Rodeó gríznokedlin; Apakrif; Koan vagy parafrázis
Rodeó gríznokedlin
Kata szép, kifinomult, arisztokrata harmincas.
Parizer humort próbálok vele lenyeletni.
Éles, redundancia nélküli duma,
csak így mehetek ellene eséllyel.
A belvárosban van összkomfortja és kupéja,
büszkén és magabiztosan vezet.
Szövege precíz, „rangrejtő” dialektus.
Nem folyik össze a szarral.
Mikor kedvenc kortársaimtól idézek beteget
egyszerre vibrál cigarettája, és szeme.
Ha velem van, új vagyok mellette és okos.
Azt hiszem ideje volna meglovagolni,
vagy a nőt, vagy a gríznokedlit.
Apakrif
Ünnep van. Alkalmi jó.
Kiszámítható formákkal és szofizmusokkal.
Ragyog minden rokon, próbálom
az irhámat menteni.
Apa erős, el tudja hajlítani a vasat.
„Csak megszokásokra építhető egzisztencia.”
„Jegyezd meg, hogy összeurópai horizont.”
Az én apám sikeres szervkereskedő,
mindennap mérlegre teszi a szívem.
Az én apám szíve edzett, akár a svédacél.
Nem sorvad el, hogyha kettétörik egy gerinc.
Szerinte fontos, hogy tudjam, kinek a kenyerét
szoktam pusztítani. Lelkifurdalás-mézeskalács.
Apám mindig a legjobbat akarja belőlem kipréselni.
Tudja mitől nő ki a fű, mitől döglik meg a fene.
Hiába hergelik, sehogy se hozható zavarba.
Érzem, hogy az övé vagyok, mikor tapogat.
(Ez az apa, anya.)
Koan vagy parafrázis
A sztereotípiák
költözőmadarak.
Nincs olyan, hogy
leradírozható manír.
A szerző gesztus, modor
és önismétlés.
„Vigyázz, vigyázz.”
Amivel összekapaszkodsz,
az közel van.