nótázás

nem vettem én soha nevedet a számra,
maradj hű mostoha, gondtalan dalárda.
büszke leszek, bátor, épp amivé tettél,
ne mentegetőzz, mert sohasem szerettél.
kegyes ország, sztrádán, utad visz hazáig,
mégsem vagy te haza, hanem az a másik.
mert az én mindenem víg esztendőt ígért,
megbűnhődtem érted, jó pár nagy szenvedélyt.
jobb, ha elalszol, vagy maradj mégis ébren,
nézd, kopik le rólam, annyi magyar szégyen.
és ha nem haragszol – elbírja a trópus,
visszhangozzuk együtt, mit kúrt el e kórus.