szabotázs; feloldozás; sziámi; Santa Maria dell'isola

szabotázs

egy kiszáradt fügefa
az út mentén
zakeus nem figyel
felmászik
letörik az ág
ráesik júdásra
mindkettő meghal

feloldozás

arra sétáltam minden nap
padon ült
az eget nézte
vagy olvasott
soha nem izzadt
odaültem hozzá
meggyóntam:
férfiakkal takaróztam este
másnap megint ott ült csuhájában
feloldozott
éjszaka
újra lemosott
hónapok teltek így
eltűnt
nem volt többé gyónásra szükségem
két kötélcsomóval álmodtam

sziámi

műanyag játékokként
egy vászonszatyorban
a nyári melegben
úgy olvadtunk össze
azóta nem látom arcodat
hátad szeplőit
milliószor kötöttem már össze
mindig megvárom, hogy a toll lekopjon
aztán újra
így jó nekem
menstruációkor dagadó melleidtől nehezen lélegzem
meg lehet szokni
ha vendéglőbe megyünk
melyik vécébe menjünk be?

Santa Maria dell’isola

évszázadok óta nyomja a hegyet
tengerre zúdultak a tömjénes zsoltárok
most
fehérkalapos japán nyugdíjasok
csillogó bőrű miniszoknyás turisták
halad a korral
tudott örülni a falait repesztő gregoriánnak
most is boldog
oldalát nem támasztják imák
a női testek dicsérik a strandon teremtőjüket