Magyar írók szlovákul, szlovák írók magyarul, kalligramos könyvek Hrapkául

Magyar írók szlovákul, szlovák írók magyarul, Kalligramos könyvek Hrapkául

Hogyan születik egy jó könyvborítóterv? Fogalmam sincs, legfeljebb találgatni tudok. Azt hiszem, nem az úgynevezett ihlet során jön létre. A csinálási processzus alapvetően gondolkodás: a szakmai ismeretek és tapasztalatok folyamatos, illetve kevésbé folyamatos mozgosítását értem ez alatt, amit Hrapkánál többnyire szöszölésként képzelek el. A szöszölésbe beletartozik az érzeti/értelmi energiák kihelyezése is, minden irányban – közben lehet fütyörészni. Az invenció működéséről keveset tudunk.
Elejétől a végig kell ismerni az adott kézirat világát ahhoz, hogy megfelelő borítója legyen majd a kéziratnak? Nem tudom. A kézirattal való ismerkedés során mindenesetre valamit lényegi módon kell érteni a nyelvi alkotásból, és még inkább sejteni. Megsejteni. Hogy ehhez a regényhez, melyet így és így ismerek/látok, milyen vizuál-applikáció illik, vagy ahhoz a gondolkodói világhoz, melyet pedig egészen másképpen látok/értek, mi. A rendkívüli Pomocne slovesá srdca-t mi borítsa fel, vagy le (el?), a felület egésze milyen térhatású legyen, ehhez iksz típusú betűhasználatkor miféle szabálytalanság vagy szabályosság kapcsolódjon, milyen gesamt-látvány kösse az olvasót a szövegben is elbeszélhetetlen élményhez? És ugyanígy, A Likvidacia-t (Felszámolás) mi gravitálja a látómezőben, egy amatőr fényképfelvétel, fekete/fehér semmi-ség, vagy inkább hullámok?  
Elkapni a művet. Valahogy úgy képzelem, hogy Hrapka a munka elején belalapoz a megjelenni készülő íráshalmazba (scrollozás digitáliában), aztán néhány oldal elolvasása után majdnem pontosan tudja, ezúttal miről lenne szó, azaz a borítón mit mivel kell majd ütköztetnie, harmonizálnia, eltávolítania, felbontania, szétszednie, elhomályosítania, kiéleznie ahhoz, hogy a borító-front (címlap) egésze tartsa a kapcsolatot a szöveg úgynevezett tartalmával, de üssön is el tőle, közben legyen  klasszicista, szürrealista, konstruktivista, dadaista, minimalista, realista, fotószerű, festményszerű, pszeudo-dizájnos, hagyományos, nemhagyományos –  mindez egyszerre és egyik sem, miközben a betü, a cím, a kép, a tárgy, a szerző, a háttér, a kiadó-logó, az előtér, és minden éppen használt vizuális elem úgy álljon össze sokszorsan  megdolgozott látvánnyá, hogy abban valamilyen módon megjelenjen  Juščak, Márton László, Hunčik, Spiró, Vilikovský, Barthes, vagy Nádas művének nyelvileg megragadhatatlan ismerős vagy idegen-komponense. Az asszociáciálásra valahogy mindig rákényszerülünk.  
A könyv nemcsak olvasmány. Nemcsak szellemi–művészi–nyelvi teljesítmény, a könyv tárgy is. Jó esetben jeltárgy, előjel-tárgy, mely a védőborítóval lesz egyedi, egyszeri. Itt egyébként nem könyborítók vannak kiállítva, hanem 50x70 centis (keretes) plakátok. Könyvborító-tervekből lett plakátok. A nyagyítás során sok minden kiderül.
Hrapka megragad valamit, ami Péter Hunčik Hranicny Pripa-jában van benne, vagy épp nincs benne. Ha benne van, Hrapka e tervében vizualizál, ha meg nincs benne, értelmezés-alternatívát kínál, az én ízlésemnek megfelelőt. Ha már ízlésről van szó, hadd emeljem ki kedvenc borítómat, mely Pavel Vilikovský 2011-ben megjelent, A gonosz önéletrajza című regényéhez készült. Különleges darab. Ha korábban nem ismertük volna a szlovák szerzőt, ha nem olvastuk, illetve még csak nem is hallottunk volna róla, meglátva Hrapka e mestermunkáját, bizony szinte rögtön kíváncsiak leszünk rá, el akarjuk olvasni, mert olyan a borítása. Közel állhat Hrapkához Vilikovský. És legalább ennyire közel állhat hozzá Esterházy. Csak rá kell nézni a Pomocne slovesá srdca védőborítójára, vagyis most a plakátra, melyen  minden megfordult, kifordult, minden széthullik és összetart, a betűsorokon kívül minden nyugtalanítóan van mozgásban, nyugtalanítóan, pedig az alapszín halvány-rózsaszín; továbbra is rózsaszínben látni/láttatni a világot, nem mondhatjuk el, mi történt, mi történik, nem jelöljük, ha jelölnénk, mindent elrontanánk.
Igen sok kép lehet Hrapka fejében, melyeknek egy része szó-kötővé válik. Szavak. Képek. Szókötőképek – Dunaszerdahelyen, Pozsonyban, Budapesten és másutt. Hrapka Tibor egyre több olvasónak és írónak szerez örömet. Köszönjük.

(Elhangzott Hrapka Tibor magyar írók szlovák és szlovák írók magyar nyelven – a Kalligram Kiadóban – megjelent könyvborítóinak tárlatán a Szlovák Intézetben 2016. április 14.-én)