Kalligram / Archívum / 2010 / XIX. évf. 2010. június–augusztus - Móricz / Móricz / Tragédia

Tragédia

játszódik a múlt század harmincas éveiben

Külön köszönet Cséve Annának

SZEREPLŐK

Móricz Zsigmond

Mária, a felesége, színésznő

Janka, a korábbi felesége, halott

Újságíró, most jött Amerikából, filmügynök

Kis János, a Tragédia című novella főszereplője

Kellékes

Kisfiú, 7-10 éves

Kis János felesége (játszhatja Mária)

Gróf (játszhatja az újságíró)

Öregasszony (játszhatja Janka)

Csendőr (játszhatja a kellékes)

Zsellérek, násznép, cigánybanda

Móricz barna posztóköntösben, ingujjban, kicsit slamposan, éppen csak magára kapott nadrágban balról bejön a színpadra, ami a dolgozószobája, középen egy nagy íróasztal, oldalt pálma nagy cserépben, egy faragott karosszék, pár szék, könyvespolcok. Kezében egy nagy piros fazekat hoz és egy vekni fehérkenyeret. A fazekat az asztalra állítja, amiről elsöpri a papírokat. Élvezettel tunkol a hideg pörköltbe. Le-föl járkál, majd belehuppan a karosszékbe és eszik, mohón, mint egy éhező. Az óra most üt hajnali ötöt. A beszűrődő pirkadat mellett ég az asztali lámpa a dolgozóasztalon. Számolja az ütéseket. Aztán szenvedélyesen visszafordul az ételhez, turkál benne. Egy mezítlábas figura jön be jobbról, kezében gyűrögeti hirtelen lekapott kalapját, szakadt gatya, szakadt ing, hajában törek. Móricz szórakozottan néz föl rá.

MÓRICZ                                Mi van?

ZSELLÉR                               Itt lennék… Feküdjek le?

MÓRICZ                                Hogyhogy? Mit akarsz? Ki vagy?

ZSELLÉR                               Kis János.

MÓRICZ                                Hol jöttél be?

ZSELLÉR                               Sehol.

MÓRICZ                                Hát persze. Kis János.
megnézi
Most már megismerlek. Az én Kis Jánosom.

Kis tanácstalanul néz.

MÓRICZ                                Gyere csak közelebb. Hadd nézzelek.

Kis János bátortalanul tesz néhány lépést az íróasztal felé, Móricz mint egy földesúr, trónol, kezében a fazékkal.

MÓRICZ                                Valami megváltozott. A szájad. A szájad megváltozott. És mintha több hajad lenne. Ami meglepő. És valahogy nem vagy annyira jelentéktelen. Mintha nőttél is volna.

Kis tanácstalanul hallgat.

MÓRICZ                                Hát persze. Az ember nem maradhat örökké ugyanaz, nem igaz? Kis türelem. Ha negyed évszázadot kibírtál, most már kibírsz még pár percet, rendben?

KIS JÁNOS                           Lefeküdjek?

MÓRICZ                                Ne. Tűnj el.

Kis János eltűnik. Móricz vadul gépelni kezd. Miközben gépel, egy szélhámos-forma figura jelenik meg mögötte, az újságíró, hóna alatt amerikai újság, szájában füstölgő szivar, kezében csésze kávé, és nem zavartatva magát, odahúz magának egy széket, leül az asztalhoz. Móricz néha pillantást vet rá, aztán gépel tovább. Amikor az újságíró föl akar állni, rákiált:

MÓRICZ                                Hova megy? Üljön vissza.

Az újságíró megdermed.

MÓRICZ                                gépel és fennhangon mondja
Kérdezi tőlem, hogy mért nem írok az amerikai filmiparnak?
Egy nagy hollywoodi kasszasikert. Odaült hozzám tegnap a kis pasinger, a Hadikban, a kávéjával együtt. Először azt hittem, koldus. Mostanában csak úgy nyüzsögnek a koldusok, a jól öltözött koldusok. Állásuk is van, mégis koldusok. Vagy érzést koldulnak, vagy pénzt. De inkább pénzt.

ÚJSÁGÍRÓ                             Zsiga bátyám, megengedi? Can I sit down? Szabad leülni egy pillanatra? Meg fogsz lepődni, Zsiga bátyám, de én csak azért jövök zavarni, drága Zsiga bátyám, messze földről, hogy megkérdezzem, nincs-e valamire szükséged, és hogy nem tudnék-e valamiben segítségedre lenni. Ugye mi pertuk vagyunk?

MÓRICZ                                Parancsolj.

ÚJSÁGÍRÓ                             De ugye nem zavarok, drága Zsigám? Emlékszel rám?

MÓRICZ                                dohog, magában, nyúl a pörköltös fazékért, tunkol, eszik
Zsiga bátyám? A fél világ Zsigája. Mondaná Janka. Ha feljönne a sírjából. Az éj közepén. Maga, Zsiga, a fél világgal pertuban van. Csakhogy megvegye őket, odadobja a szívét a sarki kutyáknak. És igaza lenne. Kivel nem vagyok én pertu? Hogy mért nem döglök meg már!
visszafordul az írógéphez, sebesen gépel és fennhangon mondja
Fakó kék szem, kérdőn felhúzott szemöldök, brillantinos haj, kicsiny bajusz a száj fölött, fanyar mosoly a szájszegletben, jobb napokat látott nadrág. Mint egy lezüllött dzsentri. Lehet, hogy zsidó. Azok mindenkire hasonlítanak.

ÚJSÁGÍRÓ                             Johnny, egy whiskyt jéggel, please!

Kis János megint megjelenik jobboldalon. Kezében gyűrögeti kalapját. Mezítláb van. Stb.

MÓRICZ                                Mi van már megint? Mondtam, hogy szólok.

KIS JÁNOS                           Bocsánat, én csak akkor jövök, ha hívnak.

MÓRICZ                                Hívtalak?

KIS JÁNOS                           Igen. Különben nem jönnék. Lefeküdjek?

MÓRICZ                                Hova? Hova akarsz itt lefeküdni?

KIS JÁNOS                           Az árnyékba.

MÓRICZ                                Hol látsz itt árnyékot? Felőlem, feküdj le.

KIS JÁNOS                           Köszönöm.
lefekszik a padlóra, kalapját az arcára teszi

Móricz hol az újságíróra néz, hol Kis Jánosra.

MÓRICZ                                Megőrülök ezektől.
kiveszi a kalapot az újságíró kezéből
Szürke kalap…
megnézi a márkát
Borsalino…
megnézi az újságíró cipőjét
A cipője már rég nem látott suvikszot…
ír, vadul
Az újságíró. A cipője már rég nem látott suvikszot. Most jött Amerikából. Úgy ténfergett az asztalom körül, mint egy indiánvadász a prérin. Állandóan amerikai szavakat használ. Csinált akcentus. Imponálni akar. Azt mondja, Hollywoodból jött. És akkor kezdődött az a beszélgetés köztünk, aminek során hirtelen megértettem, hogy...

Ebben a pillanatban, baloldalon, kék japán selyemköntösben, előbukkan Mária.

MÁRIA                                   Mért bujkál? Mért nem eszik a konyhában?

MÓRICZ                                mint akin rajtaütöttek
Úristen!

Kis János fölemelkedik a padlóról. Mint akit álmából riasztottak.

KIS JÁNOS                           Valami baj van?

MÓRICZ                                Te feküdj! Feküdj vissza!

ÚJSÁGÍRÓ                             érdeklődve nézi a kibontakozó jelenetet, kalapot emel Máriának
Nagyságos asszonyom…

MÁRIA                                   nem látja az újságírót, sem Kis Jánost
Bocsánat. Előlem nem kell bujkálnia, ezt tudhatná. Én nem vagyok a Janka.

MÓRICZ                                Tudhatná: ősember vagyok, imádom a hajnali hideg cupákokat.

MÁRIA                                   Engem bármikor nyugodtan felébreszthet. Hiszen ismer. Nem vagyok én Janka.          

MÓRICZ                                Maga nem szereti, ha hidegen eszem. Ennek a zsíros nehéz ételnek még a látványát se szereti.

MÁRIA                                   Én szeretem, ha maga kövér. Mondja, még mindig a Jankához hasonlít engem? Tíz év után?

MÓRICZ                                Szörnyű, de tény, folyton eszembe jut.

MÁRIA                                   odamegy, homlokon csókolja Móriczot
Még álmában is.

MÓRICZ                                Beszéltem álmomban?

MÁRIA                                   Simogassa meg a hátamat. Csak úgy tudok visszaaludni.

A fazék fedője ekkor kiesik az újságíró kezéből, és csörömpölve leesik a földre, Móricz dühösen odanéz – Mária nem hallja ezt a zajt, és nem néz oda. Az újságíró, hogy kivágja magát, összecsapja a bokáját.

MÓRICZ                                Más csak éhgyomorra tud dolgozni. Én meg csak úgy, ha tele van a hasam. Kér egy falatot?

MÁRIA                                   Tudja, hogy délig semmit. És akkor se ilyen súlyosat.

ÚJSÁGÍRÓ                             felemelkedik a helyéről és bemutatkozik Máriának
Nagyságos asszonyom, engedje meg, hogy bemutatkozzam, ha már a férje őnagysága, my dear friend, az én drága Zsiga barátom nem tette meg azt a szívességet, hogy…

Mária nem hallja és nem is látja az újságírót.

MÓRICZ                                Csak nem képzeled, hogy te itt ülsz nálam, a dolgozószobámban?

ÚJSÁGÍRÓ                             Bátorkodtam…

MÓRICZ                                Te a Hadik kávéházban ülsz, tegnap délután.

ÚJSÁGÍRÓ                             Oppardon. De annyit megjegyeznék, drága Zsigám, hogy ez a nehéz, hideg zsíros magyar konyha nagyon egészségtelen…
Móricz megsemmisítő pillantást vet rá

MÓRICZ                                Máriának
Drágám, mindjárt bemegyek magához. Viszont most be kell fejeznem egy mondatot. A félbehagyott mondat az író halála.

ÚJSÁGÍRÓ                             Great. Fantastic. Ezt felírom.

MÓRICZ                                Inkább ne.

MÁRIA                                   Kivel beszél maga? Főzzek egy jó erős kávét?

MÓRICZ                                Hogy kivel beszélek? Képzeletem produktumaival. Ha nem írom őket, feleselnek. Csak akkor nyugodtak, ha írom őket.

MÁRIA                                   Ezt most nem értem.

MÓRICZ                                És mit szólna hozzá, ha írnék magának egy filmszerepet?

MÁRIA                                   De nem Jankáról fog szólni, ugye? És nem akarja az ő mondatait a számba adni? Egyszer már megbuktam vele.

MÓRICZ                                Magának mindenről Janka jut az eszébe? Egyébként óriási sikere volt, emlékezzen. Egykor Jankát írtam meg magának, most magát írom majd meg Jankának.

MÁRIA                                   Nekem? Hogy a Janka? Mindenről?

MÓRICZ                                Egy tükör két oldalán élek.

MÁRIA                                   Néha úgy érzem, mintha én is csak egy figura lennék, amit éppen ír.

MÓRICZ                                Néha én is így érzem.

MÁRIA                                   Ez most nagyon rosszkor jött, ez a tőrdöfés, mikor egy próbafolyamat közepén vagyok, ráadásul a maga darabjában, és tudja, hogy bármi megzavar, és azt is tudja, hogy hány rosszakaróm van, és van, aki alig várja, hogy visszaadjam a szerepet…

MÓRICZ                                Na, gyere, ülj az ölembe.
Mária Móricz ölébe ül, aki ringatja kicsit.
Jól figyeljen. Mondok valamit. Maga annyira tökéletes a színpadon, hogy néha már szinte fáj. Mert arra gondolok, hogy a feleségem itthon is csak azt játssza, hogy a feleségem, mert annyira nagyszerű színésznő. Ért engem?

MÁRIA                                   Nem.

MÓRICZ                                Dehogynem.

MÁRIA                                   Csak nem azt akarja, hogy abbahagyjam a pályát?

MÓRICZ                                Ilyet soha nem kérnék magától.

MÁRIA                                   Ígérje meg, hogy soha nem ír meg engem!

MÓRICZ                                Valamirevaló író, aki ad magára, ilyet nem ígérhet. Egyébként nem magát írom éppen, hanem egy hülye újságírót.

ÚJSÁGÍRÓ                             fölemelkedik
Excuse me, már elnézést kérek, Zsiga bátyám…

MÓRICZ                                Na, adj egy csókot.

Forró csók, Móricz Mária fenekébe markol, hogy Mária felszisszen.

MÁRIA                                   Ez fájt! Maga vadkan!

MÓRICZ                                Irgum-burgum.
horkant

MÁRIA                                   Csókot kértem, nem harapást.

MÓRICZ                                Csak az Én a fontos, mindenkinek csak a saját Énje fontos…
szinte lesöpri magáról Máriát

MÁRIA                                   Én nem vagyok magának fontos?

MÓRICZ                                elrévedve
Nem, ez csak a gondolat eleje – amit elkapok, mint az akrobata a trapézt a magasban –

Már nem is lát, hanem püföli a gépet. Mária kiviszi az egyik üres fazekat. A másikat is vinné, de Móricz, bár teljesen belemerült a gépelésbe, utánakap és kitépi a kezéből. Amikor Mária kimegy, Móricz fölszúr a villájára egy hideg sült hurkát, bámulja, élvezettel harap belőle, állára csorog a zsír, törölgeti az állát zsebkendővel. Nézi a hurkát, mint Hamlet a koponyát.

MÓRICZ                                ÉN, ÉN, ÉN, ÉN, ÉN, ÉN. ÉN. Az Én uralkodik, mindent magába szív, magára vonz, magává dolgozza fel. Mint a véres hurkát a gyomor. Alaptörvény: az Én ABSZOLUTTÁ EMELÉSE. Az Énnek kell az elsőnek lenni a világegyetemben. Az Én a legféltettebb kincs.

ÚJSÁGÍRÓ                             Good bye, mister Móricz. Én is elmehetek.

MÓRICZ                                Maradjon nyugton, mindjárt magához térek.
ír
Az Énért van minden. Az Én áll: a testből s a szellemi képességekből. Az Én teste a legtökéletesebb, tehát azt kell legjobban megvédeni, díszíteni, dicsekedni vele, piedesztálra emelni. Az Én arca a legszebb: senki se cserélné el a máséval. Az Én érdemli meg a legszebb ruhát, ékszert, gondozást. Az Én érdemli meg a legjobb lakást, bútort, evőeszközt, képeket, szőnyeget, levegőt, virágot, mindent. Az Én érdemli meg, hogy kíméljék a fáradtságtól, kimerüléstől, munkától, a fájdalomtól, megcsonkítástól, sebtől, vérvesztéstől, betegségtől, haláltól.

ÚJSÁGÍRÓ                             fölkel a helyéről
I come back in an hour. Visszajövök egy óra múlva.
de nem mozdul, marad a helyén

MÓRICZ                                Amit az Én tesz: csak az a Tett. Amit az Én kíván: csak az kell hogy legyen. Az Én a legtisztább, a leggusztusosabb, az Én iszik maga után a pohárból, de más után nem. Hogy én mért nem írok az amerikai filmiparnak? Egy hollywoodi kasszasikert.

ÚJSÁGÍRÓ                             Mért nem dolgozol, Zsiga bátyám, te is az amerikai filmiparnak? Ahány storyd neked van.

MÓRICZ                                Sztori? Az meg mi?

ÚJSÁGÍRÓ                             A story az annyi, mint történet. Csak éppen nem történet, hanem story.

MÓRICZ                                Vagy úgy. Sztori. Ez egy új szó, ezt felírom.

ÚJSÁGÍRÓ                             rágyújt a szivarjára
Ez egy ősrégi szó, Mister Móricz. Az a helyzet, dear old chap, hogy kint száz dollár is leesik egy pimf kis újságcikkért. A hundred bucks. Amiből te kettőt megírsz egy morning alatt. Neked az nothing. Ten minute job. A filmért ráadásul tízszer ennyit adnak. Előbb megírod novellának, aztán eladod short storynak, végül egy ropogós szinopszist írsz belőle.

MÓRICZ                                Mi az a szinopszis?
fölírja egy cetlire

ÚJSÁGÍRÓ                             Filmsztori. Nagy buli. És hullanak a zöldhasúak.

MÓRICZ                                Zöldhasúak? Az mi? Béka?

ÚJSÁGÍRÓ                             Nem. Dollár.

MÓRICZ                                Száz dollár?
felírja, szótagolja
Zöld-ha-sú.

ÚJSÁGÍRÓ                             Zsiga bácsi nagyüzemet nyithatna New Yorkban.

MÓRICZ                                Hány pengő az becsületes magyar pénzben? Hogy is van ez?
firkál, szoroz, kivon, összead
Egy pengő az tizenkétezerötszáz korona.

ÚJSÁGÍRÓ                             Korona? Hogy jön az ide?

MÓRICZ                                Én már csak koronában tudok számolni. Egy kiló arany az kereken hatszázötvenegy dollár.

ÚJSÁGÍRÓ                             Ez most hogy jött ki?

MÓRICZ                                Mert egy uncia az huszonegy dollár.

ÚJSÁGÍRÓ                             Te ilyeneket tudsz fejből, Zsiga bátyám? Wow. Amazing!

MÓRICZ                                Egy uncia az harmincegy gramm, egy kiló arany harminckét uncia. Namármost, akkor tehát egy dollár egyenlő hat pengő, mivel egy kiló arany háromezer-nyolcszáz pengő, és ha elosztjuk a háromezer-nyolcszázat a hatszázötveneggyel, akkor kijön a hat. Amiből az is következik, hogy pillanatnyilag egy kiló arany ára negyvennyolcmillió-nyolcszázhuszonöt ezer korona. Szóval te Amerikában egy délelőtt alatt megkeresel hatszáz pengőt? Hány korona az? Hét és félmillió?

ÚJSÁGÍRÓ                             Pedig én egy senki vagyok. I am a nobody.

MÓRICZ                                Csak egyet nem értek. Ha tényleg olyan gazdag vagy, mi a fészkes fenét keresel te a Hortobágyon?

ÚJSÁGÍRÓ                             Én spórolok. Én gondolok a jövőre. Nálam kérlekszépen minden dokumentálva vagyon.

MÓRICZ                                Az egy egész vagyon.

ÚJSÁGÍRÓ                             Nagy képes magazinnál egy novelláért az ember megkap 5-600 dollárt is! Minden magazinban kell lennie egy négernovellának…

MÓRICZ                                Magyar négerhez még nem volt szerencsém.

ÚJSÁGÍRÓ                             Majd lesz, Zsiga bátyám. Minden lesz, Zsiga bátyám. Kínai magyar is lesz. És magyar kínai.

MÓRICZ                                Ugorgyunk.

ÚJSÁGÍRÓ                             Szóval kell lenni egy négernovellának, egy detektívnovellának...

MÓRICZ                                Én detektívregényt se tudok írni…

ÚJSÁGÍRÓ                             De még a regénynél is jobb a film. That’s the top. The top of the top. Van nekem egy haverem Hollywoodban. Hollywood tele van magyarokkal. És nem kérek érte semmit. Ha már beütött, akkor elfogadok valamit, de csakis akkor!

MÓRICZ                                Azt mondjad, milyen regény kell nekik, és milyen írás szépirodalmi céllal?

ÚJSÁGÍRÓ                             Minden novellában kell lenni arisztokratizmusnak, demokratizmusnak, szerelemnek és üzletnek.

MÓRICZ                                gondosan írja
Arisztokratizmusnak, demokratizmusnak, szerelemnek és üzletnek.

ÚJSÁGÍRÓ                             Van erre egy vicc: „Jöjjön, mondja a grófnő a bádogosnak, csókoljon meg.” Ebben minden benne van.

MÓRICZ                                Hol itt az üzlet?

ÚJSÁGÍRÓ                             A bádogos az már üzletember.

MÓRICZ                                Az nem üzlet, hogy „fizetek a csókért”?

ÚJSÁGÍRÓ                             Az nem!

MÓRICZ                                Akkor ott nekem nem virít a siker. Nálam izzadnak a nők is, férfiak is.

ÚJSÁGÍRÓ                             Egy amerikai filmben csók se lehet. Vagyis lehet, de nem a vásznon. Viszont ezer dollár.

MÓRICZ                                Nyolcvanegymillió korona. Elég vonzóan hangzik.
elmélázik
És ehhez mit szólsz?
odamegy a könyvespolchoz, leveszi a könyvét, élvezettel olvasni kezdi
„Ebéd után leheveredtek az aratók a keresztek tövébe, vagy a villákból, gereblyékből rögtönzött apró sátorok alá, ahol egy-egy szoknya adott egy kis árnyékot a fekvők arcára. Elég az, hogy napszúrást ne kapjon az ember.”

ÚJSÁGÍRÓ                             hatalmasat ásít
Túl sok a természetleírás.

MÓRICZ                                Te ne szólj bele.
leteszi a könyvet
Kis János a földön fekszik. Jön a fia, hozza az ebédet. Egy kis jelentéktelen szöszke fiú. Jelentéktelen, mint az apja.

Jobbról bejön egy rongyos, majdnem meztelen kisfiú, kezében lábassal.

MÓRICZ                                Nem, szó sincs róla. Nem ez kell. Nem ez kell.

A kellékes bejön és kézen fogja a kisfiút, viszi kifelé.

MÓRICZ                                Nem, a fiú tökéletes. Ne lábas legyen, hanem törött fazék.

A kellékes rohan a cserépedénnyel, amit a kisfiú kezébe nyom.

MÓRICZ                                A főhős alszik a földön.
olvas
Kalapját a szemébe húzza. Alvással kezdődik. Iszonyú hőségbe alszik, piros az arca, mint a főtt rák.

Bekapcsolnak néhány vörös reflektort a jobboldalon. A színész közben elaludt. A kellékes megrugdossa, mire álmos képpel felriad.

KIS JÁNOS                           egy pillanatig nem tudja, hol van, körülnéz
Jesszusom, mit álmodtam.

MÓRICZ                                olvas
Mindig ugyanazt álmodja. Rág. Eszik. Habzsol. Eszik álmában. Hatalmas nyárson forgó húsokról álmodik.

KIS JÁNOS                           még mindig egy kicsit szélütötten néz
Elmondhatom?

MÓRICZ                                Kalapját a szemébe húzza. Alszik a kemény földön. Igen. Alszik. Mélyen alszik a tűző napon. Izzad.

Kis János visszafekszik a földre. Kalapját a szemébe húzza. Alszik. Móricz leguggol elé, tanulmányozza.

MÓRICZ                                A verítékcseppek álmában gurulnak le a halántékán. Izzik a feje a napon. A fia költögeti.

A kisfiú odamegy az apjához a cserépedénnyel.

KISFIÚ                                   Apa, apa… Ébredj föl. Hoztam az ebédet.
megérinti az apja vállát

Kis János dühösen felpattan, mint akit darázs csípett meg.

KIS JÁNOS                           Mér nem hagysz alunni, te! Te kis vakarcs! Mit hoztál?
belenéz a cserépbe
Mindig ugyanaz! Kell a halálnak!
belerúg, a cserép tartalma majdnem kiborul, a kisfiú elkapja

KISFIÚ                                   Akkor megehetem? A levest?

KIS JÁNOS                           A nyaklevest? Amennyit csak akarsz.
elveszi tőle a cserepet, vadul kanalazza, hörböli az ételt, a fia nézi
Pfuj! Hányás! Okádék! Pfuj!
eszik
Pfuj! ha egy kádba öntenék azt a sok krumplilevest, keménymagoslevest, meggy-, korpa-, lekvárciberét, meg azt a mindenféle habart lét, amit én életemben megettem – ajaj, olyan nagy kád nincs a világon, még az egri érsek pincéjében sincs akkora hordó.
eszik
Megenné előlem! A kis senkiházi! A kurva anyját neki.

A fia nézi.

KIS JÁNOS                           Mit bámulsz? Nem esik meg rajtad a szívem, hiába is bámulsz. Mit gondolsz, én mit ettem, amikor ekkora voltam? Van elég szeder az erdőbe! Vagy földimogyoró! Dógozz meg érte!

ÚJSÁGÍRÓ                             Nem túl szimpatikus.

MÓRICZ                                Ki kérdezett?

ÚJSÁGÍRÓ                             Ilyet kitalálni.

MÓRICZ                                Nem én írom, ő mondja.
a fiúnak
Gyere ide, kisfiam. Hány éves vagy?

A fiú bátortalanul odalép Móriczhoz.

FIÚ                                         Nem tudom.

MÓRICZ                                Hogyhogy nem tudod?

FIÚ                                         Nem tudom.

MÓRICZ                                Hova mész most?

FIÚ                                         Nem tudom.
kiszalad

MÓRICZ                                Kis János próbált visszaaludni.

Kis János forgolódik a földön.

MÓRICZ                                Kínozták a gondolatai. Az inai kemények voltak, az izmai fájtak a hajnal óta tartó megfeszített munkától. A hasa üresebb volt, mint ebéd előtt.

KIS JÁNOS                           felül
Egye meg a fene a vén Sarudyt, eleget dógoztam neki életemben, meghíhatna a lánya lakodalmára. Hadd laknék jól egyszer.
felemeli a hüvelykujját
Lesz húsleves. Jó sárga, zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abból megeszek egy tállal.
mint aki eszik

KIÁLTÁS KINTRŐL             Dógozni emberek!

ÚJSÁGÍRÓ                             Az ilyen zsargont nem lehet jól amerikaira fordítani.

Kis János meg se mozdul. Csak néz maga elé.

KIS JÁNOS                           Azután a töltött káposzta. Hatvanat megennék belőle. De az a vén bitang nem fog elhívni.

ÚJSÁGÍRÓ                             Valami fordulat kellene. Ez így boring, unalmas.

MÓDOS GAZDA                   Emberek, asszonyok! Hónap este mindenki elgyühet a lyányom lakodalmára. Annyit ehettek, amennyi belétek fér.

KIS JÁNOS                           az öklét rázza felé
Kieszem a vagyonából!

MÓRICZ                                lapoz a könyvben
Hozták a levest.

KELLÉKES                            bevágtat
Pillanat! Itt ugrás van? Ugrás lesz.
mutatja a könyvet
Itt az van, hogy eltelik egy nap. És hogy egész nap nem eszik. Asztalt, padot azért csak hozathatok, nem?

MÓRICZ                                Ha akarsz.

Nagy faasztalt hoznak, hosszú padokat. Az asztal egyik végébe beül Kis János.

MÓRICZ                                Kis János mereven nézett maga elé, fogta fakanalát, s nyugodtan, komolyan kezdett munkához.

KIS JÁNOS                           Én most egyek?

MÓRICZ                                Egyél.

KIS JÁNOS                           De mit?

MÓRICZ                                Nekem mindegy, egy fakanalat adjanak neki.

Kellékes rohan a fakanállal. Öregasszony jön, fekete kendőben, levesestállal, megáll Kis János mellett.

ÖREGASSZONY                   Nincs mibe a levest… Hol a tányérod?

MÓRICZ                                Tegyen úgy!

ÖREGASSZONY                   Hogy?

MÓRICZ                                Mintha merne!

ÖREGASSZONY                   De hát leforrázom. Az asztalra merjem a levest?

MÓRICZ                                Vigyék ki!

Kellékes kilökdösi az öregasszonyt.

MÓRICZ                                A béle reszketett, s alig bírt uralkodni a mohóságán.

KIS JÁNOS                           Ezt nem tudom megcsinálni.

MÓRICZ                                Mit?

KIS JÁNOS                           Hogy a belem reszket. Ez hülyeség.

MÓRICZ                                Most ne foglalkozz ezzel. Te csak egyél.

Kis János kanalazza a semmit.

MÓRICZ                                A tizedik kanálnál rettenetes megdöbbenés érte. Úgy érezte, jól van lakva. Alacsony homlokán függőleges ráncok gyűrődtek, széles vas állkapcája összekattant, s nekidűlt újra a csatának. Gépiesen, ahogy a kaszát eregeti ívben jobbra-balra, most a kanalat emelte taktusra a szájához. Szédülést érzett és utálatos csömört. Túrós csusza következett.

ÖREGASSZONY                   Hozom már!

MÓRICZ                                De nehogy igazit hozzon!

KELLÉKES                            belibben
Nem fog!

MÓRICZ                                Ízes, tejfölös, töpörtős, kövér. Jól telerakták a tányérját. Kis János nem érezte az étel ízét. Szeretett volna kimenni a levegőre. Vagy legalább káromkodni egy nagyot, keserveset. És végtelen fájdalommal, irigységgel nézett körül. Így ment ez két órán át, megállás, pihenés nélkül. Akkor jött a töltött káposzta.

KIS JÁNOS                           Ötvenet! Százat!

MÓRICZ                                Nagy darab húsok voltak a töltött káposzták közé téve ráadásnak. És amint egy ilyen húsdarabot le akart gyűrni – rémülten állott fel. A szeme kidagadt, nyakán az erek kötélvastagságra dagadtak. Utolsó józan eszével kirohant a házból. Szemébe könnyek gyűltek. Megakadt a torkán, s többet nem ment se le, se fel.

KIS JÁNOS                           hörög
Dögölj meg, kutya.
hörög, a nyakához kapdos

MÓRICZ                                olvas
Két keze a levegőbe kapkodott; sovány hosszú teste megfordult, s hanyatt vágódott.

Kis János összerogy, dobálja magát. Móricz odamegy hozzá, nézi közelről, ahogy vonaglik.

ÚJSÁGÍRÓ                             Segítsen neki, az isten szent szerelmére!

MÓRICZ                                egy mozdulattal csöndre inti az újságírót
Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.

A lábánál fogva kihúzzák Kis Jánost a színpadról. A kalapja ott marad. Móricz fölveszi, nézi.

Hosszú szünet.

MÓRICZ                                A piszokban feketült szalmakalap.
a fejébe csapja.

ÚJSÁGÍRÓ                             Ez így nem happy end. Happy end kell, Zsiga bátyám.

MÓRICZ                                Törpefejű, mit akarsz tőlem?

ÚJSÁGÍRÓ                             Én csak mondom.

MÓRICZ                                Jöjjön a nő. Az asszonyállat. A baj. A szag. A csókos száj. A végzet.

ÚJSÁGÍRÓ                             Az már jobb.

MÓRICZ                                gépel sebesen
Nagy csönd, köröskörül a földeken. Ringó léptekkel jön a barázdákon. Sokan megnézik. Hogy ennek a Kis Jánosnak ilyen asszonya van.

Mária jön, kék japán kimonóban, ezüstszervízzel a kezében, a jobboldalon, vagyis a „film-oldalon”, angyali mosollyal az arcán. Móricz hevesen rázza a fejét.

MÁRIA                                   Mi baj, kis morcos medvém? Hozom a jó erős kávét! Most már rendesen felébredtem.

MÓRICZ                                A Kis János felesége nem jöhet japán kimonóban. És nem kávét hoz, hanem ebédet.

MÁRIA                                   Beszélnünk kell.

MÓRICZ                                vadul ír
Csak ne ilyen tragikusan. És ne most.

MÁRIA                                   az íróasztalon álló fazékra
Ezt már kivihetem?

MÓRICZ                                Vigye, édesem.

MÁRIA                                   Most forró a kávé. És maga forrón szereti.

MÓRICZ                                Van, aki. Igen. De nekem mindegy.

Mária kiviszi a fazekat, esetleg felkap ezt azt, picit elrendezi menet közben Móricz asztalát, amit Móricz türelmetlen horkantásokkal regisztrál. Aztán Mária el.

MÓRICZ                                Ha a Janka jött, ő zavarni jött. Mária nem akar az őrületbe kergetni. És ezzel az őrületbe kerget. Na, de még nem is a nő jön, hanem a gróf. Lovon. Lóról más a táj.

ÚJSÁGÍRÓ                             Helyes. Arisztokratizmus.

MÓRICZ                                Te leszel az. Te leszel a gróf.

ÚJSÁGÍRÓ                             Én?

Kellékes rohan a lovagló korbáccsal.

MÓRICZ                                És a csizma?

ÚJSÁGÍRÓ                             A gróf egy zsidó?

MÓRICZ                                Van olyan. „Jöjjön, mondja a grófnő a bádogosnak, csókoljon meg.”

ÚJSÁGÍRÓ                             mintha értené
Aha.

Közben Kis János megint bejön, kezében egy félig megevett szendviccsel.

MÓRICZ                                Hát te?

KIS JÁNOS                           Hívtak. Bemondtak. Már vagyok?

MÓRICZ                                Még nem. De ha már itt vagy, akkor feküdj le. De innentől fogva minden más lesz. Átírlak.

KIS JÁNOS                           Folyton ugráltatják az embert. Nincs egy nyugodt pillanatom.

KELLÉKES                            rászól
Nyugi, Jancsikám. Ahogy megbeszéltük.

KIS JÁNOS                           Mindjárt felrobbanok.

Kis János lefekszik a földre, két kezét a feje alá teszi, lehunyja a szemét. Móricz odamegy hozzá, és az arcára teszi a szalmakalapot. Közben az újságíró átöltözött, felhúzta a csizmát.

ÚJSÁGÍRÓ                             Nagyon szorít. Kérek egy másikat.

KELLÉKES                            Nincs másik!

ÚJSÁGÍRÓ                             Most hogy húzom le?

MÓRICZ                                Sehogy.
gépel, fennhangon
A fiatal gróf azt hiszi, hogy a világegyetem közepén van ő maga is, mert amerre megy paripáján, a munkások mindenütt úgy köszöntik, mintha egy fiatal isten menne el közöttük.

ÚJSÁGÍRÓ                             Munkások?

MÓRICZ                                Munkások, igen. Ez cukorrépa. Ez már ipari termelés. Aratómunkás, kapálómunkás. Földmunkás.

Munkások be, kalaplevéve.

MÓRICZ                                megnézi az átöltözött grófot
Egész fess. A fiatal gróf most egy háromszáz holdas répatáblához ér. Cukorrépa, akkora sík darab, hogy beleszédül, aki soká nézi. A búzavetés oly egyenletes, mintha vonalzóval húzták volna meg az Isten mérnökei.

ÚJSÁGÍRÓ                             Mérnökök. Értem. Tiszta Amerika.
fájlalja a lábát a csizmában

MÓRICZ                                A gróf a lóról messze lát, mintha óriási magasban volna a parányi növényvilág felett.

A gróf felpattan egy székre, kezében a lovaglókorbács. Kis János álmában forgolódik, nyög.

MÓRICZ                                Péntek dél van.

Harangzúgás. Móricz tűnődik.

GRÓF                                     hetykén, a munkásoknak
Mikorra lesztek kész ezzel a vacakkal?

MUNKAVEZETŐ                  alázatosan
Méltóságos gróf úr, ne tessék haragudni, de nagyon kemény a föld, régen nem volt eső, lassan haladunk. Szombat estére csak akkor tudnánk elkészülni, ha egész éjjel kapálnánk.

GRÓF                                     Hát akkor kapáljatok egész éjjel.

MUNKAVEZETŐ                  Már, méltóságos gróf úr, nincs az a pénz, amivel rá lehetne arra venni az embereket.

GRÓF                                     Ha nem, hát nem.

Jön Mária, népviseletes menyecskének öltözve, ringó léptekkel, jobb felől.

MÓRICZ                                Hát te mit vettél föl? Mi ez a kacabajka?

MÁRIA                                   Az ünnepit.

MÓRICZ                                Most nem a színpadon van! Ez film! Maga a vérvalóság.

MÁRIA                                   Ne bántson. Én nem vagyok vérvalóság.

MÓRICZ                                Ünneplőben, a cukorrépaföldre?
rászól Kis Jánosra
Te meg ne aludj!

KIS JÁNOS                           felriad, mély álmából
Azt álmodtam, hogy… Hujj, hogy én mit álmodtam…

MÓRICZ                                Nem fontos. Azt kihúztam. Tovább. Mária!    

FELESÉG                               letelepszik Kis János mellé
Egyél.

KIS JÁNOS                           Mit hoztál?

FELESÉG                               Mit hoztam volna? Amit tegnap, egy kis levest.

KIS JÁNOS                           Ha meggondolom, hogy mennyi levest ettem meg életembe, ha azt mind egy dézsába öntenék, ajhaj, olyan nagy hordó nincs még az egri érsek pincéjében sem! Szomjas vagyok, hozzál vizet.
Mária elindul a kút felé, ezt a gróf észreveszi

ÚJSÁGÍRÓ                             Akkor megyek utána.

MÓRICZ                                Kolléga, te csak vigyázz magadra. Jól vigyázz, hogy hogyan beszélsz a feleségemmel.

ÚJSÁGÍRÓ                             A Kis Jánoséval!

MÓRICZ                                Evezz Don Juan Scyllája és a féltékeny férj Charibdise között. Az író perverz fantáziája és a gróf fantasztikus perverziója között. A nő múltjára vagyok én féltékeny, nem a jelenére. A múltját lelövöm, mint egy kutyát.

ÚJSÁGÍRÓ                             Jelzem, én legfeljebb a művésznő jövőjében lehetek benne.

MÓRICZ                                türelmetlenül, adja a színész szájába a szavakat
„A lovamat meg kell itatni…”

GRÓF                                     a munkavezetőhöz
A lovamat meg kell itatni. Van víz abba a kútba?
nézelődik, de seholse látja a kutat, Móricz pattint az ujjával, hozzák a kutat

MUNKAVEZETŐ                  Van, méltóságos úr.

GRÓF                                     No, akkor megyek, és megitatom.

MÓRICZ                                Mária, most ügyes légy. Szűziesen romlott, engedékenyen tiltakozó. Valódi.

MÁRIA                                   Igenis, rendező úr.

A kellékes egy teli vödör vizet ad Mária kezébe. Ott áll, mint aki éppen felhúzta a vizet.

FELESÉG                               nevet
Nem szomjas a ló.

GRÓF                                     De én elepedek.

Móricz ott köröz körülöttük, mint aki féltékeny teremtményeire, de nem szól bele…

FELESÉG                               Akkor igyon.

GRÓF                                     Nem vízre vagyok én szomjas.

FELESÉG                               Hát mire szomjas a méltóságos úr?

GRÓF                                     A szádra.

FELESÉG                               Abba nem hal bele a méltóságos úr.

GRÓF                                     Nem is akarok belehalni. Beleharapni. Belehatolni.

FELESÉG                               Méltóságos úr, a pusztán vagyunk!

GRÓF                                     A magyar pusztán. Mért baj ez?

FELESÉG                               Úgy látnak az emberek a szemükkel, hogy még azt is meglátják, amit gondol.

GRÓF                                     Hallod-e, hányadik napja jövök ki ide miattad? De nem fogod fel. Vagy úgy teszel, mint aki nem fogja fel. Vagy úgy teszel, mintha úgy tennél, mint aki nem fogja fel. Vagy úgy…

Móricza kezével int, hogy tovább.

FELESÉG                               Nem.

MÓRICZ                                Mi nem?

FELESÉG                               Nem teszek úgy.

ÚJSÁGÍRÓ                             Kezd hosszú lenni.

MÓRICZ                                Eredj borbélyhoz a szakálladdal. Legyen is hosszú. Hosszú, hosszú, hosszú. És rövid, rövid, rövid. És minden, minden, minden. Még, még, még.

GRÓF                                     Pedig nem menekülsz el, míg meg nem csókollak.

FELESÉG                               Nekem férjem van.

GRÓF                                     Szereted?

FELESÉG                               A pap előtt voltam vele.

GRÓF                                     Én azt kérdeztem, szereted-e?

FELESÉG                               Kérdezze meg tőle.

GRÓF                                     Tőle? Egy cselédtől? Egy zsellértől? Egy mezei munkástól? Mit érdekel az engem.
kifeszített orrcimpákkal szagol a levegőbe, szinte horkant
Mi ez a szag?

FELESÉG                               A testem illata.

GRÓF                                     Úristen. Most mi fog történni?

FELESÉG                               Az fog történni, aminek történnie kell.

GRÓF                                     Mi?

FELESÉG                               Hogy a gróf úr felül a lovára, és békén hagy.

GRÓF                                     Szemtelen vagy. De ez tetszik nekem. Én nem foglak bántani. Csak beszélni akartam végre veled.

FELESÉG                               Nincs nekünk egymással beszélnivalónk.

GRÓF                                     Éjszaka se aludtam miattad.

FELESÉG                               Van az uraknak elég orvossága, amivel álmot lehet csinálni.

MÁRIA                                   Ilyen mondatot.

MÓRICZ                                Mi baja vele?

MÁRIA                                   Élő ember nem mond.

GRÓF                                     Hétfőn belenéztél a szemembe, és megbabonáztál. Azóta egyfolytában menekülsz előlem.

FELESÉG                               Van, aki a méltóságos gróf urat megvigasztalja.

GRÓF                                     Te. Most megcsókollak.

FELESÉG                               Ne mozduljon, mert beugrok a kútba!

GRÓF                                     Gonosz bestia vagy. Játszol velem.

MÓRICZ                                félre
Rossz az egész, rossz az egész, rossz az egész. Nincs anyagom hozzá.

MÁRIA                                   Mi?

MÓRICZ                                Semmiség. Folytasd.

MÁRIA                                   Mihez nincs anyaga?

MÓRICZ                                A női lélekhez. Mióta Janka a sírban van, nincs anyagom a női lélekhez.

Janka jön balról, munkaköpenyben, bekötött hajjal, olyan, mint egy takarítónő. Szigorúan néz.

JANKA                                  Most már Hollywoodba készül? A felhőkben járkál? Semmit se tud befejezni? Adósságot adósságra rak? Tojik a lányai jövőjére? Fiút szeretett volna, persze, egy lány magának másodosztály. De a maga imádott színésznője kikapartatta.

MÓRICZ                                lehunyt szemmel
Még, még! Kínozz, gyötörj!

JANKA                                  Na, takarítani fogok. Kibírhatatlan ez a rendetlenség, ez a por.

MÓRICZ                                A kézirataimhoz ne nyúljon. Mert üvöltök.

JANKA                                  beleolvas a kéziratba
„Gonosz bestia vagy, játszol velem.” „Jaj, méltóságos gróf úr, mondja meg őszintén, mit evett máma?” Ócska.

KIS JÁNOS                           fölemelkedik
Most mi van?

KELLÉKES                            Öt perc kávészünet. Szünet! Kávészünet!

KIS JÁNOS                           Megyek, elszívok egy cigarettát.

KELLÉKES                            Nyugi, Jancsikám.

Kis János feltápászkodik és kimegy a színpadról. Móricz üveges tekintettel néz maga elé.

ÚJSÁGÍRÓ                             Zsiga bátyám, mi van veled?

MÁRIA                                   Áll. Áll és néz.

MÓRICZ                                nagy lendülettel rákezd
Csak azt szeretném tudni, hogy ki húzza mindig középre ezt a pálmát? Nem lehet kilépni tőle a balkonra. Ahányszor kinézek, mindig középen van. Így képtelenség egy mondatot végigírni.

JANKA                                  Mondja, miért nyúlt ahhoz a novellához? Az úgy volt jó, ahogy volt. Tragédia. Most mért csinál belőle komédiát? És a címe is! Egyszer jóllakni! Micsoda cím ez? Rossz a cím. Változtassa meg. És az a gróf! Csupa klisé.

MÓRICZ                                Maga meg mit nyúl a pálmámhoz? Nem látok ki az ablakon. Sötét van a szobába. Reggeli alkonyat.

JANKA                                  Ha félretolják a pálmát, akkor igen csúf a balkon. Annak középen kell állni.

MÓRICZ                                De így meg nincs balkon.

JANKA                                  Láthatta, a kedvéért már félretoltam a virágot, hogy el tudjon menni mellette a nagy hasával.

MÓRICZ                                Nem tudok úgy elmenni mellette, hogy bele ne akadjak. Mindig megcibálja a hajamat a levele.

JANKA                                  Mért olyan hosszú a haja? Művész? A bajusza nem akad bele?

MÓRICZ                                Most már a bajuszom se tetszik?

JANKA                                  Hosszú. A szájára lóg. Mit evett?
közel megy, nézi a bajuszt
Persze, rajta van még a reggeli hideg pörkölt. Nincs egy szalvétája?
a köpenye ujjával, mint egy gyereknek, letörli a száját, Móricz élvezi, Janka a végén megborzolja a haját

JANKA                                  Ne a nagy bajuszával akarjon férfinak látszani!

MÓRICZ                                Most már ideforrt az arcomra. Ezt most már lángvágóval sem lehet eltávolítani. Ha levágják a bajuszomat, többé nem vagyok Móricz Zsigmond.
valamit keres az asztalon, de nem találja
Hova a francba tűnt?

KELLÉKES                            rohanva jön
Hozom már!
egy tükröt hoz

MÓRICZ                                Ez valahogy soha nem akar a helyén lenni.
megnézi magát a tükörben
Egy ismeretlen arc.

JANKA                                  Akkor már inkább kidobom az egész pálmát az utcára. Vigyék el a cigányok.

MÓRICZ                                A pálmát? A cigányoknak? Az kár volna, mert úgy töküres lesz a szoba.

JANKA                                  Akkor lemondok a balkonról, nem fogok többet oda kilépni.

MÓRICZ                                Én meg majd úgy teszek, mintha az a balkon nem is létezne.

JANKA                                  Hát akkor tolja, ahova akarja.

MÓRICZ                                Igen? Szabad?
nekilát, és nagy nehezen eltolja a pálmát

ÚJSÁGÍRÓ                             Segítsek?

MÁRIA                                   Segítsek?

MÓRICZ                                rájuk se hederít
Na látja, így már egész más.

MÁRIA                                   Ha zavarta a pálma, mért nem mondta? Elhúztam volna.

JANKA                                  Én ide be nem teszem a lábam többé, míg a régi helyén nincs a pálma. Én eltűröm, hogy maga mint egy őrült jár fel s alá, és nem tűri a virágot. Amit én építek, azt mindent szétrombol. zokog

MÓRICZ                                visszahúzza a növényt
Így rendben van?

JANKA                                  Igen.

MÓRICZ                                Fölvarrja a gombom?

JANKA                                  Milyen gomb?

MÓRICZ                                A télikabátomról szakadt le.

JANKA                                  Arra nekem nincs időm.

MÁRIA                                   Adja ide.

MÓRICZ                                Mit?

MÁRIA                                   A kabátját. Hova dobta le? Fölvarrom a gombot. Nem azt mondta, hogy leszakadt?

A két nő két oldalról beszél Móriczhoz.

JANKA                                  Ezt tartogassa a színésznőjének, ha kérhetem.

MÁRIA                                   Egy félretolt pálmából csinál problémát, minek?

JANKA                                  Különben meg húzza, ahová akarja, mit bánom én.

MÁRIA                                   Felvarrok én bármit, csak mondja meg.

JANKA                                  Ne hagyja megtéveszteni magát!
el, bevágja maga után az ajtót

MÁRIA                                   Úgy látszik, a huzat.

GRÓF                                     türelmetlenül, a feleségnek, a kútnál
Gonosz bestia vagy, játszol velem!

FELESÉG                               Jaj, méltóságos gróf úr, mondja meg őszintén, mit evett máma?

GRÓF                                     Egy hete semmit. Csont és bőr vagyok. Miattad.

FELESÉG                               Pedig szép piros az arca.

MÁRIA                                   kiszól Móricznak
Ilyet nem mond.

MÓRICZ                                Megírom, ha fene fenét eszik is.

JANKA                                  visszajön
Ne fogadkozzon!
el

FELESÉG                               Ne tessék tréfálni a szegény emberrel. Sóba, vízbe főzök mindent, és még csak egy szem krumplim sincs, hogy azt adjak a férjemnek.

GRÓF                                     Mért nem ezzel kezdted? Krumplit kérsz? Mennyi krumplit kérsz?

FELESÉG                               Most már vissza kell mennem. A férjem nem fogja érteni.

GRÓF                                     Ügyes lány vagy te, majd elmagyarázod neki.

FELESÉG                               elindul, aztán megtorpan
Mégis, volna valami. Nem tudom, megteszi-e?

GRÓF                                     Hopp! Mindent!

FELESÉG                               Az emberek nemsokára befejezik a kapálást. Ennek az örömére adjon a gróf úr nekik egy jó vacsorát.

GRÓF                                     Még cigánybandát is hozatok. De te is ott leszel! És táncolsz velem!

FELESÉG                               Ha táncol mindenkivel.

GRÓF                                     De meg is csókolsz!

FELESÉG                               Ha mindenkit megcsókol.

GRÓF                                     Megcsókolom a vénasszonyokat is, csak hozzád jussak! Hogy hívnak?

FELESÉG                               Évának.

GRÓF                                     Akkor én Ádám vagyok.

FELESÉG                               A méltóságos urat Viktornak hívják.

GRÓF                                     Na látod, a Viktor azt jelenti, hogy „Győző”.

FELESÉG                               És?

GRÓF                                     És? Azt mondtad, és?

FELESÉG                               Azt.

GRÓF                                     És? És? Mondd még egyszer. Megeszlek. Alig várom a holnapot.

FELESÉG                               Hát akkor üljön a lovára, lovon hamarabb eléri.

Kis János magánkívül robban be a színpadra. A gróf távolabbról, gúnyosan mosolyogva nézi a jelenetet.

KIS JÁNOS                           Mi a fenét beszéltél te a gróffal?

FELESÉG                               Nagyon jót.

KIS JÁNOS                           Mondd meg, hogy mit, te, vagy agyonváglak! De ne hazudj!

FELESÉG                               Hogy mi legyen a vacsora.

KIS JÁNOS                           Hogy mi mi legyen? Neki mi köze hozzá?

FELESÉG                               Vacsorát ad, ha végeztek.

KIS JÁNOS                           Micsorát?

EGY LEGÉNY                       beszalad
Ha holnap estére befejezzük a munkát, a gróf úr olyan vacsorát csap, hogy mindenki annyit ehet, amennyit akar.

KIS JÁNOS                           Hogy egész éjjel dolgozzunk?

LEGÉNY                                Minden tíz ember kap egy kövér birkát. Egy mázsa lisztet ad. Zsírt, túrót. Lehet túrós galuskát csinálni, hozzá öt hordó bor.

KIS JÁNOS                           Kevés.

LEGÉNY                                Kevés?

KIS JÁNOS                           Kevés.

LEGÉNY                                Cigány is lesz.

KIS JÁNOS                           Nekem ne húzza! Kieszem holnap azt a kutya grófot minden vagyonából.

MÓRICZ                                az újságírónak
Szerintem sokkal jobb lett így, nem?

ÚJSÁGÍRÓ                             kicsit bizonytalanul
Igen, határozottan, maestro. Határozottan. Csak tömöríteni kéne. Ott annál a résznél, hogy…

Móricz a szájához teszi az ujját, mert már jön Kis János, feleségével a nyomában.

KIS JÁNOS                           ráncigálja maga után a feleségét, mint egy engedetlen gyereket, erősen markolva a karját
Mit mondott neked tegnap a gróf?

FELESÉG                               Semmit.

KIS JÁNOS                           Semmit?

FELESÉG                               Semmit.

KIS JÁNOS                           Olyan soká mondta a semmit?

FELESÉG                               Ha akarja, megmondom.

KIS JÁNOS                           Ne csigázz.

FELESÉG                               Azt kérdezte, elég lesz-e ötven kiló liszt a galuskára.

KIS JÁNOS                           Ilyen konyhai érdeklődésű a gróf úr? Erre te?

FELESÉG                               Hogy nem lesz elég. Kiszámoltam, hány család lesz.

KIS JÁNOS                           Feleséggel?

FELESÉG                               Ki hogy.

KIS JÁNOS                           Hát te csak magad leszel, mert nincs gyereked.

FELESÉG                               Egye meg a vacsoráját.

KIS JÁNOS                           Menj. Vidd haza az ételt is. Délbe ne is gyere ki. Elég, ha este kijössz a táncra. A mulatságba! Juhhé! Nagy mulatság lesz! Cigány húzza a gróf úrnak. A táncos cipellődet vedd föl.

FELESÉG                               Mi van magával?

KIS JÁNOS                           Az éhség van velem, aranyom, az éhség. Ő kísér, mint az árnyék.

FELESÉG                               Akkor egyen.

KIS JÁNOS                           Majd holnap. Mondom: délbe ki ne gyere! Este kigyere! No jól van, eszem egy kicsit.
tessék-lássék rágcsál egy darab kenyeret

FELESÉG                               Kaptam egy névtelen levelet.

MÓRICZ                                Hogy mi?

FELESÉG                               Egy névtelen levelet.

KIS JÁNOS                           nagyot néz
Ez nincs benne. Most már ne zavarjatok teljesen össze.

KELLÉKES                            besuhan
Nyugi.
el

Mária a jobboldali játéktérből átlép az íróasztal terébe.

MÓRICZ                                Mi van azzal a levéllel?

MÁRIA                                   Hogy maga szépen összeszűrte a levet azzal a piszkafával. A Csibével. Csibe! Mond valamit? Csibe! Hogy maga már arra készül, hogy azt a kis prolilányt feleségül vegye. Hogy majd én is ugyanúgy végzem, mint a maga Jankája.

MÓRICZ                                Ne jankázz, kérlek. Ma már eleget jankáztál? Hol az a levél?

MÁRIA                                   Elégettem.

MÓRICZ                                Adja ide a levelet, ötven pengőt adok érte. Most rögtön adja ide.

MÁRIA                                   Tessék, nézze, kormos még az ujjam.

MÓRICZ                                Maga őrült, maga előre megsemmisíti az én eredményeimet. Janka soha nem égette volna el. A Janka az kívülről megtanulta a maga leveleit, és éjszaka azzal gyötört, hogy százszor felmondta őket, és mindig másképp. Nem érti? Tényleg nem érti?

MÁRIA                                   Buta vagyok. Nekem nincs lelkem.

MÓRICZ                                Nem érti, hogy egész más hatása van az emberre, ha a bőrére megy a rágalom, mint ha újságban olvassa?

KELLÉKES                            tapsol
Vacsorához, mindenki!

A napszámosok felsorakoznak. Egy hegedűs is megjelenik a háttérben, végig muzsikálgat.

MUNKÁSOK                        Éljen!

A gróf mindenkivel kezet fog. Most odaér Kis Jánosékhoz. Kezet fog velük.

GRÓF                                     Hogy vagy, Éva?
sokáig tartja kezében Éva kezét, egy pillanatra a hegedű is elhallgat

KIS JÁNOS                           Ma kiesszük a gróf urat a vagyonából.

GRÓF                                     Egyetek, amennyi belétek fér!
megveregeti Kis János vállát, megcsípi a felesége arcát, és továbbmegy

KIS JÁNOS                           Van neked szép ruhád, mér nem azt vetted föl?

FELESÉG                               Jó nekem így is. Merek magának a levesből.

KIS JÁNOS                           Teli merjed, a sűrűjéből.

ÖREGASSZONY                   Itt a hús is! Szedek még, angyalkám!

Miközben az öregasszony ott sündörög körülötte, a feleség elsodródik. A háttérben látjuk a grófot, ahogy bizalmaskodik a nőkkel, átkapja a derekukat, az arcukra csókot nyom. Kis János nyugtalanul forgolódik.

ÖREGASSZONY                   A tányérodba bámuljál. Éhes vagy?

KIS JÁNOS                           Az vagyok.

ÖREGASSZONY                   Akkor egyé. Hogy fogod így kienni a grófot a vagyonából, ha még csak meg se piszkálod az ételt. Igyál is, ne. Itt van.
tölt neki egy demizsonból, bort, Kis János felhajtja
Még.
megint tölt, Kis János megint felhajtja
Még. Ez meghozza az étvágyat.

Újfent előkerül a feleség, ünneplőben.

KIS JÁNOS                           Hol jártál?

FELESÉG                               Nem látja?

KIS JÁNOS                           Hadd nézzelek. Szép vagy.

ÖREGASSZONY                   Éva, Éva, nagy huncut vagy.

FELESÉG                               Én?

ÖREGASSZONY                   Neked köszönhetjük ezt a vacsorát.

KIS JÁNOS                           Hess innen, ronda varjú!

Ebben a pillanatban két kakastollas csendőr lép az asztalhoz.

CSENDŐR                             Jó étvágyat kívánok a társaságnak.

KIS JÁNOS                           Köszönöm, van.

CSENDŐR                             Hát, ahogy a tányérod elnézem, gyenge legény vagy.

GRÓF                                     Barátaim, csak vidáman!

A csendőrök tisztelegnek a grófnak. Móricz úgy köröz a jelenet körül, mohón izzó szemekkel, mint egy filmrendező.

GRÓF                                     Mi járatban?

CSENDŐR                             Hallottuk a muzsikát, gondoltuk, megnézzük, mi folyik itt, bor vagy pálinka.

GRÓF                                     Bor is, pálinka is, igaz, Éva?

FELESÉG                               Az.

GRÓF                                     Táncolsz velem, Éva?

FELESÉG                               Táncolhatok.

GRÓF                                     Odaadod a feleségedet, Kis János?

KIS JÁNOS                           Menjen csak, menjen. Te mit remegsz, Éva?

FELESÉG                               Én nem remegek.

KIS JÁNOS                           De látom, hogy remegsz.

GRÓF                                     a csendőröknek
Egyenek-igyanak maguk is.
Évának
Lássuk, a lábad is olyan jól pereg-e, mint a nyelved!
viszi Évát

ÖREGASSZONY                   Hozom mán tiszt urak, hozom mán!
két megrakott tálat tesz eléjük, és flaska borokat, pálinkát
És itt a fínom gyümölcslikőr! A grófi pincébül.

CSENDŐR                             Hát egészségünkre! Fenékig.

Kis János csak ül, sötéten néz.

CSENDŐR                             Te nem iszol velünk?

KIS JÁNOS                           Én?

CSENDŐR                             Te.

KIS JÁNOS                           Drága csendőr uram, én már eleget ittam.

ÖREGASSZONY                   Ejnye no, János, ne sértsd meg a csendőr urakat.

CSENDŐR                             Igyál, János.
isznak

KIS JÁNOS                           néz a gróf és a felesége után, akik ropják hátul a táncot

ÖREGASSZONY                   Nem lesz baja a porcelánnak, ne izgulj, János.

CSENDŐR                             Hess innen, vén varjú.
Kis Jánoshoz
Milyen?

KIS JÁNOS                           Mi milyen? Az élet?

CSENDŐR                             Az étel, egykomám. Az étel.

KIS JÁNOS                           próbál enni, de nem megy le a torkán, köhög

Hátul egyre vadabb muzsika szól, egyre vadabb a tánc.

MÓRICZ                                bekiabál
A kés! A kés!

KIS JÁNOS                           lehajol, hogy fölvegye a földről
Csendőr úr, lássa, ez a baj.

CSENDŐR                             Micsoda, barátom?

KIS JÁNOS                           Egyszer kap ilyen vacsorát az ember, és még annyi üzletet se tud csinálni, hogy egyszer jóllakjék, mert nem bír enni.

CSENDŐR                             Mért nem bír?

KIS JÁNOS                           tisztogatja a kését az inge szárával
Mire a húsra kerülne a sor, már neki vége. Azt már más falja fel.

CSENDŐR                             Hadd lássam, mennyit bírsz.

KIS JÁNOS                           Nincs az embernek két gyomra, hogy mindent bevegyen.

CSENDŐR                             Egyél.

Ebben a pillanatban a gróf megcsókolja Évát.

KIS JÁNOS                           mosolyog
Csak egy élete van az embernek, de az is minek?
föláll a helyéről, és a kését markolatig döfi a csendőrbe

Dermedt csönd. Kis János kirántja a csendőrből a kést. A csendőr a gyomrára szorítva kezét támolyog a színpad közepére. Ott elvágódik. Hatalmas sikoltás.

KELLÉKES                            aki a csendőr volt, fölkel a helyéről, leporolja magát.
Mindenki a helyére! Még egyszer megcsináljuk! Visszaállunk az elejére!

Nagy nyüzsgés támad. Díszletmunkások jönnek be, és mindent visszarendeznek az eredeti helyére. A kellékes behozza a fazekakat, amiből Móricz a darab elején evett. Mária közben fölvette a japán kimonóját. Az újságíró közben visszaöltözik újságírónak

MÓRICZ                                fogja a fazekat
Gyerekek, most már ne krumpli legyen benne. Most már igazi kellék kéne! Unom.

ÚJSÁGÍRÓ                             Az eleje egy kicsit hosszú, a vége egy kicsit rövid. De jó, különben.

MÁRIA                                   Csak arra kérem, ne fogdosson, jó? Ne éljen vissza a helyzetével, kérem.

ÚJSÁGÍRÓ                             Ide egy csóknak látszó tárgy kell, azt mondta a rendező úr.
kinéz valahova a nézőtérre
Jó volt így a csók?

KIS JÁNOS                           sápadtan áll, kezében a meztelen pengével, amivel vadul kaszáló mozdulatokat tesz
Dögölnétek meg, mindahányan!

Az emberek hátrálni kezdenek.

KIS JÁNOS                           Aki közel jön, megbánja.

MÓRICZ                                Nyugi.

KELLÉKES                            Jani, ne szórakozzál. Mindannyian fáradtak vagyunk.

KIS JÁNOS                           Rád végkép nem vagyok kíváncsi. Seggnyaló állat.

Móricz kilép a többiek közül, és a két kezét fölemelve lassan közeledik Kis János felé.

MÓRICZ                                Ne csinálj butaságot, János.

KIS JÁNOS                           Ne csináljak butaságot? Hát nekem lehet még akaratom? Ne jöjjön közelebb, író úr. Vigyázzon, mert ma vért iszok. Elegem van!

Móricz közeledik, már ott áll előtte. A kezét kinyújtja a késért.

MÓRICZ                                Szúrj, ha gondolod, szúrj bátran.

KELLÉKES                            odasúgja
Elhagyta a felesége.

MÓRICZ                                Én nem félek ettől a késtől, János.

Kis János hagyja, hogy Móricz kivegye a kezéből a kést, és zokogva az író mellére omlik.

SÖTÉT

(2009)