félálom I.; félálom II.; gyerek II.

félálom I.

vér

tavaszvadászat

szele fúj

mintha

rágcsálókra éhező

ölyvek fulladnának

verességbe

pedig csak nyár lett

és anyámnak

életet kellett

felköhögnie

s összevágni

a telet

remélve megélni

némán a kezdetet

anyámnak szárnyai nőttek

mint cikázó

szitakötőnek

aki másodpercekkel

éli túl a rászabott

egynapos létet

ezért imádkozott vaktöltényt

minden tárba

az csak nagyot szól

az a csiszolt csillogós

ugye apa

félálom II.

anyám alig beszél  

lehangolt

zongorán

elskálázott a moll

amit mond

nem álmodik

csak felkel

ébren alvó

és azt mondja

ha álomból-álomba

álmodja magát

gyorsabban telik

aminek múlni kell

pontos

mindig második a sorban

ez a reggel

annak ki egyedül kel

apám a szél

akár az ősz

faágakkal karmol

ablakunkba

nem engedem be

nem tanultam tőle

széppé tenni

a kötelezőt

gyerek II.

a konyhánkban

épp elfér

a gyerekkorom

borsónyi cukordarab az

alig gömbölyű

birsalmasajt

feledett könnyek

medre

sercegőnek lenni benne

savanyúan édes

kristálylaboda

pattog bent fehérlik

minden belopott hógolyó

és mint

padlón elbúvó

csuszamaszat

úgy takar port

a zsír meg az olvadás

apám

az ebédben hajszálakat találó

halandók fejese

nem esküszik

csak káposztalevesre

mákosbejglivel álmodik

a mosolya

néha anyámmal birkózik

én folyékony tipegő bányász

túrom bennük a múltat

a szépet

fejük hét decis karácsonyfalekvárba

díszeleg torzul

kicsit mindig ráncosabbra

minden rozsda

a helyén maradt

csak már felérem a kalincsot