Versek
Vlagyimir Burics
[Ja zagljanul k szebe…]
Éjjel benéztem magamhoz az ablakon
És láttam
nem vagyok ott
És megértettem
lehet nem lennem is
x x x
[Szmerty v gyegyine…]
Falun láthatóbb
és szemléletesebb
a halál
Mindenki tudja
kit milyen földbe temettek
ki milyen földet hagyott maga után
Az asszony
krumpliszedés közben
ásójával belevág néhai férje arcába
x x x
[Szerednyica zsiznyi…]
Az emberélet felezőjén
tetőpontjukon a gondolatok
Egyértelmű és élesben történik minden
mint a műtőben
ahol a fények nem vetnek árnyékot
x x x
[Csertyat „klasszü”…]
A képen gyerekek
fogócskáznak
köztünk –
eget tartó
oszlopok közt
nem is sejtik
hogy azon vitatkozunk
miért jobb a világos sör
a barnánál
x x x
[Ja idu za vodoj…]
Vízért megyek a kútra
vödröm alját
kamillavirágok verik fejükkel
Dal
[Pesznya]
A kőműves
alszik
ücsörög
vasárnaponként
egy köbméter fal egy rubel
a napi norma öt köb
Az ács
föl-alá járkál
megáll időnként
a kertjét öntözi
óránként egy rubelt érnek a mozdulatai
vasárnaponként
fogja az evezőt
csónakázik
A kőműves
az unokájára vigyáz
üveget nyit
Az ács
felemeli kezét
feljebb tolja sapkáját
az evezőt a sűrű szedresbe rejti
Miközben
láthatatlan várkastélyok
nőnek ki a földből
Reggel
[Utro]
Amikor felébredtem
meglepetten eszméltem rá
hogy felügyelet nélkül hagytam
a testem
a csillagok
a füvek
a fenyők
és a szél
gondjára bízva
x x x
[Vozmozsno…]
Lehet
a világ kezdettől
fekete-fehér volt
és a süketnéma természet
a színek jelnyelvén
kezdett beszélni hozzánk
De mi
összekevertük a színek ábécéjét
miközben a földet
a vizet
az eget festettük
A titok rejtve marad