Morzsa

„Minden fénye
táguló világegyetembe disszidál.”
(Balla Zsófia)

Káoszból lett a kozma.

A mindenség szobája
lehallgatva, átkutatva.
És megmotozva
bőre, tüdeje, szíve, mája…
Eztet főzi elmém szakácsa.

Világüres zsebemben
fekete a luk.

Ó, jaj, pirít Urunk
is. Ránk.
Végre
(nem így képzeltem)
helyre áll a tRend.

Lelkem hűlt helyén
meg, tudja a faszom,
talán tán zenél
egy hidrogénatom.

Történetünk
(ad acta)
láttamozva.