Boldogság-kommandó
6.nap
A szállodai szobában egy nő feküdt meztelenül az ágyon.
Ó, Istenem, nézd, hogy fázik kukucskált be az ablakon Jenny.
Megyünk? nézett rá Jacek.
Hát persze válaszolta automatikusan a lány.
Nézd, hogy fázik ismételte Jenny, miközben a szekrényhez lépett.
És hol a palota? folytatta Jacek, mintha egy gyerekdalt énekelne.
Ez itt most a palotánk, csak omladozóban terített a nőre egy bundát Jenny.
Mit akarnak itt? Menjenek a fenébe a fejét fel sem emelve hadonászott a nő, álmos hangon.
Bébi, gyere ide kicsit huppant az ágyra Jenny és magához húzta a nő fejét.
A másik oldalról Jacek bújt hozzá.
Tudtam, hogy úgy fogom végezni, mint Warhol múzsája. Meztelenül és kifosztva egy szállodai
szobában húzta az álláig a bundát a nő. Tudtam, és mégis belementem. Jó bolondság, nem?
nevette el magát. Tegnap le se sminkeltem törölgette a könnyeivel keveredő szemfestéket.
Elringatlak, bébi ringatta finoman a felsőtestét Jenny.
Hol a ruhád? Fel kellene öltöznöd szállt le az ágyról Jacek.
A szekrényben csak az a bunda volt szólt oda Jenny, még mindig simogatva a nő fejét.
Leszaladok az üzletbe ajánlkozott Jacek láttam egyet a sarkon, veszek egy pár cuccot.
Pénz, hitelkártya? matatott az asztalon szétdobált papírok között.
Ha ott nincs, akkor az is eltűnt emelte fel a fejét a nő. Én még egyszer ki nem bírok egy ilyet.
A folyóra gondolj kezdte Jenny.
A Hudson-ra? szólt közbe a nő.
Igen lépett az ablakokhoz Jenny. Ez itt most a Hudson folytatta. A vízre gondolj, ami
megmondja, mit csinálj, a vízre, ami áramlik körülötted, közel áramlik hozzád, aztán át a szíveden.
A vízre, ami simogat, nyugtat, körülölel, bebugyolál, hogy aztán megint közel tudd engedni
magadhoz a hullámokat, és el tudd viselni a mélységesen zavaros, vad áramlást is.
Érted, kis hegedűsöm, megint beleugranék a hullámokba mondta a nő, valahova messzire
nézve.
Megint? kérdezte a szobába lépő Jacek. Tessék, ezt vedd fel nyújtott a nő felé egy piros
ruhát. Lehet, hogy kicsit nagy lesz, de csak ez a méret volt mentegetőzött. Meg még ezt
hoztam húzott elő a táskából egy vastag szvettert.
Jó lesz, éppen jó felelte a nő.
Csak fordulj el szólt a fiúnak Jenny.
A két lány összenevetett.
7. nap
Ma pihenünk? kérdezte reggel Jane.
Nem, drágám, ma ide a közelbe megyünk simogatta meg az arcát Jacek. Vagyis repülünk.
Könnyed surranással landoltak a belvárosi ház sarkánál. Egy kőoszlop mellől figyelték a téren
álldogáló sokaságot.
A muzsikusnak dalból van a lelke énekelte a kopott farmerban álldogáló nőnek a színpadról az
énekes.
Az pontosan velük ütötte a ritmust és játszotta a melódiát.
Ha nem látom, nem hiszem el csóválta a fejét mellette egy fiú.
Ez teljesen a zenekarral megy kommentálták a nézők.
A biztonsági őr gyanakodva figyelte a nőt, aztán séta közben, mintha véletlenül tenné, meg is
állt mellette. A nő összehúzta magát, mintha kisebb akarna lenni.
Mit akarhat? nézegette egy darabig az őr, aztán tovább sétált.
Milyen védtelen ez a nő, mintha meztelen lenne mondta Jenny.
Mert nem takarja le magát bólogatott Jacek.
És a teste a hangszer tette hozzá Jenny.
Nagyon látják. Eléállunk egy kicsit? nézett Jacekra Jenny.
Gyere lépett ki az oszlop mellől a lány.
Most meg mintha eltűnne csodálkoztak a népek. Hol lehet?
Most megint itt van.
Megvan neked a kottám? szólt le a színpadról az énekes.
Neki nem kell kotta, anélkül játszik kiabálta vissza egy lány.
Te, ne hívjuk a rendőrséget? bökte meg a barátnőjét egy idősebb asszonyság.
Uramisten, ez a nő zseni hördült fel egy férfi. Ez előre tudja, mit fognak játszani.
A nő közben játszott, időnként egy-egy oldalpillantást vetett a körülötte állókra. De csak
oldalpillantást, mert mindenestől zenélt.
Nem őrült ez a nő? kérdezte az az előbbi asszonyság.
Ez a nő maga a zene rázogatta a fejét egy fiú.
A nő pedig csak játszott, az arcán fáradtság mutatkozott. A balerinacipős lába folyamatosan
ütötte a ritmust, a karjai játszották a melódiát.
Figyeljétek, mit csinál mondta a mikrofonba a hegedűs.
Ez most már tánc lesz bámulták az emberek.
Most egy zenekari szám következik, egy rapszódiát játszunk nézett a nőre az énekes.
A nő egyszer a zongorát, aztán a hegedűt, majd a szaxofont játszotta le.
Ez egy big band pillantottak egymásra a zenészek.
Előre, drágám, csak ne hátrafelé mondta a zongorista, amikor látta a nőn a fáradtságot.
A koncert végén a nő lassan megfordult, hátrafordulással köszönt el a zenészektől, és ment a
megálló felé.
Elvisszük kicsit? Más országba? – kérdezte Jacek.
Azt hiszem, ráférne bólogatott a lány.
Jenny elé állt, Jacek a háta mögé, csak finom szárnysuhogást lehetett hallani, és akik a
szemükkel követték a távolodó nőt, egyszercsak nem látták...
Egy homokdűne tetején ült két nő és egy férfi.
Mit csinálunk itt? kérdezte az egyik nő.
Most csak úgy ülünk válaszolta a másik nő.
Aha mondta a férfi.
8. nap
Ezt az estélyi ruhát máskor is el tudnám viselni pördült meg Jenny, ahogy beléptek a kaszinó
forgóajtaján.
Elegáns estéhez elegáns ruha fogta meg a karját Jacek.
Az első asztalhoz telepedtek, Jenny kíváncsian szemlélődött.
A 36-osra tesszük fel a szívünket, kedves? – tetette fel a férfi a tétet a piros ruhás lánnyal.
Az vállat vont, és arrébb tolta a zsetonokat.
Ez csúnya játék lesz, kedves, ha vesztünk, ez csúnya játék lesz folytatta a férfi és oldalról
ránézett a lányra. – Hát te hogy kerülsz ide, madár? Milyen vihar repített ide?
Uram, a 36-os nyert mosolygott a lány.
Akkor még egyszer ugyanarra mondta nehézkesen a férfi.
Rendben tolta ugyanoda a zsetonokat a lány.
Szóval szeretnél? kérdezte a férfi.
Lehet szusszant egyet a lány.
És ha szeretnél, akkor nagyon? folytatta a következő kérdéssel a férfi.
Akkor nagyon. Megint a 36-os nyert felelte a lány.
Még egy dobás? Van még egy dobásom? kérdezte a férfi.
Akár kettő is felelte a lány.
A kaszinó előtt várlak, ha végzel állt fel az asztaltól a férfi, amikor harmadszorra is a 36-os
nyert.
Itt vagyok lépett a lány a hidegben fel-alá korzózó férfihoz.
A férfi belekarolt.
Mehetünk? kérdezte.
Merre? nézett rá a lány.
Nem tudom, csak úgy menjünk. Amerre a szél fúj nevetgélt a lány.
Sétáljunk vetett rájuk egy pillantást Jacek, ahogy kiléptek a forgóajtón. Aztán később
meglátjuk, mi lesz.
Rendben dörzsölgette a kezét Jenny.
Most nézd őket bökte meg kis idő múlva Jacek.
Akarod, hogy együtt legyünk? simogatta a férfi arcát a lány.
Ez is olyan, mint a többi dünnyögte az.
Ugyanolyan, mint a többi? sápadt el a lány, és még a kabátja is halványabb rózsaszínnek
látszott az utcai megvilágításban.
Pont ugyanolyan bólintott a férfi.
Akkor szia fordult el a lány az ütéssel a mellkasán.
Vicc volt, ne hidd el kiáltotta volna a férfi.
Ronda vicc volt, drágám nézett vissza a lány az utca végéről.
Ezt most te csináltad? kérdezte Jacektól Jenny.
Egy kicsit, csak kicsit meglegyintettem a szárnyam mentegetőzött a fiú.
Ezt most mért kellett? dühösködött Jenny.
Mert most még elég erős ahhoz, hogy elviselje az ütést. Később, ha meggyengül, már nem
biztos, hogy ilyen hamar talpra áll majd, mint ezután válaszolta a fiú.
Kísérjük azért el, elég fehér az arca aggodalmaskodott a lány.
Menjünk, persze egyezett bele a fiú.
A lány egyenesen a vasútállomásra ment.
Szerinted visszajön? nézegette Jenny, az állomás tetején gubbasztva.
Muszáj neki bizonygatta Jacek.
És ha egy ellenkező irányba menő vonatra száll fel? aggodalmaskodott Jenny.
Nem, ennek muszáj visszajönni. Ez vissza fog jönni ide – biztatgatta a fiú. De ha ennyire
aggódsz, utazhatunk vele is.
9. nap
Éjfél múlt nézett az állomás órájára Jacek.
Ez már a következő nap nevetgélt Jenny.
Most sietteted az időt vagy lassítod? kérdezte a fiú.
Néha ezt, néha azt nevetgélt a lány.
Ez nem vicces, egyáltalán nem vicces csóválta a fejét a fiú.
Te is tudod, hogy tudom, hogy nem az komolyodott el a lány. Csak úgy nevetgéltem egy
kicsit. Na, de hol a lány, a mi lányunk? nézett körbe.
Most veszi a jegyet intett a pénztár felé Jacek.
Pár perccel később Jenny és a Jacek a robogó gyorsvonat felett szálldosott.
A lány totál fáradtan dőlt a hálókocsi ágyára. Magára húzta a takarót, és próbált elaludni, amikor
csörgött a telefon.
Alszol? kérdezte a férfi.
A lány eltakarta a szemét, úgy beszélt.
Nem, utazom. És te? kérdezett vissza.
Nem, különben hogy hívnálak válaszolta a férfi. Esti mesét meséljek neked? Add ide a kezed,
kisgyerek.
Altatót dúdolj suttogta a lány.
Várj, van itt valahol egy vers, ezt akartam neked elolvasni lapozott egy könyvben a férfi.
Megvan. Valaminek a végén vagy, és valaminek az elején kezdte olvasni.
A lány eltakart szemmel hallgatta.
Mit szeretnél most tőlem? kérdezte a férfi.
Ölelést válaszolta rögtön a lány.
És hogy vagy? folytatta a férfi.
Gyengén felelte a lány.
És most hova mész? kérdezősködött tovább a férfi.
Pihenni suttogta a lány.
És aztán mit szeretnél? hangzott a következő kérdés.
Hogy legyen erőm tovább harcolni mondta a lány.
Szabad madár? – suttogta tovább a fiú.
Szabad bólintott a lány.
Most már aludni fog reggelig mondta Jacek.
Kicsit azért betakarjuk tárta a szárnyát az alvó lány felé Jenny.
10. nap
Az őszi pázsiton egy lány feküdt, a teste levelekkel takarva, csak a fehér arca látszott ki, meg a
hollófekete haja.
Nézzük meg, él-e? iramodott futásnak Jacek.
Rohantak a parkon át.
Milyen hideg az arca térdelt mellé Jenny.
Pulzusa van fogta meg a csuklóját Jacek. Egy, kettő, három, négy, nagyon is gyorsan ver.
Hajolj a szívéhez intett Jennynek.
Az leseperte a színes leveleket a lány testéről, és a mellkasa fölé hajolt.
Hallom, meg érzem is, gyors a szívverése, nagyon gyors, most meg lassú megint. Most megint
gyors. Te, ez játszik, a szívverésével játszik nézett fel Jacekra.
De ébren játsszon, fel kell ébredni, a hétszázát, ébresztő ütögette finoman az arcát Jenny.
Hmmm, mmm mormogta a lány.
Ébresztő, ébresztő rázogatta finoman Jacek.
Mi van? nyitotta fel a szemét a lány. Világoskék szeme volt, nagy, bátor pillantású világoskék
szeme.
Hol vagyok? ült fel. A falevelek zörögve hulltak le róla.
A parkban, kedves. Jobb már? kérdezte Jenny.
Aha, csak nem tudom, ez mi volt felelte tűnődve a lány.
Bármi, de most már itt vagy fogta meg a karját. Fel tudsz állni?
Megpróbálom emelkedett fel a lány.
Sétáljunk pár lépést karolt bele Jenny. A másik oldalról Jacek fogta meg.
Egy, kettő, egy, kettő, megyünk mondta.
Eléggé elgémberedtek a lábaim rakosgatta a lábait a lány.
De megyünk, egy-két, egy-két folytatta Jenny.
És most fussunk gyorsított egy cseppet Jacek.
De csak olyan lightosan mondta Jenny abszolút minimalisztikus lightosan.
Oké ismételte a lány abszolút minimalisztikus lightosan.