Hit-tételek
I.
Gondolkodtam, lehet-e Isten.
Sóvárogtam, hogy bárha lenne.
Aztán egyszer átjárt az érzés,
igazán van, és utat nyitott
elmémben a hittételeknek.
II.
Az agyrázkódás miatt néhány dologra
nem emlékeztem. Így a balesetre magára,
arra, hogy ki vezetett, ki volt még a kocsiban,
dohányzom-e az idő tájt, és hogy végül is
mire jutottam: van Isten vagy nincs.
III.*
„Halkabban a víznél, mélyebben a fűznél,
vékonyabban az elrejtett tűznél,
mint péknél a megsodort tészta,
mint perecek alusznak a szentek —
ne zavard álmát az érinthetetlennek.”
IV.
Ágya alá tétette éjszakára
két kicsi kihullott tejfogát,
a fogtündérek ilyen esetben
reggelre ajándékot hoznak —
higgyen-e bennük tovább?
V.
De jó volt, amikor még vallásos voltam.
Bíztam, halálig kitart az alázat,
a kételyek, ha vannak, csak erőt adnak,
és nemcsak az áldozati ostyának,
de Jézus-íze volt annak az életnek.
VI.
Úgy hinni Istenben, mint a Napban:
nem tűnődve sokat, ki ő-mi ő,
egyszerűen csak tudni, hogy ott van,
hogy nagy-nagy hálával tartozom neki,
és földerülni még a gondolatára is.
VII.
Mint amikor egy kép élét, mélységét veszti,
és már csak színes foltok összessége,
sík drapéria,
úgy szürkül el a világ, ha megrendül a hit,
még egy sátánistának is.
* Módosított idézet El Kazovszkij A szentekről és a szavakról című verséből, Kemény István
fordításából.