Rodeó gríznokedlin; Apakrif; Koan vagy parafrázis

Rodeó gríznokedlin

Kata szép, kifinomult, arisztokrata harmincas.

Parizer humort próbálok vele lenyeletni.

Éles, redundancia nélküli duma,

csak így mehetek ellene eséllyel.

A belvárosban van összkomfortja és kupéja,

büszkén és magabiztosan vezet.  

Szövege precíz, „rangrejtő” dialektus.

Nem folyik össze a szarral.

Mikor kedvenc kortársaimtól idézek beteget

egyszerre vibrál cigarettája, és szeme.

Ha velem van, új vagyok mellette és okos.

Azt hiszem ideje volna meglovagolni,

vagy a nőt, vagy a gríznokedlit.

Apakrif

Ünnep van. Alkalmi jó.

Kiszámítható formákkal és szofizmusokkal.

Ragyog minden rokon, próbálom

az irhámat menteni.

Apa erős, el tudja hajlítani a vasat.

„Csak megszokásokra építhető egzisztencia.”  

„Jegyezd meg, hogy összeurópai horizont.”  

Az én apám sikeres szervkereskedő,  

mindennap mérlegre teszi a szívem.

Az én apám szíve edzett, akár a svédacél.

Nem sorvad el, hogyha kettétörik egy gerinc.

Szerinte fontos, hogy tudjam, kinek a kenyerét  

szoktam pusztítani. Lelkifurdalás-mézeskalács.

Apám mindig a legjobbat akarja belőlem kipréselni.  

Tudja mitől nő ki a fű, mitől döglik meg a fene.  

Hiába hergelik, sehogy se hozható zavarba.

Érzem, hogy az övé vagyok, mikor tapogat.

(Ez az apa, anya.)

Koan vagy parafrázis

A sztereotípiák

költözőmadarak.

Nincs olyan, hogy  

leradírozható manír.

A szerző gesztus, modor

és önismétlés.

„Vigyázz, vigyázz.”

Amivel összekapaszkodsz,

az közel van.