Kalligram / Archívum / 2010 / XIX. évf. 2010. június–augusztus - Móricz / Átváltozások; Farsang

Átváltozások; Farsang

               

Átváltozások

                 

Nincs ok tovább maradni.

Feladatunkat, urunk természetének

meghatározását elvégeztük.

A szöveg egyes szakaszai

végső jóváhagyásra esélyes

fordulatokkal és fősodorral bírnak.

Reggel, ahogy a nap a homályt

és lajstromozott alakjait elűzi,

visszatérhetünk a városba,

hogy e kopár falak szította

érzületre gyógyírt keressünk.

Gőztől és olajos kezektől eltűnjön

gesztusainkból a férfitársaság

okozta merevség. Az ételsortól

hangunk visszanyerje hajlékony-

ságát és színét. Amikor már

mindez visszavonhatatlan,

küldetünk a magánéletével

zsarolható rézmetszőért:

hideg tűjével kimért szavainkat

kövesse. Sugaras fényben

fürdetve e sziklanyerget,

a vakolatlan falat és az állófülkét.

Ahol írópultot támasztok

a méretarányokat feszegető,

átszellemült arccal, a képből

kitekintve nyilvánvaló okból.

                       

                   

Farsang

                   

Urunk elkényeztet.

A szezonnyitóra is varratott

egy rugdalózót, hogy a jelmezbálon

abban virítsak. A célzás világos,

csak az nem jutott eszébe,

hogy a bankár ettől majd teljesen

beindul. A pletyka, immár tudjuk,

ezúttal sem túloz: a műkincsek

és elárvultak gyámja érti a dolgát,

de én sem okoztam csalódást.

Sok más után a berakásos

asztalkát is visszautasítottam,

amin a frissítőket némán cserélik.

Lényegében ezzel meg a visszafogott

sminkkel az őrületig csigáztam.

Annyit ivott, hogy a lágykő

szobrokat kancsóval akarta

az ordító mínuszban locsolni.

Szörcsögtem kicsit a szívószállal,

jelezve, nekem ez édes mindegy.

Cukkoltam azzal is, hogy mennyi

mindent nyerhetnék a tombolán,

ahányszor az ügyeletes pojáca

asztallapra hág, s a templom

harangja egész órát kondít.