áljon majd hejt a Szavájért én
így gondolom ezért szenvedni fognak az egészen a rohadékok.
Krisztián ne idegeskegyetek miatam és nekem jó minden a
körülményekhez képest de az biztos hogy ha kimejek
sok ember a holdon vegyen házat aszt ajánlom. Krisztinán a
gyerekekre vigyázál Anyáékat ki kelesz hogy engegyék és
akor már kőnyeb lesz szászor nektek is és nekem is. De nem
bánám ha ki engednék már őket drága tesóm.
Puszilok minden kit és ne agodgyatok miatam. Ere a levélre
ne válaszoljatok mert ez nem ínen megy jó? és lehet hogy
ammi volt bent nekem a 20 ezres dólóg lesz megint de
már most ingyen lesz.
Sok… sok púszi. Vigyázatok Magatokra
Szerető Bátgytól.
A rabbi vendégei
KAR A domboldali csendes
temető, a több méteres vaskerítéssel
védett kert, hol a kövek laknak,
csak hallgat, csak hallgat.
A rokontalan csontok várakoznak,
türelmetlenül várnak a megígért
Messiásra. A csendben
a sírkőre rakott hideg kavicsok
a hajnali fényben. Szomjazzák
az imát, hogy emlékezzenek
rájuk az élők. És az ohelben
a cádik csak nézte, hogy
gyilkolják le a népét,
hogy tűnnek el a tájból, mintha
sose éltek volna itt. Hogy hordják
el zsinagóga kövét, tégláját, fáját,
cserepét. Látja a meggyalázott temetőt,
a röhögést, a parázsló csikkeket,
és látja, ahogy rugdossák a halottat.
Látja, de nem emlékszik,
hiszen halott, aki ráér már
várni a szegény Messiásra.
RABBI Áldott az Örökkévaló, aki megteremtette a nevetést.
IDEGEN Miért?
RABBI Mert a nevetés feloldja fájdalmat.
IDEGEN Rabbi, igaz, hogy amikor eljött Kohn, mert vitája volt
Grünnel, meghallgatta és azt mondta neki: Igazad van, Kohn!
RABBI Úgy van, mert igaza volt.
IDEGEN És eljött a Grün is, és neki is azt mondta,
hogy ’te Grün, neked van igazad’?
RABBI Úgy van, mert neki volt igaza.
IDEGEN De hogyan lehet az, hogy a Kohnnak is,
Grünnek, noha vitáztak, volt igaza?
RABBI Miért ne lehetne?
IDEGEN Mindkettőnek?
RABBI Tudod mit, neked is igazad van. –
Mert mikor eljön a Messiás,
letörli a könnyeit mindenkinek,
és az öröm lesz akkor imádság.
KICSI LÁNY (Mondja A Gödölye Meséjét)
Egy gödölyét, kis gödölyét
vett az apám két garasért
szép gödölyét, kis gödölyét.
Egy szép napon nagy baj történt,
– volt gödölyénk s nincs gödölyénk –
mert egyszerre csak hirtelen
kormos cica megjelen
s felfalja a gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Kormos cica is megjárta,
hogy úgy megnőtt az étvágya.
Kutya-koma se szó, se beszéd
látva puffadt ellenségét,
magára biz ő nem várat,
neki ront a rút macskának
s felfalja a falánk cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Kutya-koma is rajtavesztett,
kihívta a bősz végzetet,
s feje fölött végig suhog
az ősi rém: a furkósbot,
gazdájának görcsös botja
halálosan elpáholja,
mert fölfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Furkósbotnak jó napja volt,
ámde ő is csak meglakolt;
kutya-komát jól elverte
– teringette, hogy merte –
tűzrevaló száraz fa,
utolérte balsorsa,
mert a kutyát jól elverte,
mely felfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
A tűz még egyre égett,
hogy híre kelt nagy bűnének,
s hömpölyögve tört előre
minden gátat általtörve
a víz,
mely a tüzet eloltotta,
minden cseppjét reáontva,
mert a botot elégette,
mely a kutyát jól megverte,
csúf ebadta,
gonosz fajta,
mely felfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Tenger víz borított mindent
s benne egy nagy ökör jött-ment,
de egyszerre csak elunta
és a vizet mind megitta,
mert eloltotta a tüzet,
amelyben a bot elégett,
a furkósbot, a száraz fa,
mert kutya-komát elrakta,
mert felfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Kis mesének nincs még vége,
gyilkos tagló csak elérte,
biz elérte a nagy ökröt,
mely keservesen felbőgött,
mert rásújtott a mészáros,
miképpen ez már szokásos;
az ökörnek ez a sorsa,
mely a vizet mind felissza,
a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
amelyben a bot elégett,
a furkósbot, a száraz fa,
mert kutya-komát elrakta,
mert fölfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Ökröt sújtó merész ember
ráfizetett most ez egyszer;
alig térül, alig fordul,
szeméből a könny kicsordul.
Ott terem a halálangyal
s lenyisszantja pallosával,
mert az ökröt lesújtotta,
mely a vizet mind felitta,
a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
amelyben a bot elégett,
a furkósbot, a száraz fa
mert kutya-komát elrakta,
mert fölfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.
Végül csendben, nesztelen
az Úr-Isten megjelen,
Ő maga és senki más,
csupa fény és ragyogás;
s halálangyal tudja már,
ő rá is csak halál vár,
mert megölte a mészárost
s lakolni kell ezért most.
A mészáros az ökörért
fizetett ilyen drága bért,
az ökörért,
mely fölitta a sok vizet,
mely eloltotta a tüzet,
amelyben elégett a bot,
a furkósbot, a száraz fa,
mely kutya-komát elrakta,
mert fölfalta a rút cicát,
mely elnyelte a kis gidát:
selyemszőrű gödölyét,
szép gödölyét, kis gödölyét,
mit apám vett két garasért.