Kalligram / Archívum / 2011 / Krúdy / Költészet/Magyar / Graffity-madarak

Graffity-madarak; Tisztább labdákkal játszani!; Mindent kibeszélnek; S marad csak a kő egymagában; Hajadonfőtt; Halálosan fontos

1.

Halálórájában idétlen
Graffity-madarak rajzanak
Ceruzahegyetlen
Egyetlen kusza éjszakában
Egyetlenegy vonással megidézhetők
Az idétlenkedők
– Urunk mondd mért hívtál?
Idétlenkednek…
Vigyorognak és néznek le-fel
Mint aki először látja magát
Egy szinten a lapon

Itt feszülünk most
Több síkon térünk el a légben
Már majdnemhogy az égben
Ugyan fel már nem szállhatunk
Kihullottunk a térből
Anyaszült
Mélység és magasság nélkül
Menthetetlenül és
Magatehetetlenül

Lapítunk és sötét
Erők ráncigálnak
Ránk citálnak
Mintegy négyfelől
És már-már nem csak a madarak
Csak mint
Valami négylábú állat

Állhatatosan csúszva-mászva
Lapítunk
Menthetetlen rajzon
Hogy egyetlen
Sohasem eljövő este
Sem fogyjon belőlünk a bánat
Röpülésünk vágya
Epeszt el
Minden majdnem mindhiába

Graffity-madarak

2.

Míg a kapu áll
Nem jön be apu
S áll a kapufa
Apu mint egy állat
Fakapuban
Fakabátban áll

Bíró most a báró
Ipafai fakapuban
Vágott kupán a bánat
Pápai fiú lett a kappus-
Kapitány
Papu kapufa táján
Ott lett
Lett ott
Látván sok litván is ezt
És észt oszt ott vett
Magának az összes
Cseremis(s)z
Cseremisztert
Csereminisztert
Stb. Stb.

A cserevíz is eltelt
Elkelt cserevíziókkal
Cserebogarakkal
Lecserélt
Bogárvíziókkal
Boglárkával
Árva boglárszirommal
Bogárszerelemmel

Boglár-chimérával
Lárvul l’art
Lám elárul a végén:
Vagy elárvulsz
Ha fagy

Tisztább labdákkal játszani !

3.

(Budmerice)

Kastélykert matuzsálemi
Platánjainak bükk- és tölgyfáinak
Vörösfenyőinek gyűrűjében
Zsenge nyírfácskák
Hóhérosan hófehér
Papírbőrét simogatom
Harmatszívű réten

Égszemű-hamvashéjú
Zsenge leánykák
Lehettek valamikori
Soha el nem múló
Mindig megújuló
Körbeforgó éjben

Most hogy így a tisztáson
Bánatos körülállóim
Pirkadó hajnali
Szélben bólogatnak
Elgondolom
Hogy elsétálok
Tőlük a hunyt tüzű
Csipkebokrok között
Eltünök az erdei ösvényen

Megint magukra maradnak
S ők engem minden szélnek
Egymás közt kibeszélnek
Csatangolásaim hírét
Továbbviszik az éjbe
Mert hisz a fagyban is
Őrtállók úgyis

Mindent kibeszélnek

4.

Kertek alatt túl egy faluvégen
Szélcsendes hajnaltájban lustán
Nyújtózó dombok alatt másodszor
Hallottam bűzkandúr keserves
Oly bánatosan elnyújtott
Vágyakozásteli epekőszerű hangját
Mintha csak csecsemő sírna fel
Sírmély bölcsőjéből szájával
Emlőket keresve…

Mégis ez a
Szőrösen felborzolt
Kesernyés várakozó hang mintha
Barlanghűs torokból törne elő
Éhes száj szuvasodó fogai közül

Mert lehetett volna ez akár
Közönséges csillagzabáló
Démonvakarék fényszomjas hangja
Horpasz hasával kiszikkadt belével
S eget szimatoló orral
Még mindig hitelesen kifejezve
Üdvözítő hajnal harmatos sóhajtását
Azon a ponton hol békességben különválik
A Föld Mennybolt és a Víz

S marad csak a kő egymagában

5.

Álomképként lebeg itt minden
Tapasztalás királyvizében oldott
Aranykeretes képeket idézek
Nem mondható fel nem sorolható
Ingyért feljegyzett léhasággal

Mindez kiindulási alap
Újabb és újabb műveletekhez
Árvahárfán hárfázni árvaházat
Építkezni folyton – beriberit játszani
Ádázul közben jól átfázni
Csak lazán mintegy pengetősen

Míg jólesik a szélben fel-alá
Rohangálni soha nem lazsálni
Közben hárfáról már más fára
Ugrándozva légvárat építeni

Félig álomban félig ébren
Élvezni édes éden otthonmelegét
Innen rugaszkodni fel a hetedik égbe
Vagy csak maradni lenn beriberiben

Hajadonfőtt

6.

Ismered a viccet mikor az okos
Tudósinas megfogva a bolhát
Kitépi az egyik lábát
S mondja neki: bolha ugorj!

A bolha nagyot ugrik mire bejegyzi:
Ha a bolhának kitépik az egyik lábát
Attól még majd akkorát ugrik mint előtte
Ám fontos megfigyelés
Hogy nem süketül meg tőle

Így folytatja megfigyeléseit
Míg a bolha utolsó lábával is ugrik
Vagyis míg lába van hallása hibátlan

Kísérlete végső stádiumában
Már csak lábatlankodik előtte
A szerencsétlen féreg
Magatehetetlen bénaságában

Szemünk fényére
Fülünk hallására
Hasonlatosan ezért
Lábunkra is jól vigyázzunk

Halálosan fontos