A Sírkőhöz; A Testekről

A Sírkőhöz

Dávidházi Péternek

Óh, kihez szólasz te Kő, ki

a testben elmenőt megszólítod,

hogy a holtak felé sietve

itt megálljon? Mit tudsz te,

mondd, mi több, a súlynál,

amelyet itt a fűszálak közé

tűzött a gravitáció? Noha

a szónak nincs nehézkedése,

ami lehúzná. Mert bevési

a kőt, a nemlevőt, az illanó

jelek közé? Óh mit jelent a néma

kő, amelybe róva van a szó-

alak? Mint nevet hagytak

néhány vonással tégedet itt?

Ó szólj, mert nélküled

mind azért remeg, hogy meg-

tudja a Biztosat, hisz benned néma

a kín, s nem él vigasz, remény.

A Testekről

A Hasonlítás

A rabbit pedig úgy vágták le, mint

a disznókat szokás. Andráskeresztre

feszítették a lábait. Feje a föld felé,

nemzőszerve viszont a menny

irányába mutatott. A hasat kereszt

alakban vágták fel, és kihúzták

a beleket. A hentesek részegek

voltak, és mivel nem ismerték

az élő emberi test anatómiáját,

vaktában vagdalták a húst. A bélsár

a kaszabolás miatt kiömlött,

és ráfröcskölődött az eltorzult

arcokra. Orrcimpájuk remegett. Már

nem érzékelték. A tömeg röfögve

biztatta őket, mint a disznókat.

A Megfosztás

Részvéttelen brutalitás, valami

lelketlen állatias a születésben a test.

A vérben, a szövetekben, a mindig

nedvedző, bűzlő, áradó testben.

A nyálkában, a verítékben, az ordítás embertelen

hentesmunka rituáléjában van

az élet és halál közvetíthetetlen

pillanata, az Isten borzalmas jelenléttelen

születése és rettenete a halál

pillanatában. A nyüszítés, a születés,

az hangszál első rezgésének hangja.

Az apajogú nyelv fogalmai logoszról,

fényről, áhítatról, szűzről, a zavaró

világot elkendőző szavakról szólnak.

Aztán a test története majd csak

az elszakadás az anyával közös

testtől, aki a születéskor halt meg,

mint az Isten. Elválni az anyától

a testtelen halál gondolatának

belátása. Tudni, hogy nincs szeretet, csak

a testben a vér, a könny, az istentelen.

A Felosztás

A zavart férfi az idős nő testét

napokig darabolta, és a város

különböző pontján kukákba

dobálta. A nyomok eltüntetése

lassan halad. Egész pontosan

három napon át darabolt egy

hetvenhat éves nőt. Aztán

elindult a levágott darabokkal

a hosszú, Nyílegyenes utcán,

ahol még nem jártak sem

emberek, sem kocsik. Végre

kiért a kereszteződéshez,

és megváltásnak érezte már

a fényt, amikor a nap kibukkan

a háztetők mögül. Három

napig csak gyilkos szeszek

és öregségszag, a belek

kiomló tartalma. A test

csupa vak anyag, csupa súly,

csupa vád… Vitte a Részleteket

a műanyag szemeteszsákban,

a hosszú csontokat. A fejet

még nem. Azt otthon tartotta,

lenyiszálva a testről. Harmadnap

vele beszélt: „Lásd, ilyen a test,

mama. Most mit érsz vele? Most

mond meg, mit értél el vele?”