Légitámadás (novella)

Megesik, hogy a férfi kimondottan gyűlöli azt, akit a legjobban szeret a világon. Előfordul, hogy a
halálát kívánja. Ezt a próbát mégis nehéz kiállnia.
Ma sokáig olvasott a kisszobában. Kislámpa mellett, ahogy szokott esténként. Először a falon
táncoló árnyékra lett figyelmes. Az aprócska rovar évmilliókkal ezelőtt élt, repülő őslény alakját
vetítette a tapétára. Aztán a férfi a jellegzetes zúgást is meghallotta. Közeledett és távolodott,
miközben a szúnyog zuhanórepülésben újra és újra megtámadta az emberi testet.
A férfi kezéből kiesett a könyv. Kelletlenül feltápászkodott az ágyról, az ajtóhoz osont, és
hallgatózott.
Egyenletes lélegzés hangja szűrődött be a nappaliból, mely olykor a horkolás határát súrolta. A
kulcslyuk világított. Feleségének a jelek szerint nem maradt ereje leoltani a villanyt;
elszenderedett, és már az igazak álmát alussza.
A férfit egész testében megrázza a kísértés. Mi lenne, ha elsötétítené szobáját, kiosonna vécére, s
az ajtót közben, mintegy véletlenül, résnyire nyitva hagyná?
Az lenne, hogy a szúnyog elindulna a fényforrás felé. Elhagyná a férfi szobáját, a nappaliban
találná magát. A nő bőrének kipárolgása elárulná neki, hol talál friss vért a peteérleléshez. Mohón
keresné a szabad bőrfelületet. A szúnyogcsípés nyomán viszkető ekcéma gyötörné ébredés után a
férfi feleségét.
A házaspár tagjai között a feszültség sohasem torkollott teátrális jelenetekbe. Hangos veszekedést
a férfi anyósának jelenléte sem katalizált. De ha mindhárman a nappaliban tartózkodtak, nem mert
elmozdulni felesége és anyósa mellől. Tudta: amint kilépne az ajtón, odabent megindulna a
beszélgetés viselt dolgairól. Nagyokat hallgattak együtt ilyenkor. Olyan mélységes csönd vette
körül őket, hogy fejükből kihallatszottak gondolataik.
Ha anyósa kezében olykor megpillantotta a rózsafüzért, a férfi vállat vont. Nem tudott mit kezdeni
az örök boldogság gondolatával. Meggyőződése szerint azok a dolgok, amelyekért érdemes élni,
rendkívül rövid ideig tartanak, s éppen a látszólag elvesztegetett idő hozza létre őket. Abszurdum,
hogy az orgazmus pillanatai miatt végigcsinálunk egy szeretkezést. Hogy a hétvége reményében
végigdolgozunk öt napot. Hiszen éppen ezért ragaszkodik a férfi a szombati ágynyugalomhoz.
Ezért morfondírozik most az ajtó mellett a megoldáson, miközben a szúnyog stukák módjára le-
lecsap rá.
Biztos benne, hogy az agy ugyanazon területe felelős a vallási élményekért, amely az
elmebetegségekért is. Boldogító istenlátás, olvasta egyszer egy imakönyvben. Te jó ég! Mintha a
mennyország egy vizuális kapcsolat lenne.
Megfogja a kilincset, aztán lecsúszik róla a keze. Kergetik egymást gondolatai. Heisenberg szerint
már a megfigyeléssel befolyásolunk egy kísérletet. Márpedig tudatában a világ egy egyszerű ténye
most morális dilemmává alakult. Ezúttal esélye sincs a semlegességre.
Ő van ébren. Ez a gondolat kijózanítja.
Látszólag az eredeti tervhez tartja magát, hiszen lekapcsolja a kislámpát, és kitárja a szobaajtót.
Leheveredik ágyára. Hallgatózik. A szúnyogzümmögés egyre messzebbről jut el füléhez, de nem
hallja felesége álmait.
Tíz percet fog várni. Addig a szúnyog távozik szobájából. Aztán a férfi is átoson a nappaliba, és
leoltja felesége olvasólámpáját. Gondja lesz rá, hogy a folyosó ellenben fényárban ússzon.
Kicsalogatja a nappaliból is a vérszívót, akár a viszály betolakodott istennőjét.
S amint az ajtót becsukta, lefújja majd a légiriadót. Visszafekhet ágyára, behunyhatja szemét, hogy
megszemlélje a lelkében keletkezett károkat.