Kalligram / Archívum / 2010 / XIX. évf. 2010. október / Cirkusz-rag

Cirkusz-rag

Bodor Béla emlékére

Látok magam előtt egy fiatalembert, a szemüvege erősen fölnagyítja a szemét, szelíden mosolyog. Mutatja a verseit. 1982, az Egyetem presszóban ültünk Hekerle Lacival. Rag-ek –

                       

kik gyünnek

kik gyünnek

műlovarnők vótak

nem gyünnek

                   

nagyon vicces szövegek, nagyon tetszik, lehoztuk a Jelenlétben. Írtam a verskötetéről, bemutattam az Írószövetségben. Találkoztunk, ritkán, sűrűbben.

               

kik gyünnek

kik gyünnek

’zidomárok vótak

nem gyünnek

                 

Minden évben meghívtak a lakásukra karácsonyozni, Béla csinálta a vacsorát. Hívtak, mint a barátjukat. Nem voltunk barátok. Hanem? Barátságos volt. Kedves, valamiképp eleve-kedves, komolyan kedves. Komoly. Nevet, komolyan.

               

kik gyünnek

kik gyünnek

’zartisták má vótak

nem gyünnek

                     

Marháskodik, komolyan csinálja. Mindent, de komolyan, elolvas. Annyira mindent, és annyi mindent, hogy az szinte lehetetlen. Ezt itt mind el is olvasod, Bélám, kérdezem tőle az Írók Boltja kasszája előtt, a kosarában levő halom könyvre mutatva, persze, válaszolja szerény-öntudatos, halvány mosollyal. Aztán meghalt Hekerle. 25 éve. Meghalt Nagy Attila Kristóf és Bratka László. Velük legtöbbször Bodoréknál szoktam volt összefutni. No és akkor most az van, hogy ez már nem lesz.

                   

kik gyünnek

kik gyünnek

má csak a bohócok

ők gyünnek

                 

Mindezt természetesen nem lehet elviselni. Valamennyien érezzük. „Fölöttük angyal lengedez bádogból hajlitott.” Így érzed – és elviseled. Viseled. „Uram / valami nyílik balra itt / bizonyára egy nyiladék.” El fogom olvasni azokat a könyveit, amelyeket még nem olvastam el.