Kalligram / Archívum / 2013 / XXII. évf. 2013. február / A lógó; Nyaralás; Seiobo kertjében; Mostantól mindig

A lógó; Nyaralás; Seiobo kertjében; Mostantól mindig

                   

A lógó

                             

lógó mellű szomorú nézésű nő (szemközti ház)
minden fogmosás után közös képet csinál
valakivel akit különben látásból ismerek
legalábbis a lépcsőházban állandóan lesziáz

a redőnyt már kora délután lehúzza azt mondják
egy jó ideje nem is jár ki csak a sarki boltba
kinyúlt szatyorral megy himbálja ritmikusan
maga mellett többnyire a lógó mellű nő

a férfi aki nem szomorú nézésű nem megy
a lógó mellűvel a boltba vagy ha mégis pontosan
akkor és pontosan abba a boltba megy nem
ismeri meg a lógó mellűt és másik sorba áll

                         

                         

                       

Nyaralás

                           

ezt a fényképet töröld majd leghamarabb
a vonatjegyet ne tartsd meg dobd azonnal el
jól jegyezd meg kérlek otthon mit szabad
mondanod meggyőzően de csendesen felelj

te csak a végállomáson szállj majd le érkezésed
legyen hangtalan és puha és nyugodt legyen
én pár megállóval előtte metróra szállok ellentétes
irányok feszülnek közöttünk szokd meg édesem

mert lehet én sosem szokom már meg leplezzen
le bárki legyek gyanús áruljon el egy szemvillanás
vagy egy bőröndödben felejtett összegyűrt prospektus
benne két főre ajánlott exkluzív nyaralás

                       

                           

                         

Seiobo kertjében

                             

Seiobo kertjében már pár fa kivirágzott
lassan az összes árnyalatát ismerem a helynek
most a lombok alól is jól látszik az égbolt még
felismerem a csillagképeket amiket mutattál egykor
a subaru mondtad aztán a többit is megnevezted

és figyeltük ahogy összeállnak valahogy talán
én is oda illeszkedem csupasz lábszáradra bogarak
másztak Seiobo most is itt van de semmire sem felel
és nem is tudom mire kellene a válasz hiszen te is
hallgatsz csak a fűszálak zizegnek mire felébredek

                         

                         

                             

Mostantól mindig

                           

mostantól mindig befagy majd a Kamo vize
és Seiobo kertjében nem terem barack
ezerévente sem ha mégis itt maradsz zárj
be jól mindent pótkulcsokat senkinek se adj
a legjobb az lenne ha eltorlaszolnál minden
bejáratot egyelőre elég ha a deszkák között
átszűrődő napsugarak mutatják hogy van még
ami megmaradt a szabályszerűen érkező reggelek
és jönnek majd a többiek akik már régen tudják
hogy Kyotóban csak nagyon sokára lesz tavasz