Állati férj: Fehér gólya (Ciciniaciconiaciconia)

Vajon ki tilthatja meg, hogy

életemet egy gólyafészekben töltsem el?

És milyen paragrafus írhatja elő, hogy

nincs jogom egy gólyafészekben élni?

A gólyák törvénye biztosan nem.

Mintha a napot olvasnám:

ez volt a gólyafészek nézése

hatéves koromtól:

szédültem, ha felnéztem a kerek csodára,

töviskoszorúra és anyaölre,

és szédületemben a világ

repült belém leállíthatatlanul.

A falu szélén álló fészekbe

tízévesen másztam fel először.

A gólyafészek jellemzően 1-2 méter mély,

átmérője 0,8-1,5 méter, súlya 60-250 kg,

deegy-egy régebbi építésű fészek tömege

elérheti a több száz kilogrammot.

A gólyafészek mérete meghaladhatja akár a

2 m-es magasságot, 1,5 m-es átmérőt

és 1-2 tonnás súlyt is.

Épp megfelelő lakhely egy ember számára.

A fészek alsóbb részébe gyakran kisebb madarak,

főleg verebek költöznek,

melyek nem zavarják a fehér gólyát.

Tizenhat éves koromig készültem a nagy álomra.

Talán vagy ezerszer elolvastam

Tompa Mihály monumentális versét,

hogy gyakorlatitanácsokat szerezzek:

„Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.”

Fejből tudtam Matos Maja, Dugasz István,

Vargáné Éva,Szuhanics Albert,

Nagy Sándorné, Nagy Hoho, Antóni Sándor

és mások gólya-verseit:

„Gólya beszél,

Fia henyél.

Béka a tóban

Legyet remél.”

„Miért piros a gólya lába?

Belelépett a lekvárba.”

Kedvencem Mátrai Stella

pályázatra írott

halhatatlanja volt:

„Magasan repül a gólya,

A vakond nézi aggódva.”

És persze az isteni Petőfi és az isteni Brehm!

A famászó báró Calvinótól!

Naiv voltam, és a gólyák rajongója.

A település egyik elhagyott gólyafészkébe másztam,

de már délután észrevettek a szüleim,

és apám létráról, karóval ütött le a fészekből.

Később a falubeliek dobáltak meg kővel.

Nyolcszor vittek be a pszichiátriára,

de minden tekintetben egészségesnek találtak,

így néhány nap elteltével kénytelenek voltak elengedni.

Az iskolában kiválóan teljesítettem,

azt hiszem,hogy felfogásom gyors,

és hogy a munkában szívós vagyok:

színjeles bizonyítványok és megnyert versenyek sorát

mondhattam magaménak.

Éppen ezért volt elképzelhetetlen

tanáraim, szüleim és ismerőseim számára,

hogy mit keresek egy gólyafészekben.

De egy gólyafészek perspektívájából nézve

megváltozik minden.

Az apró léptekkel üzletbe igyekvő nők,

a sinusgörbét leíró gyerekösvények az út mindkét oldalán.

Van annak pszichológiája,

hogy a test eltérő pozitúrája

eltérő világszemléletet tesz lehetővé!

Próbálj például hason végigcsúszni egy falu

vagy egy város utcáin,

és más lesz a világ!

Esetleg hátadra fekvesarkaddal tolni magad előre

ajárdán a gyalogosok lábai előtt.

Hasonló tapasztalat a gólyafészekben ülve

nézniaz épületek napi szöszmötölését,

szétmálló járdaszegélyt, lecsúszó cserepet,

folyton változó fákat, és köztük a fajtámat.

Egy ideig anyám hordott nekem ételt,

majd a helybeliek is.

Megszokták a gólyafészekben heverő névtelent,

bár nehéz megszokni egy embert,

aki egyetlen szót sem szól,

mégis mindent lát,

és a falu szinte minden pontjáról szemmel tartható.

Gondosan elsötétített ablakokon át

láttam a rituális családi étkezéseket,

az utcán titokban egymáshoz osonó

szerelmespárokat, megcsalt és megcsaló

férjeket, feleségeket.

Felmértem a futballozó fiúkat,

a lányok titkos suttogásait,

a házak előtt pletykáló vénasszonyokat.

Én sajnos nem tudtam

hasonló színészi alakítássalszolgálni.

Egy gólyafészekben szinte megáll az idő,

de ezt ellensúlyozandó az emberi testet

a legkülönfélébb pozíciókbaidomítja,

amelyekről addig tudomásom sem volt.

A misztikus kör másfél méterén

mint egy óriási vaginán

reszkettem a gólyafészekben.

Évek teltek el.

Az ősz megviselt,

de a perzselő nyár is,

még inkább a tavasz,

legjobban a tél.

És minden madárnyelvet megtanultam én.

Eleinte magányos voltam egy üvegkalitkában.

Eleinte szédültem a magasságtól.

Eleinte teljesen egyedül lebegtem folyamatosan.

Eleinte ültem fönt egyedül, pontos érzelmek nélkül.

Felkelt a nap,

és nem volt mire gondolnom,

sötét lett,

és nem volt mire gondolnom.

Az első napokban egész éjjeleket nem aludtam.

Rettegtem a viharoktól,

élő villámhárító voltam,

felszúrva az égbe.

Az egyik télen lefagyott a kisujjam.

Nyilvánosan kellett vizelnemés ürítenem.

A polgármesteri hivatal hordatta el.

Mit jelent a pontos érzelmek kifejezés?

Azt, hogy nem volt viszony,

amelyhez hozzá tudtam volna kapcsolni

magamat és az érzelmeimet,

és így képzelt kapcsolatok elszakadó hálói

himbáltak, sodortak tova.

Megszűnt minden erő,

amely az emberi világhoz kötött.

Egy idő után nem volt gond fészkem szélére

ülnie sem verébnek, sem macskabagolynak,

nem volt gond, hogy megértsem,

mit jelent az emberi történelem

madarak nyelvén.

A beteg példányok számára

ez a fészek lett a menedékállomás.

Kötöztem sebet,

rögzítettem törött szárnyat,

dédelgettem anyátlan árvát.

A madárdal opera volt lelkemnek,

mintha apró szárnyak simogatták volna a tarkóm,

úgy csilingelt minden hang rajtam.

Szurok Galamb! hóVeréb! zöld Gólya!, kék Vércse!

Nincs nyelv, amelyen elmondható

az élet, amelyet Veletek éltem.

Ekkor már nem voltak velem könyveim,

amelyeket a gólyafészekbe vittem.

Albert Camus: Közöny, Platón: A lakoma,

Dante: Isteni színjáték, A német romantikus líra

antológiája, Beckett trilógiája, kb. tíz könyv.

A nap szétmarta,az eső szétáztatta őket,

bár óvtam testemmel mindet,

végül szétcsipkedték a madarak.

Az egészen természetes,

hogy az állatok is mind

a maguk módján hálálták meg a szeretetet.

Különösen egy fiatal gólyalány.

Szülei elpusztultak a viharban,

és én neveltem föl

abból a rengeteg békából, gyíkból,

egérből, halból,

amelyet a baglyok és kócsagok hordtak fészkembe.

Szeretőm lett.

Gyengédebb, okosabb, izgatóbb nő nem létezhet

a világegyetemben, mint ő.

A szeretet minden jelével elhalmozott.

Egyetlen, végtelen nászban éltünk

heteken, hónapokon át.

Nincs kecsesebb állat, mint egy gólyalány.

Fekete és fehér, igen és nem,apollói és dionüszoszi.

A gólyafiókák már négyhetes korukban Nietzschét olvasnak,

hathetesen órákig tudnak beszélni

Platón ideatanának nyelvfilozófiai aspektusairól

és az atomfizika lehetőségeiről.

A madarak hihetetlenek,

és mi semmit sem tudunk róluk.

Dinoszauruszok, akik

végigkövették az emberi faj ontogenezisét,

és mindent,

amit az ember feltalált,

megtanultak ők is,

követték a magasból,

szárnyalásuk közben.

Jaj, az én izmos gólyalányom, gólyakisasszonyom!

Amikor az első afrikai útjára készült,

szinte a szíve szakadt meg,

teljesen kiborult, amikor rádöbbent,

hogyő egy palearktiszti vándormadár,

és így Dél-Afrikába kell vándorolnia,

12 000 kilométert.

Szeptembertől februárig

szex, ölelés, gyengédség,

szerelmes szavak, becézgetés nélkül.

Napokig sírtunk.

A gólyák az emberi történelem

igazivoyeurjei.

Látták az első majmot,

akimerészen lelépett a majomkenyérfáról

azzal a szilárd elhatározással,

hatörik, ha szakad, ember lesz,

és végignézték az első szalonnasütést

Afrika szavannáin.

Ott voltak Alexandrosz minden csatájában,

és röptükből jósoltak győzelmet

vagy vereségetrómai papok és hun táltosok.

Nem véletlen tehát,

hogy amit a gólyáktól hallottam,

az egészen új megvilágításba helyezi

a magyar történelmet.

Eszerint Szent István titokzatos koronája

és a magyar államszerkezet

azoknak a gólyáknak köszönhető,

akik évente megtették az utat

a Ghánai Birodalom és Magyarország között,

lábukra, hasukra, nyakukra csatolt üzenetekkel,

élénk irodalmi, kulturális kapcsolatba keveredve

Fekete-Afrika és a Kárpát-medence között.

A középkori arab források a titokzatos

Ghánai Birodalom első44 uralkodóját

fehér királyoknak nevezik,

ám róluk semmilyen kézzelfogható

információ nem maradt fenn,

de mi tudjuk, ez éppen az a

negyvennégy gólya,

akik Ghána és a Magyar Királyság között

hozták-vitték az üzeneteket.

Képzeljük el a korai entellektüel Vajkot,

aki lecsatolja a névtelen ghánai uralkodó által

küldött üzeneteket gólyái nyakáról,

megfejti azokat,

majd pedig létrehozza a vármegyerendszert,

ghánai mintára megalkotja törvényeit,

testőrségét, saját szentségét,

és megteremti a rokontalan, misztikus magyar nyelvet,

amely voltaképpen az egykori Ghánai Birodalom

alig módosított nyelve,

a fekete e-k és fekete a-k nyelve,

hiszenezeket a hihetetlen magyar e-ket és a-kat

még az afroamerikai angolból is kihallani,

ezer évnyi távolságból!

A Szent Korona ívei pedig

a madárfej alakját mintázzák,

szakrális madársapka,

égi üzenetvivő Afrika és Európa között,

adó-vevő készülék,

csüngői energiahullámokat vezetnek

az agykéregbe, és ezzel kijelölik a több ezer

kilométeres utat Afrika és Európa

központi területei között,

üdvtörténeti jelentőségű eszköz,

a szárnyalás és szabadság allegóriája.

De már alig bírtam a félévnyi távolságot, hiányt.

Meghaltam volna, ha újra egyedül maradok.

Döntő jelentőségű elhatározást tettem,

és valami emberfeletti, irtóztató erővel,

amelyre csak a szerelem képes kényszeríteni,

próbáltamolyan lényt faragni magamból,

amelyet egy átlagos gólya is képes elvinni.

Emlékeztem az éhezők borzalmas sorsára,

de nem volt más választásom:

csontsoványra kellett fogynom,

hús-bőr emberi konstrukcióra,

hogy reszkető kézzel felköthessem magam

egy szerelmes gólyára.

Néhány hónapnyi koplalás után

a halványbarna feszülő bőr alatt

bordáim közt már láttamugrálni a lila szívet,

és az erekben áramló vértbotsáska kezemen,

mert szinte testemen kívülkeringett a vér,

a halvány erek határolta téren kívül,

és a lábszáram fokozatosan alkalmatlanná vált

a járásra,kéz a fogásra, emelésre.

Átalakultam,

mintha törékeny ágacskákból rakták volna össze ezt az embert,

egy kreatúrát, egy lebegő emberi konstrukciót.

Ő aztán magához emelt,

és mint keresztet cipelt a nyakában,

és járta velem Indiát, Etiópiát,

Ghánát, Malit és Dél-Afrikát.

Hiszen nem az maradtam, aminek születtem,

és márnem azt csináltam,ahogyan kezdtem,

a végső elhatározásomban átépített test felületén

elszórt betegségeim lettem: tumor és pikkelysömör,

atkák, agyvérzéséskrónikus szívhalál.

A megtestesült költészetté váltam

egy gólyalány nyakában lebegve.

Gyermekünk is született.

Tojásból kelt ki, ember,

aki tollat viselt két kezén,

könnyű lett volna Ikarosznak nevezni,

de kéthónaposan felemelkedett az égbe,

és elszállt örökre dél felé.

Az évek jöttek, mentek,

és ő nem maradt elmellőlem,

elmosódott tájak fölött repültünk,

a vállainak ívét látom, a széles, biztonságot adó

szárnyat, a csendes suhogást,

amelyben oly gyakran szeretkeztünk fönt,

meglovagolva szelet, vitorlázva a meleg áramlatokon,

száz meg száz kilométeren át csak szeretkeztünk a légben,

száraz testemmel én, rákötözve ágyékára,

3 kilométerrel a föld felett suhanva,

genetikailag adott vándorlásai röppályáján,

Lengyelország, Németország, Skandinávia,

Tanzánia, Malawi, Zimbabwe, Lesotho,

hallottam hangját, és vitt magával

az élet egyre mélyebb erdejébe,

és még mindig reszketek a tekintetére,

és képtelen vagyok nyugodtan kiejteni a nevét,

egyetlen volt, és bennem él,

minden leírt szóban uralkodik,

izmos szárnyával védve engem,

egy kongói nádkunyhó fölött,

egy marokkói sziklaszirten,

ott reszketek a záporban,

tolla alá temetkezve.

Amikor elpusztult, utolsó éveimet,

még kb. negyvenhat évet,visszatérő stilitaként,

beteljesítve az Oszlopos Simeon-i életpályát,

ugyanannak a gólyafészeknek a tetején éltem le.

Idősebb Szent Oszlopos Simeon

47 évet élet Telnisben,

ebből 10-et reclususként,

37-et oszlopon. Halálakor hetvenéves lehetett.

Fiatalon Teleda monostorának lett a tagja.

9-10 évet élt itt igen szigorú aszkézisben:

böjtjét csak vasárnap függesztette fel,

két éven át félig eltemetve töltötte napjait

a monostor kertjében,

s olyan kegyetlen ciliciumot viselt,

hogy sebeinek szagát nem lehetett elviselni.

Elöljárói eltanácsolták az alig 20 éves aszkétát,

nehogy példájával elrettentse a kevésbé erőseket.

Ifjabb Oszlopos Szent Simeon71 éves korában

hunyt el, amelyből hat évtizedet oszlopon élt.

A kis Simeon alig töltötte be hetedik életévét,

maga is oszlopra szállt, hogy elfoglalja

az elhunyt Oszlopos János archimandritahelyét.

Vannak történetek, amelyeket csak halálunk után

mesélhetünk el, vagy még akkor sem.

Azzal nyugtattam magam, hogy soha senki

nem tudja meg, hogy éltem, mit gondoltam,

mit éreztem. Viszem a sírba,

mindent, ami megtörtént velem,

és örökre elásom magammal.

Vízióim, amelyek óráról órára elborítottak,

az álmatlanság, a ciripelő tücskök,

az éjjeli csend, a nyest neszezése,

a fénylő pontok az éjben,

a csillagok távoli hangja,

arád esik az éj, rád esik az egész égbolt,

ültem a gólyafészek tetején,

mozdulatlanul, szinte mozdulatlanul,

szinte mozdulatlanul, mozdulatlanabbul,

körülöttem minden mozgásban volt,

a képek és hangok,

bogarak és madarak,

az emberek, akikről

semmit sem tudtam meg,

akik között nem éltem,

mert hetvennyolc évet élt,

ebből ötvenhetet oszlopon,

hat évet a levegőben lebegve,

talánhetvennyolc éves lehetett.

Ezért tanult meg járni,

ezért a gólyafészekért,

huszonkétezer kilométernyi repülésért,

mint egy vadállat.

Amikor meghalt,

gyomrában 1 kecskebéka,

2 cickány, 21 futóbogár, 4 sáska,

3 cserebogár, 3 káposztahernyó,

8 földigiliszta, 1 lótetű,

1 gyík és 3 mezei egér maradványait találták.

Élete végén meghízott,

és szinte mozdulni sem tudott már.