Naplóversek
2011. november 19. szombat – november 20. vasárnap
beugrik és megállít a kép
ha ily ködös hideg napokon
mint a mai ki sem mozdulsz
mert a hőmérő higanyszála
újra fagyponthoz közelít
és különben sem történik
errefelé semmi de semmi
érdemleges említésre méltó
esemény ezt már jól ismered
üresen kongó hétvégék
sivár egyhangú vasárnapok
sőt hogy a hatást fokozd be-
vallod: ezt még szombaton írod
mert úgyis tudod hogy mi lesz
mi vár rád pontosabban mi nem
ilyenkor a külvilág helyett
befelé indulsz magadba
vezető saját belső utakon
de alig teszel néhány lépést
meg kell állnod mert beugrik
és megállít a kép: falun vagy
nagynénéd vizet forral már
elő is készítette a nagy
lavórt hétvégi fürdés lesz
néhány perc múlva már majdnem
forró vízben állsz anyaszült
meztelen s nagyanyád ahelyett
hogy diszkréten elfordulna
székével egészen a
közeledbe húzódik
hogy minél jobban láthassa
teljesen felfedett védtelen
tested s rajta a szemérmes
háromszöget mit nem feltárni
hanem rejteni szeretnél
kíváncsi tekintetek elől
amelyektől itt senki sem
védi meg közprédára kiál-
lított testedet szinte falják
a látványt összeszorított
combod érintetlen közébe
fúrják tekintetüket jó
szórakozás szép vasárnap
esti banzáj szüzességed
dicstelen elvesztését otthon
hiába sírsz nem hiszik el
ne legyél naiv ez a refrén
kislány vagy még mire fel ez
a túlzott érzékenykedés
2011. november 21. hétfő
kifehéredett súlytalanná lett
ha élnél harmincéves házasok
lennénk (még életéveknek sem
kevés) mindebből csak a ház maradt
a menthető és őrizendő
dolgok tárgyak s az értelmetlenné
lett részletek lassú de biztos
elértéktelenedése a ház
falain át ki-be jár a
november végi szél még egy hét
és talán majd újra leesik a
hó mint félresikerült nászutunkon
mintha azóta is vontatna
bennünket egy kiszuperált
jármű harminc év alatt a
hosszú úton kifehéredett
csontú és súlytalanná lett
testeket a bakonyban márkón
és lókúton át a hegyre fel
2011. november 22. kedd
ugyanaz megtörténhet
halál-lírát olvasni hajnalig
a még nem oszló éjszakában
héja szárnya csattog nem látni a
holdat a csillagokat s azt sem
milyen reggelt hoz a settenkedő
hajnal csak azt tudod hogy fáradt
leszel s kimerült még sötét ködök
nyálazzák az ablaküveget
ha kilépnél lecsapódnának
arcodon de nem lépsz ki a didergő
nedves éjszakába ahol ilyenkor
minden megtörténhet a halál
amiről olvastál a gyilkosság
a rettenet különféle nemei
s mivel a kinti világtól csak egy
üveglap választ el alig véd
bent is ugyanaz megtörténhet
2011. november 23. szerda
mintha nem lenne tested
ma is csak addig mozdulsz ki amíg
hozol kólát kekszet dohányt hogy
dolgozni tudj ha szellemi
munkáról van szó ne kérje
számon senki az egészséges
táplálkozást a kinti világ mint
lecsavart láng pislákol alig
dereng át a bentin és a szövegen
és előhívja ismét mindazt
a megnevezhetetlent ami
benned áramlik gomolyog:
hogy volt egy előző megalázó
vetkőztetési jelenet is
de otthon és jóval előbb
a vendégek túl későig maradtak
elálmosodtál s anya úgy rántott
le rólad minden ruhadarabot
s öltöztetett át pizsamára
a vendégek gyerekeinek
tekintete előtt mintha
nem lenne tested mintha
nem a tiéd volna s benne
nem lenne semmi rejtelem
2011. november 24. csütörtök
egymásra másol fákat bokrokat tarlót és tanyát
az éjszaka s a kora reggel
maroknyi dért hintett szét a szántó-
földeken az autópálya
kerítésének oszlopán ugyan-
az a ragadozó bagolyfajta
áll az ötvennegyedik kilo-
méter jelzésénél felhangzik
csajkovszkij az őrült csajka
b-moll zongorahangversenye
mennyire szerettem ezt a
suhanást az egy órányi
szabad repülés örömét a
citroën az opel majd a peugeot
télen fűtött nyáron hűtött és védett
belteréből szemlélni hogyan
másol egymásra a sebesség
tavaszi nyári őszi téli
fákat bokrokat tarlót és tanyát
2011. november 25. péntek
egy tükörcserépben is felleled
pereg a film fut az emlékezet
szalagja lassan darálja be
az elmúlt éveket évtizedeket
s mint a sorsolás dobjából a lottó-
számot jelölő kigörgő golyót
a centrifugális erő kiröpít
egy-egy darabot: részeket melyek
az egészet tükrözik vissza
egy tükörcserépben is felleled
elfeledett régi arcodat
a szilánkok olykor felsebeznek
a felismerés együtt jár a
fájdalommal a múlt amorf magmája
gyorsan hűl idővel megszilárdul
egészen megkeményedik
a kiserkent vér majd meg-
alvad megalvad ne félj s ha
bőröd felszínén már nem lesz hely
újabb sérülésnek: sebezhetetlen
és újra önmagad leszel ne félj