Amikor 6:3-ra kikaptunk az angoloktól
Ezt a verset Zságot András írta Grosics Gyula álnéven
Én egy másik Grosics Gyula vagyok.
Nekem hat gólt lőttek az angolok.
Csúszós, hideg ősz, 6:3-ra nyertek az angolok.
Én egy másik Grosics Gyula vagyok.
A Wembley stadionban pattogott a labda,
A nézők ámulva figyelték a játékot.
Mindenki az angoloknak szurkolt,
Nem csoda, hogy kikaptunk 6:3-ra.
Lőhettünk volna még két gólt a végén,
De úgyis kikaptunk volna,
Az angolok azt hitték, hogy mi fogunk nyerni,
Én is ebben reménykedtem a csapattal.
A fákról már minden levél lehullt,
Angliában szorgalmasan dolgoztak a taxisok,
Arról beszélgettünk,
Elmegyünk egy moziba, utána vacsorázunk csak.
Mindig eszembe jut az a hat gól,
Csak a villamoson ne ismernének fel,
Ha nem játszunk, ha mi nyerünk,
Nem robban ki a harmadik, a negyedik világháború sem.
Soha nem megyek már az angolokhoz,
Ők se jönnek beszélgetni, örülnek a győzelemnek,
Elgondolkozom, ha idegen városban járok,
Vajon kik ezek a népek itt körülöttem?
Mogorvák rohannak, nem hallom őket,
Az egyik barna kabátot visel, a másik feketét,
Szomorúak és mogorvák, mondtam már,
Melyikük kapott hét és nyolc gólt az angoloktól?
Ó, ismeretlen Grosics Gyulák,
Én is Grosics Gyula vagyok, ne féljetek tőlem,
Nekem hat gólt lőttek, nektek hetet vagy nyolcat,
Csak sétálunk vasárnap a tereken.