A jobb melled mellet; Téli fotó; Apu keze; Parfümminták

A jobb melled mellet

Kifaragsz két ceruzát.

Egyet nekem, az íráshoz.

Egyet magadnak, a szemedre.

A grafitport odaszórod a meztelen lapokra.

Öltöztessem fel őket, mondod.

Téged meg le.

Közben azt a pigment változást bámulom a bőrödön.

Egy apró folt a jobb melled mellett.

Megengedem, hogy rágyújts a szobában.

Nyakon csókolsz.

Kiráz a hideg.

Rég éreztem ilyet.

De nem szólok.

Hirtelen mész el.

Mint mikor otthagytam az ajkad sarkát az utcán.

Cigiszag marad utánad.

Meg egy korty tea az ablakban.

Téli fotó

Látom a hómunkásokat

és este van.

Kezükben lapáttal, meg

jégtörővel.

Mellényük neonzöld,

csillan rajta az autólámpafény.

Szájukban lógó cigi parazsa

világítja meg arcuk:

sötét, ősz borostába borulva.

Munkájuk:

alkalmi álldogálás.

Apu keze

pinát simogat.

De nem az Anyuét.

Napközben a

billentyűzetet tapogatja.

Munka után

becsusszannak ujjai

egy bugyiba.

Megfeszülnek a

textil és a nedves ajkak közt.

Lazítás-féleképp.

Anyu keze

vacsorát készít. Az

Apuét.

Krumplit hámoz

a püréhez.

Ujjai fasírtot gyúrnak

golyókká, a forró olajba.

Rutinosan adja oda

magát Apunak.

Munka után,

lazítás-féleképp.

Anyu nem tudja,

de Apu ma már kefélt.

Parfümminták

A fotelban ott hever.

Egy lapos gyufásdoboz.

Farzsebedből vettem ki.

Mikor

friss, feszes tested

félmeztelen nyomot hagyott

a paplanban.

Csokoládé illattal ápolva.

Hajszálakkal bélelve.

Parfümminták,

bennrekedve szobámban.