Morold pusztulása
részlet a Tristan című, XIII. század eleji verses regényből Márton László fordításában
A történetnek még viszonylag az elején járunk. Az ifjú Tristan sok hányattatás után megérkezik nagybátyjához, Marke cornwalli királyhoz, aki, gyermektelen lévén, trónörökössé fogadja. Kiderül azonban, hogy az országot súlyos adókötelezettség terheli: egy régi békeszerződés értelmében Írország királya, Gurmun minden ötödik évben túszokat szedet, elhurcoltat harminc előkelő származású fiúgyermeket az országból.
Minek meséljem hosszasan?
Mikor Tristan, a hontalan
Curnewalban partra került,
5870 ott máris arról értesült,
és nagyon bántotta a hír:
hogy Curnewalban van az ír
földről jött nagy-erős Morold,
s Markénak ily követelést sorolt:
5875 hogy indít véres harcot,
ha meg nem kapja mind a sarcot,
mi Cornwall s Anglia után jár.
Ezzel a sarccal meg a dolog így áll:
Írországnak volt egy királya,
5880 ezt mondja a világ históriája,
s forrásmunkámban is így szól e rész.
Úgy hívták: Gurmun, a Merész.
Afrika a szülőhazája,
apja annak volt a királya.
5885 Mikor apja meghalt, az ország
földjét ő és öccse megosztják,
mert az öccse társörökös.
Ám Gurmun annyira önös,
oly nagy benne a büszkeség,
5890 hogy neki nem elég
a közös uralom.
Szívében nem volt nyugalom:
ő egyeduralkodó akar lenni!
Kezdi mustrálni, sorravenni
5895 az igen bátrat, az erőst,
a tusa közepette hőst,
kit bárki mond neki most,
az összes lovagot és gyalogost,
kiket vagy nekik jutalmat ígérvén,
5900 vagy uralkodói mivolta révén
képes magához vonzani.
És az összes birtokai
– így akarja – öccsének jutnak,
ő pedig nekivág az útnak.
5905 A hatalmas rómaiaktól,
kiknek hírneve hangosan szól,
kieszközölt oly engedélyt:
ha leigáz földet, személyt,
az az övé lehet,
5910 csak fizessen nekik egy összeget
abból, mi így nyert jövedelme.
Nem veszteget időt őkelme:
útnak indul erős sereggel,
földön átvág, tengeren átkel.
5915 Végül Írországba vetődött,
melyet megtámadott, legyőzött,
és kényszerítette lakóit,
hogy elismerjék uruknak őt, ki hódít,
és így lett királyuk belőle.
5920 Hogy ez a dolog így eldőle,
azóta az ír emberek
karddal, harccal segítenek
a szomszéd országok ellen neki.
Így tudta térdre kényszeríteni
5925 e két földet, mely ellen hiába állt:
Angliát és Curnewalt.
Történt ez még Marke gyermekkorában,
s a gyermek nem áll helyt harcok sorában:
elvész hatalma, nincs már ereje,
5930 s Gurmunnak adót kell fizetnie.
Gurmunnak az is sokat használt,
attól rá hatalom és rang szállt,
hogy Morold nővérét vette feleségül.
Ez őt félelmetessé tette végül.
5935 Morold pedig herceg volt ugyanott,
ám ő is szívesen uralkodott
volna egy saját tartományon.
Viselkedett veszélyre fittyet hányón,
volt sok vagyona, sok jószága,
5940 ereje, férfibátorsága.
Ő volt Gurmun élharcosa.
Az adónak pedig úgy ment sora,
hogy azt Írországba elküldte
minden ország, ahol zajlott felgyűlte.
5945 Mondom nektek igazul, híven,
hogy küldtek ők az első évben
háromszáz márka sárgarezet
és semmi egyebet,
a második évben ezüstöt,
5950 harmadszor aranyat, negyedszerre Morold jött,
Írország nagyerejű hőse,
viadalhoz és csatához gyürkőzve.
Odamegy hozzá Anglia
s Cornwall számos előkelő fia,
5955 csupa nemesember és báró.
Ki-ki a sorsvetésre váró,
ahol Morold is ott van jelen:
hogy melyikük lesz kénytelen
saját gyermekét odaadni,
5960 ki tud már szolgálni és szót fogadni,
s ki oly kellemes és csinos,
mint udvarnál kívánatos.
Csak fiút akar, nem kell neki lány:
Morold harminc fiút visz mindahány
5965 országból, mely adót fizet.
Nem rázhatják le szégyenüket,
és szabaddá másképp sose válnak,
csak ha viadalra kiállnak,
vagy ha kezdenek háborút.
5970 Ám nem járható ez az út,
harccal jogaik vissza nem kerülnek,
mert az országok kimerültek.
És Morold oly keménykötésű,
oly kegyetlen, gonosz viselkedésű,
5975 hogy a helybeli férfi mind,
ha csak egyszer is rátekint,
félelme attól annyira megnő,
hogy nem képes többre, mint egy nő.
Tristan elhatározza, hogy ettől az éppannyira keserves, mint amennyire megalázó adótól megszabadítja az országot. Amikor kiderül, hogy a gyáva cornwalli nemesek sem külön-külön, sem csapatban nem hajlandók harcba szállni Morold ellen, elhatározza, hogy ő – fiatal kora ellenére – vállalja a harcot. Nagybátyját, Markét meggyőzi, hogy nem kell miatta aggódnia, majd kihívja Moroldot párviadalra.
„Tristan úr” – mondja Morold –, „elhiszem,
6430 hogy oly ember, ki még sosem
hallott efféle hencegést,
sem hasonló fenyegetést,
ha egyszer aztán hall ilyet,
megfélemlik és megijed,
6435 ám én ettől nyugodtan alhatom.
Volt életemben sok alkalom,
mikor a kérkedés, a gőg
ily szókkal voltak pöffeszkedők.
Én meg vagyok róla győződve,
6440 hogy Gurmun fölöslegesen gyötrődne,
ha népét és országát féltené,
hogy hadatok közelít felé.
Vakmerőséged büntetése,
amiért vetemedtél hitszegésre,
6445 nem Írországban történik majd:
a két kezünkkel itt vívunk bajt
mi ketten, és azt mondom,
hogy eldől a küzdőporondon,
neked van-e igazad vagy nekem!”
6450 Mondja Tristan: „Bizonyságát teszem
ennek én Isten segítségivel!
Kettőnk közül pusztítsa el
azt, akinek nincs igaza!”
Kesztyűjét nyújtotta oda,
6455 kezéről lehúzva, Moroldnak.
Így szólt azokhoz, kik ott voltak:
„Nézzétek, király úr s urak, ti mind,
és hallgassátok is, amint
a küzdelem elébe állok:
6460 ne sérüljenek a szabályok!
Azt, hogy sem aki itt áll, Morold úr,
sem aki küldte őt tengeren túl,
sem más, ki jönne erőszakkal,
nem szedhet adót jogos indokkal
6465 sem Cornwall, sem Anglia földjén:
ezt akarom, kezemmel harcra törvén,
bizonyítani és okadatolni,
Isten és világ előtt igazolni
e nemes úrral szemben, ki jelen van,
6470 s kinek fő szerepe van abban,
hogy zúdul gyalázat és szégyen
e két országra immár régen!”
Abban a pillanatban
hála szikrája pattan
6475 sok nemes szívből Istenhez,
amiért Isten úgy rendelkez’,
szánva nyomorúságukat,
hogy megszünteti szolgaságukat.
De bármily nagy az aggodalom
6480 a viadalra nyílt alkalom
miatt, ez meg sem érinti Moroldot.
Se szívébe, se csontjába nem oltott
az eset semmilyen félelmet.
A férfi, ki már sokféle küzdelmet
6485 próbált, a kihívást nem hárítja el.
Hasonló záloggal felel
Tristan kesztyűjére: legyen tusa!
Haragvó minden gesztusa,
és arrogáns az attitűdje.
6490 Önbizalommal néz az ügyre:
úgy érzi, kedve szerint való ez.
Azt hiszi, győzelme ragyogó lesz.
Miután mindezt részletezték,
a viadalt a két úr közt kitűzték
6495 akkortól a harmadik napra.
Mikor a harmadik nap felvirradna,
érkezett annyi sok lovag,
s a köznépből is oly sokak,
hogy a térség, mely érinti a tengert,
6500 tömeggel zsúfolásig megtelt.
Morold most fegyverkezni indult.
Hogy a fegyverzete milyen volt,
s hogy milyen nagy volt benne az erő,
azt – szívem, a feszülten figyelő,
6505 s éleslátásom kímélése végett,
nem akarva túlerőltetni őket,
sem részletezéssel tompítani –
nem kívánom elmondani,
bár őt a legjobbak közé számítják.
6510 Elbeszélések tanúsítják,
hogy bátorságra, erőre nézve
legnagyobb lovagok közt vesszük észre.
Dicséretre neve minden országban érett.
Nekünk itt legyen elég e dicséret.
6515 Annyi biztos: képes volt bármi
időben viadalba szállni,
és a csatát is, ahogy előírja
a lovagság joga, jól bírja.
Joggal bízott erős testében.
6520 Sokszor járt el hasonlóképpen.
Marke, a jó király:
a párviadal annyira fáj,
oly szívgyötrelmet okoz neki,
egy megtört szívű asszony sincs, aki
6525 egy férfiért így kesereg.
Remény nem vigasztalja meg:
biztos benne, hogy Tristan meghal.
Ő megbékélne az adóval,
és fizetné hűségesen,
6530 csak párviadal ne legyen.
De jóra fordul a dolog,
mely egyik és másik körül forog:
az adó az egyik, Tristan a másik.
Tristan, ki sok tapasztalásig
6535 a párharcban még nem jutott,
most fegyverkezésbe fogott.
Fölvett egy gyűrűs páncélt,
remélve, ér azzal célt.
Törzsét, lábát megóvni úgy akarta,
6540 hogy posztókendőbe csavarta.
Erre vett vasat, mely jól védett:
két lábszárpáncélt s egy mellvértet,
mely visszaverte a nap fényét,
mert a kovács az ő szorgalmas lényét,
6545 s ami tudás benne honolt,
mind-mind beledolgozta volt.
Az erős sarkantyút – szebbet ki lát? –
felcsatolja Marke, a hű barát
és a derék támogató;
6550 közben szíve könnyeket hullató.
Kardszíját maga köti fel
a tulajdon kezeivel.
Egy harci díszköntöst is hoztak ottan,
melyet, én úgy hallottam,
6555 a szövőszékben hímzőtűkkel
gyönyörű varratokkal és redőkkel
– ezek szinte egymásba dőltek –
finom ízlésű nemes hölgyek
szokatlan pompával terveztek,
6560 és még pompásabban kiviteleztek.
Mikor Tristan fölveszi: tyű!
Milyen bájos és gyönyörű!
Milyen jó benyomást kelt benne!
Erről sok-sok mondanivalóm lenne,
6565 de nem akarom nyújtani mesémet.
Hosszú lenne ez a történet,
ha minden dolgát sorra venném
oly alaposan, mint szeretném.
Ám egy dologra ki kell térni:
6570 jobban illett a köntöshöz a férfi
– ettől arra több dicsőség sugároz –,
mint a köntös illett urához.
Bár sokat érdemelne meg
dicséretből e harci köpönyeg,
6575 mindez korántsem áll ám
arányban azzal, ki a vállán
ily pompázatos köntöst hordott.
Marke fölcsatolt rá egy kardot,
mely élete és szíve volt.
6580 Tristant ez védte meg Morold
s később sok más vitéz dühétől.
Éppen a jó irány felé dől.
Kirótt útját olyan
helyesen járja, olyan pontosan,
6585 céltudatosan megy előre:
mindig lecsap a legelőre.
Hoztak neki sisakot is már:
az úgy ragyogott, mint a kristály,
színtiszta acél, jó erős.
6590 Legszebb és legjobb, mit egy hős
valaha is fejére tett.
Nem hiszem, hogy kerülhetett
még egy ilyen sisak Cornwallba.
Csúcsán nyílvessző állva:
6595 a Szerelem előjele.
Csakugyan szerelemmel volt tele
Tristan: az előjel igaz,
habár később történik az.
Marke a sisakot Tristanra adja.
6600 „Öcsém, hogy találkoztunk” – így folytatja –,
„Isten előtt szívemből bánom.
Jobb is lesz mindentől megválnom,
mi örömöt okoz emberfiának,
ha ér miattad súlyos bánat!”
6605 Tristannak egy pajzsot is hoztak,
melyen szorgos kezek fáradoztak:
megmunkálása műgondot dicsér.
Színe tiszta ezüstfehér.
Azért munkálta ilyenre az üllő:
6610 sisakhoz, vérthez legyen illő.
Gyönyörűen ki van lakkozva,
vidrabőrrel körülcakkozva.
Mint tükör, úgy csillog köröskörül.
A közepén egy vadkan ül:
6615 nagy művészettel van alkotva teste,
szénfekete cobolyprémből kinyesve.
Ezt is kapta a nagybátyjától.
A pajzs a daliának állt jól:
az oldalához úgy tapadt
6620 most és a későbbiek alatt,
mintha oda volna ragasztva jól.
Mikor aztán a ragaszkodó,
hűséges, kedves, harcra felajzott
Tristan kézbe kapta a pajzsot,
6625 úgy ragyogtak e négy javak:
a lábszárvédő, a sisak,
a pajzs, a mellvért, annyi ragyogás
vetült egymásra, mintha a kovács
úgy tervezte volna mind a négyet,
6630 hogy egyik szépség a másik végett,
amazzal összehasonlítva,
még nagyobb szépségre nyílna.
Szépségben négyen összefogtak,
s minden másnál szebben ragyogtak.
6635 No de az új csoda,
mely jól el van rejtve oda,
ellenség vesztét okozó,
páncél belsejét lakozó:
ő vajon nem is számít
6640 ahhoz képest, ami szemet elámít,
s amitől díszt a külső fénye kap?
Nekem világos, mint a nap,
hogy csilloghat a külső remekül,
de ami van belül,
6645 az még jobban ki lett találva.
Úgy van kivitelezve, megmunkálva
az egész lovagi figúra,
hogy többet ér, mint a külső faktúra.
Mi belső remekművet illet:
6650 a művészi szándék s az ihlet
igen derék munkát vitt végbe.
Az alkotó Mester bölcsessége
– tyű! – minden porcikáját végigjárta.
Mellkasa, karja és lábszára
6655 pompás, erős izomzatú,
jó formájú, nemes alakzatú.
Jól állt neki a vas fegyverzet:
dicséretes daliát jelzett.
Egy csatlós fogta paripáját.
6660 Nézzük Spanyolhont s a világ más táját:
sehol se nevelnek nála szebbet.
Egyetlen porcikája se keshedt.
Szép domború a mar,
izmos, széles a far,
6665 erőteljes az oldala:
elől-hátul nagyszerű ló vala.
Olyan volt lába és patája,
hogy a szépség minden szabálya
s törvénye tekintetében jeles:
6670 a pata gömbölyű, a lábszár egyenes.
Oly szép sudáran állanak
mind a négyen, mint erdei vadak.
Mokánynak látszik termetre nézve.
Nyereg alatti, szügy környéki része,
6675 mondhatom, nincs benne hiba.
Ilyen kell, hogy legyen egy paripa.
Hátára fehér takarót kap,
mely fénylik, mint a ragyogó nap;
a fényes fegyverzethez illik.
6680 Oly széles, és oly szépen díszlik,
hogy két oldalon amint függ,
majdnem a ló térdéig csügg.
Most, hogy Tristan nemes lénye
a lovagság törvénye
6685 s a viadal szokásjoga szerint
a párharcra felkészülten tekint,
most, aki értő szemmel nézne
a fegyverre és a vitézre,
az ki-ki elismerni kész:
6690 mind a fegyver, mind a vitéz
oly szép, hogy szebbet nem képzelni.
De bármennyire jól nézett ki,
ehhez képest is sokat szépült,
amikor már lova nyergén ült,
6695 s kezébe vette a lándzsáját.
Csodásnak ítélték látványát.
Elgyönyörködtek a vitézben:
nyereg fölötti és alatti részben.
Kar és váll mindenhez hozzáfér:
6700 jut mindkettőnek tág mozgástér.
S tudott a nyeregben mindemellett,
ha a nyeregben ülni kellett,
ülni szorosan vagy lazán.
Paripája két oldalán
6705 a két szép lába – elképesztő! –
egyenesen állt, mint két vessző.
Itt áll a ló, itt a lovag.
Oly nagy összhangban állanak,
mintha ez a két külön test
6710 annak idején együttest
született volna és nevelkedett.
Testhelyzetük emelkedett.
Tristan a lóval szinte rebben,
míg szilárdan ül a nyeregben.
6715 De amellett, hogy a testhelyzet
testi helyű szépséget jelzett,
a bensejében a kedély
oly jóravaló, tiszta, mély,
hogy nemesebb lényt és tisztább lelket
6720 sisak alatt senki se lelhet.
Kitűztek a két harcos számára
egy helyet a küzdőpályára.
Ez a tengerben egy kis sziget,
mely a parthoz oly közel esett,
6725 hogy pontosan lehetett látni,
ha a szigeten történt bármi.
Abban is megegyeztek végül,
hogy a két küzdő félen kívül,
míg tart a harc, a szigeten
6730 senki más személy nincs jelen.
Ezt pontosan be is tartották.
Evezőkkel odahajtották
azt a két sajkát a két küzdő
részére, amely – mind a kettő –
6735 egy-egy vitézt lovastul, fegyverestül
átvihetett a vízen keresztül.
E két sajka a parton állt.
Az egyikbe Morold beszállt.
Az evezőt kezébe vette,
6740 a sajkát túlnanra vezette.
Hogy elérte a sziget partját,
kikötötte mindjárt a sajkát
erősen a part oldalára.
Utána fölpattan lovára,
6745 lándzsáját veszi jobb kezébe,
s a sziget hosszába-széltébe
félelmetesen rohamoz,
gyeplőt eresztve iramoz.
Küzdőtéren lándzsarázása
6750 közben zajló rohangászása
olyan könnyed és játszi volt,
mintha játszadozna Morold.
Tristan is a sajkába ül,
fegyverzete is bekerül,
6755 a lándzsa meg a harci mén.
Ő ott áll a sajka elején.
Így szól: „Marke, uram-királyom,
kérlek, hogy a fejed ne fájjon
értem és életem miatt.
6760 Fogadjuk el, mit Isten ad!
Nem segít rajtunk a félelem.
És ha jobb dolog történik velem,
mint azt a sejtelmünk sugallja?
Csakis az Úristen hatalma
6765 mozdítja ügyünket elő,
nem pedig lovagság és haderő.
Nincs okod semmi félelemre:
velem lesz a hadiszerencse.
Olyan biztosan érzem azt,
6770 hogy emiatt gond nem nyomaszt.
Te se búsulj! Mint én, úgy érezz!
Aminek érkeznie kell, az érkez’.
Akárhogy essék ügyem esvén,
akármi legyen az eredmény,
6775 kérlek, ma Arra bízd az ország
s az ország népének a sorsát,
Akire bíztam magamat:
Istenre, ki velem marad
a porondon s a küzdelemben.
6780 Segítse a jogot, segítsen engem!
Isten fog győzni velem együtt,
vagy a halált is közösen szenvedjük!
Isten a jogot őrizze és védje!”
Így mondott rájuk áldást végre.
6785 Parttól a sajkát löki már el:
Isten nevében hamar átkel.
Épségéért és életéért
Istentől sok száj szerencsét kért.
Nyomába megint és megint
6790 sok nemes kéz áldásokat int.
Amikor kilépett a partra,
hagyta, hogy elsodródjék a sajka,
s azonnyomban lovára ült.
Morold is rögvest előkerült.
6795 „Mondd, mit jelentsen” – tudakolja –,
„mi magyarázza és mi indokolja,
hogy a sajkádat elengedted?” –
„Azért műveltem ezt a tettet,
mert van itt egy sajka és van két fő.
6800 Nem vagyok egy csöppet se kétlő,
hogy, hacsak mindketten itt nem veszünk,
akkor kettőből egyikünk
e szigeten holtan marad.
A másik, aki győzelmet arat,
6805 azzal az egy sajkával visszatérhet,
mely idehozott a szigetre téged.”
Szól Morold: „Világosan értem,
nem kerülöd a dolgot semmiképp sem,
és harc nélkül nem térünk vissza innét.
6810 Pedig ha a harcot elkerülnéd,
és ha egyetértésre jutnánk,
és abban megállapodni tudnánk,
hogy szedem tovább az adót,
e két országból nekünk jutót,
6815 akkor kapva kaphatnál a szerencsén.
Sajnállak, s nagyon nem szeretném,
hogy harcban agyonvágjalak.
Még sohasem akadt lovag,
ki ennyire tetszett nekem!”
6820 A bátor Tristan ezt feleli: „Nem!
El kell törölnünk az adót,
ha a békülést akarod!” –
„Hát akkor” – feleli a másik –,
„bizony a békesség elvásik!
6825 Így nem lesz köztünk egyetértés!
Az adót beszedem, nem kérdés.” –
„Akkor” – nem mond Tristan se mást –
„hiába folytatunk tárgyalást!
Igaz, hogy te, Morold, sokat mersz,
6830 s biztosra veszed, hogy agyonversz,
de ha élni akarsz, jól védekezz!
Vagy te, vagy én: másképp nem lehet ez.”
Morold megfordítja lovát:
kerül egyet, görbéről ugrat át
6835 szemtől szembe, az egyenesre.
Kezében leeresztve,
miközben lovagol, a lándzsa.
Nagy erejű az előrejutása:
mozgékony combjával szorítja,
6840 sarkantyúval, sarokkal bátorítja
lovát, oldalba böki őt.
De mért is húzná az időt,
kinek élete kockára vetve?
Részéről megcselekedve
6845 mindaz, mit cselekedni kész
bátor tettre elszánt vitéz.
Ismét fordul íves kanyarba,
ahogy azt a szíve akarta.
Hol közel van, hol ismét messze.
6850 Lándzsáját emeli, hogy megint leeressze.
Úgy hajtja őt az igyekezet,
mint akit az ördög vezet.
A ló és a lovag rajta ülve
Tristanra így támad, repülve
6855 gyorsabban, mint egy kerecsen.
Tristan is harcra vágyik hevesen:
egyforma bennük az elszántság,
hogy egymást nyeregből elrántsák,
úgyhogy a lándzsák törnek ripityára,
6860 s a pajzsok hasadoznak nemsokára
hosszába, széltébe, haránt.
Most hát mindkét lovag kiránt
hüvelyéből egy-egy jó kardot.
A küzdelem lóháton tartott.
6865 Isten is örömmel odatekint.
Aki tudja, azt mondja mind,
s az írott kútfő is arról szólt,
hogy ez itt egy párviadal volt.
Úgy gondolják minden körökben,
6870 hogy ketten voltak ott, nem többen.
De én úgy hiszem: valójában
szabályszerű és nyílt csatában
ütközött össze két egész sereg.
Bár ezt így nem találja meg
6875 Tristan meséjében az olvasó,
a magyarázat kézzelfogható.
Morold, miképpen azt a fáma
mondta tegnap és mondja máma,
olyan erős volt, mint négy férfi,
6880 így egymaga tesz négy vitézt ki.
Ez volt az egyik harcoló fél.
S a dolog így áll a másik küzdőnél:
ott van Isten, ott van a jog,
s aki értük híven küzdeni fog
6885 mint szolgájuk s harcosuk aztán,
a derék, a hűséges Tristan,
s negyedik a szív bátorsága,
mely nagy bajban képes csodákra.
Ez a négy itt és amaz ott
6890 könnyen és gyorsan kiadott
két teljes osztagot, nyolc harcost,
mint összeszámoltam hamar most.
Azt hiszitek, olyan ez a mese,
hogy nincs füle és farka se.
6895 Két ló hátán két teljes osztag?
Hogy a csudába rohamoztak?
Na de megmondtam világosan:
együtt elférnek tágasan.
Egy sisak alatt mindkét oldalon
6900 négy fő vagy négyfőnyi oltalom.
Most látni ezt és azt a négyet:
megrohanják egymást a tusa végett.
Az egyik oldalhoz sorolt
négyfőnyi erejű Morold
6905 úgy sújt le Tristanra, mint a mennykő.
A pokolra szánt, az ördögnek tetsző
férfi Tristanra akkorát csapott,
hogy erőt és öntudatot
kevés híján kioltott benne.
6910 Ha Tristan pajzsa ott nem lenne,
mely mögött ügyesen rejtőzve
a csapást felfogta vagy megelőzte
– merthogy a sisak meg a vért
meg a páncél ott nem sokat ért –,
6915 bizony, hamar történne holta:
a páncélingben agyonverték volna.
A sok ütés nyugtot nem hagyott:
még csak körül sem pillanthatott.
Tristant addig ütötte-verte
6920 Morold, míg a fölényt elnyerte.
Tristan, hogy a sok ütést háríthassa,
pajzsát felnyújtja, túl magasra
és magától túl messzire:
Morold, ezt látván, combját metszi be
6925 egy irtózatos erejű csapással,
mely csaknem egyenlő a pusztulással.
Kilátszik a húsa, a csontja
a páncélból, mely összerontva,
szertefröcsköl a vére,
6930 széjjel a sziget földjére.
„Nocsak” – így Morold –, „feladod?
Most már magad is láthatod:
igaztalan ügy megbűnhődik.
Nincs igazad, magától értetődik.
6935 Gondold végig, hogyan lehet
megőrizned, ha kedves, az életed.
Az a seb, Tristan, amiben vagy,
hidd el, hogy tovább élni nem hagy.
Csak én lehetek a megmentőd!
6940 Sem férfit nem fogsz lelni, sem nőt,
olyat, ki meggyógyítana.
Kardom, amely sebed oka,
halálos szerrel mérgezett.
Nincs oly orvos, nincs oly igyekezet,
6945 ki téged e bajban orvosolna,
hacsak nem nővérem, Isolda,
Írország királynéja.
Van neki sok gyógyító fortélya,
ismeri fű és gyökér gyógyhatását,
6950 s gyakran használja orvosi tudását.
Ő tud meggyógyítani egyedül,
és senki más köröskörül.
Vagy ő gyógyít meg, vagy meg nem maradsz.
Mármost, ha nekem szót fogadsz,
6955 s elismered, az adó nekem jár még,
úgy nővéremet, a királynét
ráveszem, hogy téged gondozzon.
Én meg veled megosztom,
amim csak van, légy biztos ebben.
6960 Nem maradhat teljesületlen
semmi vágyad vagy kívánságod!”
Így szól Tristan: „Az igazságot
nem adom fel, sem a jó hírnevet:
sem nővérednek, sem neked.
6965 Szabad kezemben idehoztam
két szabad országot mostan,
és szabadon is távoznak velem,
vagy legyen még nagyobb sebem,
sőt szenvedjem el értük a halált!
6970 És annyira el nem talált
engem ez a sebesülés,
hogy biztos legyen a felsülés.
Még nem dőlt el, hogy a viadal
végén melyikünké a diadal!
6975 A tét: ki veszít életet?
Vagy te, vagy én: másképp ez nem lehet!”
Így felel, és támad megint.
Mondhatja valaki alkalmasint,
s én is ilyesmit gondolok:
6980 „Most hol van Isten és a jog,
Tristannak küzdőtársai?
Fogják-e őt segíteni?
Erre volnék roppant kíváncsi!
Tétlenül akarnak kivárni?
6985 Osztagukat és hadukat már
sújtotta éppen elég nagy kár!
Helyénvaló most a sietség,
különben késő a segítség!
Jöjjenek szaporán! Hamar! Most!
6990 Látunk négy ellen vívni két harcost,
méghozzá a csupasz életért,
melyet veszélyeztetve sért
a kétség és a reményvesztés.
Ha jön még remény és menekvés,
6995 akkor most azonnal segítsen!”
Oda is vágtat a jog és az Isten:
igazságos ítéletet hoz,
saját osztagát segítve diadalhoz,
és hogy az ellenség elessen.
7000 Nem maradna el egy sem:
egyforma osztagba csoportosulnak,
és négyen négy ellen nyomulnak.
Csapat kezd csapat ellen küzdeni.
És Tristan, mikor észleli,
7005 hogy küzdőtársai megjőnek,
bátorsága, erői nőnek.
Erőt ad két imént jött híve,
s ettől ismét bátor a szíve.
Sarkantyúját lova véknyába vágja.
7010 Oly nagy lendületű a vágta,
hogy harci vágytól ingerelve,
lova szügyével úgy lehengerelte
az ellenfelet, ki előtte van,
hogy az földre zuhan,
7015 és a lova is elbukik.
Hogy Morold föltápászkodik,
s egy kicsit magához térülne,
s megint lovára ülne,
addigra Tristan is ott jára.
7020 Akkorát sújtott Morold sisakjára,
hogy a sisak messze gurult.
Így is rátámadott Morold:
levágta a nyereg takaróján át
Tristan lovának egyik mellső lábát,
7025 úgyhogy a ló összerogyott.
Ő jobbat vagy rosszabbat nem tudott:
félreugrott Morold elől.
Morold ügyesen előredől,
pajzsát a hátára borítja,
7030 ahogy arra esze okítja.
Lenyúl a földre, és nicsak:
ismét kezében a sisak.
Bölcsességében úgy tervezte
– nem gondolván: ez lesz a veszte –,
7035 hogy mihelyt lovára ül ismét,
fölteszi a sisakot is még,
és újból Tristanra rohan.
Mikor a sisak nála van,
és ülne a lovára fel,
7040 és ott van hozzá oly közel,
hogy a zablát bal kezébe veszi,
és a bal lábát felteszi
a kengyelbe, hogy magát nyeregbe dobja,
s a nyerget megmarkolja jobbja,
7045 addigra Tristan utoléri.
Csapását a nyeregkápára méri,
úgyhogy a kard s vele a jobb kéz
lezuhan a homokba, ott vész,
s a páncélgyűrűk szintugyan.
7050 S miközben mindez így zuhan,
Tristan egy nagyot rácsap újra,
most egészen fönt, a fejbúbra;
és úgy beleszalad a kardja,
hogy mikor kihúzni akarja,
7055 a nagy, erős feszegetéstől
a kard egy darabja le is tör,
s ott marad a koponyacsontban.
Emiatt később Tristan lesz nagy gondban,
ez rá a legsúlyosabb veszélyt hozza:
7060 kis híján halálát okozza.
Mikor Morold, a vesztes osztag,
kinek erői szertefoszladoztak,
támolyog, jobbra-balra dűl,
és lerogy tehetetlenül:
7065 „Nocsak, nocsak” – szól erre Tristan –,
„az Istenért, Morold, most aztán
tudod-e, mi történt veled?
Attól tartok, veszélyes a sebed.
Úgy látom, rosszul áll a szénád.
7070 Bármily súlyos sebet szenvedtem én át,
neked van gyógyfűre szükséged.
A nővéred, Isolda téged
kell, hogy tudományában részesítsen,
ha élni akarsz: más menekvés nincsen.
7075 Isten, az igazságot adó
és akarata, mely mindenható,
jogtalanságodat megtorolta,
és jogomat helyére tolta.
Bárcsak rám máskor is így vigyázna!
7080 Ez a gőg már meg van alázva!”
E szókkal hozzá közeledik.
Kardját emeli, majd pedig
erősen két marokra kapja,
s az ellenség fejét lecsapja
7085 koponyavédő-fejbúbostul.
Máris ahhoz a partszakaszhoz indul,
hol Morold sajkáját leli.
Beül, s a vizet átszeli
a part felé, hol a nép vár reá.
7090 Hall a tengeren nemsoká
örömujjongást, jajveszékelést,
örömszót, jajszót nem kevést.
Kiknek jósorsa Tristan győzelmén múlt,
azoknak szíve örömtől megindult:
7095 nekik ez boldog nap volt.
Ki-ki örvendve tapsolt,
ki-ki Istent dicsérte,
győzelmi dalokkal kísérve
imádságát, mely szállt egekbe.
7100 Viszont az idegenekre,
a gyűlöltekre, kik Írföldről jöttek,
lévén adószedő küldöttek,
a keserves gyász rászakad.
Ők jajgatnak éppoly sokat,
7105 mint amennyit ujjonganak ezek.
Siralomtól tördelt kezek
és könnyek: zokognak szegények.
A gyászos jövevények,
minden panaszos ír,
7110 miközben valamennyi sír,
megy a hajók felé mindegyik.
Tristan meg utánuk igyekszik,
s a parton utoléri őket.
„Urak, menjetek” – szól ilyen igéket –,
7115 „hisz a jogos adó vár rátok,
az, amit a szigeten láttok.
Azt uratoknak vigyétek haza,
s mondjátok: ezzel ajándékoza
nagybátyám, Marke és a népe
7120 titeket, és a tetejébe
még azt is üzenjük neki:
ha kedvét ilyenben leli,
ha ilyet kíván, ha ilyenre vágyik,
s küldönceit hasonló másik
7125 adóért küldené ide,
akkor csak küldje őket ízibe:
nem üres lesz markuk, de telve!
Hasonló módon megtisztelve
lesz mindenki, akit hazaeresztünk,
7130 ha sokat kell is igyekeznünk!”
Míg így beszél, és szava rávall,
gondosan takarja pajzsával
az idegenek előtt
a sebet, a húsába mélyedőt.
7135 Később életét köszönheti ennek.
Ők gyanútlanul úgy elmennek,
hogy a sebet egyik sem veszi észre.
Odamennek a kikötői részre,
a szigetre gyorsan átkelnek,
7140 és ott uruk helyett rálelnek
egy hullára, feldarabolt tagokkal.
Fogták, és elvitték magukkal.
Hogy a hazautat megtették,
nagy szomorúan előszedték
7145 az igen siralmas prezentet,
mely útjukról rossz hírt jelentett.
A küldöttség összerakott
minden – úgy értem: három – darabot,
nehogy valami elvesszen belőle.
7150 Odavitték uruk elébe,
s mondták az üzenetet vissza,
pontosan úgy, ahogy rájuk volt bízva.
Azt hiszem, és úgy képzelem,
amint képzelni kell nekem,
7155 hogy Gurmun király, a Vakmerő
haragba és gyászba lesz merülő,
s erre meg is van az oka.
Ezzel az egy vitézével oda
ereje, reménye, lelke, szíve
7160 s több jó lovaggal felérő híve.
A szerencse-kerék, min a jósors múlt
s Morold keze nyomán magasba fordult
a szomszéd országokban, nyerve mindent,
most Gurmunra nézve lebillent.
7165 A királyné, Morold nővére
talált még nagyobb keservére.
Bánata, gyásza óriási volt.
Ő és a leánya, Isold
gyötörték magukat sokféleképp.
7170 Látjátok: az asszonyi nép
rettentően szenvedni tud,
a szívében érzi a bút.
A holttetemre semmi másért
nem pillantottak, csak a gyászért,
7175 hogy a szívbeli gyötrelem
szívükben még gyötrőbb legyen.
Csókolták fejét és kezét,
mely országokat szerteszét
leigázott, rabságba döntött,
7180 mint azt már elmeséltem föntebb.
A fejen levő sebeket
nézték, vizsgálták eleget.
Pillantásuk gyászos, de alapos.
Mármost a figyelmes, okos
7185 királyné addig nézegette:
a beletört kardhegyet észrevette.
Akkor egy finom, kis fogót kért:
a kardhegyhez így hozzá jól fért,
a sebből ügyesen kihúzta.
7190 Ő és a lánya bánat-zúzta
szívvel nézték a vasdarabkát.
Azután fogták, és berakták
egy ládikába: ez hamar megy.
Később ám ugyanez a kardhegy
7195 Tristanra nagy-nagy bajt hozott!
Mármost a hős Morold halott.
Ha arról hosszan magyaráznék,
hogy mennyit kesergett a háznép,
az rajtuk mit segítene?
7200 S nem lenne könnyebbség számunkra se.
Leírni ennyi fájdalmat ki bírna?
Moroldot lerakták a sírba.
Eltemették, mint bárki mást,
és Gurmun megkezdte a gyászt.
7205 Azonnyomban megparancsolta,
hogy ki-ki figyelemmel volna
Írország egész területén:
ha bármilyen emberi lény
Curnewalból jönne ide,
7210 rögtön végezni kell vele,
akár asszony, akár férfi legyen.
Ez a parancs olyan tüzetesen
és gondosan lett végrehajtva,
hogy írországi partra
7215 attól a naptól fogva senki
nem merészelhetett átkelni
cornwalli lakosok közül.
Váltságdíja hiába gyűl,
hiába tudna, szeretne fizetni:
7220 életének véget kell vetni!
Ártatlanul sok anyaszült
ember pallos alá került.
Ok nélkül végeztek ezekkel:
hisz Morold jog szerint esett el.
7225 Ő csak a saját erejében
bízott, az Istenben nem éppen,
és így tanúsított mindenkor,
akármilyen harcra került sor,
önhittséget, erőszakot,
7230 melybe végül belebukott.
Jegyzetek
5867. az igei állítmány olvasata bizonytalan: „waz lenge [vagy, más kéziratokban, leite] ich nu me hier an?” Azaz: „Minek nyújtsam tovább?”, vagy: „Mit beszéljek még el?”
5881. forrásmunkám, „daz rehte maere”: valószínűleg Breton Tamás munkájáról, annak egy – időközben elveszett – részletéről van szó.
5898. gyalogos: „sarjant”, ófrancia szó. Lovag és gyalogos, lovagság és gyalogság együtt az egész hadsereget jelenti.
5933. Morold nővére, „Moroldes swester”: az idősebbik Isoldáról van szó. Az eredetiből itt nem derül ki, de a későbbi utalások azt valószínűsítik, hogy nem húga, hanem idősebbik leánytestvére Moroldnak.
5941. élharcos, „vorvechtaere”, ő indította el a küzdelmet a csatában, és a legelső sorban harcolt. Magas rang volt, nagy kiváltságokkal járt. (Ld. pl. J. és W. Grimm: Német mondák, nr. 450.)
5947. márka: a középkorban nemesfémek súlymértéke volt. Fél fontnak, vagyis kb. 230 grammnak felelt meg.
5952. viadal, csata: a párharc és a csoportos küzdelem szembeállítása az egész epizódban erős hangsúlyt kap.
5963. nem kell neki lány: a lányok elhurcolása jóval súlyosabb erkölcsi megítélés alá esett volna, mint a fiúgyermekek udvari szolgálatra kényszerítése. A régebbi feldolgozásokban Morold lányokat is vitt magával, őket aztán prostitúcióra kényszerítette.
6460. ne sérüljenek a szabályok: a párviadal jogi eljárásnak számított, ezért Tristannak ügyelnie kellett a külsőségekre is, pl. a kesztyű átnyújtására és a viadal céljának nyilvános kifejtésére.
6479. nagy az aggodalom: tudniillik Morold kíséretében.
6489. arrogáns az attitűdje, „mit fierer contenaze”: Gottfried itt, nyilván a hatásosabb jellemzés kedvéért, francia szavakat használ.
6495. a harmadik napra: a Gottfried korabeli joggyakorlatnak megfelelően.
6535. a párharcban: „ze nôtlîchen dingen”, szó szerint ’(élet)veszélyes (jogi) ügyletekben’.
6540. posztókendő: „in ein”, vagyis Tristan valamilyen egybefüggő dologgal (kendővel, párnával) bélelte ki a vértjét. A fordítás itt is konkrétabb az eredetinél.
6549. támogató: „dienstman”, vagyis szolga, hiszen a király a sarkantyú felcsatolásával Tristannak szolgálatot tesz. Ám ez itt elsősorban erkölcsi támogatást jelent.
6559. szokatlan, „vremede”: tkp. ’idegen, idegenszerű’, de ’meghökkentő, feltűnő’ is.
6582. jó irány felé dől: vagyis járás, lovaglás közben is egyensúlyban marad.
6586. legelő: „weide”. Az ellenség testéről van szó. Közvetett megszemélyesítés: a kardot lecsapni kész ragadozó madárként mutatja.
6594. nyílvessző, „strâle”: Cupido attribútuma.
6595. előjel: „wîsaginne”, tkp. ’jósnő’, de ’szimbólum, jelkép’ is.
6612. vidrabőr: a „luter” lehet ’vidra’ (lat. lutra), de lehet ’fényesség, ragyogás’ (ófn. hluttar) is. Utóbbi esetben a sor jelentése ’fényességgel díszítve’ lenne, ami pleonazmus. Viszont ha a vadkanfigura cobolyprémből készült, akkor kézenfekvő, hogy vidraprémet is használtak a pajzs díszítéséhez
6635. az új csoda: maga Tristan.
6647. sköv. figúra (…) faktúra, „figiure (…) faitiure”: Tristant mint saját külsejének ellentétét Gottfried ismét francia szavakkal érzékelteti.
6650. művészi szándék, „geschepfede”: jelenthet szerződést, határozatot, (vég)rendeletet, szabályozást is; ihlet: sin (mai német Sinn).
6668. a szépség minden szabálya: „al ir geschepfede”, ugyanaz a szó, mely föntebb ’művészi szándék’ jelentésben szerepel.
6700. mozgástér: „weide”, vagyis ’legelő’, mint föntebb, a 6586. sorban.
6715. sköv. testhelyzet: „gebaerde”, testi helyű: „gebaerdehalp”. Ez utóbbi Gottfried szóalkotása, nehezen visszaadható kifejezés.
6717. kedély, „muot”: ugyanez a szó ismétlődik két sorral lejjebb, ott ’lélek’ a magyar megfelelője.
6723. egy kis sziget: a szigeten vívott párharc ősi motívum az indoeurópai epikában, akárcsak a küzdő feleket szállító két csónak egyikének elbocsátása. A magyar irodalomban Arany János Toldija őrizte meg ezt a mozzanatot; Arany a szájhagyományra hivatkozik forrásként.
6747. sköv. rohamoz (…) iramoz: Gottfried francia hadászati szakkifejezéseket használ, „punieren” és „laisieren”.
6827. tárgyalás: „teidinc”, ófn. „tagedinc”. Ugyanúgy benne van a „dinc”, ’tárgy’ szó, mint a magyarban.
6834. sköv. görbéről ugrat át / szemtől szemben, az egyenesre: vagyis elfoglalja kiindulási helyét a párviadalban. Ugyanakkor átvitt értelemben azt is jelenti, hogy a szavakról áttér a tettekre.
6875. Tristan meséje: a föntebb említett „írott kútfő” (ld. 5881. sor), valószínűleg Thomas von Britanje műve.
6877. fáma: „wârheit”, vagyis ’igazság’, továbbá ’igaz történet, hiteles hagyomány’.
6990. két harcos: a föntiek értelmében Tristan vitézsége és maga Tristan. A négyfőnyi osztag másik két tagja, Isten és a jog egyelőre – látszólag – távol van.
7052. fejbúb, „kuppe”: a sisak alatt hordott, sodronyból készült fejfedőről van szó.
7115. jogos adó: Tristan gúnyolódik. Morold holttestéről beszél.
7145. prezent: „prîzant”, ajándék. Ld. még az 5999. sort.
7148. három darab: Morold feje, törzse és jobb keze.
7161. szerencse-kerék: „schîbe”, antik eredetű toposz.
7224. jog szerint esett el: „lac billîche tôt”. Vagyis Morold egyrészt jogtalan ügyet képviselt, és így megérdemelte a halált, másrészt nem orgyilkosság áldozata lett, hanem szabályos párviadalban szenvedett vereséget.