Rovardal; Határsáv; Csodás a répa; Gustav is kacagott; Kommentár; Jegyzet

Rovardal

S. R-nak

Ketten mentünk a Mézesen,

szerbül: át a Medenjačán,

a Tiszához közeli földúton,

be a parti erdőbe.

A kubikos gödrök körül

kivágott jegenyék hevertek.

A levegőben úszott a nyárfa-pehely:

mindent elborított a nyári hó,

átjárta orromat a híg takony.

Sört bontottunk a fatörzsön;

lábunk alatt sürgött-forgott

a létgyúró rovarsereg.

Egyszerre idegen és saját:

mocsaras, nyüzsgő anyaméh

nyílt tágra az érzékeink előtt –

tele lett a világ körülöttünk.

Lekonyultak a Napsugarak,

a távolban elhallgatott

a láncfűrész. Kiszivárgott,

s alvadni kezdett a sötét.

Határsáv

Délután a poros

töltésen tekertünk,

állat- s keréknyomok között

a Sárga Ház felé.

Balra lapos vidék,

a másik oldalon

zöld Tisza-parti fák

rejtették a lápot.

Rövid időn belül

a házhoz érkeztünk.

Üres volt, magára hagyott,

akár balesetben a test.

Eszembe jutott a gyerek-

korom, aztán a háború,

majd egy régi történet.

Alig vártam a visszautat.

Csodás a répa

1

Gustav sánta jobb lába

verte a padlót a próbán;

kezében kalapács volt

a karmesteri pálca.

Makacs szíve végül

lerobbant a tempótól.

Öccse és lánya után:

letarolta őt is a kór.

2

Fischer Iván répát rág

a Mahler-próbák alatt,

lefokozni a zenétől

felszikrázott feszültséget.

Hasmenésre csodás a répa,

oldja gyomrom izomgörcsét,

emészthetőbb tőle a múlt,

akár a finálés roham.

Gustav is kacagott

Mi ez a ricsaj,

csóválta kopaszodó fejét Tonyó,

sörtől kába szomszédom.

Ugyanezzel a szimfóniával

zavarták szét

egy angol városka aluljárójából

a falfirkás bandát:

elriasztotta őket

a Feltámadás csörömpölő pokla.

Ahogy Debussy a darab

párizsi ősbemutatóján,

Tonyó sem bírta sokáig cérnával.

Gustav is kacagott Mahleren:

„Néha már azt hiszi az ember,

hogy pálinkamérésben

vagy istállóban van.”

Kommentár

Csáth pontos kórképe Mahlerről:

„Türelmes volt a kegyetlenségig.” Mert a zene,

akár a megváltás –

ópium

az anyag fokozatos leépülésével szemben.

Ám torzul Csáthnál Gustav Budapestje: a viszony,

mint a türelem a kegyetlenség tükrében, nem pofonegyszerű,

hanem ambivalens:

Mahlernek ízlett is, meg nem is,

a pesti konyakmeggy. De akármerre inalt tovább,

a szokás hatalma osztotta a lapot. A zene volt az ól,

hol sánta kutyaként meghúzódhatott.

Jegyzet

40 hete volt még hátra Gustavnak az életrajzából, mikor a halogatások után végül elvonszolta magát Freudhoz,

              aki már izgatottan várta,

             s pácienséhez hasonlóan szintén a saját pszichoanalízisének vizsgálati

             foglya volt.

             A végeredmény:

             az orvos anya-komplexusának kivetítése a betegre.

             Később Freud úgy emlékezett a villámanalízisre,

             mint mély aknafúrásra egy rejtélyes építményen. Az omladozó falak között hangokat hallani,

             a fenséges tónust hamar lecsapja a fricska:

             Apa durván nekiesik a sánta anyának, közben úgy darál a szimfónia, akár a verkli:

             Ach, du lieber Augustin!

             A meleg augusztusi délutánban a zenétől óvakodó Freud türelmesen végighallgatta a módszereiben kételkedő Mahlert. A négy órás séta tiszta levegője segítette a gyónást.

             Freud sikeresnek értékelte a találkozót. Nemsokára viszont az újságokból értesült páciense haláláról, akitől utólag 300 koronát kapott:

             Köszönöm Uram,

             hogy meglátogattam

             önmagamat.

             Feküdj te is pamlagomra

             kedves olvasó,

             képzeljünk el egy sétát. Én jegyzetelek,

             a többit meg rád bízom.