Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. május / Kedves Marcel Duchamp

Kedves Marcel Duchamp

Kedves Marcel Duchamp,

soha nem fogok Európába utazni.

Gondolj arra, hogy már a vízum megszerzése

mennyi bonyodalommal járna,

aztán itt a nyomorék öcsém és

az anyám. Nélkülem elpusztulnának,

mint a félve gyűjtögetett képeslapok

a szuterén műhelyemben. Hosszú

várakozás után megtaláltam az utazás

másik módját : az üveg erejével fedezem

fel a világot, ahogy Byron írta, a szél

szemén fogok utazni. Bélyegek és képek

segítségével kelek át az óceánon.

Matisse elküldte nekem a párizsi

eget és egy darabkát a sárga kőből,

amiből a város falait építették. Turistaként

utazni könnyű terjeszkedés, egy csata,

amit nem lehet elveszíteni. Anélkül,

hogy valaha láttam volna, enyém

a bécsi színházakban röpködő

balett-táncos, Filly Losch. Üveggel

fedett dobozokat készítek, például

a buborékfújás műveletéről, Chardin

festményét is bele ragasztottam, mint

a rokokó eszenciáját. A délutánokat,

amikor öcsém alszik, antikváriumokban

töltöm. A második világháborút innen

elképzelni is nehéz, a sosem látott

épületek mind elpusztulnak vagy

rájuk teszi kezét a H betűs szörnyeteg.

Nekem mégis valóságos emlékeim

vannak. Szerzek egy pisztolyt.

Színes házi papagájok képeit vágom

ki és egy dobozba ragasztom őket.

Egyik este, amikor már mindenki

alszik, felkelek, hogy lelőjem

az üveg mögött az egyik madarat.

Vigyázz magadra és ne törődj velem.

Joseph Cornell

NYC, 3708 Utopia Parkway

Kedves Marcel Duchamp,

Már az előző levelemben is el akartam mesélni,

miért vonzódom annyira mindenféle szárnyas

lényhez : bogarakhoz, denevérekhez, de főleg

a madarakhoz. A harmincas években nem messze

tőlünk, a Coney Islanden volt egy állatkereskedés.

Nem igazán szeretem az állatokat, de egyszer

döbbenten álltam meg az üzlet előtt. Odabent

az egyik madár hangosan rikácsolta a nevemet.

Percekig döbbenten álltam, mint később

megtudtam egy vörös ara papagály (Ara macao)

előtt. A kereskedő rá akart beszélni, vásároljam

meg a madarat, de én elképzelni se tudtam,

hogy mit tudnék vele kezdeni. Jobb helye volt

neki ott. Inkább minden nap betértem az üzletbe.

Később az ara egy jóshoz került, a jövendőbelik

nevét mondta el a naiv klienseknek.

Miután már a harmadik nevet krákogta nekem,

akkor elmondtam a jósnak, hogy igazából

a madár miatt vagyok itt.

Vigyázz magadra és ne törődj velem.

Joseph Cornell

NYC, 3708 Utopia Parkway