A beavatás ösvényei Olga Tokarczuk Az Őskönyv nyomában című regényében

AzŐskönyv nyomában című[1]regény a szerző első magyarul megjelent könyve. A történet cselekménye a XVII.századi Franciaországban és a Pireneusok hegyláncai között játszódik. Egytitkos társaság expedíciót szervez a Könyvek könyve, vagyis a titokzatosŐskönyv felkutatására. Ezt olvashatjuk a korról, melyben a regény játszódik: „Lassan a múltba merült a misztikusemócióktól duzzadó mozgalmakat korlátozó vallás kora, és megszületett aracionalizmus, az ész márvány-tükör királysága. Átmeneti időkben nem marad más,mint hogy följebb emelkedjünk, a túlságosan leegyszerűsített felosztás fölé, éstaláljunk egy olyan nyelvet, amely képes kijelölni egy harmadik utat.”[2]Az utóbbi idézet a regény szellemi tájékozódását is megelőlegzi. Számos kalandés felmerülő nehézség nyomán a végső útra csak hárman indulnak el: a Márki,Veronique a kurtizán és Gauche, a néma fiú. Az utazásnak kétségkívülszimbolikus jelentése van. A Könyv megtalálására tett kísérlet elevehiábavalónak tűnik és a végkifejletben ez feltevés valóban beigazolódnilátszik. A Márki és Veronique meghalnak, és Gauche ugyan megtalálja a könyvet,de mivel nem tudja elolvasni, dühében becsapja, otthagyja és elindul hazafelé.De ebben a pillanatban életében először megszólal és kimondja a saját nevét.

A regény több, első látásra is szembeötlőirodalmi toposzt alkalmaz. Maga az Őskönyv fogalma is ilyen mint az elveszettTeljesség szimbóluma. A legenda szerint az Őskönyv által megismerhetővé válik aTeremtés és a Lét titka, kulcsot ad a világ vagyis a Teremtés művénekmegértéséhez. A regény kitér magának az Őskönyvnek a történetére is a dőltbetűvel szedett harmadik fejezetben. A szöveg formai megjelenése is utal annakmegkülönböztetett helyére és fontosságára. Az Őskönyv legendájairodalomtörténeti toposz.[3]A könyv fogalma általános értelemben irodalmi toposzként működik, detalálkozhatunk vele Goethe Faustjában is, és a Szent Grál vagy az Aranygyapjúkeresése is ide sorolható. Az utóbbi párhuzamokra a regény maga is felhívja afigyelmet: „A Könyv volt számára a Grál,az Aranygyapjú, az Élet vize.”[4]Az utazás metaforikus értelmű eljutás valahonnan valahová, a térben megtett útmindig belső, lelki utazást is jelent. Az időbeli-térbeli változástapasztalatszerzéssel és a személyiség fejlődésével jár együtt. Az irodalomvisszatérő motívuma az alkimista és a néma fiú alakja is.

           Aregény változatos műfaji hagyományokat idéz meg. Számos irodalmi műfaj ésstílus elemeit olvasztja magába anélkül, hogy bármelyikkel is teljes mértékbenazonosulna. Egyrészt kalandregény, melyben egy hős vagy hősök kalandjai ésmegpróbáltatásai állnak a középpontban és elsődleges célja a szórakoztatás,olyannyira, hogy szinte már a nagyközönség igényeit kiszolgáló ponyváhozközelít. Utaztató regényként is tekinthetünk rá mint a kalandregény egyiktípusára, hiszen a regény fő motívuma a cselekmények szintjén az utazás. Azirodalmi utazás azonban szinte mindig metaforikus jelentés hordozója, és ezesetben is így van. A szöveg rokonítható továbbá a mondákkal és mítoszokkal is,melyek egy közösség írásbeliség előtti kulturális hagyományát dolgozzák fel,csodás elemekben gazdag módon. Az Őskönyv története olvasható profánlegendaként. És akár mesei elemeket is felfedezhetünk a történetben, ilyenpéldául Gauche csodás képessége, hogy ért az állatok nyelvén, de alakjaemlékeztet a mesebéli legkisebb fiúra is, aki a történet végén elnyerijutalmát. A regény egyik magyarországi kritikusa pedig „örök emberi kérdéseken töprengő filozofikus lektűr”-nek nevezte,mely vitatható és lekicsinylő érzéseket is kelt, de rámutat a Tokarczuk-művekegyik fontos sajátosságára.[5]

           Aregényben a filozófiai eszmefuttatások a fikcióval azonos szinten jelennek meg.Tokarczuk egyértelműen a történet elvű elbeszélésmódot képviseli a posztmoderntörténet nélküli irányzataival szemben. Egy interjúban a fikciót a kommunikációlegmagasabb formájának nevezte.[6]Szerinte nem maga a nyelv a legfontosabb, hanem a képalkotás képessége, mert afikció kép, hangulat, élmény és kaland az olvasónak és a szerzőnek egyaránt. Afikció segítségével a már ismert dolgokra új perspektívából tekinthetünk és ezaz újra megismerés és felfedezés élményét adja.

           Aregény narrátora mindentudó, szerzői elbeszélő. A viszonylag egyszerűcselekmény, egy szálon fut és lineáris rendben halad előre. Az elbeszélőstílusa valóban mesélői, hangsúlyos a szöveg megalkotott jellege. Felmerül azolvasóban, hogy a történetmesélés csupán eszköze, a cselekmény pedig azallegorikus jelentés alibije. A szerzői megjegyzések végig kísérik acselekményt, de leginkább az első és utolsó fejezetben válnak kifejezettenjelentőssé.

           Elemzésemben három, a regénymotivikus hálóján alapuló szempontból közelítem meg a művet és kívánoklehetséges olvasatot nyújtani. Ezek a szempontok a hermetikus hagyománybanösszefüggő rendszert alkotnak.

Tarotkártya avagy az út és a megismerés

           Aregény 22 viszonylag rövid, egymáshoz lazán kapcsolódó fejezetből épül fel. Atörténet lineárisan halad előre időben és térben a kitűzött cél felé. Afejezeteket számozás jelöli, mely 0-tól indul és 21-ig tart. 22 a héber ábécébetűinek a száma és 22 lapból áll a tarot kártya Nagy Arkánumnak nevezettrésze. A Jelenések könyvének is 22 fejezete van. A 0-val jelölt fejezet kiemelthelyen, jelképesen a történeten kívül áll. Párja az utolsó fejezet, mely azegész történet fontosságát, sőt magát a létét kérdőjelezi meg. Továbbipárhuzammal szolgál az, hogy mindkét fejezet Gaucheról szól, az ő történetévelindul és zárul a regény.

           Atarot kártya elsősorban jóskártyaként volt használatos. 22 számozott figuráslapból (0+21), az úgynevezett Nagy Arkánumból és 56 négy színre (botok, érmék,kardok, kelyhek) osztott lapból, a Kis Arkánumból, azaz összesen 78 lapból áll.A tarot kártyát Egyiptomból eredeztetik, és Thot istennel, az írásfeltalálójával hozzák kapcsolatba. Az első ismert kártya 1392-ben, VI. Károlyfrancia királynak készült[7].A Jelképtár meghatározása szerint: „A Tarot kártya lapjai a beavatás útjátszimbolizálták.”[8]Hamvas Béla szerint a Tarot, a Ji Kinghez és az Upanisadokhoz hasonlóan szinténszent könyv, annak ellenére, hogy mai formájából ez nem tűnik egyértelműnek.[9]Hamvas is egyiptomi, hermetikus eredetűnek tartja a kártyát, de megjegyzi, hogyaz kabbalisztikus megfogalmazásban maradt ránk, ennek jele a 22 kártyalaponlátható 22 héber betű. „A tarot ahagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz műve.”[10]A Ji Kinghez hasonlóan sorselemzésre használták. A Tarot 21 számozott lapjátmegfelelteti az alkímia hét műveletének a kén, a só és a higany jegyében.
„A tarot-rendszer természetesen éppen úgya reintegrálódás módszere, mint minden archaikus úgynevezett beavatás, aKabbala, a Ji king, a szánkhja, az orfika, a tao vagy az asztrológia. Abeavatási rendszerek között lévő különbség mindig az aritmológiai számértelmezésekközött lévő különbség.”[11]

           Akabbala és a tarot irodalomban való jelenlétéről szóló tanulmányában AnnaSobolewska párhuzamot von a jövendőmondói és az irodalmi alkotómunka között.[12]Ennek kapcsán részletesen elemzi mindkét metafizikai rendszert, hangsúlytfektetve irodalmi megjelenésükre. Így szól a tarot kártyára vonatkozódefiníciója: „A Tarot a hermetikus tudásösszessége, az Isten, az ember és a természet közti misztikus kapcsolatokrejtjelezett ismertetése, ugyanakkor szimbolikus cselekvésrendszer is, melynekcélja a tanítvány szellemi eszmélete és újjászületése. A tarot huszonkétallegóriája a beavatási misztérium szimbolikus ösvényét alkotta.”[13]Hangsúlyozza, hogy a tarot kártya a régi időkben a jövendőmondáson túl valóbanönismeretet adó technika lehetett, mindez mára megváltozott. Párhuzamot talál atarot, a kabbala és az alkímia rendszerei között: „A dezintegráció és az egyesülés fázisai a tarotban megfeleltethetők azalkímiai folyamatoknak, ahol a dissolutio és a putrefactio szakaszai megelőzikés lehetővé teszik a resurrectio fázisát, amelyben a bölcsek köveszintetizálódik.”[14]A tanulmányban részletesebben elemezi Jan Potocki Kaland a Sierra Morenában című művét a tarot rendszerénekszempontjából. Sobolewska szerint sokkal mélyebben vannak benne a kabbalistajelentések, mint általában az okkultista regényekben.[15]A tanulmány végén pedig konkrétan kijelenti, hogy: „a tarot pakli a regény belső modellje.”[16]Feltételezi, hogy a szerző, Jan Potocki ismerhette a tarot klasszikusikonográfiai változatát, a marseille-i tarot-t.[17]Értelmezése szerint az utazás során a főhőssel kapcsolatba kerülő alakokmind-mind a tarot allegorikus figurái és egyben a beavatottság különbözőszintjeinek képviselői lennének. Miközben magát a főhőst is különféle beavatásipróbatételeknek vetik alá.[18]A regény cselekmények helyszíne és a metafizikai töltetű utazás témájaóhatatlanul párhuzamba állítja egymással Potocki regényét és az Őskönyvet. A beavatás fogalmát pedig azutóbbira is alkalmazhatónak tartom.

           Azutazás irodalmi toposza Tokarczuk regényében a megismerés allegóriájakéntműködik. Az utazás ez esetben olyan út melynek konkrét, elérendő célja van. Deaz Őskönyv titkát végül nem sikerült felfedni, végig megközelíthetetlen maradtés marad is az idők végezetéig. Ahogy a Potocki regénnyel kapcsolatban korábbanmár felmerült, itt is igaznak tűnik, hogy a szereplők személyiségükből fakadóanmegfeleltethetőek egy-egy megismerési stratégiának. Anna Sobolewska polifonikusregénynek nevezte a Kalandot, melybenvilágnézetek párbeszéde zajlik és kerül próbára.[19]A szereplők lét- és világszemlélete az Őskönyvben is hasonlóképpen egyéni,egymástól gyökeresen különböző és ennek adott szituációban hangot is adnak:érveiket és eszmefuttatásaikat terjedelmes dialógusok során fejtik ki.

           AMárki hosszasan szemléli magát a házában lévő számos tükörben. Kutatja, ki is ővalójában, hogyan látja saját magát, és hogyan láthatják őt mások. A tüköregyszerre a hiúság és az igazság szimbóluma is, mint a valóság leleplezésénekeszköze.[20] A Márkialkímiával, asztrológiával, ezoterikus tudományokkal foglalkozik. A mágiát és abeavatást tartja a jelentés megismeréséhez vezető eszköznek.

           Veroniqueéletében az álmoknak van kiemelt szerepe. Rendkívül élénken, színesen álmodikés álmai mindig üzenetet hordoznak a számára. A Jung-féle analitikuspszichológia különösen fontosnak tartja az álmokat. Az álmoknak kiemeltszerepük van a pszichoterápia során. „Aleginkább járható és leghatékonyabb út a tudattalan mechanizmusának éstartalmainak megismeréséhez az álmok világán át vezet. Az álmok anyaga részbentudatos, részben tudattalan eredetű, ismert és ismeretlen elemeket tartalmaz.Ezek az elemek a legváltozatosabb keverékek formájában bukkanhatnak fel.”[21]Az álmok világa olyasmi, amire nem érvényesek a tér és az idő kategóriái.[22]Eliade pedig a szent idővel hozza kapcsolatba az álmokat: „Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia, vágy, lelkesedés stb.képei olyan erők, amelyek a történelmileg meghatározott emberi lényt saját„történelmi pillanatába” zárt világánál százszorta gazdagabb szellemi világbaröpítik át.”[23]

           Érdemespár szóban megemlíteni azokat is, akik végül nem indultak el a könyvkeresésére. De Berle egy gazdag bankár, aki ennek megfelelően kellőképpengyakorlatias felfogású. D’Albi lovag lelkes, szenvedélyes, intuíciókrahagyatkozó ember. Burling a racionalista, empirikus gondolkodót testesíti meg.Delabranche alakjában az alkimista orvost fedezhetjük fel, aki megkísérli ateremtést és enciklopédikus igénnyel fordul a világ megismerése felé. AlakjaParacelsust idézi fel.

           Végülpedig Gauche következik, aki az ösztönvilágot képviseli. Fogyatékosságábóladódóan másképp viszonyul a világhoz, más megismerő módszereket alkalmaz, mintaz egészséges emberek. Mivel szavakkal nem tudja kifejezni magát, bizonyosértelemben határ választja el a „normálisak” világától. Nem tud kommunikálni,ezért a regény végéig megfigyelő pozícióban van. Gesztenyéből állat- ésemberfigurákat készít, saját világot teremt belőlük. Később pedig ráeszmél,hogy a valós világ emberei sem többek, mint szépen felcicomázott, de üresgesztenye héjak, „perclények”,akikben „kaotikus az idő”. Az időciklikusságát, és a világ rendjét a természet megfigyelése alapján értette meg.„Mindig körkörösen haladt az idő Gaucheéletében.”[24] Gaucheszámára elérhetetlennek tűnik a szó, csodálattal fordul a megnevezés felé.Attribútumai közé tartoznak vándorbotja és az őt mindenhová elkísérő sárgakutya. Bensőséges viszonyban van az állatokkal, szavak nélkül is tud velükkommunikálni. Megfigyeli maga körül a világot, jelképe lehetne a megismerőtekintet. Irigyelte azokat, akik tudnak beszélni. „Úgy érezte a szavakban rejlik az emberek minden ereje.”[25]Úgy tisztelte a szavakat, mintha még többet is jelentenének, mint az általukjelölt dolgok. „A szó a dolog mágikustükörképe”[26] Amikoregyedül volt, gyakran próbált meg beszélni, de sikertelenül. Legnagyobb vágyaaz, hogy egyszer kimondhassa a saját nevét. Mint már említettük, ő szerepel aregény nyitó és záró fejezeteiben is, ezek pedig mindig kiemelt jelentőségűhelyek. Habár azt olvashatjuk, hogy Gauche csupán véletlenül került bele azeseményekbe, ezáltal bizonyos szempontból kívülálló, de a zárlat felőlvisszatekintve mégis úgy tűnik, hogy valójában nagyon is az ő történetéről vanszó. Gauche életútja tele van véletlenekkel, élete nem más, mint látszólagcéltalan vándorlás. Alakjában a tarot kártya 0-val jelölt kártyalapjáraismerthetünk. Ez a Bolond nevet viselő lap. Ábrázolása Gauche attribútumairaemlékeztető jelképekkel történik. Valójában nem lehet eldönteni, ez a kártya a0 vagy a 22. A kártyalapokat körben kirakva ugyanis relatívvá válik, mit jelentaz, hogy első és utolsó. Ehhez kapcsolódik az a feltételezés is, hogy maga aTarot a Rota, azaz a Kör szó anagrammája.[27]Hasonlóképp a regény első és utolsó fejezetei párhuzamba állíthatók egymással.Anna Sobolewska szerint a Bolond: „vándorútjasorán kört ír le és visszatér a kiinduló pontra”. Továbbá: a Bolond „útja a szabadulás spirituális ösvénye”.[28]Csakúgy, mint Gauche, akiről a regény legvégén azt olvashatjuk, hogyvisszaindult oda, ahonnan jött. Következésképpen a regénybeli utazást nem csaka megismerés, de a beavatás allegóriájaként is kell tekintenünk. És a regényzárlatának fényében talán nem tűnik túlzásnak az a tarot szimbolikát értelmezőállítás, miszerint valójában „A bolond abeavatás alanya”.[29]

Aregény mint alkímiai kísérlet

           „Amifent az van lent.” – szól a hermetikus mű mondata. A mágikus szemlélet szerintaz anyagi valóság mellett létezik egy természetfeletti valóság is. Ez a kétvalóság vagy világ kapcsolatban van egymással és kölcsönösen hatnak egymásra. Atermészetfeletti valóság megismerése viszont csak a beavatottak számáralehetséges. A hagyomány Hermész Triszmegisztosz alakjához köti az alkímiát, őtmagát pedig az egyiptomi Thot istennel, az írás, a beszéd és a mágia istenévelazonosítja.[30] Azalkímia már az ókori Indiában és Kínában is ismert volt. Európában a zsidók ésaz arabok közvetítésével terjedt el. Az alkímia szimbolikája egyszerrekozmogóniai és szexuális. Utánozza és felgyorsítja a természetben zajlófolyamatokat. Ez az alkimista eszközökben is megjelenik: egyszerre erotikus éskozmikus jelképek.[31]Az alkímiát történetileg a modern kémia előfutáraként tekintik, ezt azonbantöbben vitatják. Egy másik értelmezés szerint spirituális technika, minderrepedig még egy értelmezési réteg rakódott: a Jung-féle analitikus pszichológiáé.Mircea Eliade kétségesnek tartja, hogy az alkímia célja a fizikai aranykészítéslett volna. Ezt két ténnyel indokolja: egyrészt már az ókori ember hatalmastudással rendelkezett a fémekről, másrészt az alkimista szövegekből kiderül,hogy az anyag átalakulása nem természettudományos szempontból volt fontos.[32]A fémek arannyá változtatása az ember átváltozásával jár együtt, az alkímiaiművelet hét lépcsője az ember lelki fejlődését jelképezi.[33]Az alkímia célja, hogy a lélek megtisztulása után az istenivel egyesülhessen.Az alkímiai munka beavatási motívumokat őriz. Ebben az értelemben az anyag abeavatandó, ami elszenvedi a rituális halált és újjászületést az átalakulássorán.  Az anyag átalakulásának folyamatapedig mindig szoros kapcsolatban áll az alkimistában zajló belső folyamatokkal.[34]

           MirceaEliade szerint az alkímia eredetét az archaikus mitológiákban és ideológiákban,találhatjuk meg.[35] Egészenpontosan a kohászati rítusokban látta meg az alkímia gyökerét. Innen származikaz a gondolat, hogy az ember beleavatkozhat a kozmikus időfolymatokba éselőbbre hozhat bizonyos természeti jelenségeket például felgyorsíthatja anövekedést.[36] Vagyisaz ember magára veheti az Idő munkáját. A Bölcsek köve segítségével maga azember és a világmindenség is átváltoztatható. A kő segítségével lerövidíthetőaz a természetes idő, amíg a fém a földben arannyá érik. Az alkimisták szerintugyanis az a természet rendje, hogy a földben előbb-utóbb minden fém arannyáválik, ez pedig rámutat arra, hogy az arany nem mint jól használható fémképvisel értéket. Az arany értéke érettségében, tökéletességében rejlik. Az aranynakspirituális szimbolikája van, a halhatatlanságot jelképezi.[37]Az aranyat majdnem minden kultúra a nappal hozza összefüggésbe. Az arany azalkimisták számára a szellemi fejlődés legmagasabb fokát jelentette.[38]A kovácshoz és a fazekashoz hasonlóan az alkimista is tűzzel dolgozik. A tűzáltal a világ átváltoztatható, ezért mágikus erejű. Mindig szentség övezi azt,aki tűzzel dolgozik. „A saját testünkbenvaló „tűzkeltés” annak a jele, hogy túlléptünk az emberi léten.”[39]Eliade párhuzamot lát a tantrikus jóga és az alkímia között. Mindkettő a testés a lélek átalakításán dolgozik, hogy uralmat nyerjen az anyag felett és ez acél beavatási élményeken keresztül ragadható meg.[40]„Mindkettő fel akar szabadulni az Időtörvényei alól, mindkettő függetleníteni akarja létét, abszolút szabadságratör.”[41] Mintmár említettük, az anyag szenvedése, halála és feltámadása a beavatásirítusokkal rokonítja az alkímiát. Az alkimisták élőnek képzelik el a fémeket. Akén és a higany kapcsolatát házasságnak, misztikus egyesülésnek nevezik. „A beavatási próbák, amelyek a Szellem síkjána megvilágosodáshoz és halhatatlansághoz juttatják el a beavatandót, az Anyagsíkján az átalakításhoz, a BölcsekKövéhez vezetnek.”[42]A beavatási halál a Káoszba, az ősállapotba való visszatérést jelenti. A műveletekszintjén ez az első művelet, a feloldás.[43]Az első művelet tűz által is elvégezhető. Értelmezhető a születés előttiállapotba való visszatérésként és az időből való kilépésként is.[44]Az alkímia műveleteinek sorrendjét a különböző szerzők különbözőképpenjegyezték fel írásaikban. Az alkimista munkája által beleavatkozik atermészetbe és érvényteleníti az időt. Kultúrtörténetileg az alkímia a munkávalátalakítható természet gondolatában a modern világ ideológiai lényegét előlegzimeg.[45]Az alkimista számára azonban a munka mindig szent volt. Modern világunkban azember leigázta az időt, cserébe viszont azonosulnia kellett vele, de mindezcsak a munka és a természet deszakralizálása által valósulhatott meg.[46]

           C.G. Jung a modern pszichológia előfutárának nevezi az alkímiát: „pszeudopszichológiai nyelven leírtpszichológiai eljárások”.[47]Az alkímia a lélek változásait fejezi ki a kémiai anyag által. Az alkímiaszimbolikájában a kollektív tudattalanból származó ősképeket fedezi fel.Párhuzamokat fedez fel az egyénben lezajló individuációs folyamat és az alkímiaközött. A primitív népek beavatásai, a tantrikus jóga, de akár Loyolai SzentIgnác gyakorlatai is hasonló célokat szolgáltak, és bár módszereik különböztek,a cél az ember önmegvalósítása volt. Mindenestre csak az alapelvekhasonlíthatók össze a jung-i individuáció gondolatával, mert az említettirányzatoknak mind vallási rituális jellegük volt, vagy valamilyen általukképviselt világnézetet akartak közvetíteni.[48]

           Azalkímia konkrétan, a cselekmény szintjén is megjelenik a szövegben. A regénybenszereplő titkos társaság tagjai mind-mind foglalkoznak a titkos tudományokkal.Valós alkimistákra történő utalásokkal is találkozunk a regényben, szó esik aZsidó Máriáról, Delabranche alakja pedig Paracelsusra emlékeztet. Aracionalista Burling azt hiszi, hogy Chevillon gazdagsága alkimistaaranycsinálásból származik.[49]A 10-es számmal jelölt fejezetben a Márki hosszasan értekezik azaranycsinálásról és az alkimista munkáról. Az alkimistának tartott Chevillonkastélyában látott Uccello festmény is az alkímiára utal. A sárkány szimbólumjelentése: „A hímnemű égi sárkány, atűzelemmel társított teremtő princípium jelenik meg a hermetikus iratokban,sárkány képében testesítve meg az „isteni gondolat”-ot, a Logoszt.”[50]Az asztrológiában a sárkány Szaturnusz állata.[51]A festményen megjelenő sárkány Uccello életművén keresztül a motívumok szintjénelőrevetítheti az expedíció sikertelenségét. Valószínűbb azonban, hogy asárkány alkimista jelképként jelenik meg és valójában a regény lehetségesalkimista olvasatára utal. A sárkány a gnosztikusok tudást hozó kígyójánakátvétele. A sárkány az alkímia nyelvén a higanyt jelenti. A munka a rombolással,vagyis a sárkány megölésével kezdődik, mely a lelki-szellemi folyamatoknyelvére lefordítva a testi szenvedélyek elpusztításával, a megtisztulássalanalóg. Az anyaghoz hasonlóan az embernek is próbák során kell keresztülmennie.[52]

           Amotívumok szintjén túl a szöveget hermetikus allegóriaként és alkimistakísérletként is olvashatjuk. Az eredeti alkímiai szövegek is rejtélyes,allegorikus leírásokkal dolgoznak. Az irodalomhoz hasonlóan az alkimista mű isalkotó és befogadó közös munkája. Párhuzamot találhatunk az alkimista munka ésaz utazás között is. „Az utazás idejénnem a cél a legfontosabb, hanem az, hogy előrehaladjunk térben és időben.”[53]Az alkimista munkája során elsősorban önmaga változására, tökéletesedésérekoncentrál, a tudományos végeredmény csak hozzáadódik ehhez. A nagy műelkészítése által önmagát akarja megfejteni. A Márki és Veronique viszonyábanaz alkímiai Király és Királyné, Sol és Luna házassága jelenik meg.[54]Az alkimista szimbolikát jellemzi a kén – higany, nap – hold, férfi –nő duálisfelosztás. „Kén és higany alkímiaipárosítását majdnem mindig a „házasság” fogalmaival fejezik ki.”[55]A különböző minőségeket megtestesítő elemeknek egyesülniük kell, hogy elérjék atökéletességet. „A Nap és a Hold ivadékaa bölcsek vörös köve, amely az olvasztótégelyben a víz színén lebeg. A bölcsekkövének másik jelképe a félig férfi, félig nő, félig Nap, félig Hold,hermafrodita.”[56]Továbbá: „Az alkímia tudományánaksegítségével a két princípiumot egyesíteni kell, és ebből a házasságbólszületik majd a bölcsek köve, mely egyszerre hímnemű és nőnemű, hermafrodita.Az emberi tökéletesség jelképe szintén a hermafrodita, mivel léleknek ésszellemnek eggyé kell válniuk.”[57]A Márkit dinamikus erő vonzza Veronique-hoz, és elég hamar arra akövetkeztetésre jut, hogy a lány nélkül egyáltalán nem akar elindulni az útra. „(…) eszébe jutott az is, hogy az Őskönyvmegtalálásához szükség lehet egy nőre, igen, ahogy szükség van férfira is, vagytalán az események és véletlenek összejátszásában mély bölcsesség rejlik.”[58]Szerelmük végül valóban beteljesedett, de a Márki részéről hamarosan a kétségekis jelentkeznek. A Szaturnusz jegyében született Márki melankóliára hajlamosszemélyiség. A Szaturnusz szimbolikájában benne rejlik az alkimista munkakezdete. Úgy érzete elveszti az erejét és a viszony megfosztja attól atisztaságtól, mely lehetővé tenné számára az Őskönyv megtalálását. Az egészutazás során problémái vannak gyulladt szemével. A regény végén mindkettenugyanannak a járványnak esnek áldozatul. A betegség magas lázzal jár. Azalkímia nyelvére lefordítva nászuk és közös haláluk a rombolást és az elemekegyesítését jelenti. Az anyag átalakulását testi szenvedésük jelképezi.Lázukban benne rejlik a tűz megújító, megtisztító spirituális ereje. „(…) a tűz, a láng, a vakító fény, a belső hőmindig spirituális élményt fejez ki, a szentség megtestesülését, Istenközelségét.”[59] Abölcsek kövének hermafrodita jellege érdekes párhuzamot alkot azzal, hogy azŐskönyvet megtaláló Gauche tulajdonképpen nemtelen lény. „Gauche véletlenül került a Márki és Veronique szerelmének és vágyánaksugarába, és úgy érezte hozzájuk kötődött mindörökre. És mert ez a néma fiú nemérzékelte a különbséget férfi és nő között, és maga sem volt teljes mértékbensem egyik, sem másik, e gesztus miatt minden szeretetvágyával beléjükszeretett.”[60]

           Aregény zárlatának szempontjából felmerül a kérdés, hogy a mű valóbanszkeptikus-e a teljesség elérhetőségét illetően? Ironikus, ugyanakkor alegvalószínűbb fordulatnak tűnhet, hogy éppen a néma és analfabéta Gauchetalálta meg végül a Könyvet. Valóban ő érdemelte meg ezt a tudást? Úgy tűnik azemberiség még nem érett meg az Könyvek könyve tudásának befogadására. Azexpedíció látszólag nem érte el a célját és kudarcot vallott. De nem szabadelfelejteni, hogy Gauche végül megtalálta a Könyvet, beteljesítettesorsfeladatát és részesült a csodából. Tulajdonképpen ironikusan is olvashatjukaz elbeszélő kommentárját az utolsó fejezetben, miszerint sem a szereplők, sema történet nem volt fontos és „mivel nemérték el a kitűzött célt, a hozzá vezető út is veszít a jelentőségéből.”[61]Azt is mondja, hogy: „Nem emlékszünk akísérletekre, csak a végrehajtásra.” Ez a mondat mindenképpen árulkodikarról, hogy valójában az az illúzió, ha elhisszük, hogy létezik a megismerésbenegy statikus végpont melyet valaha is elérhetünk. A keresésnek, a megismerésreés megértésre tett kísérletnek valójában sosem szakad vége. Pontosan ugyanerrőlszól az alkimisták kísérlete is. Nem a kitűzött cél elérése a lényeges, hanem ahozzá vezető úton szerzett tapasztalok, az ember belső fejlődése. „A tudományos eredmények értéktelenek voltak,ha nem társult hozzájuk a lélek nemesedése.”[62]

AzŐskönyv és a Kabbala

           Akabbala szó jelentése szó szerint „átvétel, elfogadás” és ez a hagyományravonatkozik.[63] Akabbala a zsidó miszticizmushoz kötődő metafizikai rendszer és annakhagyománya, mely által megismerhető Isten és a világmindenség rendje. A zsidómisztikus célja Isten megpillantása és a Teremtés titkának megértése.[64]A kabbala egyik alapelve, hogy a betűk és számok az isteni hatalom hordozói.[65]Tehát a szó és az írás ismerete magát a beavatottságot jelenti, sőt a nyelv segítségévelcsodákat lehet véghezvinni. „A betűk azisteni teremtő erő konfiguráció.”[66]Ezek a betűk és lehetséges kombinációik jelentik mindennek az alapját. Akabbala legfontosabb könyvei a SzéferJecira (A teremtés könyve vagy másképp A megformálás könyve) és a középkorispanyol kabbalista hagyományhoz kötődő Zohar(A ragyogás könyve). A Széfer Jecira a kabbalisztikus nyelvmisztika egyiklegrégebbi szövege, mely a teremtést mutatja be. Itt fordul elő először betűkés számok összekapcsolása és az a gondolat, hogy mindennek alapja a 10 szefirotés a 22 betű.[67] Areneszánsz idején a keresztény-kabbalisták működésének nyomán a kabbala némilegúj értelmezést kapott és összefonódott más hermetikus tanokkal. Azonban akabbala eszmetörténetéről szóló könyvében Gershom Scholem rámutat az ebbenrejlő ellentmondásokra: „Paradox, mégisszéles körben elterjedt volt ellenben az a szemlélet, amelyik az alkímiávalötvözte a kabbalát, noha az alkímia jelképeinek világa lényeges pontokonellentmond a kabbalista jelképrendszernek. Hiszen a kabbalistáknál az aranysemmiképpen nem a legmagasabb rangú fém, ezt a szerepet ott inkább az ezüsttölti be.”[68]

           Akabbala erősen nyelvhez kötődő filozófiája elkerülhetetlenné teszi aszépirodalommal való párhuzamba állítását. Kabbalista gondolat a világotértelmezésre váró szövegként elképzelni. Ez pedig világossá teszi, miért leheta modern nyelvfilozófiai elméletekkel kapcsolatba hozni. Anna Sobolewskaszerint a tarot jóskártyáinak interpretálásában és a Könyv megértésébenugyanannak a világgal szembeni szemiotikai álláspontnak az alapjait találhatjukmeg.[69]Borges kozmikus könyvtár gondolata egyértelműen a kabbala hatását tükrözi.Ebben a könyvtárban megtalálható a betűk és szótagok minden lehetségeskapcsolata. A szépirodalomban a kabbala szellemiségén kívül motivikus szintenis megjelenhet a kabbala. Erre példa Jan Potocki már említett műve, a Kaland a Sierra Morenában,[70]és az elemzés tárgyául választott AzŐskönyv nyomában is. A kabbala a Tórán alapszik. „A Tóra és a világ megfelelegymásnak, mert a világ a Tórát imitálja.”[71]A világ tehát egy megértésre váró szöveget jelent a kabbalista számára. Mindenrejtett utalásokat és megfejtendő jelentést hordoz. A kabbala teháthermeneutika. „A kabbalában a szó a dologarchetípusa, fölidézi, egyúttal el is rejti lényegét”[72]A szó tehát a megismerés eszköze és teremtő erővel bír. A szó teremtőerejekapcsolatban áll a költészet mágikus nyelv felfogásával. A művészi és aliturgikus nyelv viszonyának vizsgálata az irodalomelméletek gyakori és kedvelttémája.

           Aregény elején egy egész fejezet szól az Őskönyv történetéről. A szövegrész dőltbetűvel szedett formája felhívja a figyelmet arra, hogy beillesztett idegenszöveggel van dolgunk. A könyv története valóban utal a Zohar egy részére, ahol arról van szó, hogy Isten egy könyvet adottÁdámnak, melyben leírta a Teremtés titkát és az isteni bölcsességet.[73]A regény szerint Isten egy kettétört betűből teremtette a világot. „A test tökéletlen szó”.[74]Majd Énokh történetéről ír, mely szintén megtalálható a kabbalista tradícióban.

           Gaucheszámára a szó az adott dolog mágikus tükörképe. A szó jelenti a dolgok lelkét.Úgy hiszi, hogy ha megismerjük a szót, akkor magát a dolgot is megismerjük, ésha kimondjuk a szót, hatalmunkba kerítjük a dolgot. Nem más ez, mint a szóteremtőerejébe vetett hit kabbalista gondolata, illetve a primitívtársadalmakban és a népi hitvilágban egyaránt megtalálható szómágia. Eliade azőskőkor vadászainak rítusai kapcsán elemzi a szómágiát: „A kimondott szó olyan erőt szabadított fel, amelyet nehéz, ha nemegyenest lehetetlen volt megsemmisíteni. Számos primitív és népi kultúrában mais élnek hasonló hiedelmek.”[75]

           Amárki meditációja során a kabbalán alapuló mágikus rítust végez.[76]Látomásában megidéz egy arkangyalt, aki kezében tartja a Könyvek könyvét,melynek üresek a lapjai. Majd a tíz számhoz tartozó jelentéseken és minőségekenmeditál. Ezek a számok megfelelnek a Széfer Jecira 10-es rendszerének. Halálaelőtt szintén a kabbalával párhuzamba hozható víziója van.[77]Önmagát jelentést hordozó betűnek látja, mely a kozmikus térben újabb szavakatés mondatokat épít fel. „A Könyvek Könyveaz ég előtt állt nyitva.” – olvashatjuk.

           Aregény rokonítható a világ mint megismerésre, megfejtésre váró szövegposztmodern gondolatával is. Ennek nyilván a kabbalista filozófiáravisszavezető közös eredet az oka. Az Őskönyv mint az elveszett Teljességszimbóluma, felveti a megismerés aktusának alapvető kérdéseit. A megismerésazonban természetéből adódóan csak részleges, feltételes tehát elégtelen lehet.A világ töredékessége lehetetlenné teszi a teljes megismerést és megértést.Talán maga az Őskönyv létezésébe vetett hit is csak illúzió, a fantáziaterméke. Az Őskönyv fogalma megtestesíti az Aranykor utáni vágyódást. A zárlatönmagát érvénytelenítő, tulajdon létjogosultságát megkérdőjelező jellege pedigszintén posztmodern sajátosságokat idézhet fel.

[1] Tokarczuk,Olga, Az Őskönyv nyomában, EurópaKönyvkiadó, Budapest, 2000.

[2]AzŐskönyv nyomában,14.

[3] KissIrén, A legyűrhetetlen romantika,Nagyvilág, 53. évf. 7. sz., 739.

[4]AzŐskönyv nyomában,24.

[5] Balogh Magdolna, Ex Libris, Élet és Irodalom, 44. évf., 33. sz., 17.

[6] Tölgyesi Gábor, Egy formai ellenforradalmár, Magyar Nemzet, 71. évf, 14. sz., 14.

[7] HoppálMihály, JANKOVICS Marcell, NAGY András, SZEMADÁM György, Jelképtár, Helikon, Budapest, 2000, 219.

[8] Uo.

[9] Hamvas Béla, Tabula Smaragdina, Medio, Debrecen, 2001, 156-162.

[10] Uo., 157.

[11] Uo., 162.

[12] Sobolewska,Anna, A kabala és a tarot = Holmi,8.évf., 3.sz., 366.

[13] Uo., 367.

[14] Uo., 368

[15] Uo., 381.

[16] Uo., 384.

[17] Uo., 368.

[18] Uo., 381.

[19] Uo., 383.

[20] Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, NagyAndrás, Szemadám György, Jelképtár, Helikon, Budapest, 2000, 226.

[21] Jacobi,Jolande, C. G. Jung pszichológiája,Animus Kiadó, Budapset, 2009, 94.

[22] Uo., 98.

[23] Eliade,Mircea, Képek és jelképek, EurópaKönyvkiadó, Budapest, 1997, 15.

[24]AzŐskönyv nyomában,6.

[25] Uo., 9.

[26] Uo.

[27] Sobolewska,Anna, A kabala és a tarot, Holmi,8.évf., 3.sz., 366.

[28] Uo., 382.

[29] Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, NagyAndrás, Szemadám György, Jelképtár, Helikon, Budapest, 2000, 219.

[30] Eliade,Mircea, Vallási hiedelmek és eszméktörténete, Osiris, Budapest, 2006, 481.

[31] Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, NagyAndrás, Szemadám György, Jelképtár, Helikon, Budapest, 2000,19-20.

[32] Eliade,Mircea, Kovácsok és alkimisták,Cartaphilus, Budapest, 2004, 181.

[33] Seligmann,Kurt, Mágia és okkultizmus az európaigondolkodásban, Gondolat, Budapest, 1987, 83.

[34] Eliade,Mircea, Misztikus születések, EurópaKönyvkiadó, Budapest, 1999,  244.

[35] Eliade,Mircea, Kovácsok és alkimisták,Cartaphilus, Budapest, 2004, 62.

[36] Uo., 93.

[37] Eliade,Mircea, Kovácsok és alkimisták,Cartaphilus, Budapest, 2004, 66.

[38] Biedermann,Hans, Szimbólumlexikon, Corvina,Budapest, 1996, 29.

[39] Eliade,Mircea, Kovácsok és alkimisták,Cartaphilus, Budapest, 2004, 96.

[40] Uo., 160.

[41] Uo.

[42] Uo., 187.

[43] Uo., 190.

[44] Uo., 190-192.

[45] Uo., 224.

[46] Uo., 230.

[47] Jacobi,Jolande, C. G. Jung pszichológiája,Animus kiadó, Budapest, 2009, 180.

[48] Uo., 179.

[49]AzŐskönyv nyomában,86.

[50] Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, NagyAndrás, Szemadám György, Jelképtár, Helikon, Budapest, 2000, 186.

[51] Uo.

[52] Seligmann,Kurt, Mágia és okkultizmus az európaigondolkodásban, Gondolat, Budapest, 1987, 88.

[53]AzŐskönyv nyomában,48.

[54] KissIrén, A legyűrhetetlen romantika,Nagyvilág, 53. évf., 7. sz., 742.

[55] Eliade,Mircea, Vallási hiedelmek és eszméktörténete, Osiris, Budapest, 2006, 486.

[56] Seligmann,Kurt, Mágia és okkultizmus az európaigondolkodásban, Gondolat, Budapest, 1987, 93.

[57] Uo., 99.

[58]AzŐskönyv nyomában,103.

[59] Eliade,Mircea, Kovácsok és alkimisták,Cartaphilus, Budapest, 2004, 213.

[60]AzŐskönyv nyomában,145.

[61] Uo., 223.

[62] Seligmann,Kurt, Mágia és okkultizmus az európaigondolkodásban, Gondolat, Budapest, 1987, 83.

[63] Scholem,Gershom, A kabbala helye az európaiszellemtörténetben, Atlantisz, Budapest, 1995, 163.

[64] Eliade,Mircea, Vallási hiedelemek és eszméktörténete, Osiris, Budapest, 2006, 676.

[65] Seligmann,Kurt, Mágia és okkultizmus az európaigondolkodásban, Gondolat, Budapest, 1987, 219.

[66] Scholem,Gershom, A kabbala helye az európaiszellemtörténetben, Atlantisz, Budapest, 1995, 127.

[67] Uo., 118.

[68] Uo., 166.

[69] Sobolewska,Anna, A kabala és a tarot, Holmi, 8.évf., 3. sz., 372.

[70] Potocki,Jan, Kaland a Sierra Morenában,Európa, Budapest, 1979.

[71] Sobolewska,Anna, A kabala és a tarot, Holmi, 8.évf., 3. sz., 374.

[72] Uo., 373.

[73] Unterman,Alan, The Kabbalistic Tradition: AnAnthology of Jewish Mysticism, Penguin Classics, London, 2008, 79-80.

[74]AzŐskönyv nyomában,19.

[75] Eliade,Mircea, Vallási hiedelmek és eszméktörténete, Osiris, Budapest, 2006, 42.

[76]AzŐskönyv nyomában,82-85.

[77] Uo., 213-215.