Győztesek Köztársasága (regényrészlet)

Dunai András (1986) fiatal fényképész fotográfiái egy új és lehetetlen vállalkozás
esztétikai lenyomatai. Kamerája egyszerre van jelen az intimitás közelségében, és
iktatódik ki láthatatlanul, hogy egy különös világ eseményeinek belső titkai
tárulhassanak föl előttünk.
Ez a különös világ egy egyedülálló kísérlet „laboratóriumában” fejlődött ki.
Magasan képzett értelmiségiek rendezték be mindennapjaikat egy erdőbe
telepített táborban. Önellátó életet éltek; az élelemről és az ivóvízről maguk
gondoskodtak: építettek, kertészkedtek, főztek, ástak, falat meszeltek, miközben
önmagukat megfigyelve, saját kutatásuk alanyaivá váltak.
Dunai András egy a volt táborlakók közül, aki fényképészként rögzítette a
kísérleti folyamatot.
A kísérlet, ahogy azt néhány kép megmutatja, tisztázatlan okok miatt
félbeszakadt. A telep ma már csak a tábor nyomait őrzi.
*
Az első kép széles perspektívában mutatja a tábor egy jellegzetes pillanatát. A kapu
a fénykép jobb alsó harmadába esik; egy negyven körüli szőke, hosszú hajú nő
kapaszkodik bele, és húzza egész testével a jobb szárnyát, hogy kitáruljon az erdei
úton érkező fiatal, inas férfinak. A férfi talicskát tol maga előtt, a talicskában nagy
ballon víz van. A kapun innen, a kép bal alsó harmadában egy kerekesszékes, idős
férfi helyezkedik el. Karmozdulatával a vízhozót sürgeti, talán kiált is neki valamit.
*
A második kép jobb alsó negyedét egy eltátott szájú öregember arca tölti ki, épp
beleharapni készül egy körtébe. Az arcot mély árkok szabdalják, a tekintete a távolba
irányul; észre vett valamit messze a képkivágattól balra. A körtén még nincs
harapásnyom, a száj előtt lebeg. Az öregember erősen kopaszodik, halántéka körül
néhány ősz tincs lobog. Az arc az első képen látható kerekesszékes figurához
tartozik. Az arc mögött, a kép jobb felső és bal felső negyedében férfiak állnak egy
kis téren, körülöttük, a kép hátterében meszelt házakat látni, egyikük, amely a bal
felső részre esik, elkülönül a többitől: nagyobb, és közelebb van a térhez.
Feltehetően a tábor központi épülete.
A téren négy férfi látható. Mindegyik háttal a fényképezőgépnek. Egy irányba
néznek. Egyikük keresztbe font karral, másikuk csípőre tett kézzel áll. A harmadik
guggol, a negyedik épp elindult a másik három nézésirányába. Talán földmunkálatot
végeznek.
*
Ez a kép is a munka témájához kapcsolódik. Itt azonban nem szerepelnek sem a
tábor épületei, sem az erdő fái. A kép alsó harmadában egy dűlőt látni, felső
kétharmadában a kék eget, amelyet néhány felhő csipkéz. A nap süt.
Asszonyok állnak a képen. A legközelebbi alak a kép jobb szélén áll, balra néz,
egyik kezét a kapára támasztva, másikkal széles karimájú szalmakalapját nyomja a
fejébe. A szél erősen fúj; a kalap alól kilógó tincsek a tekintet irányát követik, balra
elfekszenek. A nő szakadt fekete szövetkabátban van, melynek gombjai a kabát alatt
lévő vastag rétegektől erősen feszülnek.
Valamivel hátrébb, a képnek inkább a bal oldalán-közepén, följebb a dűlőn, két
középkorú asszony ugrál. Egyikük, bal lábát felemeli a lendületszerzéshez, hogy a
két kézzel feje fölé emelt kapájával lecsapjon a másik nőre, akiről nem lehet
eldönteni, hogy felugrani készül vagy a földre lehuppanni. Inkább az utóbbi. A lábai
már nem érik a földet; inkább hátravetődik, mintsem ugrik. A száján széles mosoly, a
szeme csukva, két kézzel szorítja a szalmakalapot a fejére. Mindketten rongyokba
vannak csavarva.
*
Ez a fénykép egy vacsorajelenetet ábrázol. Szűkös képkivágat, a figurák
beleszorulnak a látvány ablakába.
Az asztal hosszanti irányból látszik, kicsit felülről. Túlsó végén egy fiatalember
ül, félredöntött fejjel, beletörődött ábrázattal, a képből révetegen balra kinéz.
Nyakában piros síp lóg. Közvetlenül tőle balra egy idősebb férfi ül, az előbbinek
magyaráz, talán kérdez: homlokán felszaladnak a ráncok, nyitott kézfejét a fiatalabb
felé tartja. A kameraobjektívhez közelebb (perspektivikusan az előző figura alatt) egy
másik idősebb férfi mond valamit a tőle jobbra ülőnek, aki teljes törzsével
kicsavarodva, ellentétes irányból néz vissza a másikra. Az idősebb tenyere a
fiatalabb vállán, aki megenyhült arccal néz fel társára. A kamerához még közelebb
egy másik páros beszélget. A kanál főzelék előtt épp elnyílnak az ajkai annak,
amelyik a beszélőt figyeli. A beszélő nekünk háttal ül.
Az asztal innenső fője üres. A jobb oldali sarkán a kerekes székes idős férfi ül,
és ugyanabba az irányba néz ki a képből, amelyikbe a túlsó végen lévő, piros sípos
fiatal férfi. Az ő ábrázata azonban nem beletörődő, hanem várakozó. Valamit figyel,
valakit vagy valakiket vár. Az ölébe terített hosszú kendő egészen a földig ér,
kilátszik alóla a kézfeje, amely csukva van, valamit szorongat.
A kompozíció okozta furcsa térviszonyoknak köszönhetően ennek az idős
férfinak a fejbúbját megérinti a túlsó asztalfőn ülő férfi ételért nyúló, nyitott kézfeje,
noha a távolság köztük több méter is lehet.
Az asztal jobb oldalán, a kerekesszékes idősebb férfi jobbján nők ülnek egymás
mellett, és egymáshoz fordulva beszélgetnek. A kerekesszékes szomszédja szintén
nekünk háttal ül, társai felé fordul. Az ő jobboldali szomszédja hátra dől, és a fejét is
hátraveti, hogy az épp érinti a kép legszélét; száját eltátva nevet. Az ő szomszédja
velünk szembefordulva beszél a nekünk háttal ülővel. Kezében felemelt pengéjű kés
van, egy szórakozott gesztus rögzített pillanata. Közte és a piros sípos férfi között két
másik nő helyezkedik el: egy fiatalabb és egy középkorú. A hozzánk közelebb eső
szintén nevet, arcát a piros sípos szomszédjának mellébe temeti, de kinyújtott
mutatóujjával az ég felé bök. A közte és a túlvégen ülő férfi közt ülő fiatal nő
testtartásában felfedezni a visszahőkölés gesztusát, mint aki ki akar vonódni abból a
helyzetből, amelynek talán ő maga volt a létrehozója. Szája sarkában kényszerű
mosoly, tekintete az asztalon lévő ételek egyikére összpontosít.
Az asztalon nagy fazékban főzelék, három tál gyümölcs (alma, körte, szőlő,
szilva), sült dagadó, gőzölgő rízs, linzer, zserbó, két kancsó fehér és egy kancsó
vörösbor. A táborlakók előtt üres tányérok, félig telt poharak; a vacsora utolsó percei.
*
A soron következő kép tere azonos az előző kép terével, de a kivágat más: sokkal
tágasabb, levegősebb. A képen táncolnak. Az asztal a háttérben a falhoz állítva, a
székek feltornyozva a sarokban. A tánctér közepén egy pár ropja: a férfi
vászonnadrágban, ingujja feltűrve, nyakkendője hátra dobva: két kézzel tolja el a nőt,
hogy a következő pillanatban visszarántsa. Egyik lába kifeszítve, másik térdben
enyhén behajlítva; hátratolja a csípőjét, a törzsével kissé előredől, tekintetével a lába
elé koncentrál. A nő előreszegett fejjel keresi a férfi tekintetét, arcán csábító mosoly,
vagy csak a hevült és vad örömé. Két karja megfeszül, ahogy a férfi karjába
kapaszkodik. Csípőjét annyira hátratolja, hogy tulajdonképpen leguggolni készül.
A pár mögött néhány lépéssel, szemben a kamera nézőpontjával hárman állnak
egymás mellett, és tapsolnak. A jobb oldalon álló, egyébként jól karban tartott, de
már korosodó nő arcán irigységet lehet felfedezni. A középen álló fiatal férfi arcán
féktelen öröm cikázik át, a bal oldali nő pedig az előbbi felé fordul, szintén széles
mosollyal az arcán, valamit mondani akar.
Az előbbiek takarásában, pár lépéssel hátrébb, a falhoz állított asztalnak dőlve
egy nő áll, meggyújtatlan cigarettával a szájában. Arcáról semmilyen kifejezést nem
lehet leolvasni, bár ennek lehet oka a távolság és a féltakarás.
Előszörre úgy tűnhet, hogy a táncosokat nézi, pedig a kamerát.
Egy széles sávot, majdnem a kép harmadát egy másik pár takarja ki, ők
egészen közel vannak a kamerához. Őket nem nézi senki, az ő táncuk diszkrétebb,
de ugyancsak dinamikus. Két nő. Szemből fogják egymás kezét, rugózó bal lábukon
állnak, jobb lábukkal, a másik levegőben lévő jobb lába mellett keresztbe elrúgnak. A
teltebb, széles mosolyú nő dereka köré csavarva fehér kötött gyapjú pulóver. Viselete
egyszerű, V-nyakkivágatú piros póló, szürke nadrág, elnyűtt sportcipő. A másik nő
oldalt csíkos mackónadrágban van, és egy ehhez semmilyen módon nem illő elegáns
blézer. Szőke hajkoronáját feltolt napszemüvege tartja egybe, hátul egy nagy csat,
ami nemsokára elengedi a súlyos hajzuhatagot. Ez a nő nem mosolyog és nem
vidám. Arcán inkább az igyekezet látszik; a partnere lábának mozgását nézi.
*
Az alábbi képen egy férfi tart előadást. Az a férfi, aki az előző képen feltűrt ingujjban
táncolt. Még a viselet is megegyezik, a különbség csak annyi, hogy ezen a képen
fekete keretes szemüveget visel. Itt is fel van tűrve az ingujja. Az sem kizárt, hogy a
két kép ugyanazon a napon készült, talán csak pár óra különbséggel.
Összeszorított ajkai közé tollat csippentett, szemüvege fölött elnéz, mint aki egy
kérdésre keresi a megfelelő választ. Egyik kezével hajába túr, miközben a mutató és
a középső ujja között jegyzetpapírok vannak. Másik keze a mögötte lévő asztalba
kapaszkodik, fenékkel az asztal lapjának támaszkodik.
A kép meglehetősen közelről készült; a férfi fejbúbja érinti a kép tetejét, és
combközépnél van elvágva. Inas karján kivehetők a pórusok. Bár a plafon felé néz,
törzsével mégis a kamera felé fordul: nem kizárt, hogy pózol.
*
Ez a kép hasonló helyzetet rögzít, mint az előző, csak az előadást most egy nő tartja.
Ez a nő szintén táncol a korábbi képen: ő az, aki a lábát nézi. Ezen a képen
egyenesen áll az asztal előtt, enyhén félredöntött fejjel olvassa az arca elé tartott
jegyzeteit, másik karja könyékben behajlítva, kinyújtott mutatóujjával szigorúan
magyaráz.
*
Ezen a képen egy férfi áll háttal egy ház előtt, mindkét tenyerével szemellenzőt
formáz, és bámul a nap felé, talán egy repülőgépet lát. A ház ablaküvegén tükröződik
az arca, így szemből is látni: szája finoman elnyílik, álla borostás, szemére árnyék
vetül.
*
Magas, nyúlánk férfi megy keresztül a táboron elszánt léptekkel – öltönyben,
lakkcipőben, hátratett kézzel. Félig mögötte, félig mellette egy másik férfi halad, léptei
rövidebbek, sejthetően szaporábbak is, nyakában kis piros síp lengedez. Egyik
kezében irattömb, másik kezével jobbra mutat, az egyik ház felé, de az öltönyöst ez
nem érdekli, balra tekint, valamit észrevett. A kép hátterében, jóval odébb alakokat
látni: sziluetteket. Dolgozó férfiak és dolgozó nők sziluettjét.
*
Ugyanaz a hórihorgas férfi, de most fehér vászonnadrágban, fehér nyárias
pulóverben, egy tágas szobabelsőben. A kép oldalnézetből készült.
A férfi a táborlakók előtt áll, mindkét karja a magasban, fejét kissé oldalvást
dönti, szemét lehunyja, a hallgatóság áhítattal figyel: van, aki a tenyerén támasztja
meg az állát, van, akinek mindkét karja az asztallapon fekszik, összekulcsolt
kézfejekkel, egy nő a többiektől elütő módon azonban a plafont nézi, mellén
keresztbe font karral. A kerekesszékes idős úr ezt a nőt figyeli.
*
Az előbbi hallgatóság most áll, tülekedik, egymáshoz préselődnek a testek, a karok
kinyúlnak a hórihorgas felé, de a táborlakók és a fehér ruhás között egy fegyveres őr
áll és a piros sípos fiatalember, aki laokoóni elszántsággal védelmezi a hórihorgast a
kígyózó karoktól.
*
Egy nagytotál az éjszakai táborról. Az emberek elmosódó, apró fekete sziluettjét az
épületek lángja rajzolja meg. A táborlakók égő ruhákat hajigálnak be a nyitott
ajtókon. Két alak karon fogva cibál ki egy harmadikat a központi épületből. A tér
közepén egy kerekesszék fekszik az oldalán.
*
Az utolsó kép hasonló beállításból készült, nappali felvétel. A házak egy részének
már csak a nyoma látható. Az előtérben, a kapu helyén óriási halom sitt. A kerítés
sincs már a helyén. Három markológép bontja el a megmaradt épületeket.
Süt a nap. Esik a hó.