…jó nap a halálra

Se fényben,

se szélben

magadat nem leled?

Idegenként is magamba fogadlak.

Visszatérünk az óra kezdetéhez,

amikor többé nem vettél levegőt.

Eladlak önmagadnak.

Megtudod:

hazugság, hogy a kéj forrásai szomjat oltanak.

Hazugság, hogy az emlékek ellened fordulva vígasztalnak.

Nem igaz,

hogy a nemlétezés maga a rettegés,

a reménytelenség.

Hiszen nem kell többé szavakat keresned a halálra.

Önmagadra.

Megérted, senki, de senki nem vette észre,

hogy hétvégeken nem vagy már ott a boltban…

Észrevette bárki is,

(Kápód? Kurvaanyád?!),

hogy jó ideje, már nem fütyörészel hajnalonta,

hogy becsapd a halált?

Nem igaz, hogy bárki is észrevette,

naponta alattad robbant föl

– valaki más helyett –

ami kézzel fogható.

A naponta elébed térdeplő világ.

Mit is tudhatnának a rabok.

Mit is tudhatnának a rabtartók!?

*

Minden, ami most történik,

nem eshet meg velem.

Aki éppen megszólal,

nem beszélhet hozzám:

könnyű nekem

(rosszindulat nélkül, a vakság fiaként

tapogatózom).

Megjátszom újra meg újra,

mintha most már

(vagy valamikor még)

képes lennék himnuszt énekelni a világnak.

Sohasem voltam képes.

Szavakat nem kerestem.

Sem önmagamra, sem a halálra.

Nem mondtam senkinek: hadd fogjam kezembe

a kezed

(mint egy boldogan durmoló békácskát)…

Annyit tudtam:

csezmeg!

szopjá’!

kurvaélet…

Könnyű volt nekem

(gondolatban rettenthetetlen séfnek...).

Éhes-sötét kapualjak,

a vakság kereskedőjének.

*

Képes vagyok rá,

hogy ne lásd többé az emberben az embert.

Hogy bármit megtehess!

Hogy az arcodon ne legyen ott a jóság.

Ne legyen ott a bűn.

(Nem kell menekülnöd többé a szemed elől,

nehogy meglásd magadat benne.)

Képes leszel rá,

hogy ne azért ne létezz

aki vagy.

A teljes ürességet adom neked,

Mégsem viseled magadon a halál nyomait.

Bár megdermed szívedben a vér,

Mosolyogni fogsz,

ha parancsot kapsz

az időtlenségre.

Nem állíthat semmit a test.

Az lehetsz mégis,

ami az elveszítettekben élt.

Szétlőtt arcokban,

vérbe fúltakban.

A bámész civilben…

Üres koporsókban!

ahol

mindennek

vége van

nem

érezni

semmit

nem

látja

megszületni

önmagát

egy másik táj

……………….