Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. január / Nők a küszöbön (Női sorsok, élethelyzetek, szerepek Móricz harmincas évekbeli Budapest-regényeiben - tanulmány)

Nők a küszöbön (Női sorsok, élethelyzetek, szerepek Móricz harmincas évekbeli Budapest-regényeiben - tanulmány)

Ha a neten kidolgozott érettségi tételeket olvasgatunk a Rokonokról, az Úri muriról,
vagy akár a Móricz-életmű egészéről, egy effajta mondattal biztosan találkozni fogunk:
„Minden regényében megjelenik a boldogasszony (feleség, anya, szent nő, aki mellett a férj
boldogtalan) – szépasszony (könnyű erkölcsű, de a férfit magához vonzó nő) alakja.”1 Ha én
gimnazista lennék, azt nem nagyon érteném ugyan, vajon mitől is boldog az a boldogasszony,
„aki mellett a férj boldogtalan”, de, persze, érettségi tételeket magolva ritkán teszünk fel ilyen
kérdéseket. Azt viszont már mostani eszemmel sem értem, hogyan lehet ezt a boldogasszony-
szépasszony ellentétet az egész életműre érvényesnek tekinteni – hol van ez a két alak,
mondjuk, Az Isten háta mögöttben vagy az Árvácskában? Ha legalább annyit elfogadunk,
hogy, finomítsunk kicsit, Móricz regényeinek nagy részében létezik ez a nőalakjait két
csoportba rendező, alapvető oppozíció, akkor meg azt a kérdést tenném föl: valójában ez a
felfedezés mire jó nekünk? Hiszen a boldogasszony-szépasszony ellentétet mintha Móricz
életéből „kölcsönözné”, aki használja – az első feleséget, Holics Jankát az előzővel, a
másodikat, Simonyi Máriát az utóbbival azonosítva. Persze, rögtön van itt is egy kis bökkenő,
hiszen a „Szépasszony”, mint tudjuk, Móricz életében nem maradt meg szeretői státuszban:
akkor, vajon, „Boldogasszonnyá” vált volna Simonyi Mária is? És mit kezdjünk Csibével?
Mindenesetre Czine Mihály, aki többször, több változatban írt erről a szerinte alapvető
kettősségről, áthidalta a számomra nem könnyen feloldható ellentmondást – a Magyar
irodalom történetében például így: „Móriczban élt a hit, hogy a Boldogasszony és a
Szépasszony, a termő és az élvező nő egy testben is járhat, s az egyetlen szerelem, a testet
öltött eszmény, az Égi madár, a Pillangó után halálig olthatatlan vággyal sóvárgott.”2
Követném akkor ezt a gondolatmenetet: ezek szerint lennének olyan Móricz-regények,
amelyek az ellentéttel dolgoznak, és olyanok, amelyekben a két pólusból összegyúrt nőalakkal
találkozunk. Hol a „szép és boldog” asszony utáni sóvárgást látjuk, hol a szépasszony utánit,
miként az Erdélyben, és számos más műben. Még egy idézet Czinétől, csak azért, mert ebből
kiderülhet, talán már a gimnazisták számára is, hogy a Boldogasszony azért boldog, mert a
férfit teszi azzá (egy ideig…), a Szépasszony meg… szintén a férfit teszi boldoggá, csak
rövidebb ideig: „leghatalmasabb művét, az Erdélyt, részint a férfi és nő problémájának
tudományos boncolásául szánta. Még egy kis mitológiát is teremtett e problematikához: a
Szépasszony és Boldogasszony mitológiáját. A Boldogasszony, aki kötényébe gyűjt mindent,
életeket tart rendben, főz, varr, takarít, – s a Szépasszony, aki minden örömet bűbájos ajakkal
felszippant, minden lelket megront és mindent tönkretesz, a Sáraranytól kezdve a Rokonokig
egymás mellett él számos regényében. Turi Dani, Bethlen Gábor, Szakhmáry Zoltán és
Kopjáss István mind-mind e két nőtípus között emésztődik, mindig a Boldogasszonnyal élve
és mindig a Szépasszony után vágyakozva.”3
1 http://csitarikata.wordpress.com/
2 A magyar irodalom története 1905-től 1919-ig, Budapest, Akadémiai, 1965, 156.
Nemes feladat lenne az is, hogy az ellentét kapcsán általában emlegetett műveket
elemezve próbáljam megmutatni, miért nem érzem különösebben inspiratívnak ezt a
kettősséget – sem a Móricz-életút megértése, még kevésbé a művek olvasása során. Ezúttal
mégis másra vállalkozom, egy adósságomat törlesztve ezzel, hiszen, emlékeim szerint, eddig
egyszer sem használtam fel ezt az ellentétpárt – azt szeretném, ha nem is körüljárni, legalább
jelezni, miért nem tartom inspiratívnak az egész életműben keresgélni a Boldogasszonyokat
és a Szépasszonyokat. Egyébként, ha utánajárunk, hol is lehet az „ősforrása” az oppozíciónak,
Móriczig magáig jutunk el: 1921. február 20-án a Pesti Naplóban egy vele készült interjú
segítségével vezették fel az Erdély akkor meginduló, „hét sanyarú évet”, a lapbeli
regényszünetet megtörő folytatásos közlését.4 Itt Móricz mintha még nem egészen arról a
regényről beszélne, amelyet aztán megírt: „A regény hőse a fiatal s ragyogó szép Fejedelem,
aki a XVII. század elejének Erdélyében uralkodik. Neve nincs, de történelmi alak. […] A
Fejedelemmel szemben áll a Rabonbán, a székelyek hatalmas Főkapitánya, a történelmi
nagyságra induló nagy ember: vagy inkább az ő egyetlen Asszonya, a Nagyasszony.” De
maradnék is az asszonyoknál: Móricz továbbutalja az olvasót (azokkal a kifejezésekkel,
amelyeket Czinétől idéztem már) a szép- és boldogasszonyokkal kapcsolatban, mégpedig „az
ősmagyar hit két istenasszonyához”. Azt gondolom, ebben a vonatkozásban az Ipolyi Arnold-
féle, 1854-ben megjelent Magyar mythologia lehetett az ötletadó: ennek a könyvnek a
negyedik, Tündérek című részében olvashatott Móricz arról, hogy Erdély a „tündérek laka”,
ahogy arról is, hogy a magyar hiedelemvilágban voltak a férfiakat elcsábító tündérek és
„boldogasszonyok” egyaránt.5 És még egy megjegyzés, annak kapcsán, hogy később ez az
ellentét mindenre érvényesnek nyilváníttatott, beleértve az író életét is: lehet, hogy ennek
magyarázatát is ebben a reklámcéllal készült, 1921-es interjúban találjuk meg. A cikkben
ugyanis Móricz családja is megjelenik, a kislányok, és, persze, Holics Janka, aki éppen varr,
miként egy rendes boldogasszonyhoz illik:
„Körülötte nyugodt csend, néma képek a falakon, halott Ady Endre maszkja a könyvespolcon.
Csak a másik szobából hangzik át három kislány beszélgetése. Az egyiket Virágnak, a másikat
Gyöngynek hívják, a harmadik, a legkisebb: gyöngy is meg virág is. Aztán varrógép zakatol, majd
egy meleg asszonyhang szól bele a gyerekek beszédjébe. Az édesanya, a feleség, a Móricz-
regények legszebb, legtisztább női alakjainak modellje, aki olyan elválaszthatatlan az írótól, mint a
levegő, a napfény, a termőföld az egyre uj hajtást, rügyet, levelet, virágot bontó erdei fától. Így, itt,
a család keretében van igazán és egészen otthon ez a nagy és erős író.”
Ezúttal nem az egész életműben keresgélek majd asszonyokat: a Móricz-művek olyan
csoportjának néhány darabját emlegetem majd, amelyeket jobb híján Budapest-regényeknek
neveztem el. Ezek a művek a harmincas években születtek, szinte kivétel nélkül: ilyen az
Ágytakaró, amely még 1928-as, A fecskék fészket raknak 1931-ből, Az asszony beleszól 1933-
ból, a Jobb mint otthon 1934-ből, a Rab oroszlán 1935-ből. A rövidebb-hosszabb
regényekben, amelyek a gazdasági válság utáni, szegény és a még mélyebb elszegényedéstől
4 A „regényszünet” oka a hosszúra nyúlt háború volt: ugyanis, miként írták a lapban, a regényhez „csend és a
béke szelíd nyugalma kell”. Pesti Napló, 1921. február 20., 5.
5 Ld. IPOLYI Arnold, Magyar mythologia, Pest, Heckenast, 1854, 57-115. [reprint]
rettegő Budapesten játszódnak, már egészen más nőalakokat látunk, mint, például, a
Sáraranyban: a hivatalba, moziba, kávéházba járó nőt; az anyát, aki szembekerül
modernizálódó lányával; vagy azt az anyát, aki abban bízik, hogy a nőkre osztott
mártírszerepből majd egyre önállóbbá váló lányai fognak kilépni. Hiába próbálnánk tehát
megérteni őket a boldogasszony-szépasszony ellentét alapján.
Persze, mondhatnánk akár azt is, hogy a harmincas évek elejére Móricz alkotói
válságnak is nevezhető helyzetbe került – kétségtelenül könnyen lehet olyan
megnyilatkozásaira bukkanni, amelyekben panaszkodott az ekkortájt született alkotásaira,
„szégyennek” nevezte, például, a Jobb mint otthont, amelyet aztán a napilapközlésekből,
általános szokásával ellentétben, nem is alakított regénnyé, életében nem is jelentette meg. A
megélhetésért folytatott küzdelmének termékeiként is felfoghatjuk a lecsúszástól rettegő
hősöket megrajzoló műveit, amelyeket sokáig ki is tettek az életmű szélére: beszédes, például,
hogy a Czine Mihály kismonográfiájának végén megtalálható, a „jelentősebb művek” listáját
adó felsorolásban egy sem szerepel közülük. És, bár nem szeretném az életrajz felől
magyarázni ezeket a regényeket, annyit mégis érdemes megemlíteni, hogy Móriczot ekkortájt
olyan impulzusok is érték, amelyek elgondolkodtathatták a női szerepek megváltozásával
kapcsolatban. Leginkább fiatal felnőttként helyüket kereső lányait látva töprenghetett el azon,
mennyiben lett más a nők helyzete a harmincas évekre, mint volt az ő fiatalsága idején, a
századforduló körül – Móricz Virág idéz fel egy családi vitát, 1935-ből, amikor Móricz
Gyöngyi, a középső lány, a következőn dühöngött: „Gömbös egyik legelső újdonsága az volt,
hogy kiadott egy rendeletet, hogy ha egy állásban lévő nő férjével együtt háromszáz pengő
fizetést keres, akkor az a nő hivatali állásából elbocsátandó.”6
Számomra a harmincas évek elejének Móricz-regényei azt bizonyítják, hogy ekkortájt
az író sokkal inkább a keresés, mint a válság helyzetében volt. Kereste azt, mit tud íróilag
kezdeni Budapesttel és az ott élőkkel; mennyiben tud más nézőpontot felvenni, mint korábbi
műveiben, vagyis képes-e a férfi nézőpont helyett a nőihez közelíteni. Küzdött ugyanakkor
azért, hogy a fiatalabb nemzedék szemével is képes legyen látni a korabeli helyzetet. Ebben a
küzdelemben aztán, ha kizárólag esztétikai szempontból közelítünk a műveihez, sok
szempontból a „küszöbön” maradt: az általam felsoroltak közül vannak kétségtelenül kevéssé
sikerült alkotások, ahogy azt is nem egyszer felfedezhetjük, hogy, feltehetőleg az idő szorítása
és a folytatáskényszer miatt (hiszen ezek a regények napi folytatásokban, lapoknak készültek),
régi, jól bevált írói fogásokhoz, saját korábbi paneljeihez nyúlt. És nehéz is egy olyan regényt
egységes egészként olvasni, amelynek írás közben folyamatosan változott a koncepciója: a
Jobb mint otthon kapcsán maga Móricz vallotta be, hogy Fess Ferit először „egyszerű
jasszfigurának” akarta megírni, aki átver egy fiatal özvegyasszonyt, majd ezt megunta, és
elkezdett Robin Hoodot faragni belőle, olyan hőst, aki bosszút áll a társadalmi
igazságtalanságokért.
Ezek az önleírások igen beszédesek, Móricz ugyanis kizárólag a férfi főhős alakulását
taglalta – holott a regény középpontjában sokkal inkább Emma áll, az özvegyen maradt,
kislányát egyedül nevelő hivatalnoknő. Jól látszik ebből a regényből is, hogy Móricz
6 MÓRICZ Virág, Tíz év I., Budapest, Szépirodalmi, 1981, 415.
kísérletet tett ugyan a női nézőpont megtalálására, a váltás azonban nem ment neki könnyen.
Pedig a hagyatékban fennmaradt egy olyan feljegyzése is, egy meg nem valósított, többször
változó koncepciójú, évekig dédelgetett regénytervéről, a Mater dolorosá-ról, ahol ki is
jelenti, hogy elég a férfiakat középpontba állító művekből, most a nők ideje jön:
„Mindeddig talán minden írásom a férfi vágy, a férfi bánat, a férfi erőszakos életének vizsgálata: ma tele
vagyok az ellenképpel, az anya-létezésének végzetes és sorsdöntő fontosságával.
Mint a levegő, mint a szivműködés, mint a Mindenség állapota, ugy hat rám az anyaság miszteriuma.”7
S hogy miért is válhattak ennyire fontossá Móricz számára a női alakok az
elszegényedéssel küszködő Budapest megírásakor? Részben valószínűleg azért, mert nemcsak
a harmincas éveknek, a húszasoknak is alapkérdése volt a nők „öntudatra ébredése”, vagy
legalábbis ennek a folyamatnak az elindulása. Már abban a regényben, amelyet az 1928-as
Úri murival közös kontextusban elemeztem,8 egy kiadói reklámfüzet alapján eljutva hozzá,
vagyis Lakatos László A jövő házassága című művében, központi kérdéssé vált a nőknek a
XX. század elején gyökeresen, mégis felemás módon átalakuló helyzete:
„Az egyik oldalon napról-napra szaporodik azoknak a dolgozó nőknek a száma, akik önálló, független, dolgozó
életre törekednek, akiknek agyuk és felelősségérzetük van és akik, ezer esztendőket átugorva, lerázzák magukról
azt a szégyenteljes állapotot, amibe elmaradottabb évszázadok helyezték a nőt és ami – csodálatos és érthetetlen
hasadása a mai világnak – sokáig fennállott a villamosság, a repülőgép és a rádió évszázadában is. Igen. Száz- és
százezer nő igyekszik most egy csapásra felnőtt embersorba belenőni. Ez bátor, ez gyönyörű, ez nagyszerű
dolog. De mit ér, ha ugyanakkor más nők férfikaptárakat gyűjtenek maguk körül, frakkos flirtbábúkat,
eunuchokból egy háremet.”9
Az Úri murit a vele egykorúan ugyanannál a kiadónál megjelent kötetekkel együtt
olvasva erőteljesen a múltba forduló, egy letűnt világot megrajzoló regénynek minősítettem
annak idején – új, a modernizálódással szembenéző nőalakokat sem látunk benne, csak a
házasságába belekeseredő, a férfitól függő nő, és a kitartott, majd a pesti prostituálódás útjára
lépő lány ellentétét. (Persze, ne felejtsük el, az Úri muri a keletkezésénél évtizedekkel
korábban, a 19. század végén játszódik.) A harmincas évekbeli regényekből sem tűnik el ez az
Úri muri-beli két nőtípus, Móricznál sem, másoknál sem: a Jobb mint otthonban nemcsak a
férjeiket hazaváró, lakásaikba bezárt asszonyokat látunk, de Cikát is, a színinövendéket, aki a
szüzességét az albérlőjük szobájában, három pengő ellenében veszíti el. Harmath Imre 1937-
es regényében, a Laliban (alcíme: Viharos történet a békés Budapestről), az árván maradt,
színésznőként megbukott Manci a szerelme megmentésért, és közös, jövendő tiszta életük
megalapozásáért prostituálódik10 – hogy aztán az egyébként dalszövegíróként dolgozó szerző
7 Ld. a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában: Mater dolorosa, M100/4203/11.
8 Ld. SZILÁGYI Zsófia, Móricz Zsigmond, Budapest, Kalligram, 2013, 381-398.
9 LAKATOS László, A jövő házassága, Budapest, Athenaeum, 1927, 22.
(aki többek közt az azonos című filmben elhangzó Meseautó című dalhoz írt szöveget)
megajándékozza őt egy erősen operettes zárlattal. Móricznál azért nem kap Cika ilyen
egyértelmű boldogságot: bár a család úgy viselkedik az egész cselekmény tetőpontját jelentő
színházlátogatás során, mintha lakójuk már Cika vőlegényeként kísérné el őket, effajta jövőt
azonban egyáltalán nem ígér a regény. A Jobb mint otthonban Móricz már belevezeti hősnőjét
egy nem túl hiteles happy endbe: Fess Feri, aki a kezdeti írói koncepció szerint még
szélhámosnak készült, a regény végére beleszeret Emmába, megkéri a kezét, és megveszi neki
a virágkereskedést, ahol az asszony dolgozik.
Nem véletlenül emlegetek Móricz regényeinek párhuzamaként egy mára csaknem
teljesen elfelejtett, a korszak populáris irodalmához tartozó művet: ezeknek a harmincas
évekbeli regényeknek, persze, eltérő mértékben (a Rab oroszlánnak sokkal kevésbé, mint Az
asszony beleszólnak) korabeli lektűrök, sőt, filmek jelentik a kontextusát. Bár nagyívű
kijelentésnek érzem magam is, mégis megkockáztatom: mintha lenne egy fordított arányosság
a művészi megformáltság és a korabeli divattémák középpontba állítása közt. Éppen ezért a
legsikerületlenebb regény, a Jobb mint otthon van a legközelebb, mondjuk, a Meseautó című
filmhez, amelyet egyébként Móricz dokumentálhatóan legalább kétszer látott, másodszor
barátja, a kabarészerző Nagy Endre társaságában, aki „modern népmeseként” értékelte,
felfedezve benne a „szegény lányból bankigazgatóné lesz” sémát.11 Ennek a sémának a
kiüresedését jelzi Bródy Lili A Manci című 1932-es regényének egyik szereplője is, Vidor
Erzsi, a Pesti Újság emancipált újságírónője. Persze, aztán ebben a regényben is épp ez a
séma lép működésbe végül, mintegy azt sugallva ezzel, hogy A Manci már nem egy teremtett
világot ad az olvasónak, hanem az életet magát:
„Mihelyt egy téma elcsépelődik a színpadon, rögtön átveszi az élet. A Nórát kezdetben nem hitték el, aztán
egyremásra jelent meg a színpadon a meg nem értett asszony, aki elmegy… Ma már nem törődik a meg nem
értett, távozó asszonyokkal a színpad, de annál többet törődnek a válópöri statisztikák. A gépírókisasszony-
vezérigazgató kombinációt ha ma írnák meg piruló színpadi szerzők, akkor már elszaladna a közönség. Az élet
pedig most kezd ilyeneket csinálni… Olyan ez, tudja Manci, mint az, hogy a párizsi divat két hónap mulva ér
Pestre és megint két hónap mulva a vidékre, ˗ hogy valami női hasonlatot mondjak.”12
Ugyanakkor azok a populáris regények, amelyekkel a Jobb mint otthon
összeolvasható, nem egészében hamisak, és egyáltalán nem érdektelenek, márcsak a közös
helyszín, Csikágó, és a női sors középpontba állítása miatt sem ˗ ilyen „csikágói” regény A
Manci is, és Havas Alberttől az 1934-es Legenda a Csikágóból. Általában a zárlatokban
fedezhető fel némi elgyávulás, szinte valamennyi szerző egy-egy boldogítónak tűnő
10 „A saját testét árusította. // Undorral, kétségbeesetten, önmagát átkozva csókolta a vaskos ajkú lókupeceket, de
nyakasan elhatározta, hogy naponta legalább egy húszast meg kell keresnie, hogy végre, egyszer, majd akkor,
Lali kiszabadulásának napján tisztességes lány, tisztességes asszony lehessen. // Gyereket akart Lalitól, akit a
lelke legtisztább érintetlen szűzességével várt.” HARMATH Imre, Lali, Budapest, Nova Irodalmi Intézet, 1937,
11 Erről ld. MÓRICZ Virág i. m. 498-499.
12 BRÓDY Lili, A Manci, Budapest, Athenaeum, 1932, 219-220. Ennek a műnek az esetében egyébként történt
kísérlet az újrafelfedezésre, hiszen 1990-ben megjelent új kiadásban.
házasságba tereli be a hősnőjét, otthagyva őt a küszöbön. (Bár Havas Albert már regénye
címével elbizonytalanít minket abban, elhihetjük-e Vera sorsának boldog elrendeződését.) Azt
a kérdést azonban, mit kezdjen magával egy húszéves lány, aki még nem ment férjhez,
viszont saját akaratából szexuális életet él, A Manci című regény például nagyon határozottan
és sokszor igen szórakoztatóan veti föl – jelezve ugyanakkor azt is, hogy még a magukat
modernnek tartó lányok is milyen felemás módon szakítanak a korábbi női generációk
szereplehetőségeivel. (Havas Albert pedig igen keserűen veti föl ugyanezt, hiszen Vera, mai
kifejezéssel, szexuális zaklatás áldozata lesz: a főnöke az állása elvesztésével fenyegeti meg,
majd a lány, hogy legalább a szüzességét ne az igazgató vegye el, előbb lefekszik egy irodai
gyakornokkal, és csak utána kezd rendszeresen feljárni Korányi lakására.) Bródy Lili
regényéből mintha az derülne ki, hogy a lányok „modernizálódása” csak látszólagos, a férfiak
ugyanolyan felemás módon kezelik ezt, ahogy íróként Móricz Zsigmond:
„Októberben Manci megismerkedik Komlós Jánossal, a legédesebb fiúval az egész világon, a legszebb fiúval
egész Budapesten. Komlós kevesli a csókot és nem tartja Mancit modern nőnek… aztán már nem kevesel
semmit, de ahelyett, hogy végre modern nőnek tartaná Mancit, sajátmagát tartja modern férfinak, aki nem rettent
vissza attól, hogy a nő úrilány.”13
Bródy Lili regényében ugyanakkor többféle női sorsot látunk: okos lánnyal is
találkozunk a regényben (igaz, ez egy különös, születésétől fogva sánta lány, pszichológus
édesapával), Manci pedig végül a munkába állást és a hivatalnoklétet választja – egészen
addig, míg feleségül nem kéri, nem meglepő módon, a cég igazgatója. A nők helyzetének
átmenetiségét jól jelzi a következő párbeszéd, Manci, és a szeretője, Komlós János közt, aki
már megunta a lányt, épp ezért erősen unottan kérdezi: „Mit csinálsz mindig?”. A lány erre
mérgesen ezt válaszolja:
„Hagyjál nekem békét. Nagyon jól tudod, hogy milyen undok az életem. Mit csináljak mindig? Nyerjem meg a
waterlooi ütközetet? Építsem fel a Bazilikát? Fedezzem fel a rák szérumát? Mit csináljak? Még hozzá mindig mit
csináljak?”14
Manci, akárcsak Havas Albert regényének főhőse, Vera, a szegénységtől retteg, ahogy
a Lali hősnője is, akit ugyancsak Mancinak hívnak: ez a rettegés vezethet el a
prostituálódáshoz, a nem túl vonzó, ám valamelyes függetlenséget biztosító hivatali
munkához, vagy egy nem szerelemből kötött házassághoz is. És hogy ezek az utak talán nem
is különböznek döntő mértékben egymástól, arra a Havas Albert-regény elbeszélője
figyelmeztet:
„Vera pedig a Schiller néni lánya volt, akit arra tanítottak, hogy tisztességes lánynak szerelmesnek kell lenni
abba a fiatalemberbe, aki feleségül veszi. Ez a tisztes, egyház és társadalom által virágos piedesztálra emelt
prostitució csak öntudatlan volt Verában, akiben a számítás nem kapott plasztikus formát és a végén már,
tényleg, mintha szerette volna Ernőt.”15
13 BRÓDY Lili i. m. 16.
14 BRÓDY Lili i. m. 28.
15 HAVAS Albert, Legenda a Csikágóból, Budapest, Dante, 1934.15.
Tverdota György a „divatjelenségnél” mélyebb összefüggésre hívja fel a figyelmet
Móricz harmincas évekbeli regényeinek elszegényedés-tematikája és a női sorsok között.
Abban a tanulmányában, ahol a „relatív ínség” kategóriáját bevezetve az Erdély és a Rokonok
mellett Az asszony beleszólra is kitér, a következőt állapítja meg:
„Mivel a hónap végén az Üllői úti bérház úri családjai nem engedhetik meg maguknak a színházlátogatást, mert
a vele járó járulékos költségek kifizetése meghaladja lehetőségeiket, tanúi lehetünk azoknak a kicsinyes, garasos
számítgatásoknak, amelyekre a felajánlott ingyenjegyek a jövedelem fő forrását jelentő családfőket, de még
náluknál is jobban a család gondjai miatt szenvedő családanyákat rákényszerítik a jövedelmük és a társadalmilag
elvárható igényeik közötti feszültség feloldása érdekében: «Úgy látszik, az asszonyok lelke nem bírja el azt a
szörnyű feszültséget, amit az igények magaslata és a jövedelem alacsonysága idéz elő». Ennek során az író
levizsgáztatja a polgári életszinten élő apák, anyák, férjek, feleségek, testvérek és gyermekek relatív ínséggel
folytatott reménytelen küzdelme során kialakított stratégiáját, és könyörtelen látleletet készít az általános
elszegényedésről és annak egzisztenciális és erkölcsi romboló hatásáról.”16
Kétségtelen, hogy a Móricz-képből sokáig kiradírozott harmincas évekbeli regények
megformáltságukban nem érik el Az Isten háta mögött színvonalát, nem is jellemezhetők
olyan, a korban szokatlan, akár posztmodernnek is minősíthető írói megoldásokkal, mint a
Míg új a szerelem. A rájuk mostanában vetülő figyelem egyelőre leginkább a
társadalomtörténet, a mikrotörténeti kutatások felől érkezett: a történész Valló Judit, például,
egy bérház társadalmi viszonyait írta le Az asszony beleszólt olvasva,17 később egy városrész
kapcsán a harmincas évekbeli irodalmi megvalósulásokat emlegette, A Manci, és a Legenda a
Csikágóból kapcsán.18
Ha ezeket a történeti szempontból igen értékes Móricz-regényeket olvassuk, azt
fedezhetjük fel, hogy Móricz nem egyszerűen „megrajzolta”, „bemutatta” a korabeli
lakásviszonyokat, összepárosítva mindezt a korban igen népszerű női önállósodás kérdésével,
hanem alapvető kapcsolatot látott meg lakás és nő, tér és sors között. Nem véletlen, hogy
ezekben a regényekben a Móricz-hősnők csaknem mindig színházba vagy moziba mennek, és
az ott látott fiktív világba képzelik bele magukat, miközben a saját életük is színjátékszerű;19
16 TVERDOTA György, „Áldott ínség: magyar élet” Az ínség móriczi gazdaságtana, Jelenkor, 2013. április
17 VALLÓ Judit, Móricz Zsigmond Budapestje (Egy bérház társadalma Az asszony beleszól című Móricz-
regényben) = A város és társadalma: tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére, szerk. H. Németh István, Szívós
Erika, Tóth Árpád, Budapest, Hajnal István Kör ˗ Társadalomtörténeti Egyesület, 2011, 450-459.
18 VALLÓ Judit, Képzelt Csikágó, Budapest, Erzsébetvárosi Önkormányzat, 2013, különösen: 114-127. Ezúton
szeretném megköszönni Valló Juditnak, hogy írásaival és a Móricz Zsigmond Társaság 2014-es közgyűlésén
tartott előadásával felhívta a figyelmemet Bródy Lili és Havas Albert regényeire.
19 Moziba megy Havas Albert regényében is a főhősnő az édesanyjával, utóbbi a gépírókisasszony-mesék közül
az egyik „alapmunkát” könnyes szemmel nézi végig, mert lánya sorsát véli megelevenedni a vásznon: „Mikor
Verával egyszer, pár évvel ezelőtt moziba ment [az anyja], ott valami érzelmes históriát mutattak be a
bankigazgatóról és gépírókisasszonyáról. Schillerné Verára gondolt és nem tudta a könnyeit visszafojtani.
Másnap a művelt Goldscheidné felvilágosította, hogy a filmet egy regényből készítették, a címe: «Mesék az
írógépről.» Verát megbízta, hogy szerezze meg a könyvet és a «Mesék az irógépről» azóta ott szerepelt a többi
ahogy az sem, hogy az egyes generációkat a nyilvános terekhez való eltérő viszonyuk
választja el, a társadalmi változásokat, a vidéki, egykor földbirtokos családok elszegényedését
pedig a terek összeszűkülése képezi le. A tér és a sors összefüggése ugyancsak a már
emlegetett populáris regényekkel együtt olvashatóvá teszi Móricz regényeit – a Rab oroszlán
Julukája szédülni kezd, ha saját birodalmából, a lakásból ki kell lépnie, miközben a férj
számára annyira csábító fiatal lány nemcsak hivatalba jár, de a Margitszigeten szórakozik
esténként; Az ágytakaróban a férj a vonzó fiatal nővel egy vonatúton találkozik, az egész
cselekmény pedig a hitvesi ágyat beborító ágytakaró hazaszállítása körül bonyolódik; A
fecskék fészket raknak című kisregényben a lakás szűkössége mind a családi viszonyokat,
mind a fiatal pár döntéseit meghatározza. Móricz rá nem mindig jellemző szemérmességgel
utal arra, hogy egy fiatal házaspár szobájából éjjel minden kihallatszódhat (és a szexuális
életet már nem élő szülők, illetve a még nem élő gyerekek egyaránt hallhatják):
„Bimbikének az ebédlőben kellene aludni, de ezt a papa erkölcstelennek tartja, mert folyton azon retteg,
hogy a fiatal házasok szobáját csak egy lefüggönyözött és nagy ebédlőszekrénnyel eltorlaszolt ajtó választja el,
de hátha áthallatszik a fiatalok beszéde. Ezért a kislányt a saját hálószobájukba vették. Jobban már nem lehetett
elhelyezkedni. Tehát úgy érzik, mintha be volnának fullasztva a lakásba.”20
Havas Albert sokkal nyíltabban fogalmaz, amikor elbeszélőjével kimondatja, miért
retten meg Vera attól, hogy újra az udvarlójával töltse a szombat éjszakát egy csónakházban:
„A második héten Vera, szobájának vékony deszkafalán keresztül akaratlanul is tanuja volt két ismeretlen ember
szerelmének és ezután az önmaga előtt végigszégyelt éjszaka után, a rákövetkező héten, Ernő minden
rábeszélése ellenére is csak vasárnap reggel ment ki a csónakházhoz.”21
A női sors és a tér szoros összefüggése miatt nem véletlen, hogy minden regényben, és
nemcsak Móricznál, részletekbe menő helyszínleírásokat találunk a házakról, lakásokról –
mivel a nők nem mindig, vagy egyáltalán nem járnak munkába, nem mozoghatnak
felszabadultan olyan nyilvános tereken, mint a kávéház, a mozi, a korzó. Életüket döntően
befolyásolják azok a szűkös és csúnya házak, ahol élni kénytelenek. Harmath Imre Lalijának
korábban rendőrként dolgozó apjáról (aki egy balesetben elveszítette az egyik lábát,
nyugdíjazása után pedig házfelügyelő lett) ezt olvashatjuk már a regény elején, megkapva a
cselekmény pontos helymeghatározását:
„Később, mikor nyugdijazták házmester, bocsánat – házfelügyelő lett a Klauzál ucca 78-ban. Rettentő csunya,
nagy ház volt ez a Klauzál ucca 78. Rengeteg földhözragadt szegény lakóval és dacára a rendőri
házfelügyeletnek, még rengetegebb földhözragadt poloskával.”22
könyv mellett, a háromsoros kis állványon.” HAVAS Albert i. m. 57. Szomaházy István regénye egyébként
először 1905-ben jelent meg, majd számos kiadást megért.
20 MÓRICZ Zsigmond, A fecskék fészket raknak = M. Zs., Kisregények II., Budapest, Szépirodalmi, 1985, 92.
21 HAVAS Albert i. m. 14.
22 HARMATH Imre i. m. 10.
Ahogy Harmath Imre párhuzamot von a ház lakói és a poloskák közt, úgy Havas Albert is
egymás mellé állítja a házbelieket és az ott tanyázó férgeket – kiemelve a ház életének
megkettőzöttségét is, a látszat és a valóság feszültségét. Vagyis a színjátékot, amely valójában
semmilyen elleplezésre nem alkalmas, hiszen a terek szűkössége miatt mindenki mindent tud
a másikról:
„Szomorú, sivár épület volt a ház, homályos és nyirkos, mint proletár-polgár csordájának egész élete. Patinásnak
mondott malterkérge alatt férgek tanyáztak, csak úgy, mint a vezércikkekben tisztes polgári szegénységnek
nevezett vakolat mögött irigység, apró, gyáva bűnök, nyomorúságban megúnt hitvesek vitriolos civódása,
tizenötéves lányok szabadon még ki nem merészkedő, fojtott fogdosódása a konyhában, a szobaúrral.”23
A „küszöbhelyzet” tehát Móricz harmincas évekbeli regényeit olvasva több
szempontból is értelmezhető. Ezeknél a műveknél fokozottan érdemes lenne elgondolkodni
azon, vajon eléggé ismerjük-e a húszas-harmincas évekbeli, az akkori irodalomról való
gondolkodásunkban máig kulcsfiguráknak számító alkotók munkásságának korabeli
kontextusát. A húszas években a regényírásról a sikernek kitett színházi tevékenységre váltani
kívánó Móricz ekkortájt mintha a korabeli sikerregények és –filmek közt is kereste volna a
saját helyét. Vagyis olyan alkotásokkal látszik termékenynek a Budapest-regényeit együtt
olvasni, amelyeket mára szinte teljesen (és szerintem méltatlanul) elfelejtettünk. Ugyanakkor,
ha a női sorsokra figyelünk, illetve arra, Móricz mit is akart (tudott) ezekkel kezdeni, akkor az
átmenetiséget, a küzdelmet látjuk: szépasszonyokkal és boldogasszonyokkal ezeket a
regényeit nem népesíti már be, ez nyilvánvaló. A már emlegetett, Mater dolorosa címmel
megírni tervezett regényében még az állt volna a középpontban, hogy a nőknek egyetlen
valódi feladata lehet, az anyaság, illetve az, hogy a női sors akkor is tragikus, ha egy asszony
gyermeket szül, és akkor is, ha nem:
„A nőnek egy dolga van: anyává lenni.
Ez az egy, amivel az emberi állatfaj egészének szolgálhat. Minden egyéb, amit nő csinálhat, férfi is
megteheti, ezt az egyet nem. S a férfi számtalan tettével, akaratával, tehetségével válhat javára embertársainak,
az egész emberiségnek, s igy a világegyetemnek: de ezzel az eggyel, hogy fentartja a fajt, nem. Ez teljesen és
tisztán női adottság és sors.
S mi érte a nő jutalma?
A nőnek semmi jutalma. Büntetése, ha merem így mondani. Következménye, hogy elmulik. Elhervad,
elbágyad, hátfájást kap, aztán lassan tovább hervad s végül elmulik.
Mater dolorosa lesz.”24
23 HAVAS Albert i. m. 7-8.
24 A gépirat néhány nyilvánvaló elütését javítottam; az eredetit lásd: Mater dolorosa, M100/4203/11.
A végigírt regényeiben nem csupán „mater dolorosákat” látunk: lehetséges, hogy a Rab
oroszlán hivatalnokkisasszonya, A fecskék fészket raknak férjével házat építő Verája
egyszerűen csak az anyává válás előtti életfázist mutatnak meg, mégis, ezekben a művekben
felfedezhető már az a töprengés, hogy vajon tényleg nincs-e más út a lányok előtt, mint
bármilyen áron anyává válni. Móricz ebben a gondolkodásban is mintha a küszöbön maradna
– nem is mutat fel olyan nőalakot, mint Bródy Lili okos Emmája. Jelentésesnek is mondhatom
akár, ahogyan Az asszony beleszólban Cikát kikíséri az ezredes a szoba küszöbéig, miután
elvette a lány szüzességét, majd a sorsára hagyja. Vagy azt, amit a Jobb mint otthonban Fess
Feri mond Emmának:
„Nem, maga nem proletár, maga a küszöbön él. Egyik oldalon a fényes termek, ahova nem lehet belépni, a
másikon a fekete sötétség, ahogy maga látja, ahova nem akar kizuhanni.”25
Szilágyi Zsófia (1973) – irodalomtörténész, kritikus, a Kalligram folyóirat szerkesztője, a Szegedi
Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének docense, az MTA-ELTE TKI Kosztolányi-
kutatócsoportjának tudományos munkatársa. Legutóbbi könyve: Móricz Zsigmond (Kalligram, 2013)