Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. július-augusztus / Latyakos lobogás; indigókék szarkofágok; Kéz a kézben

Latyakos lobogás; indigókék szarkofágok; Kéz a kézben

latyakos lobogás

már rég nem emelte senki szájához ezt a poharat.

fiókokat húzok ki, melyekben semmi nincs.

tárgyakat teszek odébb, melyeket csak a mozdulat idéz fel

a sokadik nekirugaszkodásra is

csak az örökkévalóságot méri a csuklómra erősített óra.

Ebben a helyzetben kell tovább lépni.

Ebből a helyzetből kell tovább lépni.

Érdemes a platánsoron elindulni.

A fákról is volna mit mondani;

mondatról mondatra

szóról szóra

betűről betűre

lépésről lépésre

ismétlődnek az évgyűrűk.

A poharat az aluljáróba is magammal viszem.

az aluljáró üres

húgyszag, beton, egyetlen neoncső

Shopping Centerbe ágyazott római falak.

négy üres pad

az egyikre leülök

ledobom magamról a durvaszövésű vászontunikát

Emelem poharam.

Felemelem a poharat;

szagosbükköny, repkény, pipacs

szabadszemmel teletűzdelt televíziós vetélkedő

megszívat minket a valóságshow

az árkádon át a csiszolatlan kőkorszakba lépünk

se terrorizmus se vérszerződés se vészfék

A tranzakció a vita hevében beszkenelve,

az árrésen átsurran a láthatár,

fegyveres bandák latolgatják a játékidőt.

A romok LED-fénybe burkolóznak.

A húgyszag fedezékbe vonul

helyette ismét szagosbükköny.

Kanalasmémek szárnyallnak a világhálón.

Zavarosban halásznak, csőrük

még a játékidőn belül az árrést sikeresen szétfeszíti.

A résnyire nyitott ajtón

fegyveres bandák hatolnak a lakásba.

Szétrebbennek a kanalasgémek.

A tranzakcióban sok a sérült,

meglibbenő csipkefüggöny mögött óriási tolongás.

A pénzkiadó automata hátterében

a valóságshow, könnyek, fogadkozás.

Végül mindent elborít a holdfény,

lázad a láthatár;

     latyakos lobogás.

indigókék szarkofágok

A tenger közelebb volt mint gondoltuk.

Az öböl hűs hajlatainak feszült a víz meg az ég.

Nem gondoltuk, hogy amit partnak hiszünk, az a múlt

és a jelent még nem értük el.

Tengerre szállunk megint.

A víz hullámba zárva

a hullám vízbe zárva.

Színes halak hemzsegnek a mélyben

uszonyuk a víztől elválasztja a fényt.

Mindig azt gondoltuk hogy az öböl vizén

indigókék szarkofágok himbálóznak,

idesodródtak valahonnan, csak úgy,

mikor a valahonnan is elsodródott,

mikor ideért az indigókék, – onnan.

Onnan nem volt visszaút.

Onnan senki nem üzent.

A hang a halak tátogó szájában akadt

a víz a partnak feszült,

a part pedig a víznek.

Minden olyan egyszerű és a csend sem ünnepélyes.

A vízen mégis indigókék szarkofágok ringatóznak,

bennük ———

Most elállt a szél ha fújt.

Most elhallgattunk ha beszéltünk.

Mikor kiértünk a tengerre és mikor kiértünk a partra

sokminden történt.

Szeptember lett hirtelen

a vér vízzé vált

napfoltok jelentek meg a jéghegy csúcsán

tükörképüknek rontottak a halak

Kint volt a víz és kint volt a part is

És vészkijáraton távozott a telihold.

Egymásba zárva hullám és víz,

kint és bent.

A halak uszonya ahogy mozdul

elválaszt

Egyik oldalon a múlt

másik oldalon a jövő

a jelen

        indigókék.

Kéz a kézben

Ami enyém az másé.

Ami másé az nem enyém.

Kocsi, gatya, kutya, baba,

házam, hazám, laptop és levegő

fény és temető,

dombokkal, folyóval tarkított táj,

izmok, idegek, agyvelő,

múlt, jelen és a szebb jövő

kerítés kolbász nélkül

szivárvány színek nélkül

karácsonyfa gyökér nélkül

– kölcsönből mind az enyém.

Ami enyém az másé

ami másé az nem enyém.

A dombok magukba húzódtak.

Ahol folyó volt most part sincs.

Kiürült tájban tollászkodik

a sárgaszemű madár

Kigombolt sliccéből előágaskodik a hiány

Ég nélküli távolba mered

önmagát látja.

Csőrén át szappanbuborék száll;

az első hófehér, a második tűz,

a harmadik fekete, a negyedik fakó

aztán kéz a kézben vörös és zöld

Halak úsznak elő

pikkelyük arany, a csillogás bóvli

tátogó szájukból felharsan az internacionálé.

utána csend.

A madár szól:

Erős állam, kicsi buborék

gyenge állam, szép nagy buborék.

Ön hol bankol?

A hosszúra nyúlt hallgatás mosolyra fakaszt.

Magasztaljuk a mocsokkal összekent falat,

a résekben lapító rettegést

a tenyerünkhöz sunyin dörgölőző tétova lebegést

a lábunk között ólálkodó hiányt.

Dicső legyen minden meddő küzdelem

a szüntelen omlás

sötétben fuldokló pirkadat

Dicsőség néked

hajléktalan pofahúsából zabáló

sárgaszemű madár.

Életem, halálom,

kerítést kolbászból,

egy marék földet egy kulacs vizet

horizonton ívelő szivárványt,

halálos ágyon kimondott utolsó szavakat

ciánszennyezett patakot,

anyatejet, levetett gyíkbőrt

házat hazát levegőt

száraz kenyérhajat

– mind bankba teszem.

Befektetés, hitel, betét, kamat

                        pénz termi pénz

                        pénz termi hatalom

Bank bankba teszi;

befektetés, hitel, kamat

Kéz a kézben

pénz és hatalom

Csak a kezemet figyeljék;

itt a piros hol a piros

erős állam kis buborék

gyenge állam nagy buborék

                        pénz termi buborék

                        buborék termi pénz

kicsi lépés, nagy lépés,

hiteltúllépés,  – hatalom.

                        hatalom termi hajléktalan

                        hajléktalan termi hajléktalan

                        nyomor issza alkohol

csatorna aluljáró ingyenkonyha

ciánszennyezett patak

vörösiszap multicégek szebb jövő

dizájnerdrog leépítés elvándorlás

kívül tágasabb

dizájnerdrog leépítés elvándorlás

itt a piros hol a piros

Welcome to the CyberWorld.

A pénzügyi tranzakciókat többféle csatornán keresztül

le lehet bonyolítani.

A legnépszerűbb talán az online bankolás.

Ön kinél bankol?

Kéz a kézben állunk gyökér nélkül.

Ami enyém az másé.

Ami másé az nem enyém.

Kiköltözünk a tájból.

A táj is kiköltözik a tájból.

De tudjuk hol kanyargott az út mikor haza mentünk.

Csendben várunk.

Egy pillanatra megjelent valami, aztán el is tűnt.

Eltűnt de mi maradtunk.

A hosszúra nyúlt hallgatásban elképzeljük

milyen lehetett a táj

mielőtt férgek falták fel a levegőt.