A víz a világ emlékezete

A víz a világ emlékezete
(Vesi on maailman muisti)

Minden témát megtalálhatsz
a víz emlékezetében.
Nem lehetnek hát időelőttiek.
Csak nőttek, mint a világ
bármelyik erdeje.
S a világ emlékezete lett a víz.

xxx

Mint a víz mellől,
a világ emlékezetéből
felmerülő képek, jönnek feléd a dallamok:
látni az esőmosta park ösvényeiről,
amint az üvegfalon túl
a zenekar vonói
egy késői Beethovent játszanak.

xxx

Milyen okos kutya
senkit nem enged
a vékony jégre

de ha a jég már szilárd
nekilódul boldogan
bele a hóba napsütésbe
előttem szalad
egy életen át

xxx
Nem érzékeli már az időt, sem a teret,
cserben hagyta emlékezete.
De valahányszor átsétál a parkon,
mindig ugyanaz a kisfiú
labdázik ott,
ugyanaz a nő ül a padon,
s a fenyőfa ágán mindig
ugyanaz a kismadár.
A tavasz meg mindig csak
érkezőben, épp csak kinyíltak a virágok.
És mindig ugyanaz az öreg sétál el mellettük.

xxx

Egy téli reggelen a villamoson,
mikor még annyira fiatalnak tűnt,
valaki szóvá tette neki,
hogy az idősebbeknek nincs ülőhelyük.
Én bizony már jóval
túl vagyok a nyolcvanon, felelte.
Kötve hiszem, kötekedett a férfi,
maga csak ül ott és hazudozik.
Akkor ő előkotorta táskájából a személy-
igazolványát: netán még azt hiszi,
hogy az irataim is hamisak.
Nincs rajtam szemüveg, vágta rá a férfi.

xxx

Mire tényleg hideggé lesz az égöv,
már ott van az emberben a sötét.
Hallgat,
mint a frissen lehullott hó.
Kinéz olyankor az ablakon.
Most fény szűrődik onnan.
Belőle ugyan nem sok látszódik,
ám a többiekből még kevesebb.

xxx

Szállingóznak szavaid a levegőben, hópelyhek.
Ifjúságodat
én nem is tudom leválasztani a télről.
Nem a tél hibája, hogy nem maradhat itt.

xxx

Mint Leonardo vázlatkönyvében,
mikor repülőgépet tervezett,
s a madarak szárnyait vizsgálta,
akkor rajzolt ilyeneket.

xxx

Aztán eszébe ötlött: a sziget közepén
volt egy szakadék, uszadékfák hevertek ott
és madárcsontok, össze-vissza.
Valahol mindig háború volt.
Mért is kell megküzdeni a halálért,
mikor anélkül is eljön, megkapta már az első lökést.
Hitte: olyan magasan szállnak a madarak,
hogy nem is láthatók.
S mikor már nincs szükségük szárnyra,
leejtik a tengerre vékony csontjaik.

xxx

Ki kukucskál az ablakból,
ki kukucskál, milyen szemmel.

Kavarta a havat délről,
Maud királyné földjéről.

Ki kukucskál, milyen szemmel,
mitől lehet más az égtáj.

Te vagy, aki rálehelsz majd?