Kalligram / Archívum / 2010 / XIX. évf. 2010. december – Opera / Az olaszliszkai

Az olaszliszkai

Második rész

             

A tárgyalás

               

BÍRÓ                            A tárgyalást ezennel megnyitom.

                                  A mai nap nem lesz könnyű dolgunk,

                                  az ügy próbára teszi majd tudásunk,

                                  a közösséget pedig élesen megosztja.

                                  Érzelmeink tanácsát ne kövessük,

                                  a Gonosz Vádló szava ránk ne hasson,

                                  ki megjelent a Legfőbb Bíró előtt,

                                  és az Úc földjében élő Jóbra vallott,

                                  hogy számításból volna csak erényes,

                                  a törvényt is kamatra tartja be,

                                  istenfélelme pedig merő cinizmus. –

                                  Precedensként a Jób kontra Isten

                                  aktát hogyha felütjük mi, ma is

                                  láthatjuk, hogy az ember sorsa

                                  volt a tárgyalás legfontosabb tétje,

                                  és nem kevésbé a Jognak hitele,

                                  ha a Bíró a bűnnek részese, vajon

                                  képes-e valóban igazságot szolgáltatni,

                                  s az ítélete lehetne vigasz a veszteségre?

                                  De míg Jób magának volt ügyvédje,

                                  addig nekünk az Áldozat helyett

                                  kirendelt ügyészt kellett most felkérnünk,

                                  hogy a távol lévő sértettet képviselje,

                                  ki már a Legfőbb Bíró előtt adott számot,

                                  és ügyét ott megnyugtatón lezárták.

                                 A rajtunk lévő súly ezért nagyobb,

                                 mert még nem ismerjük azt az ítéletet,

                                 mely – hitem szerint – a mi eljárásunkról is dönt…

           

ÜGYÉSZ                    Javasolnám: mi a lincselésre koncentráljunk.

                 

BÍRÓ                           Hogy tárgyalható egy lincselés, ahol

                                  az óvó szó hiányzott, a nyelvet is

                                  a vádlottak közt kellene látni, mert

                                  senki sem szólt, hogy hagyjátok abba?

               

ÜGYÉSZ                     A tett és a tétlenség közötti térben

                                  fekszik a test, amelyet meggyaláztak.

                 

ÜGYVÉD                     Védencem nevében hadd jelezzem,

                                  a lincselés szó ellen tiltakozna…

             

BÍRÓ                            És mit javasolna helyette, kolléga?

                 

ÜGYVÉD                    …és becsületsértésért százmilliót kér,

                                   mert lincselés szó foltot ejt hírén.

                     

ÜGYÉSZ                      Ne komolytalankodjunk most talán,

                                  a jog lejáratása volna egy ilyen per.

             

BÍRÓ                            A hírnevet a tett, és nem a jog védi.

             

ÜGYVÉD                     A panasznak illik azért helyt adni, nem?

                   

BÍRÓ                            Előbb vizsgáljuk meg, mi történt,

                                  s az ítélet után tehet panaszt, ha addig

                                  még bántja őt a szó, s van az óvásnak alapja.

                     

ÜGYVÉD                      A vétek egyiknek bűn, a másiknak csapás.

                     

BÍRÓ                           Keressük meg együtt az igazságot,

                                  értsünk egyet abban, mi a jó.

                     

ÜGYVÉD                     Emlékezzünk csak: pusztult-e el valaki ártatlanul,

                                  és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

                     

BÍRÓ                            Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók

                                  és a vészt vetők ugyanazt aratják.

                                  Az Isten leheletétől pusztulnak,

                                  haragja szelétől semmivé lesznek.

                     

ÜGYÉSZ                      Ha beszélek, fáraszt-e titeket?

                                  Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?

                     

ÜGYVÉD                     Titokzatos szó jutott hozzám,

                                  de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,

                                  éjszakai látomásoktól felizgatva,

                                  amikor mély álom száll az emberekre.

                     

BÍRÓ                            Szellő suhant el arcom előtt,

                                  felborzolódott a szőr testemen.

                                  Megáll, de nem ismerem fel, amit látok.

                                  Egy alak van a szemem előtt,

                                  halk hangot hallok:

                     

ÜGYÉSZ                      Igaz-e Isten előtt a halandó?

                                  Alkotója előtt tiszta-e az ember?

                     

ÜGYVÉD                     Nem a porból támad a hamisság,

                                  és nem a földből sarjad ki a vész,

                                  hanem az ember maga szüli a vészt,

                                  melynek szikrái a magasba szállnak.

                     

BÍRÓ                            Bizony, boldog az ember, akit Isten megfedd!

                                  Mert ő megsebez, de be is kötöz,

                                  összezúz, de keze meg is gyógyít.

                     

ÜGYVÉD                     Csak küzdelem a halandó sorsa a földön,

                                  napjai úgy telnek, mint a napszámosnak!

                                  Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után,

                                  és a napszámos várja a munkabért,

                                  úgy jutottak neki hiábavaló hónapok,

                                  nyomorúságos éjszakákkal fizették ki.

                     

ÜGYÉSZ                      Nem kell-e felelnünk e sok beszédre?

                                  A bőbeszédűségnek legyen igaza?

                     

BÍRÓ                            Hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

                     

KAR                             Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod,

                                  és hogy így törődsz vele?

                                  Minden reggel megvizsgálod,

                                  minden pillanatban próbára teszed.

                                  Miért nem veszed le rólam a szemed?

                                  Nyálamat sem engeded lenyelni?

                                  Ha vétkeztem, mit követtem el

                                  ellened, emberek őrzője?

                                  Miért tettél a céltábláddá?

                                  Talán terhedre vagyok?

                                  Miért nem bocsátod meg hibámat,

                                  miért nem nézed el bűnömet?

                                  Hiszen már a porban fekszem,

                                  mire keresel, már nem leszek.

                     

BÍRÓ                            Mikor hagytok már fel a szavakkal?

                                  Gondolkozzatok, és aztán beszéljetek!

                     

ÜGYÉSZ                      Miért maradhatnak életben a bűnösök?

                     

ÜGYVÉD                     Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk,

                                  és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?

                     

ÜGYÉSZ                      Virradat előtt kel föl a gyilkos,

                                  hogy megölje a nyomorultat és a szegényt.

                     

ÜGYVÉD                     Ha van mellette egy angyal a sok közül,

                                  aki közvetítőként melléáll,

                                  és megmondja az embernek kötelességét…

                     

ÜGYVÉD                     Honnan jön tehát a bölcsesség?

                                  Hol van az értelem lelőhelye?

                     

BÍRÓ                            Az Úr félelme a bölcsesség,

                                  és a rossz kerülése az értelem.

                     

ÜGYVÉD                     Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,

                                  biztonságban élnek, akik ingerlik Istent…

                     

BÍRÓ                            Még a sötétségbe és a halál árnyékába

                                  sem rejtőznek el a gonosztevők.

                     

KAR                             Használhat-e az ember Istennek?

                                  Hiszen csak önmagának használ az okos.

                                  Mi öröme telik a Mindenhatónak

                                  abban, hogy te igaz vagy?

                                  Van-e haszna abból,

                                  hogy te feddhetetlenül élsz?

                                  Talán azért fenyít téged, mert féled őt,

                                  ezért száll perbe veled?

                                  Bizony sok gonoszságod van,

                                  és bűneidnek se vége, se hossza!

                                  Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül,

                                  és meztelenre vetkőztetted őket.

                                  A szomjazónak nem adtál vizet inni,

                                  az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

                     

                     

A helyszínelés

                     

RENDŐR                      Mi tartott órákig? Miért nem telefonáltatok hamarabb?

                     

TETTES1                      Meg kellett beszélni, hogy akkor most mi legyen.

                     

RENDŐR                     Mi mi legyen? Hogy tehettétek ezt? Mi lesz ebből,

                                  miért pont nekem kell most szolgálatban lennem, Istenem.

                     

TETTES2                      Most meg mit sápítozik? Megérdemelte, mert a kissányt megölte…

                     

RENDŐR                      Ébredj már fel! Most mondjátok, hogy semmi baja.

                     

TETTES2                      De lehetett volna. Tizenkét évvel ezelőtt a részeg gázoló

                                  nem elvitte az ártatlant? Most is csak kicsin múlt.

                     

RENDŐR                     Semmi baja? Fel tudod fogni? Ezt meg, mint a békát

                                  az úthenger, úgy kilapítottátok? Oszt semmiért, bazmeg!

                     

TETTES2                     Ez legalább megkapta. A másik nem bűnhődött.

                     

RENDŐR                     Mit nem? Mi elég nektek? Öt évet ült, kínszenvedés volt

                                  az odabent annak, ott is ott voltatok. Amikor kijött

                                  a nyomorult, felesége elhagyta, mert élni akart még,

                                  gyereke kerülte. Leköptétek, üldöztétek folyton,

                                  végül felakasztotta magát, mert nem bírta tovább,

                                  inkább a halál. És nem bűnhődött? Mi kellene még?

                     

TETTES1                     Hagyjuk a régi ügyet. Most nem az a kérdés,

                                  ezt kellene valahogy elintézni, tudod, ha lehetne…

                     

RENDŐR                     Ha lehetne? Mit lehetne? Semmit se lehetne! Tudjátok, este

                                  hányan fognak itt nyüzsögni? Itt lesz az összes

                                  tetves újságíró, a nyakkendősökkel, jön egy halom tévé,

                                  engem meg úgy seggbe rúgnak, hogy fénycsíkot húzok.

                     

TETTES1                     Mi már megbeszéltük. Segítünk, ahogy tudunk.

                     

RENDŐR                     Kinek? Miben? Mit képzeltek ti, nekem meritek ezt mondani?

                     

TETTES1                     Látja, ennyi ember kéri, és ez nem kevés.

                                  Eddig is kijöttünk. Magának is van családja…

                     

RENDŐR                     Ezt hogyan értsem? Ez nem olyan, nem értitek?

                     

TETTES2                     Na ne cidrizzen. Mit fosik? Nem maga megy börtönbe.

                     

RENDŐR                     Az is sok, amit kértek. Mért nem tört el lábam

                                  reggel, hogy nem lettem volna szolgálatba soha.

                     

KAR                             A bűn vizsgálása félig már

                                  az igazság. De ha a vizsgálat elmarad

                                  jó időben, csak a bíró szeme látja

                                  a tetteseket, és akkor már a szó

                                  csak a nyom, amely az emlékezetre

                                  hagyatkozhat. A felejtés alakítja

                                  a múltakat. Így lesz igaz,

                                  mi hamis volt, és vádolnak

                                  olyanokat, akik semmit sose tettek.

                                  Ó Mnémoszüné, nincs nagyobb,

                                  mint a Te hatalmad, kisimítod

                                  a ráncot, a múltak felett őrködsz,

                                  hogy az emlékezet alakítsa

                                  a szavakat. A jegyzőkönyvek,

                                  akták csak jelek, amiket

                                  a szó ereje letöröl. Aki él

                                  és elbeszél, az mond ítéletet,

                                  s szava nehezebb a kőnél,

                                  amellyel lágy koponyát beszakítnak.

                     

                     

A lincselés

                     

BÍRÓ                            Első számú vádlott, kérdezem, honnan

                                  tudták, hogy a kislány, aki a közúton játszott,

                                  meghalt, ha nem volt ott a test, se vér, se semmi?

                     

VÁDLOTT                    Már nem tudom, mert nagy volt a zavar.

                     

BÍRÓ                           Nem nézték meg a lányt? Nem hívtak mentőt?

                     

VÁDLOTT                    Nem volt arra idő. Pár perc lehetett. Gyorsan.

                     

BÍRÓ                            De felpattant és elszaladt a lányka,

                                  és nem is maradt sérülés nyoma.

                                  Akkor miért verték agyon azt a férfit?

                     

VÁDLOTT                   Én nem nyúltam hozzá. A népek voltak.

                     

BÍRÓ                            Hogyan történt, elmondaná nekünk?

                     

VÁDLOTT                     Kiabáltak, hogy öjjétek meg. – És ölték.

                     

BÍRÓ                            És maga nem volt ott, nem látta?

                     

VÁDLOTT                    Ott voltam. De nem láttam. Semmit se láttam.

                     

BÍRÓ                           És miért ölték? Mit vétett a szerencsétlen?

                     

VÁDLOTT                    Nem kérdezte aztat ottan senki se.

                     

BÍRÓ                           Hát mit csináltak a többiek? A népek?

                     

VÁDLOTT                    Főként rugdosták spiccel, és taposták sarokkal.

                     

BÍRÓ                          A fej felismerhetetlen véres húscafat maradt,

                                 az arc péppé vált, a szemek kifolytak,

                                 a koponyacsont, formátlanná vált, akár a spongya.

                     

VÁDLOTT                    Most mit vár tőlem? Mit mondhatnék erről?

                     

BÍRÓ                            A két leánya nézte, és ezt hagyták?

                     

VÁDLOTT                   Mit tettünk volna? Azt hittük, hogy halott

                                 a kissány. Megérdemelte volna akkor biztosan…

                     

BÍRÓ                          Megérdemelte volna ezt a szenvedést?

                     

VÁDLOTT                   Igen. És a családja is hordozza ezt a bűnt.

                     

BÍRÓ                          A két leány, egyik még ötéves akkor, hogyan

                                 lehetne vétkes az, ki nem tehet a sorsnak ellene?

                                 És a tizennégy éves megerőszakolása?

                     

VÁDLOTT                   Nem erőszakoltak ott meg senkit is.

                     

BÍRÓ                          De elhangzott, hogy meg kén tenni azt, nem?

                     

VÁDLOTT                   Talán igen, talán nem. Honnan tudjam én?

                     

BÍRÓ                          Talán nem volt ott? Magára vallottak sokan.

                     

VÁDLOTT                   Mindenki ott volt, de nem vádolják mindet mégse.

                     

BÍRÓ                          Hát mondja meg, ki lehetne még itt?

                     

VÁDLOTT                    Itt mindenki tudja, hogy ki mit csinált,

                                  de senki nem mondja el…!

                     

BÍRÓ                           Akkor mondja el maga!?

                     

VÁDLOTT                   Ne várja tőlem, hogy majd bemártom őket.

                     

BÍRÓ                           De akkor miért a bíróságot okolja?

                     

VÁDLOTT                    Mert bármi lesz, igazságtalan az ítélet.

                     

KAR                            Van benne valami,

                                  hisz egy lincselést

                                  miként lehet elbeszélni,

                                  s ha elbeszélni sem lehet, mert

                                  nincs a sokféle emlékezetek

                                  között, nincs semmi kapocs,

                                  hogyan lehetne méltón hozni meg,

                                  és főként igazságosan, a döntést?

                     

                                  Ha mindenki azt kiáltja,

                                  a kis gyerek és a felnőttek együtt,

                                  hogy öld meg, öld meg, öld meg,

                                  verd agyon, basszátok szét a lányát,

                                  a kisgyerek fejét verjétek falhoz,

                                  hasítsátok fel a terhes nők hasát,

                                  szedjétek ki a bent bujkáló porontyot,

                                  írmagjuk se maradjon, senki,

                                  valaki el ne beszélhesse,

                                  ne legyen tanú, ki ellenünk vallana majd. –

                                  A lincselések, népirtások hangja,

                                  hogy itt van a fülünkbe,

                                  a történelem mocska,

                                  szörnyű fülsár.

                     

BÍRÓ                           De maradjon akkor büntetlen a szörnyű bűn?

                     

VÁDLOTT                    Én ártatlan vagyok, tudom. Mért jött arra az áldozat?

                     

BÍRÓ                            A sors aligha elkerülhető. És a törvény

                                   nem a sorsot vizsgálja. Csak a tetteket.

                                  A szándékot is csak annyiban, amennyiben

                                  a jövőbe elvezet. Az emlékezetet kutatja inkább.

                     

VÁDLOTT                   Én nem emlékszem semmire.

                     

BÍRÓ                          Inkább száz bűnös megmeneküljön, mint hogy

                                 akár egy ártatlan sérelmet szenvedjen?

                     

VÁDLOTT                   Azokat mért nem büntetik, akik elveszik a reményt?

                     

BÍRÓ                           Vagy kövessük azt az elvet, hogy kilencvenkilenc

                                  ártatlan pusztuljon, mint egy bűnös megússza?

                     

VÁDLOTT                    A férfi bűnös volt, elütötte kissányt. Csak szerencséje volt.

                     

BÍRÓ                           Szerencséje? Mit nevez maga szerencsének?

                     

VÁDLOTT                    Mán úgy értem, hogy nem lett a lyánynak nagy baja.

                     

BÍRÓ                           De hiszen semmi baja sem lett! És meg se nézték,

                                  hogy mi baja. A „kissány” senkit sem érdekelt. Csak a lincselés!

                     

VÁDLOTT                    Egy pofonba nem halt még bele senki. Csak egyet adtam én.

                     

BÍRÓ                           Mindenki csak egyet adott, vagy annyit se, ahogy mondják…

                     

VÁDLOTT                   Nem igaz. Hányan van kint, akinek itt kéne lenni.

                     

BÍTÓ                           Mondjon akkor neveket, kik azok?

                     

VÁDLOTT                    Nem az én dolgom, hogy vádoljak mást is.

                                  Elég nekem a bűnöm. Vállalom érte, amit kell.

                     

BÍRÓ                           A büntetését sokallja talán?

                     

VÁDLOTT                   Ha egy pofonért ennyi jár, hát akkor igen.

                     

BÍRÓ                          De a halott fejét miért akarta baltával levágni?

                     

VÁDLOTT                   Tagadom. Ha volt is ilyen, nem én voltam az.

                     

BÍRÓ                          Tehát elismeri, szóba került. De miért tették volna?

                     

VÁDLOTT                   Gyorsan történt ott minden. Senki se értette, miért.

                     

BÍRÓ                           Levágni baltával a lányai előtt. Kérdem: miért?

                     

VÁDLOTT                    Nincs válasz erre. Mi olyan nyomorultak vagyunk,

                                  amit maga el sem tud képzelni. A maguk fajta,

                                  aki rólunk ítél és megítél, azt hiszi: így nem lehet élni.

                                  Nem is! De muszáj. Mert nekünk csak ennyi maradt.

                                  Ki tehet erről? Na mondja, ki? Miért kell nekünk

                                  mindig lenni vádlottnak, félni, szégyenkezni folyvást?

                                  A megalázottak becsülete hol van? Akiktől

                                  elvették a reményt, hogy élhetnek becsülettel,

                                  azokat ki látja? Gyerekek nőnek fel a koszban,

                                  és senki se bánja. Eggyel kevesebb. Sebaj.

                                  „Ha öt perccel tovább maradsz anyádba, megégsz”,

                                  mondják és kiröhögnek, mert más a színünk,

                                  a beszédünk, más a fejünkön a haj tapadása…

                                  Ki vagyunk zárva, és azt mondják gúnyosan:

                                  „Mért nem jöttök be? Ez a hely mindig is nektek készült…”

                     

BÍRÓ                           A bíróság csak a konkrét ügyet vizsgálhatja,

                                  amelyben nem talál enyhítő körülményre sehol.

                     

KAR                            Isten előtt nincs Áldozat,

                                  nincs Gyilkos önmagában,

                                  csak a többiek, testvérek,

                                  barátok, rokonok között.

                                  Minden tett, a jó meg a rossz is

                                  az emlékezet által marad meg,

                                  és kapja meg azt, hogy

                                  mi a jó, mi a rossz az időben.

                                  Csak a fájdalom marad,

                                  ami lerakódik a csontba

                                  keményen, hogy a kő se keményebb.

                                  A földbe marad, a sírkövek jelzik,

                                  hogy merre lehetnek,

                                  és kavicsokkal üzennek

                                  a múltnak az élők.

(Sötét. Hosszú csend.)

                     

A levél

                     

VÁDLOTT                    Szevasz krisztinán öcsém!

                                  Remélem jól vagytok az egészen és nincs semi bajotok. Én jól

                                  vagyok miattam ne idegeskegyetek és ne féljetek én

                                  ki fogom bírni amit kapok úgy hogy nyúgoggyatok meg. én

                                  el gyúrogatok magamnak járok könyvtárba minden

                                  szerdán és sokat gondolok rátok és nagyon hiányozotok

                                  az egészen. De mindennek el jön az ideje mint anakis hogy

                                  még ínen egyszer haza mejek és minden a régi lesz újra a

                                  családommal leszek azok pedig ti vagytok és nem csinálok

                                  semi ójat amijér mégegyszer elszakítnak a családomtól. De még

                                  egy dolgot kelesz lezárnom és aszt le is fogm. Sokan fognak

                                  térdelni előtem azért mert Anya Apa és gergő bent van. De anak is

                                  eljön az ideje csak menyek ki ínen és fel fogom keresni rosz

                                  kőcsőgőket és nem fog érdekelni hogy kí lesz az, ha ők nem

                                  nézték Anyáméket én se fogom őket de tárgyaláson kí fog

                                  derülni hogy ki mit mondot és ha ki mejek Akor el számolok azokal

                                  aki Anyáékra beszéltek. De guszti már szenved mert mos főz

                                  takarít de még ha lesz rá alkalmam akkor szét baszom. Gyuri

                                  már tudja a hovatartozását már neki el magyarásztam és ő aszt

                                  mongya hogy ő nem beszélt rájúk de montam neki is hogy ha

                                  giderül hogy rájuk beszélt akor válalja a következményeit vagyis

                                  meggyalázom. de mindegy mindenki áljon majd hejt a Szavájért én

                                  így gondolom ezért szenvedni fognak az egészen a rohadékok.

                                  Krisztián ne idegeskegyetek miatam és nekem jó minden a

                                  körülményekhez képest de az biztos hogy ha kimejek

                                  sok ember a holdon vegyen házat aszt ajánlom. Krisztinán a

                                  gyerekekre vigyázál Anyáékat ki kelesz hogy engegyék és

                                  akor már kőnyeb lesz szászor nektek is és nekem is. De nem

                                  bánám ha ki engednék már őket drága tesóm.

                                  Puszilok minden kit és ne agodgyatok miatam. Ere a levélre

                                  ne válaszoljatok mert ez nem ínen megy jó? és lehet hogy

                                  ammi volt bent nekem a 20 ezres dólóg lesz megint de

                                  már most ingyen lesz.

                                  Sok… sok púszi. Vigyázatok Magatokra

                                  Szerető Bátgytól.

                     

                     

A rabbi vendégei

                     

KAR                            A domboldali csendes

                                  temető, a több méteres vaskerítéssel

                                  védett kert, hol a kövek laknak,

                                  csak hallgat, csak hallgat.

                                  A rokontalan csontok várakoznak,

                                  türelmetlenül várnak a megígért

                                  Messiásra. A csendben

                                  a sírkőre rakott hideg kavicsok

                                  a hajnali fényben. Szomjazzák

                                  az imát, hogy emlékezzenek

                                  rájuk az élők. És az ohelben

                                  a cádik csak nézte, hogy

                                  gyilkolják le a népét,

                                  hogy tűnnek el a tájból, mintha

                                  sose éltek volna itt. Hogy hordják

                                  el zsinagóga kövét, tégláját, fáját,

                                  cserepét. Látja a meggyalázott temetőt,

                                  a röhögést, a parázsló csikkeket,

                                  és látja, ahogy rugdossák a halottat.

                                  Látja, de nem emlékszik,

                                  hiszen halott, aki ráér már

                                  várni a szegény Messiásra.

                     

RABBI                         Áldott az Örökkévaló, aki megteremtette a nevetést.

                     

IDEGEN                      Miért?

                     

RABBI                         Mert a nevetés feloldja fájdalmat.

                     

IDEGEN                      Rabbi, igaz, hogy amikor eljött Kohn, mert vitája volt

                                  Grünnel, meghallgatta és azt mondta neki: Igazad van, Kohn!

                     

RABBI                        Úgy van, mert igaza volt.

                     

IDEGEN                      És eljött a Grün is, és neki is azt mondta,

                                 hogy ’te Grün, neked van igazad’?

                     

RABBI                         Úgy van, mert neki volt igaza.

                     

IDEGEN                      De hogyan lehet az, hogy a Kohnnak is,

                                  Grünnek, noha vitáztak, volt igaza?

                     

RABBI                         Miért ne lehetne?

                     

IDEGEN                      Mindkettőnek?

                     

RABBI                        Tudod mit, neked is igazad van. –

                                 Mert mikor eljön a Messiás,

                                 letörli a könnyeit mindenkinek,

                                 és az öröm lesz akkor imádság.

                     

KICSI LÁNY                 (Mondja A Gödölye Meséjét)

                     

                                 Egy gödölyét, kis gödölyét

                                 vett az apám két garasért

                                 szép gödölyét, kis gödölyét.

                                 Egy szép napon nagy baj történt,

                                 – volt gödölyénk s nincs gödölyénk –

                                 mert egyszerre csak hirtelen

                                 kormos cica megjelen

                                 s felfalja a gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                     

                                 Kormos cica is megjárta,

                                 hogy úgy megnőtt az étvágya.

                                 Kutya-koma se szó, se beszéd

                                 látva puffadt ellenségét,

                                 magára biz ő nem várat,

                                 neki ront a rút macskának

                                 s felfalja a falánk cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                                                       

                                 Kutya-koma is rajtavesztett,

                                 kihívta a bősz végzetet,

                                 s feje fölött végig suhog

                                 az ősi rém: a furkósbot,

                                 gazdájának görcsös botja

                                 halálosan elpáholja,

                                 mert fölfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                     

                                 Furkósbotnak jó napja volt,

                                 ámde ő is csak meglakolt;

                                 kutya-komát jól elverte

                                 – teringette, hogy merte –

                                 tűzrevaló száraz fa,

                                 utolérte balsorsa,

                                 mert a kutyát jól elverte,

                                 mely felfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                     

                                 A tűz még egyre égett,

                                 hogy híre kelt nagy bűnének,

                                 s hömpölyögve tört előre

                                 minden gátat általtörve

                                 a víz,

                                 mely a tüzet eloltotta,

                                 minden cseppjét reáontva,

                                 mert a botot elégette,

                                 mely a kutyát jól megverte,

                                 csúf ebadta,

                                 gonosz fajta,

                                 mely felfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                     

                                 Tenger víz borított mindent

                                 s benne egy nagy ökör jött-ment,

                                 de egyszerre csak elunta

                                 és a vizet mind megitta,

                                 mert eloltotta a tüzet,

                                 amelyben a bot elégett,

                                 a furkósbot, a száraz fa,

                                 mert kutya-komát elrakta,

                                 mert felfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                     

                                 Kis mesének nincs még vége,

                                 gyilkos tagló csak elérte,

                                 biz elérte a nagy ökröt,

                                 mely keservesen felbőgött,

                                 mert rásújtott a mészáros,

                                 miképpen ez már szokásos;

                                 az ökörnek ez a sorsa,

                                 mely a vizet mind felissza,

                                 a vizet,

                                 mely eloltotta a tüzet,

                                 amelyben a bot elégett,

                                 a furkósbot, a száraz fa,

                                 mert kutya-komát elrakta,

                                 mert fölfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                                                       

                                 Ökröt sújtó merész ember

                                 ráfizetett most ez egyszer;

                                 alig térül, alig fordul,

                                 szeméből a könny kicsordul.

                                 Ott terem a halálangyal

                                 s lenyisszantja pallosával,

                                 mert az ökröt lesújtotta,

                                 mely a vizet mind felitta,

                                 a vizet,

                                 mely eloltotta a tüzet,

                                 amelyben a bot elégett,

                                 a furkósbot, a száraz fa

                                 mert kutya-komát elrakta,

                                 mert fölfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.

                     

                                 Végül csendben, nesztelen

                                 az Úr-Isten megjelen,

                                 Ő maga és senki más,

                                 csupa fény és ragyogás;

                                 s halálangyal tudja már,

                                 ő rá is csak halál vár,

                                 mert megölte a mészárost

                                 s lakolni kell ezért most.

                                 A mészáros az ökörért

                                 fizetett ilyen drága bért,

                                 az ökörért,

                                 mely fölitta a sok vizet,

                                 mely eloltotta a tüzet,

                                 amelyben elégett a bot,

                                 a furkósbot, a száraz fa,

                                 mely kutya-komát elrakta,

                                 mert fölfalta a rút cicát,

                                 mely elnyelte a kis gidát:

                                 selyemszőrű gödölyét,

                                 szép gödölyét, kis gödölyét,

                                 mit apám vett két garasért.