&; Felirat; A nyári vihar; Mentünk

A nyári vihar

Ahogy érett búzakalászok

Dőlnek a nyári vihar

Föld-nehezéke felé, úgy ömlik a szálas tavaszi eső

Száz

Szélverte

Sátor-alakban

A lelegelt fűre, ahol a nyájak

Görbe csapásait a katonalovak éles patkói

Sárba tiporják.

Bevonul a városba az ifjú

Alexander: a régi kihívásra

Ösztönösen karddal felel. A kötél-

Csomó, mit a tűnt nagyság

Emlékezetéül a gordioniak a királyi palotában

Őriznek, belül iszamos:

Szívrost-köteg, eleven

Rostok

A sivatagi városok szikkadt falai mögül,

A folyóvölgy tiszta sikátor-szövevényéből,

Kopár és trágyaszagú citadellák,

Zöld-barna- magenta-piros labirintuskertek hűséből,

Hol tilos a könyörület,

Hol szánalom nem hívhatja elő

Az öröm tűntét,

Az áldozat öröméét. –

Kivonul a keleti kapun a városból

A makedónok

Élcsapata,

De melyik városból –

Sárgagyümölcsű

Cseresznyefa villog az út mellett

Pöttyeivel a viharos

Szélben.

&

Júda oroszlánja

Jár puha talpon a kék gyep

Lassú árnyékfoltjai közt,

És mérges puhafa-tövisbe

Lép, és elheveredik, a keménylombok alá

Elhull, fölhasad oldala, beleköltöznek

A keménylombú tölgy

Méhei, mézelnek,

És borzasan áll föl körben az erdő

Viaszos leveleivel

A magára maradt

Hajnalokon.

Felirat

Ahogyan a szarvas agancsa a hóra lehull:

Egy elkötözött köldökről is tud a föld effélét.

Mentünk

Feszült a vitorla,

És nem tagadom le: rokonszenveztem

A szocializmus eszméivel.

Ám mikor Ókeanosz sebes áradatát

Odahagyta a bárkánk, és kikötöttünk

Aiaié szigetén, illegalitásban – az otthoniak

Nem tudták, élünk-e vagy a halak gyomrában

Pihenünk széjjelszóratva – az isteneket vonítottuk

Elő a bozótból. A Nap innen

Lép föl az égre,

Házát tartja e szigeten,

Tánctereit – neki áldoztunk, égettünk

Temetetlen holtat, ittuk a mézizü színbort

Bőven; forradalom, forradalmi

Proletariátus,

A burzsoázia polgári hatalmának

Megdöntése – a múlt bódulatából párolni le a szabadság

Egyszeri ízét: láttam előre

A sziréneket.

Nekiindultunk kora reggel

A szakadékos víznek. Hullámzott a bősz

Tenger a tört gyűrű-öblön túl.

Társaim fülébe viaszt

Suttogtam:

Lássatok.