Adonisz születése

Adonisz születése
El Kazovszkij emlékére

1.
Bekötött szemmel megnyalom:
durva, recés, szilánkos,
hideg és kemény az anyag.
Nyelvemmel kihámozom,
fogammal kivésem belőle
a még érintetlen testet,
a nyirkos, pihés bőrt,
és a mellbimbók napkorongját.

2.
A tárgyak most még szúrnak,
vágnak, horzsolnak, karcolnak,
durvaságukkal felsebeznek.
Fájó, rideg sziklatestből
formálom meg a fiú ártatlanságát:
legyen elpusztíthatlan.
Kutyák és szirtek őrizzék
selyemmel leláncolt szépségét,
lelakatolt szüzességét,
amit csak én vehetek el.
Foglyul ejtem, felzabálom,
és az időtlenségbe zárom
törékeny, remegő vágyait.