Kalligram / Archívum / 2015 / XXIV. évf. 2015. január / régről mintha nem tudtam; Tűzzománc (versek)

régről mintha nem tudtam; Tűzzománc (versek)

régről mintha nem tudtam

volna milyen hatalma van egy fának a fény
fényre hull az árny egy
sötétebb árnyra
játszik (görcsein denevérekkel gerlékkel legalább
egy porló fészket biztosan őriz) novemberre
gesztenyénk
egyértelművé
vált mint valami atomvillant
bolond csontjain néhány harsánysárga tollal

Tűzzománc

(Kedves, te vagy a környezetem,

miként én a környezeted.
A természet védelme húsba vágó kérdés.
Az ökológia oly figyelmes játék-
ra sarkall, táncléptekre,

bár olykor (óhatatlan) vérzel.)

„Mintha szar folyna a platán oldalából” – jegyeztem meg
(egy életre) az iskolaudvari ikerfák közül a mi folyosónkhoz
közelebbi, kedvesebb törzséből csorgó ragacsot
szagolgatva, tagozatot váltó ötödikesként
bátortalanul, s a „szar”
szó miatt is halkan.
És le is torkollt Porszívó (így neveztük heves
légvételei okán az új biológia tanárnőt), amint érzéketlen
maradt egy más fölfedezésemkor is, igaz, azt már
bekiabáltam az óráján: „Hiszen a sejt: tojás!” (Héj,
hártya, plazma, mag, etc.)
Viszont ő tartotta az Egészségügyi szakkört,
hol élesztettünk újra próbabábut. Igazi
hívő volt, ez becsábított, meg a hetedikesek
nagyképűsége: „Majd mesél a kisajkakról
és a nagyajakról!”(sic!), amit alátámasztott
az osztályuk.
                        Ahová be-besettenkedéseimkor
sarokban állt a csontváz, arrébb a vitrin ámulatos
ráknyomatai, tetején a kitömött dögkeselyű, mellette
a parlagi sas, mellette a kerecsen sólyom.
Semmiről, arról sem beszélt, valamit
talán, összeraktunk egy embert, a fő szerveket,
a szívet, a tüdőt, a májat illesztgettük egy ilyen
megnyúzott bábun a helyükre. Félévkor átmentem  
Karacshoz (Karacs Laci bácsihoz) Tűzzománcra.