Januári tenger; Táncos
Januári tenger
Az egyik várta, hogy rátaláljanak.
A másik szeretett volna rátalálni.
Az egymásra találás végpont.
Kimerevített idő.
Csak a csendje működik.
Az egyik csenddel kérdez,
a másik csenddel válaszol.
Az lesz a közös nyelv.
Azokat az összegyűjtött, talált, felvett,
lopott, idegen, kék csendeket használják,
amik részükké váltak.
Önkínzó, öncsonkító, perverz
ünnepe az ártatlanságnak.
A hordalékoké, a dolgoké,
amiket viharban partra vet a tenger,
és utána azokkal kell kezdeni valamit,
vagy melléjük feküdni
és azt kívánni, reggelre
fogadja vissza magába
az egészet a víz.
Táncos
A hasa úgy lüktet, akár egy felszakadt vérzsák.
Rituálisan haldoklik, amilyen tisztán
csak egy kicsi gyerek képes lerajzolni a lelkét
csorgó vörös akrilfestékkel fekete alapon,
miközben mellében kis vaslemezt feszeget a szívdobogás.
Ágya alatt lélegző halállal fekszik tejköd színű álmokat.
Olyanokat, mint a kókuszvíz.
Kilenc lépcsőfokon járunk.
Vásznak feszülnek és ernyednek,
Minden rezdülésünk rájuk csorog.