Cage Pozsonyban – az előadó utolsó 10 perce
1’ 00” Hol van
hol lehet a papírhiba
amely meghatározza
hogy melyik hangot
10” hallassa
lassan, kiegyensúlyozottan
a papírhiba nem fogyatkozás
a papírhiba a papír hangja
20” mely kilóg a hibátlan csöndből
(pár másodperc)
ennek a műnek a partitúrája
konkrétan olyan
mintha lekottáznál
egy bögre barackvirágot
30” vagy kiinnád az utolsó sziromig
ebből sosincs sok
és abban is termékeny idő van
ha kiborítod és
nézed ahogy a kottáspapírok fölött elméletben
kihangosíthatóan zenélnek és végül elfoglalják
a helyüket a kottavonalak között
40” eddig nem tisztázott a szirmok száma
és a bögre magassága
és a valószínűségkalkulációk
szétolvadnak mint jégkockák
a preparált zongora húrjai között
50”
ki lakik a zongorában?
a gumidarabok és a fémtárgyak közé
ki dug eleven húscafatot (köhög)
2’ 00”
Ha a tér azonos
belakható bármikor és
mindenkoron az agresszió tere marad
más játszók számára is
10”
ahogy az ember is mindig
az anyjából lóg ki
hogy hallgatjuk vagy komponáljuk
a befogadás szempontjából mindegy (zsebkendőt vesz elő, orrot fúj)
20”
kikerülhetetlen a sün
tüskéi közé feszíthető teoretikus húrok
hangjának képzete
a lassú elegancia
30” ahogy a fagyitölcsért éri a nyelv
az a kis zaj az ostyán
éppúgy jelenvaló mint a kukásautó
diagnosztizálatlan gyomorégése
40” a válaszkészség a csönd részéről
mindig jelenlévő lehetőség
végül is omnia mea mecum porto
és ez igazán kéznél van
50” mármint az alázat
a totális üresség lehetetlenségébe
okádott elnémulás
amikor még csak a peremen ácsorognak a mondatok
3’ 00” folytonosan kitartott
akadályozott pillanat
ez volt élete folyásának modellje
az elszakadt ütőeret tartó ujj
magabiztossága
10” és ettől lett minimalista
a halála is mert nem tudta
térbeli segítség nélkül
elképzelni a saját hangját
20” lehetett volna a számokkal is játszani
ha tudtuk volna hánytól kezdődik
a pillanat vagy legalább azt hogy
a két hangszer mennyire azonos
30” nem lehet kétszer ugyanazt a billentyűt
leütni a problémáival neki kell
megküzdeni
hogy átszabaduljon egy másik hangnembe
40” a létezése önmagában
sokat kivett a térből
úgy alakult hogy mégsem tud jelen lenni
50” veszi a kalapját és távozik
nélküle megy ki a sebessége
4’ 00” az az vagy az felett
de megtalálható biztosan csak
puhatolózni kell az értelem
képes megváltozni
10” persze hinni kell benne
hogy a végletekig van esély
a sorozatosság hasztalansága
a szabályok megszegése
csak anyag a befejezhetetlenséghez
20” hadd csapjon el az idő
a szűke nyeljen be minden szótagot és
terheljük túl az időzárójelet
hogy majdnem szétpukkanjon a hadarástól
hogy az játszódjon le
fájdalmában ami egy felpumpált aranyhal
belsejében
30” ez nem látványosság nem a zongorista
humora minden levetett ruhadarab után
40” minden lekottázott tetoválás
után az izzadt női nevektől a míves biceps
aprólékos töviskoronájáig
50” a föld
nem szökhet
el a menny elől (kopog)
5’ 00” feje Howth hegyénél
hasa Dublin középpontjában
ahol a múzejum áll
és félő túl sok lábunk lesz
és félő hogy túlzásba visszük a múzeumlátogatást
10” a kiterjedt teret túlzottan kiismerjük
ahogy a papucs csoszog
fokozatosan adagoljuk a lehetséges zenét
a parkett nyikorgását is komponáljuk bele
20” old Kate hangját a vaku kattanását
és a nyitott ablak lehetőségét
a beépített ételhordó liftét
a képek potenciális zuhanását az üvegtörést
az ecset egykori sercegését
30” legyen helyén a csendünk
Wellintén ahogy Beldönci húszmérföldes
csizmájába és ajaj ajaj Salamangara!
a lényeg hogy csak úgy legyen hallható
ahogy a teremőr megtűri
40” zenénk hangerejét ő szabja meg
anélkül karmestere annak amit hallunk
hogy tudna róla mekkora hatalom van
a kezében és a szájában kszm a lipoleum
tébojkottát kap a Wellinténre
50” hát ez volt a frankák tyuktikája?
hogy úgy menj végig a múzeumon hogy
komponálj hogy élvezd a zenét
és akkor hagyd abba amikor jólesik
csak a záró frázis biztos
„itt a kijárat a múzejumból
a cipőket kérem, ha kilépünk”
6’ 00”
fülel a feleség és elmondja a papnak
a pap a szeretőjének mindezt halkan
a szeretője a stricijének szintén halkan
aki a kocsmában a haverjainak
10” aztán obszcén kuplét írnak és kész a botrány
és a botrány készséges a csönd
elfojtásában
nem tud pontot tenni a
nyelvtani elrugaszkodás végére
és minduntalan veszt a stílusából
miközben kétértelműségekkel gazdagodik
20” és ha megáll a gyóntatófülkében
vagy faragott faszélnek ütközik
abban sincs több csönd
mint sub rosa a tövisben
30” legyen egyértelmű a történés
a kuplé idézze meg a hang előtti mámort
a hotelszobában zsebben maradt
rózsafüzér megmorzsolt csöndje
a bütykös ujjak közt
40” sokkal jobb ha nem érted a nyelvet
akkor nincs ami megzavar baszás közben
és már-már olyan közel kerülhetsz
a csendhez mint azelőtt
50” mielőtt megszólaltál volna
mielőtt leszakítod a tövises szárú
rózsát
7’ 00” Merce Cunningham egytelen mozdulása
a színpadon amikor gumivá válik benne
a halál csontja két évszak határán
ahol a legaktívabb az időtevékenység
10” nem is a szokványos jelenetezés miatt
a kevesebb nevében szólok ahogy átlátszik
a felhőkarcoló üvegbele úgy láss át
a zenémen
20” az árnyék átkelése a monumentalizált dob
bőrén
az uszoda öltözőjének szaga és a radiátorokra hányt
gatyák öt bordára komponált tumultus
30” úgy működik hogy télen 60 percet kapsz oda-vissza
nyáron elég 40 csak tarts ki a tevékenységzajlás
közepén nincs mentőöv hiszen ez medence
legfeljebb az őszben megengedett némi melankólia
40” és visszatérhetsz a triviálishoz is
az úszómester funkciója a jobb hangzás
kedvéért elhanyagolandó
50” (kiiszik egy pohár vizet)
a dramaturgiai csúcson
képzelj kilátástalan telet a medencébe
8’00” 12 Victrola-gramofon truckera
és Rossinitől Verdiig ott az egész meg
keresztül-kasul Puccini is
10” a feladat hogy egyszerre legyen a semmiben
otthonos és hogy győzzön a jobbik
ha a dolog végére jár
a frekvenciát kereső rádió és a
bekapcsolt tévé nem folytatódnak
20” a közönség felé meredő gramofoncső
nem kiált többet gyilkost hóhért
apát és megcsalatottat sem
mert a történés betegesen vigyáz lépteire
30”
40” de ezeket a Liszt-átiratokat
hogyan lehetne minél tovább benntartani a zongorában
ahogy a mélyhűtőben a húst
vagy kompótban a
lassan puhuló
cseresznyemagot?
50” nem lesz felbukkanás ha
kikapcsoljuk a véletlent ha
a bedobozolt (64 doboz) térben
azt nevezzük formának ami
bármikor megtörténhet (tapsol)
9’ 00” a királynő lemegy fényes ruhájába és
énekel és hagyja kiderülni hogy ő Margit lánya
akit gyerekkorában raboltak el a keresztesektől
a muzulmán koránszájszagú szörnyek
és most itt áll a tó partján és várja
a derék potens férfit aki végeredményben aljas gyilkos
10” és (erőltetetten nevet)
kettős álruhája nem is sejteti hogy
valójában a frigid Clitorinda féltestvére azaz Spermando
aki virágcsokorba rejtett
méreggel végzett unokabátyja nejével mivel
az ha hihetünk a híreszteléseknek
elevenen felfalatta vele önnön gyermekeit
20” és ebben meg az sem igazán meglepő hogy
az időben érkező király leleplezi az összesküvést
melynek hordereje túlmutat az operaszínpad
zenével kiküszöbölhető
ügyetlenségein
30” ekkor érkezik meg váratlanul a kardot
szorongató főhős aki fele királyságért képes
farba kúratni magát a grófnak öltözött
pornós múltú démonnal
aki csak a déli harangszóra vár hogy visszatérjen
az akasztófa tövénél megnyíló pokolba
40” és a darab végén eljön Dionüszosz is
de nem ám
dobozolható jelentésességében hanem szpektrálisan
és a kurva életbe pontosan itt ezen a szent helyen bosszulja meg
amiért nem tisztelik abban a kibaszott Thébában
azért majd csak ellesznek Ariadnéval
50” valójában intelligensebb asszonyokra vágyik
akik tisztességgel és az érzékek fölös bevonása nélkül
vezetik végig út az európai operahagyomány
gyalázatos útvesztőin
10’ 00”
konfuciuszt vagy a délnyugati indiánokat lehetőség szerint
ne keverjük ide a zeneszerzői felelőtlenség
kérdésköréhez ha kérdezni akar
10” vegye úgy hogy megválaszoltam a
kérdését az össze akusztikus kiaknázhatóságot
kiaknáztam
20” ha felteszi végül is mit nyerünk vele?
a válaszom így kitartottabb megfontolhatóbb
és egészen aprólékos már-már bizalmaskodó
egy üres pohár a pszichiáter asztalán
30” amelynek terében minden másként hangzana
egy üres pohár harmóniája
áztasd meg benne a csönd műfogsorát
hogy holnap ismét harapni tudjon
különös kegyetlenséggel
40” cibálja a preparált fekete
zongorát melynek szépségeiről cowell
tudott a legtöbbet hogy mit tud a teste
a totális konfiguráció elélvezés előtt
50” én azt mondom ez a költészet maga
a csillagtérképet ha lejátszod rajta
egészen kozmikus
én vágyom rá
szeretem ha halkan kérdez
szeretek csöndben válaszolni