A legtöbb nehézség; Szebb nap
A legtöbb nehézség
Az a jó, az a reggel,
amikor alig látni
a ködben.
Csak pár méter átlátható,
pár sűrű test,
akár a röntgen.
Az álmos füst,
fényképed, amin
cigaretták a csontok.
Az égető ölelés,
utána fellélegzik
a boldog.
Az a rossz, az a reggel,
mikor kibontakozom
a ködből.
A mértani séta, a
sűrű beton alattam
dörömböl,
hogy ébresztő, nyissak
egy ajtót,
szedelőzködjek végre,
és készüljek fel
a minden reggeli
megérkezésre.
*
Száraz tapintattal nyitok
be, régen látott
rokon.
Most tényleg nem színlelsz,
átlátok rajtad,
átlátok az arcodon.
A látvány még elmegy, de
az üdvözlés keserű,
gyógyszeres kanál,
a búcsú pedig
sűrű, mint szeretkezés
után a nyál.
Előtte fényképet mutatok,
hogy ilyen
nagy leszel ismét.
Már nem gyűlölsz érte,
nézel, mint akinek
megállították a szívét.
Az a jó, az a reggel,
amikor felmelegszem
nálad.
Csak vékony testek, szűk
tüdők, most másik
időt kell, hogy kipróbáljak.
Az a jó, az
a reggel, mikor elköszönök,
hadd maradj egyedül.
Kopog a szívem,
mint az ördög patája,
amikor menekül.
Szebb nap
Hajnalban az utcaseprő
felebarátjának vet
avarágyat, árnyékán kívül
nincs vele senki.
Úgy nézem, ahogyan téged
szoktalak, távolodóban,
ahogyan elfogysz,
szomorú estéken a nap,
az alkohol.
Attól tartok, nincs amitől tartsak már.
Attól sem félek, hogy elveszítelek.
Nem a szorongást pucoltam ki,
tettem el szebb napokra, ha úgy
tetszik, egyszerűen a resztekést.
*
Minden magányt tisztelni kell,
mert kényszerből való az.
Téged, ahogyan egyedül
fogsz ébredni nem sokára.
Engem, ahogyan nem
leszek veled. Pincében
feledett szekrény, porosodik
a félelem.
*
Hajnalban egy ember indul
valami borért, szakadt ruháján
a köztisztaság nyoma.
Hajnalban nem fél, nem vádolja
a sorsot. Nincs semmije
és boldog.