Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. április / Ukelele

Ukelele

Azt is be kell vallanom
nem tudok nem megállni
az éppen felvágott oldal
szappanszalonna előtt
odébb téglához kötve
egy tyúk
somogyi úr szép csicsókája
mikor megismertem
még almát hordott fiumébe
megjegyzem nekem
az angol turka fiú manökenje is
előre köszön
a madárpiac
vörös teréről ismerem
a TOYTOY-os néni lányának
csapta a szelet
s én is ott próbáltam ki
a hajszárítót
meg a fénymásolót
(melyen e vers is másolódik)
ugyanis csak a TOYTOY-ban
volt konnektor
és végezetül azt is be kell vallanom
ha a bolhás bordűr ponyváján
a bonjour tristesse
kossa jános (alias kekk zsigmond)
által kopogtat a bánatként fordított
példányára bukkanok
(a fedőlap faragó aranka munkája)
nem tudom nem megvenni
utoljára ahogy megvettem
mellettem valaki
valami fájdalmas dalt pengetve
egy ukulelét próbált ki éppen
látszott nincs szándékában megvenni
csak azt akarta mindenki hallja
éreztem ha dalát újra elpengeti
megszakad a szívem
mint egyszer a párizsi metrón
az egyik román koldusasszony
éneke után
amikor is egzaktmód éreztem
sosem úgy azelőtt
sosem úgy azután
ha újra énekelni kezd
megszakad a szívem.