Kalligram / Archívum / 2010 / XIX. évf. 2010. június / lázasan; tokaji utca; emlékezetem

lázasan; tokaji utca; emlékezetem

                           

lázasan

                   

amikor a vers olyan száraz és kemény

és a billentyűzet úgy kopog és a vetés

a hó alatt most oly mokány és a január

oly soká tart míg véget ér és a mélyhűtőből

kivett kenyér ha idő van van remény

lágy lesz még nyár volt amikor az orosz lány

vagy már ősz és Mihály volt aki betette most zúzmara

a fenyőről mókus leverte hó szitál nyakamba

                           

amikor a vers már száraz és kemény

és a végén több ami leesik ami marad kevés

s már nem kell mutatnom hogy merre megy

ahogy dolgozni kezd bennem az aszpirin  

mint aki élvezettel vezet egy dodzsemet

zavarba nem jövök ha ütközöm

                       

                           

tokaji utca

                     

egy kép, esti utca

ez könnyű

várj, ház hátulja, hosszában

az utcára tolva

mi látszik belőle?

a sima fehér fala,

egyenetlenségeit a lámpafény

tapogatja le. Tyúkketrec –

van még olyan?

meg mindenféle elrekkentő,

de néma és üres

lakat mért van rajta?

járt itt Kafka?

Újhelyen, itt nem

de ismerik, hol nem?

olyan csehes itt minden

egy villanykörte, téglalapok,

sehol tollpihe, tyúkpiszok

csak háromszögek, gúlák

árnyék, lyuk a falon

bent szuszogásnak kell lenni

nem hortyogás a jó szó?

ahogy tetszik

a félreértett kenyérfalat

a román mama szájában

megakad, kamrából hortyogás?

ottmaradt, vagy ott hűs

vagy asztmás

a villanykörte nekem örmény

oly hiába ég a fából készült

gépházban nappal is

miért neked?

és nem orosz a lakat?

csak a falat világítja kék

és sárga fény, a csend és sötétség

burkában a dimenziók hiányoznak

itt minden … sík, holdbélien

kihalt vagy nem is élt soha

mindig a sivár fog meg

lehet kopáran szegényes

és fakó

ívek és hajlatok nem messze,

a zsinagógán láthatók

itt, a mértan, fénytan

világában a lélektan feltűnő

vak tanácsosnak

fülbevaló

suttogás, titok

mint az első dagerrotípia

nem tudták, minek eleje

vagy vége minek

                     

                               

emlékezetem

                     

olvadó és távolodó jégtáblák

az egyiken a komplett adóvevő

a másikon sátrak és zászló

a legénység a harmadikon

az aggregátort bütyköli

                     

mintha lenne papír és toll

lenne idő hófalak csendbe

berobbanó leomlásakor

szigetek eltűnésekor

szőni szálakat

írni regényt