A menekülés zsoltára
Uram, hogy is van ez most ?
Láttam egy filmet a repülő halról,
mely roppant furfangos jószág,
vígan úszkál a tenger türkizében,
mígnem kedve szottyan egy kis
levegőváltozásra, pontosabban
közegváltásra, friss levegőre,
fogja hát magát, és gyors lendülettel
kibukván a vízből, szárnyra kap,
jó széllel utazva tíz métereket is
repülhet így a gyurmálódó hullámtarajok
felett, költői kétéltű, eksztatikus lény,
mely egyik mámorból másikra csobban,
nem fér a bőrébe, nem hagyja korlátozni
magát, mondhatnánk, ha... Mert mindig
van egy HA, Uram, így teljes a világ
vagy így csonka, nem véletlenül mondja
az írás koporsóban lakónak az embert,
s ezt a megállapítást kiszélesíthetjük
minden eleven, izgő-mozgó lényre.
Mert a repülő hal vízből kiemelkedésének
sokkal prózaibb oka is van ám,
mint hogy féktelenül szörfölni szeretne
a fényben, a víz alatt ugyanis ellenség leselkedik
rá, szemre amúgy tetszetős, sárgás-kékes,
baltapofájú halkollégája szeretné módfelett
elfogyasztani szegény szárnyast,
s hogy ezt tudom, már sokkal inkább
kétségbeesett vergődésnek, kapálózásnak
látom az imént még kalandnak tűnő
légben csapdosást. Nem napfénytől ittas
Ikárosz tehát újdonsült barátunk,
menekülő lény csupán, mely hidegen
csordogáló vérét szeretné megőrizni
teste medrében, nemzeni pár utódot,
összekuporgatott kis pénzéből verandát
ragasztani a házhoz, venni egy újabb autót,
mely nem issza így az olajat, jó egyetemre
járatni fiát, lányát, ikrájának gyümölcsét,
effélék. Te látod, Uram, mindenen átsuhanó
lézertekinteteddel, hogy mind ilyenek vagyunk
az ég alatt, ki erre, ki arra izgul, ennyi csak
a különbség, bizony mondom, tündér változatok
műhelye a világ. Ki ne növesztene kínjában
szárnyakat, ki ne vállalna másodállást,
ki ne könyörögne a főnöknek emelésért,
ki ne ügyeskedne könyvelői segédlettel,
hogy egy kis adót itt vagy ott megtakarítson,
s egy pár méter előnyt szerezzen, ha kell,
hát a víz felett imbolyogva. A képlet persze
kicsit még bonyolultabb, mert a vízből
kibukkanó váratlan zsákmány igencsak
felajzza az arra közlekedő, mi több,
leskelődő szárnyasokat, sirályok és
más hasonlók szakosodtak a vízi ragadozó
elől menekülő vízi lények vadászatára,
vagyis a repülőhal, mely elsőre rakoncátlan
szabadulóművésznek tűnik, igazából
kettős szökevény, duplán is hontalan,
iszkol víz alatt és iszkol víz felett,
sós kútba tesznek, onnan is kivesznek,
kerék alá tesznek, onnan is kivesznek,
sehon sincsen nyugodalma,
setét éjjel megkergeti, sívó nappal
abajgatja, sehol állandó szállása,
minden utak kódorgója, számkivetve
lüdérc lélek, úgy bolyong lenti sűrűben,
imbolyog a fenti hígban. Közben csak a
víz ha csillan, nap ha villan, falat felleg,
odalentek, odafentek, hopp, az ikra
máris gyermek, hopp, a gyermek
máris felnőtt, hopp, a felnőtt már
öregszik, már öregszik, halva fekszik,
nincs kezdete, nincsen vége,
hull az ifja, hull a véne, víz alatt is,
víz felett is halál terjed, mint a pestis...
Efféle torz menekülőgép, lám, az ember,
Uram, ha víz alá megy, éles fogak várják,
ha erejét megfeszítve víz fölé kapaszkodik,
éles karmok, csőrök, mondd, hol vegyen
reménységet, kérdem s közben hol vízzel,
hol napsütéssel telik meg a szájam...