Demián
Szerepel, sakkozik
Jan Pinkavának
Demián egy sakkbábút forgat a
kezében. Felhúzza szemöldökét,
hehehe-eh, mondja, felugrik az
asztal mellől és átsiet a másik
oldalra, eljátssza, hogy gyerek,
felhúzza magát a szétnyitható
székre és jól nevelten mosolyog.
Falevelek, nápolyi capriccio.
Ablakból figyeljük a nagyival.
Szerepel, sakkozik. Csóválom
a fejem, el se hiszem, mit művel.
Sakk-mattot kap, zavartan néz
és a tízemeletes ház földszinti
üzletéből vett műfogát beteszi.
Éhes anya
Demián vasárnap délután temetőbe megy,
szilánkból garbót köt, hideg kő futja körbe
szívét. Táskájában tükröt tart maga felé.
A kezdő hurkot áthúzza egy másik hurkon.
Egy mondat, egy hurok, így felelget anyjának.
Nevetgél. Zavarában ujja közé horgol egyet.
Félve néz körbe, amikor előveszi anyja
kedvencét, a nyelvet. Sózza, borsozza.
Szóhoz sem jut, fuldokolva nyalja a száját.
Éhes anya. Uzsonnás zacskó, átvizesedett
szalvéta, pálinka. Demián indulna, de fekete
selyemsála a márványtáblába akad, szakad.
Anyja marasztalja, maradj még, maradj még.
A nővérek várnak
Demián kórházba megy, papírtáska
kezében, úgy megy dolgozni. Kocka-
cukrot dug a számba indulás előtt.
Nénike, gézruhában szivaccsal vár
Demiánra. Csillagformájú szemüvegén
kuncognak a kártyázók. Fürdetésre
készen. Az étellift előtt nővérek várnak
és cigarettáznak. Demián beszél, étcsokiját
csomagolja. Hazavárom mentateára.
Nem elég
Demián fotózni tanul, beállít minket. Lábunk
összeér, rettentő sokat készülök, na nem azért,
mert fotogén lennék s szeretem, ha valaki géppel
a kezében kattintgat. Kéri, vessem le pólóm bal
ujját, úgy, hogy kilátsszon a mellem. Te, meg aki
mellettem ül és eltűri mindezt, leméred a méretét,
elsápadsz, mikor Demián azt mondja, nos ez nem
elég, tegyél úgy, mintha meg is fognád, csípd meg.
Előáll egy állvánnyal, fekete dobozzal, feltartja a
vakut és képes viccet űzni belőlünk. Kérlel, hogy
mosolyogjuk, erre pofát vágunk, hidegen. Felállok,
felemelem a Long Island Ice Teám, leteszem,
barokkosan. Demián morog egyet és franciául
beszél, mon ami, tapsol egyet, mon cher,
no, no, nincs vége,
a festés hátra van.
Apa szíve
Demián esténként viaszból bábut
készít. Apja bábkészítő volt a pesti
Kolibri színházban. Azt mondja,
úgy fog kinézni, mint az apja.
Minden este elolvadt a viasz.
Katonástul, balerinástul főzi újra.
Reggelre összeáll. Befeketedett.
Fekete szíve volt apja bábuinak.
Demián bábja a fekete szív lett.
Azt szorítja magához, az szorul
keze közé, nem a derekam.
Rám néz, ugye, megcsináltam?