Januári tenger; Táncos

Januári tenger

Az egyik várta, hogy rátaláljanak.

A másik szeretett volna rátalálni.

Az egymásra találás végpont.

Kimerevített idő.

Csak a csendje működik.

Az egyik csenddel kérdez,

a másik csenddel válaszol.

Az lesz a közös nyelv.

Azokat az összegyűjtött, talált, felvett,

lopott, idegen, kék csendeket használják,

amik részükké váltak.

Önkínzó, öncsonkító, perverz

ünnepe az ártatlanságnak.

A hordalékoké, a dolgoké,

amiket viharban partra vet a tenger,

és utána azokkal kell kezdeni valamit,

vagy melléjük feküdni

és azt kívánni, reggelre

fogadja vissza magába

az egészet a víz.

Táncos

A hasa úgy lüktet, akár egy felszakadt vérzsák.

Rituálisan haldoklik, amilyen tisztán

csak egy kicsi gyerek képes lerajzolni a lelkét

csorgó vörös akrilfestékkel fekete alapon,

miközben mellében kis vaslemezt feszeget a szívdobogás.

Ágya alatt lélegző halállal fekszik tejköd színű álmokat.

Olyanokat, mint a kókuszvíz.

Kilenc lépcsőfokon járunk.

Vásznak feszülnek és ernyednek,

Minden rezdülésünk rájuk csorog.