lázasan; tokaji utca; emlékezetem
lázasan
amikor a vers olyan száraz és kemény
és a billentyűzet úgy kopog és a vetés
a hó alatt most oly mokány és a január
oly soká tart míg véget ér és a mélyhűtőből
kivett kenyér ha idő van van remény
lágy lesz még nyár volt amikor az orosz lány
vagy már ősz és Mihály volt aki betette most zúzmara
a fenyőről mókus leverte hó szitál nyakamba
amikor a vers már száraz és kemény
és a végén több ami leesik ami marad kevés
s már nem kell mutatnom hogy merre megy
ahogy dolgozni kezd bennem az aszpirin
mint aki élvezettel vezet egy dodzsemet
zavarba nem jövök ha ütközöm
tokaji utca
egy kép, esti utca
ez könnyű
várj, ház hátulja, hosszában
az utcára tolva
mi látszik belőle?
a sima fehér fala,
egyenetlenségeit a lámpafény
tapogatja le. Tyúkketrec –
van még olyan?
meg mindenféle elrekkentő,
de néma és üres
lakat mért van rajta?
járt itt Kafka?
Újhelyen, itt nem
de ismerik, hol nem?
olyan csehes itt minden
egy villanykörte, téglalapok,
sehol tollpihe, tyúkpiszok
csak háromszögek, gúlák
árnyék, lyuk a falon
bent szuszogásnak kell lenni
nem hortyogás a jó szó?
ahogy tetszik
a félreértett kenyérfalat
a román mama szájában
megakad, kamrából hortyogás?
ottmaradt, vagy ott hűs
vagy asztmás
a villanykörte nekem örmény
oly hiába ég a fából készült
gépházban nappal is
miért neked?
és nem orosz a lakat?
csak a falat világítja kék
és sárga fény, a csend és sötétség
burkában a dimenziók hiányoznak
itt minden … sík, holdbélien
kihalt vagy nem is élt soha
mindig a sivár fog meg
lehet kopáran szegényes
és fakó
ívek és hajlatok nem messze,
a zsinagógán láthatók
itt, a mértan, fénytan
világában a lélektan feltűnő
vak tanácsosnak
fülbevaló
suttogás, titok
mint az első dagerrotípia
nem tudták, minek eleje
vagy vége minek
emlékezetem
olvadó és távolodó jégtáblák
az egyiken a komplett adóvevő
a másikon sátrak és zászló
a legénység a harmadikon
az aggregátort bütyköli
mintha lenne papír és toll
lenne idő hófalak csendbe
berobbanó leomlásakor
szigetek eltűnésekor
szőni szálakat
írni regényt