Most élsz I.

Őszinteség
Megette a fene, ha egy író őszinte akar lenni.

A halál
A halál rendkívül tárgyilagos. Egyik pillanatban vagy, a másikban nem vagy. Csak a sebesség szédítő, amivel átléped a határvonalat. Ismeretlen pillanat, ismeretlen érzés. Nincs benned félelem, és nincs hisztéria. Fölismered, hogy egyik lábad bent, a másik még kint van. Aztán napok múlva bámulod a szobát, hallgatod a testvéred hangját, ahogy leteszi a tányért eléd. Minden megy tovább. Egyél!

Utcák
Ma három embert láttál, akik magukban beszéltek. Azokat az utcákat járod, amiket ők. Észrevetted már, hogy te is magadban beszélsz?

Ismeretlen
Néha ismeretlen emberek köszönnek rád. Kocsiból, kerékpárról, gyalog. Autóból nem ritkán dudálnak is. Mosolyognak, és a szemedbe néznek. Ősszel, télen, nyáron és vasárnap is. Ki lehet benned az, akit ennyire nem ismersz?

Cicoma
Amit halálnak gondolsz, fel van cicomázva. Amikor átlépsz, ugyan nincs időd megkérdezni, pedig megkérdeznéd: csak ennyi?

Zaj
Szeretnél csöndes meditációban tölteni néhány órát, távol a történetektől. A történet zaj, fülsiketítő zaj. Amíg cselekszel, nem vagy a magad ura.

Végtelen
A falon kettős nyíl: Alatta fölirat: végtelen. Aztán bemégy a házba, brokkolikrém-levest, sült csirkét eszel krumplival és uborkasalátával. És van sütemény is, akkor sül ki. Az ablak bukóra áll, az eső csöndesen szemerkél, mint gyerekkorodban.

Bankkártya
A pénztárnál átadod a bankkártyádat, beütöd a kódot, és fizetsz. A bevásárlókocsid majdnem üres. Kenyér van benne és egy kifli. A gránátalmán messziről töprengtél. A tenyereden érezted a csillogó, piros gömb sima felületét, a recézett csúcsot. Látod, végül is magaddal hoztad. Az eladó rád néz a bankkártya-terminál fölött, és megszólít: Kérek egy zöldet!

Megérkezés
Vonaton ülsz őszi délutánon. Kint köd gomolyog, amin átüt a halovány napkorong, bent átjárja a hő a vagont. Egy nő ül szemben a négyes ülésben, valahonnan ismerősnek tűnik. Borkatalógust tart a kezében. Ami megtetszik, azt beikszeli, néhány szót jegyzetel. Mikor föláll, hogy leszálljon, megkérdezed tőle, itt kell-e leszállnod neked is.

Torna
Ahogy kifut fejedből a vér, elengeded a bevásárlókocsit, és lassan guggolni kezdesz, hogy zuhanásod a legkisebb kárt tegye a környezetben. De nem ájulsz el, ezért a pultos, aki a tésztákat rendezi, nem érti, miért pont az olívaolaj előtt tornázol.

Kutya
Bámulod az amerikai miniszterelnök feleségét, ahogy kijön a térre, és megtekinti a szállítóplatón fekvő karácsonyfát. A gyerekek is jönnek, nézik a fát, elképzelik, milyen magas lehet majd állva. A kutyájuk is ott van, pórázon vezetik, úgy látod, a kutya semmit nem ért az egészből. Az állatok négykézláb ünneplik a karácsonyt.

Személyi
Az önkormányzat épületében állsz, a portán nincs senki. A hosszú folyosón minden ajtó csukva, csak hangokat hallasz, párbeszédfoszlányokat. A villanyok nem égnek, a falak szürkék. Tizenöt év után most járt le a személyigazolványod. Míg megkapod az újat, van időd végiggondolni, mi történt ez idő alatt.

A ház
Halottat találnak egy kiégett házban. Az épület romos, a vakolat mállik a falakról, a tető beszakadt. Egy rendőr és egy tűzoltó áll a bejárat előtt, udvariaskodnak, ki menjen be előbb. Sok hasonló házat láttál már életedben. Ecetfák növik körbe, a földön fekvő ágak ebben a hidegben már mind gyújtósnak számítanak. Zöld moha a cserepeken, a betört ablaküvegen maszatos a fény.

Névjegy
Segélycsomagok az asztalon. Az egyikben konzerv, a másikban étolaj, a harmadikban tészta. A levegő tiszta, samponok illata keveredik benne. Arra gondolsz, mit adhatnál oda te is. Nagyvonalú vagy: mindent. Ha már adsz, mindent. Nem, ez így sok. Talán odaadhatnád az összes névjegykártyát, amit az utóbbi években összegyűjtöttél.

Helikopter
Ülsz a konyhában, hallgatod a rádiót. Kint már sötét van, sötétedés után a kutyák és a fűrészgépek elhallgatnak. A vacsora hamarosan elkészül. A rádióban még mindig a skót helikopterről beszélnek. A gép lezuhant, a hír lebeg.

Párhuzamos
Az éjszakát egy idegen lakásban, de ismerősök közelében töltöd. Otthon érzed magad, mintha egy párhuzamos életből telne az idő.

Az érték
Amikor a bankban új bankszámlát nyitsz, megcsillan előtted a fényes jövő. Tudod, úgy fogsz emlékezni erre a pillanatra, mint amelynek értéke fölbecsülhető.

Talaj
Ma egész nap esik. Elázol alul, fölül. Aztán megszárítod a ruhádat, és leülsz ebédelni. A csatorna hangja, ahogy vékonyan csordogál benne a víz. Ami egykor a tenger szabad hullámain fröccsent, most hosszú évekre elnyeli a talaj.

Hideg
Néha elfelejted, milyen irányt vett az életed. Ülhetnél egy városi lakásban, ahol utcazajtól rezeg az üveg. A szegőlécből hiányzik egy darab, a vakolat alá keskeny rés vezet. A csempék matt ablakán szőrös por pihen, a tűzhely használt és hideg. Kijársz a városba, hogy emberek közt legyél, korán sötétedik, korábban világít a kirakat. Hamuszürke a föld, a fal, a villamos. Fázol, és egyedül érzed magad. A társaság, ahová tartasz, csupa régi ismerős. Ha együtt vagytok, az összetart.

Boríték
Borítékot nyomnak kezedbe az utcán, hogy ekkor és ekkor, itt meg ott legyél. Megköszönöd, és elteszed a levelet. Ma újra a kezedbe kerül, és úgy döntesz, elmégy. Megkönnyebbülsz, hogy képes vagy túllépni egy hazug gesztuson. De aztán eszedbe jut, arra az estére már két hete elígérted magad.

Juhar
Mikor kinyitod a kocsi ajtaját, sárga juharlevél hull a motorháztetőre. Fölemeled és megnézed az erezetét. Puha, bőrszerű anyaga van. Micsoda pazarlás a földre dobnod!

Hárfa
Amikor kimégy a partra, hogy megnézd a hullámzó vizet, arcodba vág a hideg szél. A hullámok nem érnek ki a partra, pedig szél korbácsolja őket. Nézed a távoli partot, amit félig köd takar. Fölmégy a kikötő felé, mert nem talál rád semmilyen különös élmény. Aztán ott a vitorlások közt légi hárfaként megszólal a szélbe feszített drótkötél.

Jelen
Lemégy a pincébe, és fölhozol egy üveg bort. Jól fog esni, friss, zamatos. Megnézed az évjáratot, az alkoholfokot, a bor színét a pohárban, a kiáramló illatot. Jelen időben vagy.

Erős
Szereted az ételt, szereted az italt. Most már képes vagy úgy enni és inni, mint egy erős gondolat.

Tél
Ezen a télen most esik először a hó. Apró pelyhekben hull, azonnal eltűnik a fűszálak között. Ha egy pillanatra megáll a szél, csönd van, az égbolt áttetsző kupolaként görbül a tél fölé.

Betlehem
Napok óta képtelen vagy elfelejteni, hogy a miniszter Betlehembe érkezik. Jó, ha az embert ennyire várják.

Mikulás
Megjött a Mikulás Lappföldről. Cukrokat osztogat a színes sapkát viselő gyerekeknek. A szakálla göndör és ősz, akár a sapka alól kilógó fürtök. Vékony szemüveget visel, láthatóan zavarja, elnéz a keret fölött. Ott állnak a szülők is, egy kamera forog. Délután boltba mégy, a bejáratnál mikuláscsomagok. A pénztárosnő piros, villogó sapkát visel, úgy nevet, hogy szétreped a szája a szélénél.

Kocsma
Éjszaka biciklizik, a rendőr megállítja, megszondáztatja. Tudják, hogy a kocsmából jön hazafelé. Megbüntetik. A férfi dühöng, ez már a harmadik alkalom, a biciklisekre utaznak. Másnap kénytelen a kocsmába kocsival menni.

Büntetés
Már nincs időd megvenni a jegyet a vonatra, majd veszel a kalauztól, ahogy nemrég Ausztriában. A kalauz azt mondja, jegyet nem tud nyomtatni, csak büntetést. Elfogadod. A vonat két órás késéssel fut be a pályaudvarra.

Rossz példa
A parkolóban néhány autó, ezekben a percekben megy le a Nap. Végiggondolod, mit kell venned. Négy napja borotválkoztál utoljára, megszólítanak. Adományt kérnek. Kérnek, hogy adj. Állsz és töprengsz. Egy pillanatra mintha átlátnád a helyzetet. Uram, mondod, rossz példát mutat a gyerekeknek!