Homok

Néha azon szoktam gondolkozni, mennyit bír el a homok. Mert az ugye nem

kemény, hanem puha, de a homokbányában, ahol minden nap ülünk a Milánékkal, ott

valahogy mégis kemény.

Milán tényleg mindig ott van, mert szar neki otthon lenni, azt mondja. Pedig

szerintünk egyikünknek se olyan jó, mint neki, mert Milánt valami nagynénje vagy kije

neveli, akinek a szülei odaadták még kiskorában, az meg nagyjából le se szarja, merre jár,

haza se kell mennie időre, azt csinál, amit akar. De legtöbbször nem akar csinálni semmit.

Még velünk szeret a legjobban lenni, a mi pofánkat még el bírja viselni, ezt mondta

egyszer, aztán mikor ezután a mondat után elment sörért, a Kanál kiköpött, pont oda, ahol

a Milán állt előzőleg, és azt mondta, ez a gyerek egy kibaszott köcsög, egyszer szájon

vágom, hogy vért hányik, persze a Kanál ezt sose merné megtenni, mert feleakkora, mint

a Milán, meg nem is annyira erős. Az Olaj igen, de az meg örökké kussol.

A Milán amúgy sose beszél a nagynénjéről, vagy kijéről. Ez egy olyan dolog, amiről

nem lehet beszélni, ott a homokban mindenkinek van ilyenje. Nem tudom, ez mért van, de

ezek a dolgok olyanok, hogy ha valaki beszélni kezdene róluk, a többiek csak egymásra

néznének, aztán muszáj lennének megfogni azt a valakit, aki beszél, és kiverni belőle a

szart, hogy ne tudjon többet semmit se mondani. A Milán nagynénjéről én csak onnan

tudok, hogy hallottam, mikor faterék mondták, totál alkoholista a vén ribanc, nem ment

férjhez, mert nem kellett senkinek, amióta meg egyszer megverték a cigányok, mikor este

ment a dohányból hazafelé, alig mozdul ki a házból, Milánt küldi még a boltba is

kannásért. Szét van már rohadva a mája teljesen, ezt meg anyának mondta a Maros, aki a

mi orvosunk is, őneki anya mindig szokott főzni egy kávét, mikor kijön, amibe még tesz

másvalamit is, valami büdös piát, émelyítő szagút, szóval igazából a Marosnak nem sok

pofázni valója lenne, de azért csak mondta a Milán nagynénjéről, hogy a kórházban se

műtik már meg, mert ha felnyitnák a hasát, az összes orvos kiájulna, meg még a nővérek

is, szanaszét van ott már rohadva minden, bár szerinte nem a pia baszta széjjel, hanem a

rosszindulat, mondta a Maros, anya meg rácsapott a kezére, és pisszegett, mert meglátott

engem a konyhaajtóban.

Olaj csak nemrég jött le először a homokba, szóval még nem is igazi tag, de azért

neki is van olyanja, amiről nem lehet beszélni, pedig az Olajék rohadt gazdagok, az apjáé

a legnagyobb fuvartelep az egész megyében. Az apja mindig vigyorog, és akkora, mint a

fater foltos kocája volt tavaly, mielőtt megellett, az Olaj apjáról mindig ez jut eszembe, ha

meglátom, hogy mindjárt leguggol, és kinyom vagy három kisdisznót, mert tényleg akkora

hasa van, mintha vemhes lenne. Az Olaj anyja viszont tök más, vékony, mint az újságban

a csajok, és csak a plázában hajlandó vásárolni Nyíregyen vagy Debrecenben, itt a

faluban be se teszi a lábát egy boltba se, nem mintha sok bolt lenne. Mikor hazajön a

vásárlásból, akkor nagyon boldog szokott lenni, de nem a leárazások miatt, hanem mert

van neki egy pasasa Nyíregyen, és ezt az egészet még csak nem is nehéz megtudni, mert

az Olaj apja mindenkinek elmondja, aki kíváncsi rá, hogy a felesége egy retkes kurva,

bárkinek szétteszi, csak a saját urának nem, egyszer elmondta faternak is, aztán ittak rá,

fater meg utána elmondta anyának, úgyhogy én is hallottam. Mondjuk ha az Olaj apjára

nézek, valahol megértem az Olaj anyját, ha nő volnék, és ekkora nagy férjem lenne, én se

engedném, hogy rám feküdjön, hát ott halnék szörnyet. Most úgy néz ki, Olaj is olyan nagy

lesz, mint az apja, kíváncsi vagyok, ő is kicsi csajt fog-e elvenni, mert ha igen, az régen

rossz, akkor az Olajtól is Nyíregyig fog menekülni a felesége, hogy találjon egy pasast, aki

nem nyomja agyon, és ezt Olaj is el fogja mesélni mindenkinek, aki kíváncsi rá, meg

annak is, aki nem.

A Kanálnak egy csomó olyan dolga van, amiről nem lehet beszélni, például az,

hogy mért hívják Kanálnak. Ezt meg Antal mamától tudom, mert ő régen jóban volt a

Kanál szüleivel, hogy a Kanált az anyjának egy csomó ideig kanállal kellett etetni, még

akkor is, mikor már áltsulis volt, mert a Kanálnak meghalt az apja, felakasztotta magát a

padláson, ahogy itt az ilyen meghalások lenni szoktak, kivéve a Barczi Janit, mert az

belegyalogolt a horgásztóba, és a kínai farmerje lehúzta, de amúgy errefele rajta kívül így

lesznek öngyilkosok az emberek, szóval az volt, hogy a Kanál felment a padlásra, mert

nem találta az apját, aztán lejött, mondta az anyjának, hogy az apja ott lóg a gerendán, és

lila, aztán leült az asztalhoz, hogy éhes. De nem vette elő a kenyeret vagy ilyesmi, meg se

szólalt, mondjuk az anyjának nem is szólhatott volna, mert akkor az már kint sikoltozott az

udvaron, tépte a haját, meg visított, mint a malac, ezt mesélte Antal mama, aztán mire

elment a rendőrség meg a mentők, akik leszedték a Kanál lila apját a gerendáról, és az

anyja visszament a konyhába, a Kanál már szédült, olyan éhes volt, de akkor se evett

egyedül. Egy csomó évbe telt, mire ebből kigyógyították, a sárgában nem mentek vele

semmire, mert megharapott négy nővért meg egy orvost, akik etetni próbálták, nem

etethette senki, csak az anyja, úgyhogy átvitték Nyíregyre, és ott csináltak vele valamit, de

amit csináltak, az is olyan dolog, hogy a Kanál nem beszélhet róla. Nekem meg azt kell

mindig titkolni, hogy ezeket tudom, nem mondhatom el neki, hogy az Antal mamának járt

el a szája, mert az egyik dolog, amiről meg én nem beszélhetek, az pont az Antal mama.

Antal mama nem a nagymamám, csak mi mamának hívjuk, mert anya anyukájának,

az igazi nagymamámnak az unokatestvére, aki már olyan régen meghalt, hogy én nem is

ismertem, és gondolom, kellett helyette egy pót. Vannak napok, amikor sajnálom, hogy

nekem nem lehet a homokban Antal mamáról beszélni, mert azt mondjuk szívesen

elmondanám a Milánéknak, hogy Antal mama néha, mikor fel bír kelni az ágyból, képeket

szokott mutogatni nekem, fekete-fehér, homályos képeket, és azt bizonygatja, hogy ő

csinos lány volt, közben meg bököd az ujjával a képekre, hogy ugye, én meg bólogatok,

pedig nem látok semmit, úgy el van már az összes kopva. Antal mama legjobban az

esküvői képüket szereti mutogatni, amin Laci bácsival vannak, de az nem valami érdekes,

mert én Laci bácsit se ismertem, úgyhogy nekem tökmindegy, milyen szép ember volt, és

mennyire szerette Antal mamát, akkor is szerette, mikor nem volt józan, és Antal mama

nem is hibáztatta, hogy sokszor berúgott, itt csak így lehet egy férfinak, gyerekem, és

ilyenkor is mindig bólogatok, mert fater pont ugyanezt szokta mondani, Antal mama meg

örül, hogy én értem a szerelmet. Pedig én nem értek a szerelemből faszt se, főleg, mikor

Ziza eltűnik, és napokig nem jön elő a putriból, ahol laknak, akkor arra se akarok gondolni,

hogy van szerelem egyáltalán, meg különben a szerelem is olyan dolog, amiért kiverik az

emberből a szart. Hálistennek Antal mama nem szokta sokáig bírni, hogy a

fényképmutogatás miatt ülni kell az ágyon, egyszer csak mindig eldől, leejti a kezéből a

képeket, és akkor én összeszedem őket, és elrakom a picsába, mindig olyan helyre

próbálom, hogy legközelebb ne találja meg, de sose sikerül. Amúgy meg nem a fényképek

miatt muszáj nekem átjárni hozzá, hanem a rák miatt, Antal mamának mellrákja van, a

jobb melle alul tiszta fekélyes, és Maros azt mondta, én tudom a legjobban kicserélni a

kötést rajta, hogy van hozzá tehetségem, hát kell a tökömnek az ilyen tehetség, de ezt

nem mondhatom a Marosnak, meg anyának se, meg senki felnőttnek, mert szétrúgják a

seggem, úgyhogy minden nap átjárok kötést cserélni Antal mamához. Amúgy nem nehéz,

csak a seb már nagyon büdös, az egész házban olyan szag van, olyan édeskés

rothadásszag, ilyen szagú lehet a Milán nagynénjének a mája is, megértem, hogy az

orvosok nem akarják felnyitni, én se szeretek hozzányúlni az Antal mama sebéhez, mert

olyan mély, hogy alatta majdnem látszik már a csont, és Antal mama bőg is, miközben

kötöm, meg azt mondogatja, elég mán ebből, elég mán, még akkor is mondja, mikor már

végeztem. Anya nem akarta, hogy én kötözzem Antal mamát, de muszáj volt, mert ő nem

tudta, mindig hányingere lett, és ki kellett szaladnia, nekem meg nem olyan érzékeny a

szaglásom Maros szerint, rajta kívül én vagyok az egyetlen, aki nem akarja lehányni Antal

mamát. A haja már régen kihullott Antal mamának, mire kemót kapott, és lánykora óta

kendőt visel amúgy is, szóval a kemótól nem borult ki, csak a sugártól, mert attól

csomószor telehányta a szobát, volt, hogy Zsuzsa takarította fel anya helyett, de aztán

többet nem hívtuk segíteni, mert belebőgött a felmosóvödörbe, és mikor Antal mama

meghallotta, ordítani kezdett, hogy takarodjon kifele, ha ő meg tudja állni bőgés nélkül a

saját döglődését, akkor más se vinnyogjon itt neki, különben két halott lesz, nem egy. Arról

se mesélhetek a többieknek, hogy Antal mama tegeződik a halállal, vagy a kaszással,

ahogy ő hívja, hát mire vársz mán, mit tartasz itt roncsnak, mennék a Laci után, ezt szokta

mondani, és kapálózik a kezével a levegőben maga előtt, mintha meg akarna fogni

valamit. A halál vagy a kaszás meg nem válaszol, gondolom, most még nem ér rá elvinni,

de amikor Antal mama kapálózik, akkor nekem mindig libabőrös lesz a hátam, és úgy

érzem magam, mintha fáznék, pedig hetek óta harminc fok van, és kicsit hányingerem is

lesz, bármit is mond a nem érzékeny szaglásomról a Maros.