Kalligram / Archívum / 2010 / XIX. évf. 2010. március / Egy Könyv

Egy Könyv

Kornis Mihály: Nekem az ég – hazafutás. Kalligram, Pozsony, 2009

Recenzens számára Kornis Mihály a kortárs magyar író.

Új könyve egy szuszra végigolvasható-nézhető, hiszen fotókkal illusztrált történetet kap a figyelmes olvasó az ötvenes évekből, egy ötéves fővárosi kisfiú szemszögéből, akit egészségügyi okokból küldtek egy dunántúli faluba a szülei.

De mire képes egy gyermek ötéves korában?

Ha szociális érettségét vizsgáljuk, akkor például a barátai kedvére akar tenni, sőt hasonlítani is szeretne a barátaira. Több önállóságot mutat, tudatában van a nemének, s képes elhatárolni a valóságot a képzelet világától. Tud hosszabb történeteket mesélni, s visszaemlékezik egy történet részszeleteire.

Ez a kisfiú is demiurgosz, világteremtő, ha másnak nem, úgy saját mikrovilágának megteremtője. A valóságos szöveg mellett a képek rejtett szöveg búvóhelyeiként működnek, háttérként; s a háttér par excellence része a narratívának.

Tudjuk Kierkegaard óta, hogy az életet előrefelé kell élni, de csak hátrafelé érthető meg – az író tehát hatvanévesen bújik ötéves énje bőrébe, s válik története olykor valóságos, olykor csak apokrif mesélőjévé.

Kornis elsősorban is dramaturg, a kisregény megkomponáltsága, strukturális tervrajza már első olvasatra is fölismerhető. A felépítményt, azaz a szöveget virtuóz módon fűszerezi a dunántúli tájnyelv, a pesti szleng és a gyermeknyelvi kifejezések sajátos kevercse.

Poézis prózában ez az aszketikus könyv, kísérlet a magas irodalom népszerű előadására, egyfajta transzformáció, melyben a képek játéka a mondatokkal egyfajta archaikus könyvtípusra emlékeztet, gyermekkorunk ifjúsági és mesekönyveire.

Az írás emlékezet. Nyúlgátépítés a halál ellen, ha úgy tetszik. Valamely mély seb gyógyítására tett kísérlet, amely több mint ötven éven át ott pulzálhatott az íróban. A testiség, a testi létezés kínja (s ennek naturalisztikus, őszinte kifejtése), a szabadság és a szabadulás vágya, a személyesség prezentációja – nos, talán ezek azok a motívumok, amelyek e fiktív-valós önéletrajzi szeletke sajátjai.

Kornis a nyersességig őszinte, szolidaritás- és szeretetvágya átragad az olvasóra is. Képes megmutatni az illúzió csábító és a vízió kényszerítő hatalmát is.

Az ötvenes évek szagjai, ízei jönnek át a textusból, s bár a belső képek tulajdonképpen közölhetetlenek (mert te sosem fogod ugyanazt és ugyanúgy látni, mint én), mégis úgy érezhetjük, hogy ott vagyunk a gyermekszereplő környezetében, s magunk is hasonlóan látjuk a dolgokat, mint ő.

A szabadság és a barátság könyve ez, az első kiszállás valamely tűrhetetlen helyzetből.

Az írónak fontos időszak fontos lehet az olvasónak is (a recenzensnek különösen emlékezetes az 1954-es év, hiszen ekkor született). A közel egyidősek sorsközösségben vannak egymással, vagy inkább a rendeletileg létrehozott kollektív sors légiójában. A Rákosi-korszak uniformizációja jellegzetes merénylet volt a szabad karakter ellen, hiszen a karakterizálás is mindig merénylet az egyéniség ellen.

S persze egyszerre csak vége a gyermekkornak, másfajta, másféle szabadulásokhoz készülődhet a felnőtt férfi. Aminek már most érződik az előszele: „Mi leszek én eztán? Olyan, mint más, a felnőttek, a bárkik? Takargatom magam? Ezt nem gondoltam volna, mikor megszülettem. De úgy látszik, itt az ideje, maholnap iskola. Most jön a szemét kor. A lopva, zugba élet.”

Akiről beszélünk, arról rendelkezünk is. Jelen esetben az én, az író maga a játék tétje. Nem kíván egy generáció része lenni, hiszen a generáció mint konstrukció csak arra jó, hogy a másik embert mint arcot megszüntesse. Az egyediség kívánása, a kategorizálás elutasítása a szabadságvágy része. A kiszolgáltatottságból ki kell szállni.

A hazafutás mint alcím pontosan kifejezi a fekete-fehér klipekké alakított történetet. Tulajdonképpen a könyv műfaja is ez.

S az ég?

Ha igaz, az ég a mindenség része, s a föld számára készített üdvösségnek a jelképe. Az üdvösség pedig a lélek egy állapota. A látható és a láthatatlan betölti egymást, az ember számára nincs átjárás.

Az utóbbi évek egyik legjobb könyvét tarthatja kézben az olvasó, mondjuk ki: ez a vékony kötetke remekmű. S része egy valós-fiktív geneológiai autobiográfiának is, melynek célja nem lehet más, mint a megszólítás. Kornis barátokat keres és talál az olvasóban, neki mondva el a következő történetet. Add át fiadnak, lányodnak – s ha nincs, úgy a barátaiddal oszd meg az emlékeidet. Az írás számára létszükséglet.

Szerzőnk exhibicionista alkat, mint minden valamirevaló alkotó. Aki társalogni kíván az emberekkel, közösséget keres, s csökönyösen hisz az élet pozitív energiáiban. Ennek tanúságtétele a Nekem az ég is.