Átváltozások; Farsang
Átváltozások
Nincs ok tovább maradni.
Feladatunkat, urunk természetének
meghatározását elvégeztük.
A szöveg egyes szakaszai
végső jóváhagyásra esélyes
fordulatokkal és fősodorral bírnak.
Reggel, ahogy a nap a homályt
és lajstromozott alakjait elűzi,
visszatérhetünk a városba,
hogy e kopár falak szította
érzületre gyógyírt keressünk.
Gőztől és olajos kezektől eltűnjön
gesztusainkból a férfitársaság
okozta merevség. Az ételsortól
hangunk visszanyerje hajlékony-
ságát és színét. Amikor már
mindez visszavonhatatlan,
küldetünk a magánéletével
zsarolható rézmetszőért:
hideg tűjével kimért szavainkat
kövesse. Sugaras fényben
fürdetve e sziklanyerget,
a vakolatlan falat és az állófülkét.
Ahol írópultot támasztok
a méretarányokat feszegető,
átszellemült arccal, a képből
kitekintve nyilvánvaló okból.
Farsang
Urunk elkényeztet.
A szezonnyitóra is varratott
egy rugdalózót, hogy a jelmezbálon
abban virítsak. A célzás világos,
csak az nem jutott eszébe,
hogy a bankár ettől majd teljesen
beindul. A pletyka, immár tudjuk,
ezúttal sem túloz: a műkincsek
és elárvultak gyámja érti a dolgát,
de én sem okoztam csalódást.
Sok más után a berakásos
asztalkát is visszautasítottam,
amin a frissítőket némán cserélik.
Lényegében ezzel meg a visszafogott
sminkkel az őrületig csigáztam.
Annyit ivott, hogy a lágykő
szobrokat kancsóval akarta
az ordító mínuszban locsolni.
Szörcsögtem kicsit a szívószállal,
jelezve, nekem ez édes mindegy.
Cukkoltam azzal is, hogy mennyi
mindent nyerhetnék a tombolán,
ahányszor az ügyeletes pojáca
asztallapra hág, s a templom
harangja egész órát kondít.