Tragédia
játszódik a múlt század harmincas éveiben
Külön köszönet Cséve Annának
SZEREPLŐK
Móricz Zsigmond
Mária, a felesége, színésznő
Janka, a korábbi felesége, halott
Újságíró, most jött Amerikából, filmügynök
Kis János, a Tragédia című novella főszereplője
Kellékes
Kisfiú, 7-10 éves
Kis János felesége (játszhatja Mária)
Gróf (játszhatja az újságíró)
Öregasszony (játszhatja Janka)
Csendőr (játszhatja a kellékes)
Zsellérek, násznép, cigánybanda
Móricz barna posztóköntösben, ingujjban, kicsit slamposan, éppen csak magára kapott nadrágban balról bejön a színpadra, ami a dolgozószobája, középen egy nagy íróasztal, oldalt pálma nagy cserépben, egy faragott karosszék, pár szék, könyvespolcok. Kezében egy nagy piros fazekat hoz és egy vekni fehérkenyeret. A fazekat az asztalra állítja, amiről elsöpri a papírokat. Élvezettel tunkol a hideg pörköltbe. Le-föl járkál, majd belehuppan a karosszékbe és eszik, mohón, mint egy éhező. Az óra most üt hajnali ötöt. A beszűrődő pirkadat mellett ég az asztali lámpa a dolgozóasztalon. Számolja az ütéseket. Aztán szenvedélyesen visszafordul az ételhez, turkál benne. Egy mezítlábas figura jön be jobbról, kezében gyűrögeti hirtelen lekapott kalapját, szakadt gatya, szakadt ing, hajában törek. Móricz szórakozottan néz föl rá.
MÓRICZ Mi van?
ZSELLÉR Itt lennék… Feküdjek le?
MÓRICZ Hogyhogy? Mit akarsz? Ki vagy?
ZSELLÉR Kis János.
MÓRICZ Hol jöttél be?
ZSELLÉR Sehol.
MÓRICZ Hát persze. Kis János.
megnézi
Most már megismerlek. Az én Kis Jánosom.
Kis tanácstalanul néz.
MÓRICZ Gyere csak közelebb. Hadd nézzelek.
Kis János bátortalanul tesz néhány lépést az íróasztal felé, Móricz mint egy földesúr, trónol, kezében a fazékkal.
MÓRICZ Valami megváltozott. A szájad. A szájad megváltozott. És mintha több hajad lenne. Ami meglepő. És valahogy nem vagy annyira jelentéktelen. Mintha nőttél is volna.
Kis tanácstalanul hallgat.
MÓRICZ Hát persze. Az ember nem maradhat örökké ugyanaz, nem igaz? Kis türelem. Ha negyed évszázadot kibírtál, most már kibírsz még pár percet, rendben?
KIS JÁNOS Lefeküdjek?
MÓRICZ Ne. Tűnj el.
Kis János eltűnik. Móricz vadul gépelni kezd. Miközben gépel, egy szélhámos-forma figura jelenik meg mögötte, az újságíró, hóna alatt amerikai újság, szájában füstölgő szivar, kezében csésze kávé, és nem zavartatva magát, odahúz magának egy széket, leül az asztalhoz. Móricz néha pillantást vet rá, aztán gépel tovább. Amikor az újságíró föl akar állni, rákiált:
MÓRICZ Hova megy? Üljön vissza.
Az újságíró megdermed.
MÓRICZ gépel és fennhangon mondja
Kérdezi tőlem, hogy mért nem írok az amerikai filmiparnak?
Egy nagy hollywoodi kasszasikert. Odaült hozzám tegnap a kis pasinger, a Hadikban, a kávéjával együtt. Először azt hittem, koldus. Mostanában csak úgy nyüzsögnek a koldusok, a jól öltözött koldusok. Állásuk is van, mégis koldusok. Vagy érzést koldulnak, vagy pénzt. De inkább pénzt.
ÚJSÁGÍRÓ Zsiga bátyám, megengedi? Can I sit down? Szabad leülni egy pillanatra? Meg fogsz lepődni, Zsiga bátyám, de én csak azért jövök zavarni, drága Zsiga bátyám, messze földről, hogy megkérdezzem, nincs-e valamire szükséged, és hogy nem tudnék-e valamiben segítségedre lenni. Ugye mi pertuk vagyunk?
MÓRICZ Parancsolj.
ÚJSÁGÍRÓ De ugye nem zavarok, drága Zsigám? Emlékszel rám?
MÓRICZ dohog, magában, nyúl a pörköltös fazékért, tunkol, eszik
Zsiga bátyám? A fél világ Zsigája. Mondaná Janka. Ha feljönne a sírjából. Az éj közepén. Maga, Zsiga, a fél világgal pertuban van. Csakhogy megvegye őket, odadobja a szívét a sarki kutyáknak. És igaza lenne. Kivel nem vagyok én pertu? Hogy mért nem döglök meg már!
visszafordul az írógéphez, sebesen gépel és fennhangon mondja
Fakó kék szem, kérdőn felhúzott szemöldök, brillantinos haj, kicsiny bajusz a száj fölött, fanyar mosoly a szájszegletben, jobb napokat látott nadrág. Mint egy lezüllött dzsentri. Lehet, hogy zsidó. Azok mindenkire hasonlítanak.
ÚJSÁGÍRÓ Johnny, egy whiskyt jéggel, please!
Kis János megint megjelenik jobboldalon. Kezében gyűrögeti kalapját. Mezítláb van. Stb.
MÓRICZ Mi van már megint? Mondtam, hogy szólok.
KIS JÁNOS Bocsánat, én csak akkor jövök, ha hívnak.
MÓRICZ Hívtalak?
KIS JÁNOS Igen. Különben nem jönnék. Lefeküdjek?
MÓRICZ Hova? Hova akarsz itt lefeküdni?
KIS JÁNOS Az árnyékba.
MÓRICZ Hol látsz itt árnyékot? Felőlem, feküdj le.
KIS JÁNOS Köszönöm.
lefekszik a padlóra, kalapját az arcára teszi
Móricz hol az újságíróra néz, hol Kis Jánosra.
MÓRICZ Megőrülök ezektől.
kiveszi a kalapot az újságíró kezéből
Szürke kalap…
megnézi a márkát
Borsalino…
megnézi az újságíró cipőjét
A cipője már rég nem látott suvikszot…
ír, vadul
Az újságíró. A cipője már rég nem látott suvikszot. Most jött Amerikából. Úgy ténfergett az asztalom körül, mint egy indiánvadász a prérin. Állandóan amerikai szavakat használ. Csinált akcentus. Imponálni akar. Azt mondja, Hollywoodból jött. És akkor kezdődött az a beszélgetés köztünk, aminek során hirtelen megértettem, hogy...
Ebben a pillanatban, baloldalon, kék japán selyemköntösben, előbukkan Mária.
MÁRIA Mért bujkál? Mért nem eszik a konyhában?
MÓRICZ mint akin rajtaütöttek
Úristen!
Kis János fölemelkedik a padlóról. Mint akit álmából riasztottak.
KIS JÁNOS Valami baj van?
MÓRICZ Te feküdj! Feküdj vissza!
ÚJSÁGÍRÓ érdeklődve nézi a kibontakozó jelenetet, kalapot emel Máriának
Nagyságos asszonyom…
MÁRIA nem látja az újságírót, sem Kis Jánost
Bocsánat. Előlem nem kell bujkálnia, ezt tudhatná. Én nem vagyok a Janka.
MÓRICZ Tudhatná: ősember vagyok, imádom a hajnali hideg cupákokat.
MÁRIA Engem bármikor nyugodtan felébreszthet. Hiszen ismer. Nem vagyok én Janka.
MÓRICZ Maga nem szereti, ha hidegen eszem. Ennek a zsíros nehéz ételnek még a látványát se szereti.
MÁRIA Én szeretem, ha maga kövér. Mondja, még mindig a Jankához hasonlít engem? Tíz év után?
MÓRICZ Szörnyű, de tény, folyton eszembe jut.
MÁRIA odamegy, homlokon csókolja Móriczot
Még álmában is.
MÓRICZ Beszéltem álmomban?
MÁRIA Simogassa meg a hátamat. Csak úgy tudok visszaaludni.
A fazék fedője ekkor kiesik az újságíró kezéből, és csörömpölve leesik a földre, Móricz dühösen odanéz – Mária nem hallja ezt a zajt, és nem néz oda. Az újságíró, hogy kivágja magát, összecsapja a bokáját.
MÓRICZ Más csak éhgyomorra tud dolgozni. Én meg csak úgy, ha tele van a hasam. Kér egy falatot?
MÁRIA Tudja, hogy délig semmit. És akkor se ilyen súlyosat.
ÚJSÁGÍRÓ felemelkedik a helyéről és bemutatkozik Máriának
Nagyságos asszonyom, engedje meg, hogy bemutatkozzam, ha már a férje őnagysága, my dear friend, az én drága Zsiga barátom nem tette meg azt a szívességet, hogy…
Mária nem hallja és nem is látja az újságírót.
MÓRICZ Csak nem képzeled, hogy te itt ülsz nálam, a dolgozószobámban?
ÚJSÁGÍRÓ Bátorkodtam…
MÓRICZ Te a Hadik kávéházban ülsz, tegnap délután.
ÚJSÁGÍRÓ Oppardon. De annyit megjegyeznék, drága Zsigám, hogy ez a nehéz, hideg zsíros magyar konyha nagyon egészségtelen…
Móricz megsemmisítő pillantást vet rá
MÓRICZ Máriának
Drágám, mindjárt bemegyek magához. Viszont most be kell fejeznem egy mondatot. A félbehagyott mondat az író halála.
ÚJSÁGÍRÓ Great. Fantastic. Ezt felírom.
MÓRICZ Inkább ne.
MÁRIA Kivel beszél maga? Főzzek egy jó erős kávét?
MÓRICZ Hogy kivel beszélek? Képzeletem produktumaival. Ha nem írom őket, feleselnek. Csak akkor nyugodtak, ha írom őket.
MÁRIA Ezt most nem értem.
MÓRICZ És mit szólna hozzá, ha írnék magának egy filmszerepet?
MÁRIA De nem Jankáról fog szólni, ugye? És nem akarja az ő mondatait a számba adni? Egyszer már megbuktam vele.
MÓRICZ Magának mindenről Janka jut az eszébe? Egyébként óriási sikere volt, emlékezzen. Egykor Jankát írtam meg magának, most magát írom majd meg Jankának.
MÁRIA Nekem? Hogy a Janka? Mindenről?
MÓRICZ Egy tükör két oldalán élek.
MÁRIA Néha úgy érzem, mintha én is csak egy figura lennék, amit éppen ír.
MÓRICZ Néha én is így érzem.
MÁRIA Ez most nagyon rosszkor jött, ez a tőrdöfés, mikor egy próbafolyamat közepén vagyok, ráadásul a maga darabjában, és tudja, hogy bármi megzavar, és azt is tudja, hogy hány rosszakaróm van, és van, aki alig várja, hogy visszaadjam a szerepet…
MÓRICZ Na, gyere, ülj az ölembe.
Mária Móricz ölébe ül, aki ringatja kicsit.
Jól figyeljen. Mondok valamit. Maga annyira tökéletes a színpadon, hogy néha már szinte fáj. Mert arra gondolok, hogy a feleségem itthon is csak azt játssza, hogy a feleségem, mert annyira nagyszerű színésznő. Ért engem?
MÁRIA Nem.
MÓRICZ Dehogynem.
MÁRIA Csak nem azt akarja, hogy abbahagyjam a pályát?
MÓRICZ Ilyet soha nem kérnék magától.
MÁRIA Ígérje meg, hogy soha nem ír meg engem!
MÓRICZ Valamirevaló író, aki ad magára, ilyet nem ígérhet. Egyébként nem magát írom éppen, hanem egy hülye újságírót.
ÚJSÁGÍRÓ fölemelkedik
Excuse me, már elnézést kérek, Zsiga bátyám…
MÓRICZ Na, adj egy csókot.
Forró csók, Móricz Mária fenekébe markol, hogy Mária felszisszen.
MÁRIA Ez fájt! Maga vadkan!
MÓRICZ Irgum-burgum.
horkant
MÁRIA Csókot kértem, nem harapást.
MÓRICZ Csak az Én a fontos, mindenkinek csak a saját Énje fontos…
szinte lesöpri magáról Máriát
MÁRIA Én nem vagyok magának fontos?
MÓRICZ elrévedve
Nem, ez csak a gondolat eleje – amit elkapok, mint az akrobata a trapézt a magasban –
Már nem is lát, hanem püföli a gépet. Mária kiviszi az egyik üres fazekat. A másikat is vinné, de Móricz, bár teljesen belemerült a gépelésbe, utánakap és kitépi a kezéből. Amikor Mária kimegy, Móricz fölszúr a villájára egy hideg sült hurkát, bámulja, élvezettel harap belőle, állára csorog a zsír, törölgeti az állát zsebkendővel. Nézi a hurkát, mint Hamlet a koponyát.
MÓRICZ ÉN, ÉN, ÉN, ÉN, ÉN, ÉN. ÉN. Az Én uralkodik, mindent magába szív, magára vonz, magává dolgozza fel. Mint a véres hurkát a gyomor. Alaptörvény: az Én ABSZOLUTTÁ EMELÉSE. Az Énnek kell az elsőnek lenni a világegyetemben. Az Én a legféltettebb kincs.
ÚJSÁGÍRÓ Good bye, mister Móricz. Én is elmehetek.
MÓRICZ Maradjon nyugton, mindjárt magához térek.
ír
Az Énért van minden. Az Én áll: a testből s a szellemi képességekből. Az Én teste a legtökéletesebb, tehát azt kell legjobban megvédeni, díszíteni, dicsekedni vele, piedesztálra emelni. Az Én arca a legszebb: senki se cserélné el a máséval. Az Én érdemli meg a legszebb ruhát, ékszert, gondozást. Az Én érdemli meg a legjobb lakást, bútort, evőeszközt, képeket, szőnyeget, levegőt, virágot, mindent. Az Én érdemli meg, hogy kíméljék a fáradtságtól, kimerüléstől, munkától, a fájdalomtól, megcsonkítástól, sebtől, vérvesztéstől, betegségtől, haláltól.
ÚJSÁGÍRÓ fölkel a helyéről
I come back in an hour. Visszajövök egy óra múlva.
de nem mozdul, marad a helyén
MÓRICZ Amit az Én tesz: csak az a Tett. Amit az Én kíván: csak az kell hogy legyen. Az Én a legtisztább, a leggusztusosabb, az Én iszik maga után a pohárból, de más után nem. Hogy én mért nem írok az amerikai filmiparnak? Egy hollywoodi kasszasikert.
ÚJSÁGÍRÓ Mért nem dolgozol, Zsiga bátyám, te is az amerikai filmiparnak? Ahány storyd neked van.
MÓRICZ Sztori? Az meg mi?
ÚJSÁGÍRÓ A story az annyi, mint történet. Csak éppen nem történet, hanem story.
MÓRICZ Vagy úgy. Sztori. Ez egy új szó, ezt felírom.
ÚJSÁGÍRÓ rágyújt a szivarjára
Ez egy ősrégi szó, Mister Móricz. Az a helyzet, dear old chap, hogy kint száz dollár is leesik egy pimf kis újságcikkért. A hundred bucks. Amiből te kettőt megírsz egy morning alatt. Neked az nothing. Ten minute job. A filmért ráadásul tízszer ennyit adnak. Előbb megírod novellának, aztán eladod short storynak, végül egy ropogós szinopszist írsz belőle.
MÓRICZ Mi az a szinopszis?
fölírja egy cetlire
ÚJSÁGÍRÓ Filmsztori. Nagy buli. És hullanak a zöldhasúak.
MÓRICZ Zöldhasúak? Az mi? Béka?
ÚJSÁGÍRÓ Nem. Dollár.
MÓRICZ Száz dollár?
felírja, szótagolja
Zöld-ha-sú.
ÚJSÁGÍRÓ Zsiga bácsi nagyüzemet nyithatna New Yorkban.
MÓRICZ Hány pengő az becsületes magyar pénzben? Hogy is van ez?
firkál, szoroz, kivon, összead
Egy pengő az tizenkétezerötszáz korona.
ÚJSÁGÍRÓ Korona? Hogy jön az ide?
MÓRICZ Én már csak koronában tudok számolni. Egy kiló arany az kereken hatszázötvenegy dollár.
ÚJSÁGÍRÓ Ez most hogy jött ki?
MÓRICZ Mert egy uncia az huszonegy dollár.
ÚJSÁGÍRÓ Te ilyeneket tudsz fejből, Zsiga bátyám? Wow. Amazing!
MÓRICZ Egy uncia az harmincegy gramm, egy kiló arany harminckét uncia. Namármost, akkor tehát egy dollár egyenlő hat pengő, mivel egy kiló arany háromezer-nyolcszáz pengő, és ha elosztjuk a háromezer-nyolcszázat a hatszázötveneggyel, akkor kijön a hat. Amiből az is következik, hogy pillanatnyilag egy kiló arany ára negyvennyolcmillió-nyolcszázhuszonöt ezer korona. Szóval te Amerikában egy délelőtt alatt megkeresel hatszáz pengőt? Hány korona az? Hét és félmillió?
ÚJSÁGÍRÓ Pedig én egy senki vagyok. I am a nobody.
MÓRICZ Csak egyet nem értek. Ha tényleg olyan gazdag vagy, mi a fészkes fenét keresel te a Hortobágyon?
ÚJSÁGÍRÓ Én spórolok. Én gondolok a jövőre. Nálam kérlekszépen minden dokumentálva vagyon.
MÓRICZ Az egy egész vagyon.
ÚJSÁGÍRÓ Nagy képes magazinnál egy novelláért az ember megkap 5-600 dollárt is! Minden magazinban kell lennie egy négernovellának…
MÓRICZ Magyar négerhez még nem volt szerencsém.
ÚJSÁGÍRÓ Majd lesz, Zsiga bátyám. Minden lesz, Zsiga bátyám. Kínai magyar is lesz. És magyar kínai.
MÓRICZ Ugorgyunk.
ÚJSÁGÍRÓ Szóval kell lenni egy négernovellának, egy detektívnovellának...
MÓRICZ Én detektívregényt se tudok írni…
ÚJSÁGÍRÓ De még a regénynél is jobb a film. That’s the top. The top of the top. Van nekem egy haverem Hollywoodban. Hollywood tele van magyarokkal. És nem kérek érte semmit. Ha már beütött, akkor elfogadok valamit, de csakis akkor!
MÓRICZ Azt mondjad, milyen regény kell nekik, és milyen írás szépirodalmi céllal?
ÚJSÁGÍRÓ Minden novellában kell lenni arisztokratizmusnak, demokratizmusnak, szerelemnek és üzletnek.
MÓRICZ gondosan írja
Arisztokratizmusnak, demokratizmusnak, szerelemnek és üzletnek.
ÚJSÁGÍRÓ Van erre egy vicc: „Jöjjön, mondja a grófnő a bádogosnak, csókoljon meg.” Ebben minden benne van.
MÓRICZ Hol itt az üzlet?
ÚJSÁGÍRÓ A bádogos az már üzletember.
MÓRICZ Az nem üzlet, hogy „fizetek a csókért”?
ÚJSÁGÍRÓ Az nem!
MÓRICZ Akkor ott nekem nem virít a siker. Nálam izzadnak a nők is, férfiak is.
ÚJSÁGÍRÓ Egy amerikai filmben csók se lehet. Vagyis lehet, de nem a vásznon. Viszont ezer dollár.
MÓRICZ Nyolcvanegymillió korona. Elég vonzóan hangzik.
elmélázik
És ehhez mit szólsz?
odamegy a könyvespolchoz, leveszi a könyvét, élvezettel olvasni kezdi
„Ebéd után leheveredtek az aratók a keresztek tövébe, vagy a villákból, gereblyékből rögtönzött apró sátorok alá, ahol egy-egy szoknya adott egy kis árnyékot a fekvők arcára. Elég az, hogy napszúrást ne kapjon az ember.”
ÚJSÁGÍRÓ hatalmasat ásít
Túl sok a természetleírás.
MÓRICZ Te ne szólj bele.
leteszi a könyvet
Kis János a földön fekszik. Jön a fia, hozza az ebédet. Egy kis jelentéktelen szöszke fiú. Jelentéktelen, mint az apja.
Jobbról bejön egy rongyos, majdnem meztelen kisfiú, kezében lábassal.
MÓRICZ Nem, szó sincs róla. Nem ez kell. Nem ez kell.
A kellékes bejön és kézen fogja a kisfiút, viszi kifelé.
MÓRICZ Nem, a fiú tökéletes. Ne lábas legyen, hanem törött fazék.
A kellékes rohan a cserépedénnyel, amit a kisfiú kezébe nyom.
MÓRICZ A főhős alszik a földön.
olvas
Kalapját a szemébe húzza. Alvással kezdődik. Iszonyú hőségbe alszik, piros az arca, mint a főtt rák.
Bekapcsolnak néhány vörös reflektort a jobboldalon. A színész közben elaludt. A kellékes megrugdossa, mire álmos képpel felriad.
KIS JÁNOS egy pillanatig nem tudja, hol van, körülnéz
Jesszusom, mit álmodtam.
MÓRICZ olvas
Mindig ugyanazt álmodja. Rág. Eszik. Habzsol. Eszik álmában. Hatalmas nyárson forgó húsokról álmodik.
KIS JÁNOS még mindig egy kicsit szélütötten néz
Elmondhatom?
MÓRICZ Kalapját a szemébe húzza. Alszik a kemény földön. Igen. Alszik. Mélyen alszik a tűző napon. Izzad.
Kis János visszafekszik a földre. Kalapját a szemébe húzza. Alszik. Móricz leguggol elé, tanulmányozza.
MÓRICZ A verítékcseppek álmában gurulnak le a halántékán. Izzik a feje a napon. A fia költögeti.
A kisfiú odamegy az apjához a cserépedénnyel.
KISFIÚ Apa, apa… Ébredj föl. Hoztam az ebédet.
megérinti az apja vállát
Kis János dühösen felpattan, mint akit darázs csípett meg.
KIS JÁNOS Mér nem hagysz alunni, te! Te kis vakarcs! Mit hoztál?
belenéz a cserépbe
Mindig ugyanaz! Kell a halálnak!
belerúg, a cserép tartalma majdnem kiborul, a kisfiú elkapja
KISFIÚ Akkor megehetem? A levest?
KIS JÁNOS A nyaklevest? Amennyit csak akarsz.
elveszi tőle a cserepet, vadul kanalazza, hörböli az ételt, a fia nézi
Pfuj! Hányás! Okádék! Pfuj!
eszik
Pfuj! ha egy kádba öntenék azt a sok krumplilevest, keménymagoslevest, meggy-, korpa-, lekvárciberét, meg azt a mindenféle habart lét, amit én életemben megettem – ajaj, olyan nagy kád nincs a világon, még az egri érsek pincéjében sincs akkora hordó.
eszik
Megenné előlem! A kis senkiházi! A kurva anyját neki.
A fia nézi.
KIS JÁNOS Mit bámulsz? Nem esik meg rajtad a szívem, hiába is bámulsz. Mit gondolsz, én mit ettem, amikor ekkora voltam? Van elég szeder az erdőbe! Vagy földimogyoró! Dógozz meg érte!
ÚJSÁGÍRÓ Nem túl szimpatikus.
MÓRICZ Ki kérdezett?
ÚJSÁGÍRÓ Ilyet kitalálni.
MÓRICZ Nem én írom, ő mondja.
a fiúnak
Gyere ide, kisfiam. Hány éves vagy?
A fiú bátortalanul odalép Móriczhoz.
FIÚ Nem tudom.
MÓRICZ Hogyhogy nem tudod?
FIÚ Nem tudom.
MÓRICZ Hova mész most?
FIÚ Nem tudom.
kiszalad
MÓRICZ Kis János próbált visszaaludni.
Kis János forgolódik a földön.
MÓRICZ Kínozták a gondolatai. Az inai kemények voltak, az izmai fájtak a hajnal óta tartó megfeszített munkától. A hasa üresebb volt, mint ebéd előtt.
KIS JÁNOS felül
Egye meg a fene a vén Sarudyt, eleget dógoztam neki életemben, meghíhatna a lánya lakodalmára. Hadd laknék jól egyszer.
felemeli a hüvelykujját
Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal.
mint aki eszik
KIÁLTÁS KINTRŐL Dógozni emberek!
ÚJSÁGÍRÓ Az ilyen zsargont nem lehet jól amerikaira fordítani.
Kis János meg se mozdul. Csak néz maga elé.
KIS JÁNOS Azután a töltött káposzta. Hatvanat megennék belőle. De az a vén bitang nem fog elhívni.
ÚJSÁGÍRÓ Valami fordulat kellene. Ez így boring, unalmas.
MÓDOS GAZDA Emberek, asszonyok! Hónap este mindenki elgyühet a lyányom lakodalmára. Annyit ehettek, amennyi belétek fér.
KIS JÁNOS az öklét rázza felé
Kieszem a vagyonából!
MÓRICZ lapoz a könyvben
Hozták a levest.
KELLÉKES bevágtat
Pillanat! Itt ugrás van? Ugrás lesz.
mutatja a könyvet
Itt az van, hogy eltelik egy nap. És hogy egész nap nem eszik. Asztalt, padot azért csak hozathatok, nem?
MÓRICZ Ha akarsz.
Nagy faasztalt hoznak, hosszú padokat. Az asztal egyik végébe beül Kis János.
MÓRICZ Kis János mereven nézett maga elé, fogta fakanalát, s nyugodtan, komolyan kezdett munkához.
KIS JÁNOS Én most egyek?
MÓRICZ Egyél.
KIS JÁNOS De mit?
MÓRICZ Nekem mindegy, egy fakanalat adjanak neki.
Kellékes rohan a fakanállal. Öregasszony jön, fekete kendőben, levesestállal, megáll Kis János mellett.
ÖREGASSZONY Nincs mibe a levest… Hol a tányérod?
MÓRICZ Tegyen úgy!
ÖREGASSZONY Hogy?
MÓRICZ Mintha merne!
ÖREGASSZONY De hát leforrázom. Az asztalra merjem a levest?
MÓRICZ Vigyék ki!
Kellékes kilökdösi az öregasszonyt.
MÓRICZ A béle reszketett, s alig bírt uralkodni a mohóságán.
KIS JÁNOS Ezt nem tudom megcsinálni.
MÓRICZ Mit?
KIS JÁNOS Hogy a belem reszket. Ez hülyeség.
MÓRICZ Most ne foglalkozz ezzel. Te csak egyél.
Kis János kanalazza a semmit.
MÓRICZ A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte. Úgy érezte, jól van lakva. Alacsony homlokán függőleges ráncok gyűrődtek, széles vas állkapcája összekattant, s nekidűlt újra a csatának. Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbra-balra, most a kanalat emelte taktusra a szájához. Szédülést érzett és utálatos csömört. Túrós csusza következett.
ÖREGASSZONY Hozom már!
MÓRICZ De nehogy igazit hozzon!
KELLÉKES belibben
Nem fog!
MÓRICZ Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér. Jól telerakták a tányérját. Kis János nem érezte az étel ízét. Szeretett volna kimenni a levegőre. Vagy legalább káromkodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fájdalommal, irigységgel nézett körül. Így ment ez két órán át, megállás, pihenés nélkül. Akkor jött a töltött káposzta.
KIS JÁNOS Ötvenet! Százat!
MÓRICZ Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És amint egy ilyen húsdarabot le akart gyűrni – rémülten állott fel. A szeme kidagadt, nyakán az erek kötélvastagságra dagadtak. Utolsó józan eszével kirohant a házból. Szemébe könnyek gyűltek. Megakadt a torkán, s többet nem ment se le, se fel.
KIS JÁNOS hörög
Dögölj meg, kutya.
hörög, a nyakához kapdos
MÓRICZ olvas
Két keze a levegőbe kapkodott; sovány hosszú teste megfordult, s hanyatt vágódott.
Kis János összerogy, dobálja magát. Móricz odamegy hozzá, nézi közelről, ahogy vonaglik.
ÚJSÁGÍRÓ Segítsen neki, az isten szent szerelmére!
MÓRICZ egy mozdulattal csöndre inti az újságírót
Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.
A lábánál fogva kihúzzák Kis Jánost a színpadról. A kalapja ott marad. Móricz fölveszi, nézi.
Hosszú szünet.
MÓRICZ A piszokban feketült szalmakalap.
a fejébe csapja.
ÚJSÁGÍRÓ Ez így nem happy end. Happy end kell, Zsiga bátyám.
MÓRICZ Törpefejű, mit akarsz tőlem?
ÚJSÁGÍRÓ Én csak mondom.
MÓRICZ Jöjjön a nő. Az asszonyállat. A baj. A szag. A csókos száj. A végzet.
ÚJSÁGÍRÓ Az már jobb.
MÓRICZ gépel sebesen
Nagy csönd, köröskörül a földeken. Ringó léptekkel jön a barázdákon. Sokan megnézik. Hogy ennek a Kis Jánosnak ilyen asszonya van.
Mária jön, kék japán kimonóban, ezüstszervízzel a kezében, a jobboldalon, vagyis a „film-oldalon”, angyali mosollyal az arcán. Móricz hevesen rázza a fejét.
MÁRIA Mi baj, kis morcos medvém? Hozom a jó erős kávét! Most már rendesen felébredtem.
MÓRICZ A Kis János felesége nem jöhet japán kimonóban. És nem kávét hoz, hanem ebédet.
MÁRIA Beszélnünk kell.
MÓRICZ vadul ír
Csak ne ilyen tragikusan. És ne most.
MÁRIA az íróasztalon álló fazékra
Ezt már kivihetem?
MÓRICZ Vigye, édesem.
MÁRIA Most forró a kávé. És maga forrón szereti.
MÓRICZ Van, aki. Igen. De nekem mindegy.
Mária kiviszi a fazekat, esetleg felkap ezt azt, picit elrendezi menet közben Móricz asztalát, amit Móricz türelmetlen horkantásokkal regisztrál. Aztán Mária el.
MÓRICZ Ha a Janka jött, ő zavarni jött. Mária nem akar az őrületbe kergetni. És ezzel az őrületbe kerget. Na, de még nem is a nő jön, hanem a gróf. Lovon. Lóról más a táj.
ÚJSÁGÍRÓ Helyes. Arisztokratizmus.
MÓRICZ Te leszel az. Te leszel a gróf.
ÚJSÁGÍRÓ Én?
Kellékes rohan a lovagló korbáccsal.
MÓRICZ És a csizma?
ÚJSÁGÍRÓ A gróf egy zsidó?
MÓRICZ Van olyan. „Jöjjön, mondja a grófnő a bádogosnak, csókoljon meg.”
ÚJSÁGÍRÓ mintha értené
Aha.
Közben Kis János megint bejön, kezében egy félig megevett szendviccsel.
MÓRICZ Hát te?
KIS JÁNOS Hívtak. Bemondtak. Már vagyok?
MÓRICZ Még nem. De ha már itt vagy, akkor feküdj le. De innentől fogva minden más lesz. Átírlak.
KIS JÁNOS Folyton ugráltatják az embert. Nincs egy nyugodt pillanatom.
KELLÉKES rászól
Nyugi, Jancsikám. Ahogy megbeszéltük.
KIS JÁNOS Mindjárt felrobbanok.
Kis János lefekszik a földre, két kezét a feje alá teszi, lehunyja a szemét. Móricz odamegy hozzá, és az arcára teszi a szalmakalapot. Közben az újságíró átöltözött, felhúzta a csizmát.
ÚJSÁGÍRÓ Nagyon szorít. Kérek egy másikat.
KELLÉKES Nincs másik!
ÚJSÁGÍRÓ Most hogy húzom le?
MÓRICZ Sehogy.
gépel, fennhangon
A fiatal gróf azt hiszi, hogy a világegyetem közepén van ő maga is, mert amerre megy paripáján, a munkások mindenütt úgy köszöntik, mintha egy fiatal isten menne el közöttük.
ÚJSÁGÍRÓ Munkások?
MÓRICZ Munkások, igen. Ez cukorrépa. Ez már ipari termelés. Aratómunkás, kapálómunkás. Földmunkás.
Munkások be, kalaplevéve.
MÓRICZ megnézi az átöltözött grófot
Egész fess. A fiatal gróf most egy háromszáz holdas répatáblához ér. Cukorrépa, akkora sík darab, hogy beleszédül, aki soká nézi. A búzavetés oly egyenletes, mintha vonalzóval húzták volna meg az Isten mérnökei.
ÚJSÁGÍRÓ Mérnökök. Értem. Tiszta Amerika.
fájlalja a lábát a csizmában
MÓRICZ A gróf a lóról messze lát, mintha óriási magasban volna a parányi növényvilág felett.
A gróf felpattan egy székre, kezében a lovaglókorbács. Kis János álmában forgolódik, nyög.
MÓRICZ Péntek dél van.
Harangzúgás. Móricz tűnődik.
GRÓF hetykén, a munkásoknak
Mikorra lesztek kész ezzel a vacakkal?
MUNKAVEZETŐ alázatosan
Méltóságos gróf úr, ne tessék haragudni, de nagyon kemény a föld, régen nem volt eső, lassan haladunk. Szombat estére csak akkor tudnánk elkészülni, ha egész éjjel kapálnánk.
GRÓF Hát akkor kapáljatok egész éjjel.
MUNKAVEZETŐ Már, méltóságos gróf úr, nincs az a pénz, amivel rá lehetne arra venni az embereket.
GRÓF Ha nem, hát nem.
Jön Mária, népviseletes menyecskének öltözve, ringó léptekkel, jobb felől.
MÓRICZ Hát te mit vettél föl? Mi ez a kacabajka?
MÁRIA Az ünnepit.
MÓRICZ Most nem a színpadon van! Ez film! Maga a vérvalóság.
MÁRIA Ne bántson. Én nem vagyok vérvalóság.
MÓRICZ Ünneplőben, a cukorrépaföldre?
rászól Kis Jánosra
Te meg ne aludj!
KIS JÁNOS felriad, mély álmából
Azt álmodtam, hogy… Hujj, hogy én mit álmodtam…
MÓRICZ Nem fontos. Azt kihúztam. Tovább. Mária!
FELESÉG letelepszik Kis János mellé
Egyél.
KIS JÁNOS Mit hoztál?
FELESÉG Mit hoztam volna? Amit tegnap, egy kis levest.
KIS JÁNOS Ha meggondolom, hogy mennyi levest ettem meg életembe, ha azt mind egy dézsába öntenék, ajhaj, olyan nagy hordó nincs még az egri érsek pincéjében sem! Szomjas vagyok, hozzál vizet.
Mária elindul a kút felé, ezt a gróf észreveszi
ÚJSÁGÍRÓ Akkor megyek utána.
MÓRICZ Kolléga, te csak vigyázz magadra. Jól vigyázz, hogy hogyan beszélsz a feleségemmel.
ÚJSÁGÍRÓ A Kis Jánoséval!
MÓRICZ Evezz Don Juan Scyllája és a féltékeny férj Charibdise között. Az író perverz fantáziája és a gróf fantasztikus perverziója között. A nő múltjára vagyok én féltékeny, nem a jelenére. A múltját lelövöm, mint egy kutyát.
ÚJSÁGÍRÓ Jelzem, én legfeljebb a művésznő jövőjében lehetek benne.
MÓRICZ türelmetlenül, adja a színész szájába a szavakat
„A lovamat meg kell itatni…”
GRÓF a munkavezetőhöz
A lovamat meg kell itatni. Van víz abba a kútba?
nézelődik, de seholse látja a kutat, Móricz pattint az ujjával, hozzák a kutat
MUNKAVEZETŐ Van, méltóságos úr.
GRÓF No, akkor megyek, és megitatom.
MÓRICZ Mária, most ügyes légy. Szűziesen romlott, engedékenyen tiltakozó. Valódi.
MÁRIA Igenis, rendező úr.
A kellékes egy teli vödör vizet ad Mária kezébe. Ott áll, mint aki éppen felhúzta a vizet.
FELESÉG nevet
Nem szomjas a ló.
GRÓF De én elepedek.
Móricz ott köröz körülöttük, mint aki féltékeny teremtményeire, de nem szól bele…
FELESÉG Akkor igyon.
GRÓF Nem vízre vagyok én szomjas.
FELESÉG Hát mire szomjas a méltóságos úr?
GRÓF A szádra.
FELESÉG Abba nem hal bele a méltóságos úr.
GRÓF Nem is akarok belehalni. Beleharapni. Belehatolni.
FELESÉG Méltóságos úr, a pusztán vagyunk!
GRÓF A magyar pusztán. Mért baj ez?
FELESÉG Úgy látnak az emberek a szemükkel, hogy még azt is meglátják, amit gondol.
GRÓF Hallod-e, hányadik napja jövök ki ide miattad? De nem fogod fel. Vagy úgy teszel, mint aki nem fogja fel. Vagy úgy teszel, mintha úgy tennél, mint aki nem fogja fel. Vagy úgy…
Móricza kezével int, hogy tovább.
FELESÉG Nem.
MÓRICZ Mi nem?
FELESÉG Nem teszek úgy.
ÚJSÁGÍRÓ Kezd hosszú lenni.
MÓRICZ Eredj borbélyhoz a szakálladdal. Legyen is hosszú. Hosszú, hosszú, hosszú. És rövid, rövid, rövid. És minden, minden, minden. Még, még, még.
GRÓF Pedig nem menekülsz el, míg meg nem csókollak.
FELESÉG Nekem férjem van.
GRÓF Szereted?
FELESÉG A pap előtt voltam vele.
GRÓF Én azt kérdeztem, szereted-e?
FELESÉG Kérdezze meg tőle.
GRÓF Tőle? Egy cselédtől? Egy zsellértől? Egy mezei munkástól? Mit érdekel az engem.
kifeszített orrcimpákkal szagol a levegőbe, szinte horkant
Mi ez a szag?
FELESÉG A testem illata.
GRÓF Úristen. Most mi fog történni?
FELESÉG Az fog történni, aminek történnie kell.
GRÓF Mi?
FELESÉG Hogy a gróf úr felül a lovára, és békén hagy.
GRÓF Szemtelen vagy. De ez tetszik nekem. Én nem foglak bántani. Csak beszélni akartam végre veled.
FELESÉG Nincs nekünk egymással beszélnivalónk.
GRÓF Éjszaka se aludtam miattad.
FELESÉG Van az uraknak elég orvossága, amivel álmot lehet csinálni.
MÁRIA Ilyen mondatot.
MÓRICZ Mi baja vele?
MÁRIA Élő ember nem mond.
GRÓF Hétfőn belenéztél a szemembe, és megbabonáztál. Azóta egyfolytában menekülsz előlem.
FELESÉG Van, aki a méltóságos gróf urat megvigasztalja.
GRÓF Te. Most megcsókollak.
FELESÉG Ne mozduljon, mert beugrok a kútba!
GRÓF Gonosz bestia vagy. Játszol velem.
MÓRICZ félre
Rossz az egész, rossz az egész, rossz az egész. Nincs anyagom hozzá.
MÁRIA Mi?
MÓRICZ Semmiség. Folytasd.
MÁRIA Mihez nincs anyaga?
MÓRICZ A női lélekhez. Mióta Janka a sírban van, nincs anyagom a női lélekhez.
Janka jön balról, munkaköpenyben, bekötött hajjal, olyan, mint egy takarítónő. Szigorúan néz.
JANKA Most már Hollywoodba készül? A felhőkben járkál? Semmit se tud befejezni? Adósságot adósságra rak? Tojik a lányai jövőjére? Fiút szeretett volna, persze, egy lány magának másodosztály. De a maga imádott színésznője kikapartatta.
MÓRICZ lehunyt szemmel
Még, még! Kínozz, gyötörj!
JANKA Na, takarítani fogok. Kibírhatatlan ez a rendetlenség, ez a por.
MÓRICZ A kézirataimhoz ne nyúljon. Mert üvöltök.
JANKA beleolvas a kéziratba
„Gonosz bestia vagy, játszol velem.” „Jaj, méltóságos gróf úr, mondja meg őszintén, mit evett máma?” Ócska.
KIS JÁNOS fölemelkedik
Most mi van?
KELLÉKES Öt perc kávészünet. Szünet! Kávészünet!
KIS JÁNOS Megyek, elszívok egy cigarettát.
KELLÉKES Nyugi, Jancsikám.
Kis János feltápászkodik és kimegy a színpadról. Móricz üveges tekintettel néz maga elé.
ÚJSÁGÍRÓ Zsiga bátyám, mi van veled?
MÁRIA Áll. Áll és néz.
MÓRICZ nagy lendülettel rákezd
Csak azt szeretném tudni, hogy ki húzza mindig középre ezt a pálmát? Nem lehet kilépni tőle a balkonra. Ahányszor kinézek, mindig középen van. Így képtelenség egy mondatot végigírni.
JANKA Mondja, miért nyúlt ahhoz a novellához? Az úgy volt jó, ahogy volt. Tragédia. Most mért csinál belőle komédiát? És a címe is! Egyszer jóllakni! Micsoda cím ez? Rossz a cím. Változtassa meg. És az a gróf! Csupa klisé.
MÓRICZ Maga meg mit nyúl a pálmámhoz? Nem látok ki az ablakon. Sötét van a szobába. Reggeli alkonyat.
JANKA Ha félretolják a pálmát, akkor igen csúf a balkon. Annak középen kell állni.
MÓRICZ De így meg nincs balkon.
JANKA Láthatta, a kedvéért már félretoltam a virágot, hogy el tudjon menni mellette a nagy hasával.
MÓRICZ Nem tudok úgy elmenni mellette, hogy bele ne akadjak. Mindig megcibálja a hajamat a levele.
JANKA Mért olyan hosszú a haja? Művész? A bajusza nem akad bele?
MÓRICZ Most már a bajuszom se tetszik?
JANKA Hosszú. A szájára lóg. Mit evett?
közel megy, nézi a bajuszt
Persze, rajta van még a reggeli hideg pörkölt. Nincs egy szalvétája?
a köpenye ujjával, mint egy gyereknek, letörli a száját, Móricz élvezi, Janka a végén megborzolja a haját
JANKA Ne a nagy bajuszával akarjon férfinak látszani!
MÓRICZ Most már ideforrt az arcomra. Ezt most már lángvágóval sem lehet eltávolítani. Ha levágják a bajuszomat, többé nem vagyok Móricz Zsigmond.
valamit keres az asztalon, de nem találja
Hova a francba tűnt?
KELLÉKES rohanva jön
Hozom már!
egy tükröt hoz
MÓRICZ Ez valahogy soha nem akar a helyén lenni.
megnézi magát a tükörben
Egy ismeretlen arc.
JANKA Akkor már inkább kidobom az egész pálmát az utcára. Vigyék el a cigányok.
MÓRICZ A pálmát? A cigányoknak? Az kár volna, mert úgy töküres lesz a szoba.
JANKA Akkor lemondok a balkonról, nem fogok többet oda kilépni.
MÓRICZ Én meg majd úgy teszek, mintha az a balkon nem is létezne.
JANKA Hát akkor tolja, ahova akarja.
MÓRICZ Igen? Szabad?
nekilát, és nagy nehezen eltolja a pálmát
ÚJSÁGÍRÓ Segítsek?
MÁRIA Segítsek?
MÓRICZ rájuk se hederít
Na látja, így már egész más.
MÁRIA Ha zavarta a pálma, mért nem mondta? Elhúztam volna.
JANKA Én ide be nem teszem a lábam többé, míg a régi helyén nincs a pálma. Én eltűröm, hogy maga mint egy őrült jár fel s alá, és nem tűri a virágot. Amit én építek, azt mindent szétrombol. zokog
MÓRICZ visszahúzza a növényt
Így rendben van?
JANKA Igen.
MÓRICZ Fölvarrja a gombom?
JANKA Milyen gomb?
MÓRICZ A télikabátomról szakadt le.
JANKA Arra nekem nincs időm.
MÁRIA Adja ide.
MÓRICZ Mit?
MÁRIA A kabátját. Hova dobta le? Fölvarrom a gombot. Nem azt mondta, hogy leszakadt?
A két nő két oldalról beszél Móriczhoz.
JANKA Ezt tartogassa a színésznőjének, ha kérhetem.
MÁRIA Egy félretolt pálmából csinál problémát, minek?
JANKA Különben meg húzza, ahová akarja, mit bánom én.
MÁRIA Felvarrok én bármit, csak mondja meg.
JANKA Ne hagyja megtéveszteni magát!
el, bevágja maga után az ajtót
MÁRIA Úgy látszik, a huzat.
GRÓF türelmetlenül, a feleségnek, a kútnál
Gonosz bestia vagy, játszol velem!
FELESÉG Jaj, méltóságos gróf úr, mondja meg őszintén, mit evett máma?
GRÓF Egy hete semmit. Csont és bőr vagyok. Miattad.
FELESÉG Pedig szép piros az arca.
MÁRIA kiszól Móricznak
Ilyet nem mond.
MÓRICZ Megírom, ha fene fenét eszik is.
JANKA visszajön
Ne fogadkozzon!
el
FELESÉG Ne tessék tréfálni a szegény emberrel. Sóba, vízbe főzök mindent, és még csak egy szem krumplim sincs, hogy azt adjak a férjemnek.
GRÓF Mért nem ezzel kezdted? Krumplit kérsz? Mennyi krumplit kérsz?
FELESÉG Most már vissza kell mennem. A férjem nem fogja érteni.
GRÓF Ügyes lány vagy te, majd elmagyarázod neki.
FELESÉG elindul, aztán megtorpan
Mégis, volna valami. Nem tudom, megteszi-e?
GRÓF Hopp! Mindent!
FELESÉG Az emberek nemsokára befejezik a kapálást. Ennek az örömére adjon a gróf úr nekik egy jó vacsorát.
GRÓF Még cigánybandát is hozatok. De te is ott leszel! És táncolsz velem!
FELESÉG Ha táncol mindenkivel.
GRÓF De meg is csókolsz!
FELESÉG Ha mindenkit megcsókol.
GRÓF Megcsókolom a vénasszonyokat is, csak hozzád jussak! Hogy hívnak?
FELESÉG Évának.
GRÓF Akkor én Ádám vagyok.
FELESÉG A méltóságos urat Viktornak hívják.
GRÓF Na látod, a Viktor azt jelenti, hogy „Győző”.
FELESÉG És?
GRÓF És? Azt mondtad, és?
FELESÉG Azt.
GRÓF És? És? Mondd még egyszer. Megeszlek. Alig várom a holnapot.
FELESÉG Hát akkor üljön a lovára, lovon hamarabb eléri.
Kis János magánkívül robban be a színpadra. A gróf távolabbról, gúnyosan mosolyogva nézi a jelenetet.
KIS JÁNOS Mi a fenét beszéltél te a gróffal?
FELESÉG Nagyon jót.
KIS JÁNOS Mondd meg, hogy mit, te, vagy agyonváglak! De ne hazudj!
FELESÉG Hogy mi legyen a vacsora.
KIS JÁNOS Hogy mi mi legyen? Neki mi köze hozzá?
FELESÉG Vacsorát ad, ha végeztek.
KIS JÁNOS Micsorát?
EGY LEGÉNY beszalad
Ha holnap estére befejezzük a munkát, a gróf úr olyan vacsorát csap, hogy mindenki annyit ehet, amennyit akar.
KIS JÁNOS Hogy egész éjjel dolgozzunk?
LEGÉNY Minden tíz ember kap egy kövér birkát. Egy mázsa lisztet ad. Zsírt, túrót. Lehet túrós galuskát csinálni, hozzá öt hordó bor.
KIS JÁNOS Kevés.
LEGÉNY Kevés?
KIS JÁNOS Kevés.
LEGÉNY Cigány is lesz.
KIS JÁNOS Nekem ne húzza! Kieszem holnap azt a kutya grófot minden vagyonából.
MÓRICZ az újságírónak
Szerintem sokkal jobb lett így, nem?
ÚJSÁGÍRÓ kicsit bizonytalanul
Igen, határozottan, maestro. Határozottan. Csak tömöríteni kéne. Ott annál a résznél, hogy…
Móricz a szájához teszi az ujját, mert már jön Kis János, feleségével a nyomában.
KIS JÁNOS ráncigálja maga után a feleségét, mint egy engedetlen gyereket, erősen markolva a karját
Mit mondott neked tegnap a gróf?
FELESÉG Semmit.
KIS JÁNOS Semmit?
FELESÉG Semmit.
KIS JÁNOS Olyan soká mondta a semmit?
FELESÉG Ha akarja, megmondom.
KIS JÁNOS Ne csigázz.
FELESÉG Azt kérdezte, elég lesz-e ötven kiló liszt a galuskára.
KIS JÁNOS Ilyen konyhai érdeklődésű a gróf úr? Erre te?
FELESÉG Hogy nem lesz elég. Kiszámoltam, hány család lesz.
KIS JÁNOS Feleséggel?
FELESÉG Ki hogy.
KIS JÁNOS Hát te csak magad leszel, mert nincs gyereked.
FELESÉG Egye meg a vacsoráját.
KIS JÁNOS Menj. Vidd haza az ételt is. Délbe ne is gyere ki. Elég, ha este kijössz a táncra. A mulatságba! Juhhé! Nagy mulatság lesz! Cigány húzza a gróf úrnak. A táncos cipellődet vedd föl.
FELESÉG Mi van magával?
KIS JÁNOS Az éhség van velem, aranyom, az éhség. Ő kísér, mint az árnyék.
FELESÉG Akkor egyen.
KIS JÁNOS Majd holnap. Mondom: délbe ki ne gyere! Este kigyere! No jól van, eszem egy kicsit.
tessék-lássék rágcsál egy darab kenyeret
FELESÉG Kaptam egy névtelen levelet.
MÓRICZ Hogy mi?
FELESÉG Egy névtelen levelet.
KIS JÁNOS nagyot néz
Ez nincs benne. Most már ne zavarjatok teljesen össze.
KELLÉKES besuhan
Nyugi.
el
Mária a jobboldali játéktérből átlép az íróasztal terébe.
MÓRICZ Mi van azzal a levéllel?
MÁRIA Hogy maga szépen összeszűrte a levet azzal a piszkafával. A Csibével. Csibe! Mond valamit? Csibe! Hogy maga már arra készül, hogy azt a kis prolilányt feleségül vegye. Hogy majd én is ugyanúgy végzem, mint a maga Jankája.
MÓRICZ Ne jankázz, kérlek. Ma már eleget jankáztál? Hol az a levél?
MÁRIA Elégettem.
MÓRICZ Adja ide a levelet, ötven pengőt adok érte. Most rögtön adja ide.
MÁRIA Tessék, nézze, kormos még az ujjam.
MÓRICZ Maga őrült, maga előre megsemmisíti az én eredményeimet. Janka soha nem égette volna el. A Janka az kívülről megtanulta a maga leveleit, és éjszaka azzal gyötört, hogy százszor felmondta őket, és mindig másképp. Nem érti? Tényleg nem érti?
MÁRIA Buta vagyok. Nekem nincs lelkem.
MÓRICZ Nem érti, hogy egész más hatása van az emberre, ha a bőrére megy a rágalom, mint ha újságban olvassa?
KELLÉKES tapsol
Vacsorához, mindenki!
A napszámosok felsorakoznak. Egy hegedűs is megjelenik a háttérben, végig muzsikálgat.
MUNKÁSOK Éljen!
A gróf mindenkivel kezet fog. Most odaér Kis Jánosékhoz. Kezet fog velük.
GRÓF Hogy vagy, Éva?
sokáig tartja kezében Éva kezét, egy pillanatra a hegedű is elhallgat
KIS JÁNOS Ma kiesszük a gróf urat a vagyonából.
GRÓF Egyetek, amennyi belétek fér!
megveregeti Kis János vállát, megcsípi a felesége arcát, és továbbmegy
KIS JÁNOS Van neked szép ruhád, mér nem azt vetted föl?
FELESÉG Jó nekem így is. Merek magának a levesből.
KIS JÁNOS Teli merjed, a sűrűjéből.
ÖREGASSZONY Itt a hús is! Szedek még, angyalkám!
Miközben az öregasszony ott sündörög körülötte, a feleség elsodródik. A háttérben látjuk a grófot, ahogy bizalmaskodik a nőkkel, átkapja a derekukat, az arcukra csókot nyom. Kis János nyugtalanul forgolódik.
ÖREGASSZONY A tányérodba bámuljál. Éhes vagy?
KIS JÁNOS Az vagyok.
ÖREGASSZONY Akkor egyé. Hogy fogod így kienni a grófot a vagyonából, ha még csak meg se piszkálod az ételt. Igyál is, ne. Itt van.
tölt neki egy demizsonból, bort, Kis János felhajtja
Még.
megint tölt, Kis János megint felhajtja
Még. Ez meghozza az étvágyat.
Újfent előkerül a feleség, ünneplőben.
KIS JÁNOS Hol jártál?
FELESÉG Nem látja?
KIS JÁNOS Hadd nézzelek. Szép vagy.
ÖREGASSZONY Éva, Éva, nagy huncut vagy.
FELESÉG Én?
ÖREGASSZONY Neked köszönhetjük ezt a vacsorát.
KIS JÁNOS Hess innen, ronda varjú!
Ebben a pillanatban két kakastollas csendőr lép az asztalhoz.
CSENDŐR Jó étvágyat kívánok a társaságnak.
KIS JÁNOS Köszönöm, van.
CSENDŐR Hát, ahogy a tányérod elnézem, gyenge legény vagy.
GRÓF Barátaim, csak vidáman!
A csendőrök tisztelegnek a grófnak. Móricz úgy köröz a jelenet körül, mohón izzó szemekkel, mint egy filmrendező.
GRÓF Mi járatban?
CSENDŐR Hallottuk a muzsikát, gondoltuk, megnézzük, mi folyik itt, bor vagy pálinka.
GRÓF Bor is, pálinka is, igaz, Éva?
FELESÉG Az.
GRÓF Táncolsz velem, Éva?
FELESÉG Táncolhatok.
GRÓF Odaadod a feleségedet, Kis János?
KIS JÁNOS Menjen csak, menjen. Te mit remegsz, Éva?
FELESÉG Én nem remegek.
KIS JÁNOS De látom, hogy remegsz.
GRÓF a csendőröknek
Egyenek-igyanak maguk is.
Évának
Lássuk, a lábad is olyan jól pereg-e, mint a nyelved!
viszi Évát
ÖREGASSZONY Hozom mán tiszt urak, hozom mán!
két megrakott tálat tesz eléjük, és flaska borokat, pálinkát
És itt a fínom gyümölcslikőr! A grófi pincébül.
CSENDŐR Hát egészségünkre! Fenékig.
Kis János csak ül, sötéten néz.
CSENDŐR Te nem iszol velünk?
KIS JÁNOS Én?
CSENDŐR Te.
KIS JÁNOS Drága csendőr uram, én már eleget ittam.
ÖREGASSZONY Ejnye no, János, ne sértsd meg a csendőr urakat.
CSENDŐR Igyál, János.
isznak
KIS JÁNOS néz a gróf és a felesége után, akik ropják hátul a táncot
ÖREGASSZONY Nem lesz baja a porcelánnak, ne izgulj, János.
CSENDŐR Hess innen, vén varjú.
Kis Jánoshoz
Milyen?
KIS JÁNOS Mi milyen? Az élet?
CSENDŐR Az étel, egykomám. Az étel.
KIS JÁNOS próbál enni, de nem megy le a torkán, köhög
Hátul egyre vadabb muzsika szól, egyre vadabb a tánc.
MÓRICZ bekiabál
A kés! A kés!
KIS JÁNOS lehajol, hogy fölvegye a földről
Csendőr úr, lássa, ez a baj.
CSENDŐR Micsoda, barátom?
KIS JÁNOS Egyszer kap ilyen vacsorát az ember, és még annyi üzletet se tud csinálni, hogy egyszer jóllakjék, mert nem bír enni.
CSENDŐR Mért nem bír?
KIS JÁNOS tisztogatja a kését az inge szárával
Mire a húsra kerülne a sor, már neki vége. Azt már más falja fel.
CSENDŐR Hadd lássam, mennyit bírsz.
KIS JÁNOS Nincs az embernek két gyomra, hogy mindent bevegyen.
CSENDŐR Egyél.
Ebben a pillanatban a gróf megcsókolja Évát.
KIS JÁNOS mosolyog
Csak egy élete van az embernek, de az is minek?
föláll a helyéről, és a kését markolatig döfi a csendőrbe
Dermedt csönd. Kis János kirántja a csendőrből a kést. A csendőr a gyomrára szorítva kezét támolyog a színpad közepére. Ott elvágódik. Hatalmas sikoltás.
KELLÉKES aki a csendőr volt, fölkel a helyéről, leporolja magát.
Mindenki a helyére! Még egyszer megcsináljuk! Visszaállunk az elejére!
Nagy nyüzsgés támad. Díszletmunkások jönnek be, és mindent visszarendeznek az eredeti helyére. A kellékes behozza a fazekakat, amiből Móricz a darab elején evett. Mária közben fölvette a japán kimonóját. Az újságíró közben visszaöltözik újságírónak
MÓRICZ fogja a fazekat
Gyerekek, most már ne krumpli legyen benne. Most már igazi kellék kéne! Unom.
ÚJSÁGÍRÓ Az eleje egy kicsit hosszú, a vége egy kicsit rövid. De jó, különben.
MÁRIA Csak arra kérem, ne fogdosson, jó? Ne éljen vissza a helyzetével, kérem.
ÚJSÁGÍRÓ Ide egy csóknak látszó tárgy kell, azt mondta a rendező úr.
kinéz valahova a nézőtérre
Jó volt így a csók?
KIS JÁNOS sápadtan áll, kezében a meztelen pengével, amivel vadul kaszáló mozdulatokat tesz
Dögölnétek meg, mindahányan!
Az emberek hátrálni kezdenek.
KIS JÁNOS Aki közel jön, megbánja.
MÓRICZ Nyugi.
KELLÉKES Jani, ne szórakozzál. Mindannyian fáradtak vagyunk.
KIS JÁNOS Rád végkép nem vagyok kíváncsi. Seggnyaló állat.
Móricz kilép a többiek közül, és a két kezét fölemelve lassan közeledik Kis János felé.
MÓRICZ Ne csinálj butaságot, János.
KIS JÁNOS Ne csináljak butaságot? Hát nekem lehet még akaratom? Ne jöjjön közelebb, író úr. Vigyázzon, mert ma vért iszok. Elegem van!
Móricz közeledik, már ott áll előtte. A kezét kinyújtja a késért.
MÓRICZ Szúrj, ha gondolod, szúrj bátran.
KELLÉKES odasúgja
Elhagyta a felesége.
MÓRICZ Én nem félek ettől a késtől, János.
Kis János hagyja, hogy Móricz kivegye a kezéből a kést, és zokogva az író mellére omlik.
SÖTÉT
(2009)