Kalligram / Archívum / 2016 / XXV. évf. 2016. október / A versolvasás ideje; Utazás tüntetésen; Hajsza a világ jobbá tételéért; Egy öbölben a Balaton-parton

A versolvasás ideje; Utazás tüntetésen; Hajsza a világ jobbá tételéért; Egy öbölben a Balaton-parton

HAJSZA A VILÁG JOBBÁ TÉTELÉÉRT

Amiről nem lehet beszélni, arról írni kell. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell másokat. Arról hallgatni kell másra. Amiről nem lehet másra hallgatni, arról írni kell. Amiről nem lehet írni, arról olvasni kell. De hogy találom meg, mit olvassak arról, amiről hallgatni kell? A legfontosabb titkok le vannak írva. Amiről hallgatni kell, titok. Ami rejtve van, egyedül az Úrra tartozik. Ami egyedül az Úrra tartozik, arról csak egyedül szabad beszélni, egyedül arról érdemes beszélni, egyedül azt érdemes keresni írásokban és főleg írások mögött. Egyedül az olvasásban. Amiről nem lehet olvasni, arról írni kell.

EGY ÖBÖLBEN A BALATON-PARTON

Nagyon fog hiányozni, ha majd
nem leszek, a magyar nyelv.
Az a szó, hogy „szép”. Vagy a tárgyas
ragozás. Budapest panorámája
a 2-es villamosról. A honvágyat
addig nem ismertem, mert annyi
helyen voltam otthon, és mindegyikről
magyarul alkottam képet. Kép,
utca, házsorok. Zöldnek se lát
soha senki semmit, csak a magyar.
A grün, a green, a zelený
hogy is lehetne ugyanaz?
Mint ahogy mi se láthatjuk
persze az ő színeiket. A fekete
sört barnának mondjuk. A savanyú
cseresznyét egy másik gyümölcsnek.
És egyformán beszélünk nőről, férfiról.
Nem fantáziálunk az élettelen dolgok
neméről. Nem hisszük azt, hogy
a férfi, nő fogalma mindent
megmagyaráz. Lett volna csak Freud
magyar, nem képzel annyit az
örök szexualitásról. A magyar költő
belekölt a szavakba. A német tömörít.
A magyar költő beleköt a szavakon
túliba, megértenie nem is kell.
Költői csak a magyaroknak vannak.
Óvatlanság poétának nevezni őket.
Nem azok. De már nem költő, aki
vers helyett költeményt ír.
A magyar nyelv írja, amit valaki ír.
Keringő, galaxisközi űr. Ez
vár majd a nemlevőkre. És a
nyelv a földön marad, a féltett
magyar nyelv, akár egy levedlett
kígyóbőr. Hever, hever egy
elhagyott öbölben a Balaton-parton.

A VERSOLVASÁS IDEJE

Az az óra, amikor ágyban
már lehetetlen maradni,
mert kifogyott az álmodnivaló,
és a tegnap történtek
szép egyforma darabokra
hasogatva állnak a tudat
fáskamrájában, de ha
kiülsz a fotelba mégis,
egy alvó ember dől
belülről a homlokodnak,
és az egész család alszik
még, nem ismerik ezt
a se itt, se ott érzést,
akkor verset kell olvasni.
Mint aki bottal jár: álomra
támaszkodsz a te álmod
helyett. Hát álom a vers?
Az ébrenlét kardjával
kettéhasított fej a könyv.
Felnyitod, és a sorok,
mint az agytekervények,
föltárnak előtted nem is
egy másik embert – egy
másik világot, képzelgések
vad örvényeit, élet- és
halálorgiát, mély alvást,
álomtüzet, őrület után
visszamaradt hamu szagát
és enyhe melegét, el
nem égett szenes ágakat:
valaki fölébred a másik
szobában, és beszélni
kezd hozzád.

UTAZÁS TÜNTETÉSEN

Kijöttem az egyetemről,
és hazafelé vettem
egy rozskenyeret.
Aztán a Nemzeti
Színház felé sietve
fölszálltunk egy
tüntetésre. A
rendőrök lezárták
a Národní třída
egyik felét, a villamos
lépésben a tüntetők
mögött. Négy éve halt
meg Havel. A
vele szimpatizálók
fölhajtották a nadrágjukat,
hogy ugyanúgy
bokalengő legyen,
mint első elnöki
szereplésekor az övé.
A bokalengő nadrágos
elnökök kora
véget ért. Mi tétován
kiálltunk a tüntetésből.
Egy félárú, de még így
is méregdrága jegy
jutott volna a balettra
kettőnknek.
Meg hát az a felgyűrt
nadrág se idevaló,
mondta kéretlenül
egy későn jövő,
miközben a jegyét
ellenőrizték.