Kalligram / Archívum / 2013 / XXII. évf. 2013. április / Hol barna, hol fekete

Hol barna, hol fekete

Én ám jól ismerem a nőket! Máson sem jár az eszük, csak hogy megkaparintsák a férfiakat. Harmincöt éves vagyok és nem egy boszorkányhoz volt szerencsém. Ez idáig azonban mindig ellenálltam a bűbájaiknak. És ha hiszitek, ha nem, néha átkozottul nehéz a nőket ép bőrrel megúszni. De én Bassa vagyok, és soha senki ne húzzon velünk ujjat! Apám hosszú évekig segített Ayissimnek, közel-távol a legismertebb marabunak, és annyi történetet hallottam tőle, hogy életem végéig mesélhetnék. Nagyon jól tudom, mire kell a nőknél ügyelni, és mi mindenre képesek.

Például ültök a bárban és rendeltek egy sört. Elég egy kis figyelmetlenség, és a nő beleejti a hajszálát a sörötökbe. Megisszátok, és végetek. Sosem néztek többé más nőre, csak arra a bestiára. Bár ősi, de bevált trükk, és csak a figyelmetlen, együgyű férfiakon van foganatja. Amikor sört rendelek, természetesen magam nyitom ki, és egész idő alatt ki nem engedem a kezem közül.

Apám mesélte, hogyan kapta el egy boszorkány Faustint, a barátját, egy felettébb művelt férfit, aki a fővárosban tanult. Valahol egy újévi mulatságon figyelt fel rá a boszorkány. Faustin csak pálmabort akart inni és táncolni, de a boszorkány örökösen mellé ült, tánc közben az oldalához dörgölőzött, és meghívatta magát pár italra. Ittak egy keveset, de semmi másra nem került sor, Faustin megesküdött rá. Tánc közben a boszorkány ügyesen kitépte Faustin egyik hajszálát, és felkeresett vele egy varázslót. Elvitte neki még egy halott ember fogát, tíz tojást, a reggeli köpését és ezer frankot. Faustin a táncmulatság után teljesen megfeledkezett a boszorkányról, de egy idő után megjelent az álmában. Megetette őt és aztán hált vele.

Nagyon élénk és intenzív álom volt, és amikor Faustin reggel felkelt, észrevette, hogy tele a hasa, tehát tényleg evett és valóban szeretkezett vele. A nőt senki nem látta többé, de Faustin attól az éjszakától kezdve mindenütt kétségbeesetten őt kereste és úgy vágyott rá, hogy beleőrült. Ezért kell álmotokban is vigyáznotok, amikor kedves női arc bukkan fel előttetek. Ha egy gyönyörű nő álmotokban ételt kínál, utasítsátok el, bármi áron.

Én is átéltem hasonló esetet, de nem álmomban, és szerencsére jól végződött. Hasonló esetekre előre fel voltam készülve. El kellett intéznem valamit Akonalingue-ben, egy Nyong-tó mellett fekvő falucskában. Miután apám fülébe jutott, hova megyek, az út előtt egész este hasznos tanácsokkal látott el. Késő éjszakáig ültünk együtt, és hallgattam a történeteket a fekete tóról, aminek az ember a közelébe sem ér, máris felfalja, még mielőtt a vízhez érintené a lábujjhegyét. Elmagyarázta a legkülönfélébb módszereket is, hogyan tudják megbabonázni az ottani nők a férfiakat. A Nyong-tavi nők a legveszedelmesebb bestiák, és a közelükben mindig résen kell lennetek. Szó sem lehet bárokban való ivászatról, mivel csakis erre várnak. Ha leisszátok magatokat, tehetetlenek és ostobák lesztek.

Az út hosszú és rossz volt, csupa sár. Egy rakás árokba borult teherautó tartóztatott fel, ezért csak késő este érkeztem Akonalingue-be. Fáradt voltam, szomjas és éhes. Beültem az első vendéglőbe, egy félig üres bódéba az állomás mellett, és sört rendeltem. A bárban feltűnően szép és gyanús nő szolgált ki, aki rögvest sült kangával kínált. A kanga a világ legjobb hala, a helyiek épp a fekete tavukban halásszák. Tudtam, mi a dörgés. Apám intő szavai a fülemben visszhangoztak. Illedelmesen elutasítottam és máshol néztem vacsora után.

Keresztülhaladtam a hangos szórakozóhelyekkel zsúfolt főutcán, de nem találtam rendes ételt. Csak a végén, a körforgalomnál bukkantam egy meghitt kocsmára, ahol csöndben üldögélt néhány söröző pár. Bedobtam én is egy sört. Ételként megint csak kangát tudtak ajánlani. Nem volt már erőm visszamenni a központba és a mellékutcákban keresgélni. Néhány perc múlva éjfél volt. A halárus nő szimpatikusnak tűnt, és még véletlenül sem keltett gyanút. Hát megrendeltem a kangát, de óvatos voltam. Tudtam, hogy semmilyen veszély nem fenyegethet, ha az összes érzékem készenlétben tartom, és ha követem apám utasításait. A kanga értékes hal, a legpuhább húsú. Mágiához viszont valamennyi halnál gyakrabban használják. A legjobb a feje. Az egy olyan ínyencség, amiről egy férfi sem mond le, és ezért a nők éppen a fejébe rejtik a dzsudzsujukat. Az ember megeszi és mindenről megfeledkezik, az összes kötelességéről, a feleségéről és a gyerekeiről is. Csak azért a nőért fog élni, aki a halat készítette. Ezért a kangát nem szabad egyedül elfogyasztani. Üljön mellétek a nő is, és egyen veletek, vagy hívjátok meg az asztalotokhoz a barátaitokat, vagy találjatok ki valami ürügyet. Ismertem pár trükköt, hogyan győzedelmeskedjünk ilyen esetben a kuruzsláson. Amíg Desirée (így hívták a vendéglős nőt) kihozta a halat, kértem tőle egy korsó vizet. Vártam, hogyan reagál, de szemrebbenés nélkül hozta. Ez jó jel volt. A víz nagyon erős orvosság, és kangaevés előtt legalább egy teli pohárral meg kell innotok.

A kétségeim fokozatosan szertefoszlottak. A vizet megittam, és épp ráláttam a roston sülő hallal foglalatoskodó szakácsnőre. Semmilyen veszély nem fenyegetett, volt még néhány óvintézkedés a tarsolyomban. Lélekben elmondtam egy fohászt az ősökhöz és közben figyeltem Desirée-t, hogyan hullámzik alakja a szétáradó illatos füstben. Mintha lebegne. Be kell vallanom, hogy már akkor vonzott.

Sosem ettem jobb halat. Amikor elém rakta, kifogásokat kerestem, hogy túl nagy nekem, és egyedül nem győzöm. A többi vendéghez fordultam, hogy meghívjam őket az asztalomhoz, de meglepetésemre a vendéglőben már egy lélek sem volt. Nem számít. Egy újabb sörért küldtem hát Desirée-t. Addig a batyumból elővettem a praktikus sótartót, amit a templomunkban szenteltek meg, és gondosan megsóztam vele a halat. És a legutolsó és egyben a legfontosabb óvintézkedésem is teljesült – Desirée nem kérette magát sokáig és velem együtt evett a halból. Tehát semmilyen varázslatot nem tervezett, és beszélgetéskor kellemes társaságnak bizonyult. Olyan nő volt, amilyenek tetszenek nekem – nem bólogat folyton bután, és nem is okoskodik túlzottan.

Végül elbúcsúztunk. Találtam rendes szállást és másnap nekiláttam a munkámnak. Azonban egész idő alatt ő járt az eszemben, és nem tudtam az üzletekre összpontosítani. Mit nekem üzletek! Éreztem, hogy szerelmes lettem.

Találkozgatni kezdtünk. Desirée más volt, mint a többi nő. Kiszámíthatatlan. Mintha az összes nőben létező szépséget önmagában testesítené meg. Minden este másképp fésülködött, másképp nevetett és más dolgokról mesélt. Egyszer mindenféle alkoholt elutasított, máskor meg gond nélkül megivott tíz sört, és vidáman énekelgettünk hazafelé. Egyszer a tó partján akart üldögélni egy romantikus, csöndes étteremben és élvezettel kangát falatozni, máskor meg táncmulatságra vonszolt olyan vehemensen, mintha másfajta szórakozás nem is létezne. És bizony micsoda vulgáris táncokat lejtett! Rákövetkező napon merengő volt, bolondult a filozófiáért, és az előző napokra nem is emlékezett. Mindig más volt, és ez elbűvölt.

Most is a fekete tó partján ülök, és rá várok. Ma világos bőrű mulatt lányként érkezik, vagy fekete bőrű lesz, mint az ében? Barna vagy fekete lesz a szeme? Göndör haja varkocsba lesz fonva, vagy bársonyként omlik a vállára hosszú haja? Csodás lassúsággal fogunk szeretkezni vagy szenvedélyesen és vadul, mint a ragadozók? Finom olajillat lengi körül, vagy füstszagú lesz, mint legutóbb? Vagy ma megint meglep valamivel? Elcsábít, és amikor egészen az ujjai köré csavar, szertefoszlik a sötétben. Vagy fekete, lángoló szemű kecskegidaként érkezik...

                                   

Pénzes Tímea fordítása